Tósnyárasd

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely) fekszik, Galántától 6,5 km-re keletre, Vágsellyétől 8 km-re nyugatra, Nemeskajal közvetlen déli szomszédságában (1,5 km). Mellékút köti össze Taksonyfalvával (6 km). Területét érinti a 75-ös főút Galánta és Vágsellye közti szakasza. Délnyugatról Taksonyfalva, nyugatról Galánta, északról Nemeskajal, keletről Vágkirályfa, délről pedig Deáki határolja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1957-ben hozzácsatolták a korábban Taksonyfalvához tartozó Pallócpusztát, ezzel területét 67 %-al (6,27 km²-ről 10,47 km²-re) megnövelték.

Népesség

A községnek 1910-ben 594, 1921-ben 629, 1939-ben pedig 672, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Egyike volt a lakosságcserével leginkább sújtott községeknek, a második világháború után lakosságának csaknem felét kitelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek. 2011-ben a magyar nemzetiségűek már csak minimális többséget képviseltek, a szlovák nemzetiségűek aránya 2001-2011 között 37,8 %-ról 48,6 %-ra nőtt. A lakosság többsége (60,7 %) római katolikus vallású. 2011-ben lakosság 77,2%-a élt Tósnyárasdon (623 fő), 22,8 %-a pedig Pallócpusztán (184 fő).

Történelem

A 12. században találkozni először írásban a falu nevével, plébániája 1307-ben már biztosan megvolt. A középkorban még létezett a községtől nyugatra egy Szelce nevű falu. A kora újkorban a Mérey, Balássy és Baranyay családok birtokolták, ám 1672-ben elpusztították a törökök, és évtizedekig lakatlan volt. Újranépesítése után a Batthyányiak és az Esterházyak voltak a legfőbb urai. Első iskoláját 1780-ban hozták létre. A 19. század elején (1813) és végén is (1894) nagy károkat okozott az árvíz. Pallóc 1957 óta tartozik hozzá, itt a 19. század közepétől 1948-ig szeszfőzde működött. A 18. században még szlovák településként szerepel, a 19. század végére magyarrá vált. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1947-ben a lakosság jelentős részét Magyarországra telepítették ki a lakosságcserével. Magyar alapiskoláját 1974-ben szüntették meg, azóta csak szlovák alapiskolája van.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült barokk stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Tót Nyárosd. Magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Batthyányi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Taksonyhoz 3/4 órányira, Kajalnak szomszédságában, és annak filiája, határja két vetőre van osztva, ’s közép termékenységű, réttye, és erdeje van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyárasd (Tós), tót magyar falu, Poson vmegyében, Galanthától 1 órányira. Táplál 367 kath. lakosokat. F. u. többen. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk. Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tósnyárasd. Egyházi feljegyzések tanúsítják, hogy plébániája 1307-ben már fennállott. így kétségtelen, hogy ősi település s talán azonos azzal a Narasd nevű helységgel, mely egy királyi okiratban 1193-ból felmerül. Az 1553. évi portális összeíráskor TótNyárasd alakban jegyezték fel, a Mérey-család birtokában. Egy század múltán a Balassyak és Baranyayak a földesurak. A török alatt megsemmisült s csak félévszázad múltán települt ismét, akkori földesura, a Batthyány grófok alatt. Később az Esterházy grófoknak volt itt nagyobb birtoka. A község területe 1088 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 672.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Tósnyárasd kk. galántai járás. A községet legutóbb 1894-ben a Vág öntötte el, amikor a község házainak harmadrésze elpusztult. Területe: 1.088 k. h. Lakosság: 672. Ebből magy.: 663, szlovák: 9. Magy. beszél: 668. Vallás szerint: r. k. 661, ref. 6, izr. 5. Fb. I. 0, II. 5, III. 73. Népsűrűség: 107.3, lakóház: 125. Községi bíró: Varga Dániel. R. k. népiskola két tanerővel. Önk. Tűzoltó Egyesület. Hitel és Fogyasztási Szövetkezet. A község felszabadult 1938. nov. 10-én. Püig. tsz. Érsekújvár, jb. közj. csö. Galánta. Vá. megálló. U. p., u. t. Nemeskajal.