Szepsi

A város a Kanyapta-medence északi peremén, a Szlovák-Karszt délkeleti és a Kassai-hegyalja hegyvidékének délnyugati lábánál, a Bódva-patak völgyében fekszik, a 16-os országos főútvonal és a Kassa-Torna vasútvonal (Rozsnyó-Kassa szakasz, vasútállomás a szomszédos Makranc határában) mentén. 1894 óta vasúti szárnyvonal köti össze Jászón át Mecenzéffel. Az 550-es út Jászó (9 km) felé teremt összeköttetést, mellékút köti össze Jánokon (7,5 km) keresztül Tornával (16 km) és Makrancon (3 km) át Buzitával (12 km). Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Somodi és Peder, délről Jánok, keletről Makranc, északról pedig Debrőd községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó város. Az 1870-es évekig mezővárosi rangot viselt, majd nagyközségként 1881-ig Abaúj vármegye, 1881-1920 között pedig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1920 után a Csereháti és a Tornai járás Csehszlovákiához csatolt részeiből létrehozott Szepsi járás székhelye lett egészen 1960-ig, amikor a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban az újra létrehozott Csereháti járás székhelye lett. 1964-ben városi rangot kapott. 1986-ban Bodoló és Makranc községeket Szepsihez csatolták, Makranc 1990-ben újra önállóvá vált. A város területe két kataszteri területre oszlik: Szepsi (12,01 km²) és Bodoló (7,76 km²), területük az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Szepsinek 1910-ben 2197 (Bodolóval együtt 2699), 1921-ben 2007 (2568), 1938-ban pedig 2280 (2799), túlnyomó többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben mindössze 5 % volt. A 20. század második felében Szepsi népessége ugrásszerűen megnőtt - 1938-1970 között két és félszerése nőtt, majd 1970-2011 között ismét csaknem duplájára ugrott (5719 főről 11 068-ra). Az utóbbi évtizedekben folyamatos a lakosságszám növekedése, ugyanakkor az 1991-ben még relatív többséget (49,1 %) alkotó magyar nemzetiségűek aránya folyamatosan csökken (2001-re 43,7 %-ra, 2011-re pedig 29,6 %-ra esett). A magyar anyanyelvűek aránya jóval magasabb (39,0 %). A szlovákok aránya is csökkent (1991-2011 között 47,5 %-ról 42,3 %-ra), ugyanakkor a városban kiugróan magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (17,5 %) is. 2011-ben a lakosság egytizede (9,8 %) vallotta magát roma nemzetiségűnek. 1921-ben lakosságának 58,7 %-a volt római katolikus, 25,4 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben a római katolikusok aránya 62,2 % volt, a reformátusok aránya 8,4 %-ra csökkent. 1944-ig jelentős számú (1938-ban a lakosság 9,3 %-át alkották) zsidó közösség is élt a városban. 2011-ben a lakosság 95,3 %-a (10 546 fő) élt Szepsi, 4,7 %-a (522 fő) pedig Bodoló településrészen.

