Újváros

Az Újváros, a pozsonyi belvároshoz északkeletről csatlakozó fővárosi városrész, a Kis-Kárpátok (Bazini-hegycsoport) délkeleti lábánál, a Kisalföld (Vízköz kistáj) legnyugatabbi részén, 137 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 3,5 km-re északkeletre. Három, egymástól élesen elkülönülő részből tevődik össze: a szűkebb értelemben vett, sík területen (135-160 méteres magasságban) található, túlnyomórészt városi beépítettségű Újvárost a pozsony-érsekújvári vasútvonal választja el a Kis-Kárpátok déli lejtőjén, a Zergehegy (Kamzík, 439 m) déli lábánál, a Stráže (Vachmejster, 275 m), a Revín (324 m) és a Krásna Hôrka (251 m) dombokon húzódó villanegyedtől (Stráže, Kalmárhegy /Koliba/, Kamenné sady) és a részben panelházas beépítésű kórháznegyedtől (Kramer – Kramáre, Szőlőhegy – Vinohrady). Területének legnagyobb részét (2010-ben 2084 hektárt, 55,6 %-át) a Kis-Kárpátok lomboserdei foglalják el, melyek a Pozsonyi erdőpark és a Kis-Kárpátok Tájvédelmi Körzet részeként a fővárosiak népszerű kirándulóhelyei (Felső-Malomvölgy, Zergehegyi kilátóhely és libegő, Malomtó). A Kis-Kárpátok keleti oldalán a 20. századig a mainál jóval kiterjedtebb szőlődombok maradékai húzódnak (Rössler, Ohňavy, Stupavské, Koziarka). 2010-ben a városrész területének 3,9 %-át (146 hektár) szőlő, 4,8 %-át kert (181 hektár) foglalta el, több mint egyötöde (22,8 %, 855 hektár) volt beépített terület. Az Újváros a 20. század során épült be, a Récsei út (Račianská cesta) és a Szőlősi út (Vajnorská cesta), mint tengelyek mentén, délnyugat felől (a Récsei- és a Nagyszombati-vám terektől, melyek Pozsony régi határánál jöttek létre és ma is fontos forgalmi csomópontok) északkeleti irányban terjeszkedve, fokozatosan a város belterületébe olvasztva a 19. század végén még az akkori külterületen alapított gyárüzemeket (dinamitgyár, csokoládégyár, elektrotechnikai üzem, növényiolajgyár). Az Újvárost a csallóközi vasútvonal 1960-as években kialakított új pályája (és az Újvárosi-pályaudvar) osztja belső és külső részre, előbbi szorosan kapcsolódik Pozsony belvárosához, utóbbira pedig az egykori vegyikombinát (Dimitrovka, Istrochem) mintegy 3 négyzetkilométeres telephelye nyomja rá a bélyegét. A Récsei út a Bazin felé vezető 502-es főútban, a Szőlősi út pedig a 61-es (a fővárost Szenccel és Nagyszombattal összekötő) főútban folytatódnak. A városrész határánál található főpályaudvaron és az Újvárosi-pályaudvaron (Bratislava – Nové Mesto) kívül két vasúti megállóhelye is van: a vegyikombinátnál (Bratislava-predmestie), valamint Récse határának közelében (Bratislava–Vinohrady). Újváros és Károlyfalu határánál, a pozsony-brünni vasútvonalon találjuk a Vasforráska (Železná studienka) megállóhelyet. Délről Pozsony-Óváros és Károlyfalu, nyugatról Lamacs, északnyugatról Pozsonybeszterce, északkeletről Récse és Pozsonyszőlős, délkeletről pedig Főrév pozsonyi kerületekkel határos. Déli határának nagy részét a pozsony-brünni vasútvonal képezi, az Óvárostól a Szmrecsáni utca és a Legionárius (egykori Honvéd) utcák, Főrévtől a Kereszt utca, valamint a Nagyszombati, Rozsnyói és Szenci út, Récsétől pedig a pozsony-érsekújvári vasútvonal választja el.

Közigazgatás

Újváros az egyetlen Pozsony városrészei közül, mely soha nem volt önálló község. Területének legnagyobb része 1946-ig is Pozsony város (1920-ig Pozsony szabad királyi város) külterületének számított, ugyanakkor a Felső-Malomvölgytől nyugatra eső határrésze (751 ha) 1920 előtt Lamacs; legkeletebbi része, Pomoriny pedig 1972-ig Récse községhez tartozott. 1949-1954, valamint 1960-1972 között az Újváros Pozsony IV. kerületét, a Szőlőhegy pedig III. kerületét alkotta. 1954 és 1960 között a Szőlőhegy Lamaccsal és Pozsonyhidegkúttal együtt a főváros III. kerületét, Újváros pedig Trnávkával, Pozsonyszőlőssel és Récsével együtt IV. kerületét alkotta. 1972 óta mai határai között a Pozsony III.-járás (1996-ig III. körzet-obvod) részeként Pozsony egyik városrészét képezi. Területe (37,48 km², Pozsonypüspöki és Főrév után a 3. legnagyobb területű a főváros városrészei közül) Pozsony területének 10,2 %-át alkotja. Területe két kataszteri területből (Újváros – 9,85 km², Szőlőhegy – 27,64 km²) áll.

