Szomotor

A község a Bodrogköz szlovákiai részének nyugati részén, a Bodrog holtágának bal partján fekszik, a 79-es főút és a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal mentén (megállóhely), Sátoraljaújhelytől 14 km-re keletre, Királyhelmectől 16 km-re nyugatra. Szomotor és a tőle északra fekvő Bodrogvécs mára teljesen egybeépültek, harmadik településrésze, Kisújlak Szomotortól 3 km-re északra fekszik. Mellékút köti össze Nagykövesddel (5 km). Területének nagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület, de jelentős a homokos, szikes rétek és legelők részaránya is. Délről Nagykövesd, délnyugatról Bodrogszerdahely, nyugatról Ladamóc és Zemplén, északról Bodrogszentmária, északkeletről Kisgéres (Keresztúrpuszta katasztere), délkeletről pedig Örös községekkel határos. Nyugati határának nagy részét a Bodrog-folyó, illetve a Holt-Bodrog alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1943-ban Szomotorhoz csatolták Bodrogvécs községet, az egyesített község rövid ideig (1945-ig) a Szomotorvécs nevet kapta. 1964-ben Kisújlakot is Szomotorhoz csatolták. A község területe (16,30 km²) három kataszteri területre oszlik, melyeknek területe az elmúlt száz év során nem változott: Szomotor (7,61 km²), Bodrogvécs (5,73 km²) és Kisújlak (2,95 km²).

Népesség

Szomotornak 1910-ben 640 (Bodrogvéccsel és Kisújlakkal együtt 1325), 1921-ben 565 (1248), 1938-ban pedig 848 (1675), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, de az asszimiláció eredményeként 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 80,1 %-ról 63,9 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 19,1 %-ról 30,5 %-ra növekedett. A magyar anyanyelvűek aránya (76,8 %) egyötödével meghaladja a magyar nemzetiségűekét. A lakosság 8,3 %-a a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 36,5 %-a volt római katolikus, 28,5 %-a református, 17,6 %-a pedig görög katolikus vallású. 1921-ben Szomotoron a lakosság 28,3 %-a volt református, 27,3 %-a izraelita, 23,7 %-a római katolikus és 20,5 %-a görög katolikus vallású. Bodrogvécsen és Kisújlakon hasonlóan színes volt a vallási kép, előbbi községben a reformátusok (38,4 %), utóbbiban a római katolikusok (37,4 %) alkották a legnépesebb felekezetet. 2011-ben az összlakosság 64,2 %-a (1008 fő) élt Szomotor, 20,8 %-a (326 fő) Bodrogvécs, 15,0 %-a (237 fő) pedig Kisújlak településrészen.

