Süly

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Felbártól 1,5 km-re nyugatra fekszik. 1992 óta a Bősi vízierőmű felvízcsatornájának bal partján fekszik.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Felbár településrésze és két kataszteri területének egyike. Területe 1,89 km², a községterület 1/6-át teszi ki. Süly kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva végig a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1920-ban a Duna túloldalán fekvő határrészét elveszítette, így területe 6,45 km²-re csökkent (1921). Amikor az 1960-1988 között Felbárhoz csatolt Nagybodak újra önállósult, határát az üzemvízcsatornánál húzták meg, így Süly területének 70 %-át elveszítette.

Népesség

1941-ben 372 lakosa volt, ez 2011-re 434-re növekedett, itt él a község lakosságának 1/3-a.

Történelem

1237-ben "Seul" alakban említik először, ekkor a pozsonyi vár tartozéka volt. 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi várkapitány szerezte meg, majd a Bittó és a Hideghéthy család birtoka. A településnek egykor várkastélya is volt,amely később kolostor lett. Épületrészei ma is láthatók. Az 1553. évi összeírásban Bávonyi és Angyal családok 4-4 portával szerepelnek, de kébőbb a Sülyi család is a falu birtokosa. A 17. században a Maholányiak a falu fő birtokosai. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné a birtokot átengedi Unger Sámelnek, ezután a Zichy családé, majd pedig az Ullmann család birtoka. 1828-ban 24 házában 251 lakos élt. A 20. század elején özv. Batthyány Józsefné a fő birtokosa. A huszas években 34 morva kolonista érkezett a községbe, akiknek jubileumi iskolát is építettek. 1960-ban Felbárhoz csatolták.

Mai jelentősége

Szent Anna temploma gótikus stílusban épült a 14. század első felében, a 17. században barokk stílusban átalakították. A 17. században épült késő reneszánsz kastélya később kolostor, majd gabonatároló lett.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SÜLL. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Zichy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Fel Bárhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja 1 nyomásbéli leginkább rozsot, és kétszeres búzát terem, legelője kevés, réttye, és erdeje a’ két Dunán túl van, melly határját mossa, ’s nehéz rajta az által-járás; piatza Samarján van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sülly, magyar falu, Poson vgyében, Vajkához 3/4 órányira, közel az öreg Dunához, 235 kath. lak. Szántóföldje nem sok, de jó; fája, legelője a Duna szigeteiben bőséggel. Gyümölcse sok; nevezetes az uraság nagy és szép gyümölcsöse a Duna egyik szigetében. Örökös F. u. gr. Zichy Ferraris, de most Ullman birja. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Süly, dunamenti kisközség, 33 házzal és 250 róm. kath. vallású magyar lakossal. Első írott nyomára 1237-ben találunk. 1423-ban Poss. regalis Seul jelzővel a pozsonyi vár tartozékaként szerepel. 1445-ben Temesközy Bálint pozsonyi kapitány az ura. Az 1553-iki összeírásban Bávonyi Mihály és Angyal Márton 4–4 portája szerepel. Idő folytán a Maholányiak lettek az urai és 1737-ben özv. Maholányi Tamásné itteni birtokát Unger Sámuelnek engedi át. Később a Zichyeké és azután a szitányi Ullmann családé lett. Jelenleg özv. Batthyány Józsefnénak van itt nagyobb birtoka és magtárrá átalakított nagy épülete, mely hajdan várkastély volt, de ennek építtetője ismeretlen. Egyháza ősrégi, s hajdan szerzetes-kolostor is volt itt az említett várkastélyban. Most nincs temploma. A községnek postája Felbár, távírója Bős.