Egyházasbást

A község a Medvesalján, a Básti-patak mentén, a Medves-fennsík keleti lábánál fekszik, Fülektől 22 km-re délkeletre, Feledtől 27 km-re délnyugatra, Salgótarjántól 26 km-re északkeletre. Áthalad rajta az Almágyot (4 km) Cereddel (5 km) összekötő országút, mellékutak kötik össze a szomszédos Óbásttal (2 km) és Vecseklővel (1,5 km). Maga a falu 270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, határa nyugaton a Medves-fennsíkig terjed, itt található legmagasabb pontja is (Medves magasa, 659 m). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Sátorosbánya és Ragyolc, délnyugatról Salgótarján és Vecseklő, délről Tajti, délkeletről Medveshidegkút és Cered, északról Óbást és Almágy határolja. Almágyi és Tajti határszakasza kivételével valamennyi határszakasza Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja. Salgótarjánnal és Cereddel közös határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország köz˜ött.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás). 1967 után Bakóházát Almágytól Egyházasbásthoz csatolták, így területe 24 %-al (10,63 km²-ról 13,18 km²-re) növekedett.

Népesség

1910-ben 610, 1921-ben 635, 1938-ban 726, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (bár központi községnek számított) népességének egyötödét elveszítette, 1991-2011 között további 7,1 %-al csökkent népessége (578 főről 537-re), ebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek aránya 4,5 %-ról 12,1 %-ra nőtt, de a lakosság döntő többsége (2011-ben 74,9 %) továbbra is magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek aránya 86,6 %). A roma nemzetiségűek aránya 7,6 %, a roma etnikumhoz ennek csaknem háromszorosa (21,3 %) tartozik. A túlnyomó többség (86,2 %) római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Bakóházán 2011-ben 38 állandó lakos élt (a község lakosságának 7,1 %-a).

Történelem

A falu a Medvesalja egyik legjelentősebb községe. A mai települést 1267-ben Basthi néven említik először, de sokkal korábban, valószínűleg a 10-11. században alapították. A község ebben az időben az ajnácskői váruradalomhoz tartozott. Középkori erődített temploma, melyet Szent István király tiszteletére szenteltek, 1290 előtt épült. Későbbi birtokosai a Nyári- és a Máriássy családok voltak. A falu évszázadokon keresztül a környező vidék központja, templomos falva volt. 1683-ban a törökök felégették, viszont a harcok lezárultával viszonylag rövid idő alatt ismét benépesült. 1840-ben 528 lakosa volt, közülük 512 volt római katolikus vallású. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Lakói egészen az 1950-es évekig népviseletben jártak. 1971-1990 között, mint a Medvesalja központi településén, itt működött a környező falvak (Óbást, Vecseklő, Tajti, Medveshidegkút) közös tanácsa (helyi nemzeti bizottsága). Ezeknek a falvaknak a mezőgazdasági szövetkezetei is egyesültek egyházasbásti központtal ("Medves" Efsz, 2500 hektáron gazdálkodott). A rendszerváltás után megszűnt szövetkezet dohánytermesztéssel is foglalkozott.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar tanítási nyelvű alapiskola (alsó tagozatos) és óvoda egyaránt található. Számottevő az erdőgazdálkodás és az idegenforgalom is, idősotthon is található itt Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1397-ben épült gótikus stílusban, később többször átépítették. A faluban több régi tornácos ház és falumúzeum is található. Határában található a Básti-hegyi Mária-forrás, mely fontos zarándokhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Egyházas Bást. Magyar falu Gömör Vármegyében, lakosai katolikusok, birtokosai több Uraságok, fekszik ez eléggé nagy falu Nógrád Vármegye szélén, ’s a’ Básti Nemességnek szülött földgye; Márjási, ’s Náthai Uraságok bírják. Határjában mindenféle vetemény megterem, réttye jó, legelője szoross, vagyonnyait két mértföldnyire hordgya piatzozásának helyére, fája mind a’ két féle, malma helyben, de mivel keresetre tsekély módgya van, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ó- és Egyházas-Bást, magyar falu, Gömör vgyében, a Medves hegynél, u. p. Rimaszombathoz délre 3 óra, 600 kath., 20 ref. lak., paroch. templommal. Többen birják.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Egyházasbást, Nógrád vármegye határán fekvő magyar kisközség, 111 házzal és 540 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és ennek sorsában osztozott. Későbbi birtokosa a Máriássy, Náthay, Tihanyi és a Trajtler család. A községben három úrilak van, egy a Máriássyak idejéből, a másikat báró Nyáry Jenő, a harmadikat Trajtler János építtette s ez most Szilágyi Lajosé. Katholikus temploma az 1397-iki canonica visitatio alkalmával már fennállott, de azóta a gyakori átalakítások teljesen kivetkőztették eredeti alakjából. A község postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Magyar Katolikus Lexikon

Egyházasbást, Újbást, Bascht, v. Gömör-Kishont vm. (Nová Bašta, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. várgedei esp. ker-ében. - 1267: Basthi. Tp-át Szt István kir., a mait Szt Miklós tiszt. sztelték. Anyakönyvei 1729-től. - Filiái 1917: Almágy, Óbást, Vecseklő. - Lakói 1840: 512 r.k., 16 ev., össz. 528; 1910: 588 r.k., 2 ev., 4 ref., 16 izr., össz. 610; 1940: 717 r.k., 1 g.k., 2 ev., 4 ref., 15 izr., össz. 739; 1970: össz. 642, 97,4%-a m.; 1991: össz. 578, m. 533 (92,21%); 2001: össz. 546, m. 493 (90,29%). ** Némethy 1894:331. - Gerecze II:322. - Schem. Ros. 1913:26.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Egyházasbást. Kath. temploma már 1397-ben fennállott, de többszöri restauráció megváltoztatta eredeti külsejét. A községét a pápai tizedjegyzékek is megemlítik. Minthogy az ajnácsköi vár közelében fekszik, annak urai gyakorolták a község felett is a földesuri jogokat. Később a tekintélyes Máriássy-nemzetség, mellettük a Náthay-, Tihanyi- és Trajtler-családok szép úriiakot építtettek a községben, később pedig báró Nyáry Jenő és Trajtler János emeltek itt csinos kúriákat. A község területe 1847 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 726.