Népesség

A városrésznek 2011-ben 36 314 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 8,8 %-a. 2011-ben népességének 90,8 %-a volt szlovák és 3,0 %-a (1073 fő) magyar nemzetiségű (3,4 %-a magyar anyanyelvű). Ugyanebben az évben a lakosság 51,2 %-a volt római katolikus, 6,2 %-a evangélikus és 31,4 %-a felekezeten kívüli. A városrész népessége 1980-2011 között folyamatosan csökkent, 1980-1991 között lakosságának 14,4 %-át (47 107 főről 40 317 főre csökkent), majd 1991-2011 között további 9,9 %-át elveszítette. A folyamat az utóbbi években megfordult, a belvároshoz való közelsége miatt újra vonzóbbá vált városrész lakossága 2011-2017 között 8,8 %-kal gyarapodott (36 314 főről 38 482 főre). Népsűrűsége (elsősorban az erdőterületek magas aránya miatt) kevéssel elmarad a főváros átlagától (2011-ben 969 fő/km²).

Történelem

A mai Újváros területét a 19. század második felében Pozsony külterületeként nagyrészt szántók és rétek foglalták el, csak néhány major (Györgyudvar, Hídvégház) volt itt, a mai Téglamezőn a középkortól kezdve fejtettek agyagot és égettek téglát, a Kis-Kárpátok lejtőin már 1405 óta kőbánya működött, illetve itt terültek el (a részben még ma is meglévő) szőlődombok, ahol a pozsonyi (elsősorban fehér) borokat termelték. Itt vezetett keresztül két régi út a mai főutak helyén, a Pozsonyt Modorral összekötő Récsei út, valamint a Pozsonyszőlősre vezető Szőlősi út. A mai városrész határán vezető Nagyszombati út Nagyszombatot és Nyitrát kötötte össze a koronázóvárossal. Az 1945 előtti pozsonyi Újváros kerület nem azonos a mai Újvárossal, előbbi a mai Pozsony-Óváros északkeleti részét foglalta el. A város terjeszkedése az utak és a városi védelmi sánc kereszteződésénél kialakult vámhelyektől, a Récsei vámtól (Račianske mýto) és a Nagyszombati vámtól (Trnavské mýto) indult ki. A Nagyszombati vámnál a 18. század végén egy feszület és Nepomuki Szent János szobra állt, a következő század elején a vámház és a vendéglő szomszédságában állatvásárokat tartottak. A Pozsony-Nagyszombat lóvasút 1840-es átadása után a közelben létesült a vasútvonal egyik állomása. A Récsei vám mellett 1778-1781-ben jött létre a blumentáli katolikus és evangélikus temető. A Felső Malom-völgyben 1826-ban fürdőházat hoztak létre a Vaskutacskánál, ahol két forrás vastartalmú vizét hasznosították, a hely később a városi polgárság népszerű kirándulóhelyévé vált. 1850-ben átadták a Pozsonyt Pesttel összekötő vasútvonalat, mely a Kis-Kárpátok lábánál vezetett. 1866. július 22-én a mai városrész területén, a Zergehegynél összecsapás zajlott le az osztrák és porosz csapatok között. 1873-1875 között felépült az akkori Magyarország egyik legnagyobb gyártelepe, a Nobel-cég dinamitgyára, mely mellett az 1880-90-es években munkástelep is épült. 1896-ban a gyártelepnél vasútállomás is létesült (a mai Bratislava–Predmestie), 1910-ben már villamosjárat is összekötötte a belvárossal. 1896-ban kezdte meg termelését a Stollwerck csokoládégyára, majd 1902-1903-ban a Siemens-Schuckert elektrotechnikai gépgyára. A Nagyszombati vám északi szomszédságában (a Téglamező déli részén és a Szőlősi úton) 1919-től kezdve kezdték meg az emeletes bérházak építését. Szintén az első Csehszlovák Köztársaság idején létesült a mai Kutuzov utcában a kaszárnyanegyed. 1923-1924-ben a mai Pokrok városrészben volt legionáriusok számára létesítettek lakónegyedet. Emyházán, az egykori Hídvégházpuszta helyén jött létre az elővárosi munkásnegyedek egyike. A Szlovák Állam idején a városrész további fejlődésnek indult, mivel Pozsonyligetfalut Németországhoz csatolták, a főváros új sportlétesítményeit a Téglamezőn építették fel: 1939-40-ben a szegények egykori temetője helyén kezdték meg az új sporttelep építését, ugyanebben az évben épült fel az város új uszodája és az Ondrej Nepela jégstadion (1973-ban egy másik fedett jégpályával egészítették ki). 1939-42 között épült fel a Nemzeti Futballstadion. 1941-1943-ban új lakónegyedet (Ľudová štvrť) létesítettek Emyháza szomszédságában. 1944. decemberében a szövetséges légierő a dinamitgyárat bombázta. Az 1948-ban államosított és három évvel később Georgi Dimitrovról („Dimitrovka”) elnevezett dinamitgyárat az államszocializmus évtizedeiben tovább bővítették és elsősorban műtrágyagyártásra állították rá. A nagyüzem fénykorában mintegy 7 ezer főt, de még 1990-ben is 5 ezer munkást foglalkoztatott. Új munkástelepek is létesültek (Mierová kolónia 1946-tól, Biely Kríž-lakótelep 1947-59 között). 1954-1955-ben a Récsei úton felépült az Ifjú Gárda Kollégium jellegzetes, szocialista realista stílusú épületegyüttese. 1956-1981 között a Nagyszombati vám teljes átalakításával a főváros egyik fontos forgalmi csomópontját alakították ki; felépítették a Szakszervezetek Házát (Istropolis) az 1835-ben épült Berchtold-palota lebontásával. 1959-1964 között felépült a Hostinský-lakótelep 1962-ben a csallóközi vasútvonal áthelyezésével felépült az Újvárosi-pályaudvar, ugyanebben az évben adták át a Pasienky-stadiont. 1975-ben a Zergehegyen (ahol 1972-ben libegőt is létesítettek) felépült a 194 méter magas tévétorony, mely a pozsonyi városkép meghatározó elemévé vált. 1980-ban Györgyudvaron az egykori major lebontásával a városi közlekedési vállalat kocsiszínjét alakították ki. 1999-2001 között a Szőlősi úton felépült az ország akkori legnagyobb bevásárlóközpontja, a Pólus City Center. A rendszerváltás után a nagyipar válságba került, az Istrochemre átkeresztelt és privatizált Dimitrov-művek sorozatos leépítések után 2009-ben szüntette be végleg a termelést, az elektrotechnikai üzemet 2008-2009-ben lebontották és helyén lakóházakat létesítettek. A Nemzeti Futballstadiont 2013-ban zártak be, helyén jelenleg (2018) is folyik az új stadion építése.

