Tallós

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli határán, a Vízközben fekszik, a Kis-Duna és a Feketevíz között, Galántától 15 km-re délre, Dunaszerdahelytől 15 km-re északkeletre. Keresztülhalad rajta a Galántát Dunaszerdahellyel összekötő 507-es főút, mellékutak kötik össze Felsőszelivel (7 km) és Királyrévvel (12 km). Nyugatról Hidaskürt (Sorjákos) és Feketenyék, északról Pozsonyvezekény, Felsőszeli és Alsószeli, keletről Királyrév és Nádszeg, délnyugatról Nagyabony és Dunaszerdahely, délről Pozsonyeperjes, délkeletről pedig Vásárút határolja. Északi határát a Feketevíz, délnyugati határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe 1957-ben 6,62 km²-el (23,9 %) csökkent, amikor a korábban hozzá tartozó Úrföldet Királyrévhez csatolták.

Népesség

A községnek 1921-ben 2137, 1939-ben 2087, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1945 után a lakosságcsere során magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. 1991-2001 között népessége 9,4 %-al gyarapodott (1463-ról 1601 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 3,1 %-ról 11,7 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége továbbra is magyar nemzetiségű. Viszonylag magas a romák aránya is (18,8 %). A lakosság túlnyomó többsége (92,1 %) római katolikus vallású.

Történelem

A falu a középkor végén létesült egy mocsaraktól körülvett homokbuckás területen, amely korábban feltehetően pákászok és vadászok lakhelye volt. Legrégebbi birtokosai a Thurzók voltak, majd az ő kihalásuk után az Esterházyak semptei uradalmához tartozott. Érsekújvár eleste után két évtizedig török kézre került. 1760-ban Esterházy Ferenc nagy kastélyt építtetett itt, amelyben a háborúkban elesett nemesek árva fiait neveltette. Az intézet elköltözése után a kastély fegyintézet lett 1785-ig, amely mellett posztómanufaktúra működött. A fegyintézet megszűnését követően főúri kastélyként szolgált, és híres volt a juh- és lótenyésztéséről. A 20. század elején fogyasztási és értékesítő szövetkezetet működtettek a helyiek, emellett népkönyvtár, gazdasági ismétlő iskola is volt itt, az Esterházy uradalomhoz tartozó Gulyamező majorban pedig keményítőgyár üzemelt. Tallós egykor a Pestről Felső-Magyarországra vezető sóútvonalak egyik fontos pontja volt. Lakói a mezőgazdaság mellett marhát tartottak, de vadban gazdag erdeje és vízimalma is volt. Iskolájának első említése 1732-ből származik. Vizein egészen a 20. század közepéig több vízimalom üzemelt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután gyakoriak voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. Az első világháború után hozták létre a szeszfőzdét. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A lakosságcsere során magyar családokat kényszerítettek Magyarországra áttelepülni, a helyükre pedig magyarországi önkéntes szlovák családok költöztek. Újkeletű szlovák nevét (Tomášikovo) 1948-ban kapta.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola, speciális alapiskola és óvoda, valamint könyvtár található. Szentháromságnak szentelt katolikus temploma 1702–10 között épült barokk stílusban, 1798–1801 között klasszicista stílusban alakították át; barokk kastélyát az Esterházyak 1760-ban építtették, értékes műemlék, védett parkkal. Az 1893-ban épült s 1960-ig működött Maticza-féle cölöpös vízimalom 1982. évi felújítása óta múzeumként üzemel. Értékes szakrális kisemléke az 1756-ban emelt Nepomuki Szent János-szobor.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TALLÓS. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág’ folyása mellett; határja 2 nyomásbéli, és jó, erdeje is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tallós, magyar falu, Poson vmegyében, a Dudvágh vizénél, Diószeghtől délre 2 mfd. Diszére szolgál az urasági ujabb izléssel épűlt kastély és kert, kath. paroch. templom, s más gazdasági tiszti épületek, 1034 kath., 2 evang., 9 zsidó lakosai szép gazdaságot folytatnak; számos szarvasmarhát, lovat nevelnek. Van itt továbbá egy fáczányos kert, vizimalom, nagy erdő, mellyben számos vad találtatik, nézésre méltó urasági juh- és lótenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Mihály, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tallós, az u. n. Feketevíz mellett fekvő magyar nagyközség, melynek 203 háza és 1558, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakosa van. Ősidők óta ült hely, melynek határában őskori telepek nyomai vannak. Legrégibb birtokosaiul 1647-től az Esterházyakat és a Thurzókat ismerjük. 1760-ban Esterházy Ferncz gróf nagyszabású kastélyt építtetett ide, melyben Mária Terézia a szolgálatában elesett nemesek árva fiait neveltette. Ez az intézet később Szempczre került; Tallósra pedig 113 fegyenczet hoztak, a kiket a kastélyban és a kastély melletti épületben helyeztek el. A fegyintézet 1785 körül szünt meg, s erre a kastélyt az akkori tulajdonos átalakíttatta. A mult század elején az Esterházyaknak itt híres juh- és lótenyésztésük volt. A mai katholikus templom újabbkori és 1801-ben épült. Van itt gazdakör, fogyasztási és értékesítő-szövetkezet, népkönyvtár, gazdasági ismétlő iskola és az Esterházy Mihály gróf uradalmához tartozó Gulyamező nevű majorban keményítőgyár. Ide tartozik még Úrföld puszta is, melyet az Esterházyak 1824-ben hasítottak ki. Tallós hajdan a Pest felől Zsigárdon át Felsőmagyarországba vezető útvonalak egyik fontos pontja volt, mert erre jártak a sót szállító fuvarosok. A községben van posta, de távírója és vasúti állomása Diószeg.