Történelem

Szomotort 1263-ban "Zomothor" néven említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint már a 11. században létezett. A zempléni váruradalomhoz tartozott. 1263-ban IV. Béla király a falut Péter mesternek adományozta. 1358-ban "Zomothar" alakban említik. Temploma és Bartha nevű papja az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben már szerepel. A 15. század közepéig a Szerdahelyi család birtoka, majd a század második felében a Kozmafalvi és Ronyvai családok a birtokosai. A 16. században újra a zempléni vár birtoka és vele együtt a Drugetheké. 1560-ban Serédy Benedek elfoglalta és Kövesd várához csatolta, de 1574-ben a Drugethek vissza­kapták. A 17. században többek között a Sennyeiek, Klobusiczkyak, Bocskayak tulajdona. 1808-tól a Szirmay család a birtokosa. 1557-ben uradalmi major és 5 porta állt a településen. A 17. század második felében fából épített nemesi udvarház állt itt. 1715-ben 16 elhagyott és 3 lakott háza volt. 1787-ben 36 házában 230 lakosa élt. 1828-ban 49 háza volt 389 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. századtól téglagyár működött a községben. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Bodrogvéccsel egyesítették Szomotorvécs néven. 1944-ben népes zsidó lakosságát (1938-ban 111 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1964-ben hozzácsatolták Kisújlakot is. Az államszocializmus évtizedeiben állami gazdaság és magnemesítő állomás működött a községben. Az 1960-as években kiépített Szomotori-csatorna fontos szerepet játszott a terület árvízmentesítésében és a vízgazdálkodásban. A rendszerváltás után a község súlyos gazdasági válságba került. Bodrogvécs közvetlenül a honfoglalás után lakott település volt, amint azt az itt feltárt leletekben gazdag 10. századi ősmagyar temető bizonyítja. Első írásos említése 1214-ben történt, 1263-ban Péter magiszter birtoka volt. 1381-ben helyi nemeseké, a 18. században a Vécsey családé és másoké. A 19. század végén a Kozma család a legnagyobb birtokos a faluban. 1715-ben 5 lakatlan és egy házas jobágytelke volt. 1787-ben 30 házában 149 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 316 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Szomotorral egyesítették Szomotorvécs néven. Kisújlak az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben szerepel először "Wylak" alakban. Először Zemplén várának uradalmához tartozott. 1380-ban Imreghi László birtoka volt. 1416-ban vásártartási jogot kapott. Kisújlak néven 1423-ban szerepel először "Kyswylak" néven. A 15. században az Imreghi, a Csebi, a Soós , a Kelecsényi és a Pálóczi családok a főbb birtokosai. 1500-ban királyi adományként Serédi Benedek birtoka, de a század közepére már Perényi Gábor és Soós György a birtokosai. Később többek közt a Dobó, Melczer és Tárczy családok tulajdona. 1557-ben 2 portája adózott. Lakói a 17. század elején reformátusok lettek. A 18. században a Horváth, a Pintér, a Tiszta és a Bodó családoknak volt, majd az 1900-as években a Szirmayaknak lett itt birtoka. 1715-ben megemlítik, hogy a falu 7 évig csaknem telejesen puszta volt. 1720-ban 7 adózója volt. 1787-ben 21 házában 127 lakos élt. 1828-ban 32 háza volt 247 lakossal, akik főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szomotorhoz csatolták.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Református temploma 1801-ben épült klasszicista stílusban. Közös római katolikus – görög katolikus temploma 1996-ban épült. Kisújlak Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1968-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZOMOTOR. Elegyes falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Vecshez pedig tsak valami 600 lépésnyire, Bodrog vize follya körűl, erdeje nints, földgye fekete agyagos, réttye apró, és jó szénát terem, barmokat tartanak, piatzok Újhelyben 3 órányira. VECS. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai B. Vécsey, és Mezősy Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik Szomotorhoz 600 lépésnyire; határja jó, ’s mindent megterem, Bodrog vize körűl follya, erdeje kitsiny, ’s fiatal, piatza Újhelyben 3 órányira. ÚJLAK. Kis Újalk. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Pálföldéhez sem meszsze, a’ Bodrog vize’ lefolyásánál; határja 2 nyomásbéli, földgye fekete agyagos, mindent jól terem, erdeje, réttye kevés, határos Zemplén Városával is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szomothor, hajdan (Zomoru Tor) magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, N. Kövesdhez 1 órányira: 63 r., 100 g. kath., 200 ref., 17 zsidó lak. Ref. templom. Szántóföldje 604 hold. A Bodrog, mellynek bal partján fekszik, áradásaival gyakran kárt okoz. Itt sok romai koporsók találtattak már. F. u. többen. Ut. p. Ujhely. Vécs, Zemplén vmegyében, magyar falu, a Bodroghközben, a Bodrogh bal partján, Zemplénhez egy órányira: 34 romai, 166 gör. kath., 182 ref., 14 zsidó lak., 352 hold szántófölddel. F. u. b. Vécsey. Ut. post. Ujhely. Ujlak (Kis-), Zemplén v. magyar falu, a Bodrogközben, Rad. fil., 76 romai, 59 g. kath., 64 ref., 9 zsidó lak., 304 h. szántófölddel, erdővel. F. u. Horváth és Melczer nemzetségek. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szomotor, bodrogmenti magyar kisközség. Van 59 háza és 532 ev. ref. vallású lakosa, kiknek itt templomuk is van. A vármegye egyik legősibb községe s a XIII. század közepén Gera, Zompa és Mátyás birtoka, melyet 1263-ban István király Péter mesternek adományoz Zumutur földje néven. 