Tornaújfalu

A község a Bódva völgyében, a Bódva jobb partjának közelében, a Tornai-dombság északi és a Kanyapta-medence nyugati részén fekszik, Tornától 4,5 km-re délre. Mellékút köti össze a Torna-Zsarnó úttal (2,5 km), valamint Tornahorvátin (2 km) keresztül Bódvavendégivel (4 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, a szlovák-magyar határ vonalán húzódó keskeny erdősáv kivételével. Nyugatról Tornahorváti és Bódvavendégi, északról Torna, északkeletről (rövid szakaszon) Somodi, keletről Zsarnó, délről pedig Tornaszentjakab községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven. 1991-ben vált újra önálló községgé. 1920-ban a trianoni határ megvonásakor korábbi területének (10,05 km²) több mint egyharmadát elveszítette, területe ezzel 6,42 km²-re csökkent (Magyarországon maradt határrészei ma Tornaszentjakabhoz tartoznak).

Népesség

1910-ben 470, 1921-ben 473, 1938-ban pedig 453, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-2001 között népességének egyötödét elveszítette, 2001-2011 között tovább csökkent az elöregedő falu lakosságszáma (362 főről 324-re). Lakosságának túlnyomó többsége (91,7 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 7,7 %. A többség (71,6 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 20,7 %.

Történelem

Területén szláv településmaradványokat találtak, illetve a Várhegyen egy földvár nyomait, melyet valószínűleg a szlávok építettek. A honfoglalás után Bors vezér népe foglalta el a Bódva vidékét. A települést először 1340-ben említik, akkor még Wyfalu néven, és a tornai váruradalom részeként. A falu elődje valószínűleg a tatárjárás áldozatául esett, ezért nevezték el azonnal Újfalunak. 1578-tól a töröknek fizetett adót. 1617-ben az uradalommal a Keglevich család birtoka lett. A 17.-18. század fordulóján a falu csaknem egészen elnéptelenedett a Rákóczi-szabadságharc harcaiban és az 1710-es pestisjárványban. 1720-tól kezdve német ajkú telepeseket telepítettek be. 1773-ban német–magyar vegyes lakosságú település, német származású lakói a 19. századra magyarrá váltak. 1787-ben római katolikus iskola épült a templom mellett. 1815-től a község Tornaújfalu néven szerepel. Többször sújtotta kolerajárvány (1831-ben, 1862-ben, 1866-ban, és 1873-ban). 1828-ban 69 házban 560 lakos élt itt. A huszadik század elején két tűzvész pusztított a faluban – 1903-ban a Felvég, majd 1904-ben az Alvég égett le szinte teljesen. A 19. század végén legnagyobb birtokosa Dreher Antal volt. A vármegye 1881-es megszüntetéséig Torna vármegyéhez, majd 1920 után Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott kisközségként. A 19. század végétől számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ban a trianoni határ megvonásával területének több mint egyharmadát elveszítette és periférikus helyzetű határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 decemberében több hétig frontvonalban volt a település. 1945 februárjában 22 férfit hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. Mezőgazdasági szövetkezete 1952-ben alakult. 1953-ig vízimalom is működött a Bódván. 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, az egyesített község központja Tornaújfaluban volt. 1990-ben Bódvavendégi önállóvá vált, majd 1991. szeptember 28-án Tornahorváti és Tornaújfalu is különváltak.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma a 14. században épült, eredetileg gótikus stílusban, 1788-90-ben barokk stílusban átalakították. Református temploma 1800 körül épült klasszicista stílusban. A községben a népi építészet számos értékes emléke található.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ujfalu (Torna), Abauj-Torna vmegyében, magyar falu, Tornához délre 1/2 órányira, a Bódva mellett: 539 kath. lak., s paroch. templommal. Termékeny határa mindenféle gabonát és sok kendert terem; rétjei kövérek; juhtenyésztése nevezetes. F. u. gróf Keglevics. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Torna-Ujfalu, 79 házzal, 527 magyar lakossal. Postája és távirója Torna.

Magyar Katolikus Lexikon

Tornaújfalu, Újfalu, v. Abaúj-Torna vm. (Turnianska Nová Ves, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. tornai esp. ker-ében. – 1397: már létezett. Tp-át 1328: Ker. Szt János tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1787: alapították újra. Kegyura 1880: Zichy Ferraris Felix gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. – Filiája 1915: Zsarnó. – Lakói 1940: 370 r.k., 11 g.k., 103 ref., 1 bapt., össz. 485; 1991: 468 m. (93,23%), össz. 502; 2001: 329 m. (90,88%), össz. 362. ** Schem. Ros. 1913:78.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tornaújfalu. Eredete és története ismeretlen. A község területe 1116 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 453.