Mai jelentősége

Bár az Újváros egykori ipari jelentőségéből sokat veszített (nagyipari üzemei közül a vegyi kombinát és az elektrotechnikai üzem megszűnt), édesipara (az egykori Stollwerck, majd Figaro gyár ma Mondelez Slovakia néven működik) ma is jelentős, növényolajgyárában 2013 óta csak palackozás folyik. A városrész számos országos jelentőségű intézménynek ad otthont: a Szőlőhegyen található az oktatási, Kramerben az egészségügyi minisztérium, a Kutuzov utcában pedig a honvédelmi minisztérium és a titkosszolgálat székhelye. Kramerben található a főváros egyik legnagyobb kórháza, az egészségügyi egyetem, az onkológiai és szívérrendszeri intézet. A Kalmár-hegyen találjuk a hidrometeológiai intézet és a JOJ televízió központját. A Téglamezőn található a főváros sportlétesítményeinek nagy része (Nemzeti futballstadion, Pasienky stadion, Ondrej Nepela jégkorongstadion, Nyári uszoda, Mladosť sportcsarnok) és itt találjuk a Testnevelési múzeumot is. Oktatási intézményei közül a Kereskedelmi Akadémia emelhető ki. A városrész műemlékekben viszonylag szegény: a lóvasút 1840-ben épült állomása a legrégebbi épülete, mely Újváros címerében is szerepel. Templomai (a krameri Jézus legszentebb szíve és a Récsei úton a Szent Család római katolikus templom /1999/) modern építmények. Az egykori dinamitgyár régi víztornya (1907) ipari műemlék, az egykori Rössler-kőbánya szintén védett terület. A Pozsonyi parkerdő népszerű kirándulóhely (Malomtó, Vaskutacska, Zergehegyi kilátó és libegő, Csecsemő-rét), a Felső-Malomvölgyben találjuk a Mária-képoszlopot (1740) és a régi malom romjait. Pozsonybeszterce és az Újváros határán az Írott-kő (1600) jelöli ki az egykori városhatárt.