1358-ban már a Zerdahelyiek birtoka, de 1443-ban Kozmafalvi Jánost és Ronyvai Miklóst is Zomotor némely részeibe iktatják. 1500-ban Zemplén várának tartozéka és a Drugethek a földesurai. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmondot s 1528-ban Zerdahelyi Lászlót iktatják némely részeibe, 1560-ban pedig Serédy Benedek foglalja el. Egy évvel később Serédy Gáspárt és feleségét: Mérey Annát iktatják be, de 1574-ben ismét a Drugethek birtokába kerül. Az 1598-iki összeírás már Melith Pált, Paczoth Ferenczet, Telegdy Jánost és Telegdy Pál özvegyét találja itt. 1614-ben Nyáry Istvánt, 1629-ben 'Sennyey Sándort, 1652-ben Klobusitzky Andrást s 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Györgyöt iktatják részeibe. Újabbkori birtokosai a Klobusitzky, Súghó, Hugka, Görgey, 'Sennyey és Szirmay családok, mely utóbbinak tagjai közül Szirmay Antal kapott 1808-ban egyik birtokrészére kir. adományt. Most a Reichard és társa czégnek van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó téglagyára. Az itteni régi úrilakot még a Klobusitzkyak építtették. E község elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaláskor állítólag halotti tort ültek s nevét e „szomorú tortól” vette volna. A határában álló Zompod nevű domb némelyek szerint az 1174-ben szerepelt Ompod vagy Ompud bán nevét tartja fenn, vagy az 1227-ben és 1228-ban szerepelt Dénes nádor apjáét, Ompodét. Bodrogvécs, a Bodrog közelében fekszik. Magyar kisközség; 60 háza van, nagyobbára ev. ref. vallású, 420 lakossal. E község már V. Istvánnak egyik 1263-ik évi határjárásában szerepel, melyet Péter mester javára rendelt el, midőn Zomotor földjét Gera, Zompa és Mátyás halála után neki adományozza. 1381-ben Hidvégveycze alakban Hidvégvécsei Agata birtokaként van említve. 1440-ben már a Szerdahelyiek az urai. Ez időben, valamint korábban is, a zempléni vár tartozéka volt. A Szerdahelyiekről a Bocskayakra szállott, és 1764-ben a báró Vécseyek kaptak rá királyi adományt. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmond is birtokosa, az 1598-iki összeíráskor pedig Csapy Ferencz, Bacskay Miklós, Paczoth Ferencz, Soós István, Ferencz és Albert özvegye. 1629-ben még mindig szerepelnek a Csapyak, 1663-ban pedig, a mikor Vécsszög néven van említve, Soós György is. 1764-től kezdve a báró Vécseyeken kívül még a Mezőssy, Klobusitzky, Súghó, báró Balassa s a Szerencsy családok az urai, most pedig Kozma Mihálynak van itt nagyobb birtoka. A XIX. század végén a község három ízben elpusztult. Révecske nevű dülője azt bizonyítja, hogy ott hajdan révje volt. Templom nincs a községben, melynek postája, távírója és vasúti állomása Szomotor. Ide tartozik Teréztanya is. Kisujlak, bodrogmenti magyar kisközség 30 házzal és 191 lakossal, kik nagyrészben római katholikusok. 1380-ban bukkan fel először, a mikor Imreghi Lászlót iktatják birtokába. 1419-ben Cseke Györgyé és Imreghi Andrásé, 1446-ban a Csebiek zálogbirtoka. 1458-ban Pálóczi Lászlót, 1748-ban Czékei Jánost említik birtokosaiul. Mint a zempléni vár tartozéka azután az Ujlaki családé lett, melynek magva szakadván, 1500-ban Serédi Benedek kapott rá királyi adományt. Némely részei házasság útján a Melczer család tulajdonába kerültek, de a Tárczayaknak is volt itt részük, mely a Dobóké, majd 1561-ben a Soós Jánosé lett. 1598-ban Barkóczy László, Vinnay Kristóf és Soós Kristóf vannak birtokosaiul említve. A Melczer-féle rész, Horváth Imréné szül. Melczer Borbála révén, 1774-ben Grizsányi Horváth Antalra és sógorság révén a Pintér családra szállott, de velük és utánuk a Tiszta és a Bodó családok is birtokosok voltak itten. Most a gróf Szirmay Györgyé. 1890-ben veszedelmes tűz pusztított a községben. Róm. kath. temploma 1658-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Szomotor.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szomotor. Legrégibb birtokosa a XIII. század közepéről Gera, Zompa Mátyás nemesek, majd 1263-ban Péter mester kapja Zumutur földje néven. A XIV. században a Zerdahelyieké, majd a Serédy, Mérey, Melith, Paczoth, Telegdy család következik, később a Sennyey, Klobusitzky grófok. A XVII. századtól birtokos itt a Bocskay, Soós, Sughó, Hugka, Görgey és Szirmay család. A községbe a prágai kormányzat cseh-morvákat telepített. A község területe 1322 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 848. Bodrogvécs. Ösi település, V. István 1263-ban Péter mesternek adományozza. 1381-ben Hidvégveycze néven a Hidvégvecsei-család bírja, de 1444-ben már a Szerdahelyieké, azonban földje van itt Zemplén várának is. A Szerdahelyiek itteni birtoka örökség révén a Bacskayakra szállott és 1764-ben a báró Vécsey-család kapott rá királyi adományt. Későbbi birtokos még itt a Pogány-, Csapy-, Paczoth-, Soós-, Mezőssy-, Klobusitzky-, Sughó-, Balassa-, Szerencsy- és Kozma-család. A XVII. században Vécsszög alakban is szerepelt. Hozzátartozik Teréztanya. Határába a prágai kormányzat cseh-morvákat telepített. A község területe 1015 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 558, ebből róm. kath. 150, ref. 230, ev. 1, gör. kath. 149, izr. 20. Kisujlak. Okleveles első nyomát 1380-ból találjuk s ez időben az Imreghiek birtokolják. Későbbi birtokos itt a Csekey-, Pálóczy-, Czékey-, Serédy-, Melczer-, Tárczay-, Dobó-, Soós-, Barkóczy-, Vinnyey-, Horváth-, Pintér-, Tiszta-, Bodó-család, majd a Szirmay grófok. A község területe 516 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 269.