Szútor

A község a Gömöri-medence nyugati részén, a Bakti-dombság déli oldalán fekszik, Rimaszombattól 16 km-re délkeletre, Feledtől 11 km-re északkeletre. Szútor zsákfalu, egyetlen Rimapálfalától Bellényen keresztül ide vezető 8 km-es mellékúton közelíthető meg. Területe 200-300 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, mintegy felerészben erdővel borított dombvidék. Nyugatról Jánosi, délnyugatról Bellény és (rövid szakaszon) Rimapálfala, délről Gernyőpuszta (Bottovo), délkeletről Radnót és Balogújfalu, keletről Bátka, északkeletről Balogtamási, északról pedig Rimaszombat (Bakti katasztere) határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (13,26 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 321, 1921-ben 301, 1938-ban pedig 357, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Lakossága a 20. század végére kicserélődött és ma már csaknem kizárólag magyar anyanyelvű romák alkotják (96,0 %). 2001-ben a lakosság 18,8 %-a, 2011-ben már 81,7 %-a volt roma nemzetiségű, a magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 88,7 %-ról 12,6 %-ra csökkent. Szlovák nemzetiségűnek 2011-ben a lakosság 3,5 %-a vallotta magát. Az eredetileg (1921-ben 79,7 %) református többségű falu lakosságának túlnyomó többsége (94,7 %) ma már római katolikus vallású. A korábban csökkenő népességű zsáktelepülés lakosságszáma 1991-2011 között kiugróan magas mértékben, 65,3 %-al növekedett (

Történelem

1410-ben „Zutor” alakban említik először, de valószínűleg már sokkal korábban keletkezett, valószínűleg a 12. században. Balog várának tartozéka volt, majd a murányi váruradalomhoz tartozott. Erdős határa miatt korai fejlődése lassú volt, középkori családnevei mind magyarok. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1566-ban és 1567-ben elpusztította a török, de népessége állandó maradt, az 1773-as összeírás családnevei megegyeznek a 16. századiakéval. Utoljára 1682-ben pusztította el a török. 1828-ban 58 házában 428 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században a Coburg hercegi család birtoka volt. Lakói egykor pipaszár és seprőkészítéssel is foglalkoztak. A falunak kénes forrásai voltak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Mezőgazdasági szövetkezetét 1949-ben alapították. Jelentős roma közösség élt a faluban már a század elején, a 20. század végére az eredetileg többségében református magyarok lakta falu abszolút roma többségűvé vált.

Mai jelentősége

Napjainkban 1-4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezik. A község református temploma 1810-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÚTOR. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Dobótzhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű, erdője van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szutor, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Rimaszombathoz keletre 1 mfd. 32 kath., 459 ref. lak., ref. anya templommal, derék erdővel, s jó szántóföldekkel. F. u. h. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szutor, a feled–miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 82 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Balogvár tartozéka volt és e vár többi birtokainak sorsában osztozott. Most a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó a község határában lévő kénes forrás. A lakosok a pipaszár- és seprőkészítést háziiparként űzik. Református temploma 1810-ben épült. Ide tartozik Tehány puszta, mely 1411-ben a Bátkay család birtoka. 1460-ban a balogvári birtokok közé kerül. A község postája Jánosi, távírója Rimaszombat, vasúti állomása Dobócza.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szútor. Az ősi Balogvár védelmi területéhez és birtokállományához tartozott a határában fekvő Tehánypusztával együtt, amely 1411-ben a Bátkay-családot uralta és 1460-ban a balogvári várurak birtokába került. Ujabban Coburg herceg birtokai terülnek itt el. Külterületi lakott helye: Bóditag. A község területe 2304 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 357.