Magyar Katolikus Lexikon

Tallós, v. Pozsony vm. (Tomášikovo, Szl.): 1. plébánia a v. esztergomi főegyhm. vágsellyei esp. ker-ében. 1500: már létezett. Tp-át Szentháromság tit-ra sztelték, a mait 1801: építették. Lakói 1577 e. ev-ok lettek. Felsőszeli filiájából 1672: alapították újra. Kegyura 1880: Esterházy Antal gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Plébánosai: Kondor János, 1676: Nyitray János, 1677: Egyed Ferenc 1680: Nagy János, 1681: Fülöp György, 1690: Rigó István, 1691: Kóródy Jakab, 1701: Lukács Márton, 1702: Nagyszeghy Pál, 1710: Földváry Dömötör Ferenc 1716: Becskereki István, 1719: Gulyás György János, 1725: Borsay János, 1731: Konkoly(i) László, 1734: Lébényi Mihály, 1750: Lengvay György János, 1793: Király Sándor, 1821: Dezsernyicky József, 1824: Varjú Sándor. - Vöröss János (1890-?) plnos 1946: börtönben. - Filiája 1917: Vezekény. - Lakói 1940: 1826 r.k., 156 ev., 4 ref., 24 izr., 13 egyéb vall., össz. 2023; 1991: 1398 m. (95,56%), össz. 1463; 2001: 1381 m. (88,02%), össz. 1569. - Kat. sajtója: 1990-: Homilia. - 2. Esterházy Ferenc gr. 1763: ~i kastélyát fölajánlotta árvaház céljára. Mária Terézia tp. gyűjtést rendeztetett országszerte, s magára vállalta az épület átalakításának és fölszerelésének költségeit. Kezdetben többnyire konvertita szülők árváit (75 fiút, 25 leányt) helyezték el. 1766: piar-k vették át, majd Szencre helyezték át. ** Némethy 1894:283. - Pozsony vm. 1895:120. - Schem. Strig. 1917:115. - Balanyi 1943:89. - Hetényi Varga I:288. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tallós. Már az őskorban megült hely, minek bizonyságát a határában fellelhető őskori telepek nyomai adják. Magyar vonatkozású története és birtokviszonyai azonban csak a XVII. század közepétől ismeretesek. 1647-től az Esterházy- és a Thurzó-családot uralja. 1760—64. között a gróf Esterházy Ferenc által átengedett kastélyban nemesi árvaház volt, majd 1785-ig fegyintézetnek használták. Hozzátartozik: Cédulaház, Dinnyésdombi cigánytelep, Dunapart, Gulvamező, Jegenyésmajor, Kányás, Köse, Malomszeg, Maticaház, Szöllőskert, Urföldpuszta. A község területe 4822 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2087. Magyar lakossága a csehek alatt sokat szenvedett.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Tallós kk. galántai járás. A község az 1500-as évekből való település. Közvetlenül a Kisduna mellett fekszik s eredetileg ingoványos, nádas terep vette körül. A községet övező erdő Paperdő, Kányáserdő néven ismert. A községben van az Esterházy grófok régi kastélya. Községi elemi népiskola két tanerővel. Polgári Lövész Egyesület, Levente, KALOT, Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Hitelszövetkezet. Szeszgyár kettő. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. A földbirtokreform következtében a csehszlovák hatóságok a községhez tartozó Űrföld puszta 1.200 k. h. területet Jugoszláviából hozott telepesek között osztották szét. A telepesek a felszabadulás után visszamaradtak. Területe: 4.822 k. h. Lakosság: 2.087. Ebből magy.: 1.890, szlovák: 192. Magy. beszél: 1.945. Vallás szerint r. k. 1.883, ref. 8, ev. 168, izr. 28. Fb. I. 9, II. 23, III. 95. Népsűrűség: 75.2, lakóház: 303. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, Csö. Felsőszeli. Vá. Galánta, Posta és távbeszélő helyben.