Történelem

A magyar törzsek érkezése után a kazár-kabar eredetű Aba nemzetség s mellette a Bárca-Tekele nemzetség telepedett le a vidéken. A város első írásos említése 1255-ből való, ám ez csupán az eredeti okirat másolata, amely 1150-ben készült, de a tatárjárás alatt megsemmisült. Ez az okirat Zekeres-ként említi a várost, de 1266-ban már Scepsy-Scekeres alakban fordul elő a város neve, mely utal az ott élők foglalkozására, akik királyi szekeresként itt éltek, valamint lótenyészetük is volt itt. A Szepsi elnevezést valószínűleg a tatárjárás után Szepességből betelepülő németek hozták magukkal. Első templomát 1290-ben említi III. Endre kiváltságlevele. Nagy Lajos király idején Kassa kiváltságokat kapott, aminek értelmében magasabb vámot szedhettek az átutazó kereskedőktől, akik így inkább Szepsi felé kerültek. Ebben az időszakban felvirágzott a város, pincerendszert építettek ki, ahol gyümölcsöt és bort raktároztak. Az otthoni borkészítés is elterjedt volt. 1317-ben már városi tanács működött Szepsiben, 1458-ban pedig saját iskolája és iparos céhei voltak. A középkorban vára is volt, melyet 1449-ben Giskra huszitái építettek, de Hunyadi János még abban az évben elfoglalta és leromboltatta. Ezután a várost és a templomot is kőfallal erősítették meg. 1526-ban, a mohácsi csatában életét vesztette a város földesura, Rozgonyi István, hat évvel később pedig összesen hatvan portát jegyeztek Szepsiben. 1553-ban már újra olvashatunk Szepsi vásárjogáról. Habár a török megszállás idején magát Szepsit nem foglalták el a törökök, de lakói kénytelenek voltak adót fizetni az egri pasának. A 16. században Szepsi lakossága is református hitre tért. Az 1690-es évek elején a város teljesen leégett, csupán a kőből épült katolikus templom maradt meg, majd 1711-ben újabb csapásként érintette a várost, hogy 3000 császári katonát kellett fél évig elszállásolnia és élelmeznie. A 18. század elején lakossága jócskán megfogyatkozott, különösen 1710–11-ben dühöngő pestisjárvány következtében. 1715-ben Szepsiben 150 ház állott elhagyottan. A pusztulást az is mutatja, hogy míg 1427-ben Szepsiben 180 portát írtak öszsze, 1715-ben csak 44-et, más adatok szerint 24-et. Még a 18. század elején is csaknem kizárólag reformátusok lakták, az ellenreformáció tevékenységének eredményeként azonban sokan rekatolizáltak a század folyamán. 1794-ben újabb tűzvész pusztította el a várost, melynek során leégett ötezer kötetes könyvtára, sokan meghaltak, a két templom is tető nélkül maradt, a tűz csupán egyetlen kaput hagyott épen. 1829-ben 279 háztartásban 2281 lakos élt. 1831-ben kolerajárvány pusztított Szepsin, 212 lakosának halálát okozva. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott nagyközségként és a Csereháti járás székhelyeként. 1890-ben megépült a Kassa-Torna vasút, melynek egyik állomása Szepsi lett. 1894-ben megépült a Mecenzéfre vezető Bódva-völgyi szárnyvonal is. 1901-ben fejeződött be az iskola építése, amely jelenleg mint kisegítő iskola működik. 1920-ban a várost Csehszlovákiához csatolták, de egészen 1960-ig járási székhely maradt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 nyarán a lakosság mintegy egytizedét alkotó zsidó közösséget (1938-ban 211 fő) koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan csak egytizedük tért vissza. 1945 első két hónapjában számos férfit hurcoltak a városból kényszermunkára a Szovjetunióba. Az államszocializmus évtizedeiben lakossága megnégyszereződött az ipartelepítés (Tesla, hadiipari üzem), a lakótelepépítés és a közeli Kelet-Szlovákiai Vasmű megépítése révén. 1938-ban 2280, 1961-ben 3675 lakosa volt, 2011-re 11 068-ra nőtt népessége. A vasmű és a tornai cementgyár dolgozói közül sokan Szepsin kaptak lakást. Etnikai összetétele is megváltozott, a betelepülők nagy része szlovák volt. 1986-ban a városhoz csatolták Bodolló és Makranc községekeet, de Makranc 1990-ben ismét önállósult. A Csemadok a helyi születésű Szepsi Csombor Márton (1595–1623) református prédikátor, író emlékére 1987 óta évente megrendezi a városban a Szepsi Csombor Márton Napokat.

Mai jelentősége

A város a Bódva-vidék központja, a Kassa-környéki járás legnépesebb települése. Fafeldolgozó-, gép- és építőipara számottevő, határában (Bodolónál) napkollektoros erőmű működik. Fontos oktatási központ, öt óvodával, három általános iskolával (ezekből egy-egy magyar nyelvû), egy szlovák-magyar kétnyelvű kisegítő iskolával és mezőgazdasági szakközépiskolával, egy-egy magyar és szlovák gimnáziummal. Szentléleknek szentelt római katolikus temploma gótikus stílusban épült a 15. században, mai barokk-klasszicista alakját a 18. század végi átépítésekor nyerte el. Református temploma 1773-ban épült klasszicista stílusban, tájháza 1990-ben létesült. A városháza 20. század elején épült szecessziós épület. A 3 km hosszú Szepsi-cseppkőbarlang nem látogatható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SEPSI. Moldau, Moldava. Magyar Mezőváros Abaúj Várm. földes Ura Gr. Vandernot Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Bódva vize mellett, Jászóhoz nem meszsze, kies térségen. Hajdani lakosai a’ Királynak hadi butorait hordozák a’ hadban, ’s jeles szabadságaik valának; határja leginkább térséges, és jól termő; vagyonnyai külömbfélék; malmok alkalmatos; eladásra is jó módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szepsi, (Moldau, Moldava), régi nevezetes magyar mv., Abauj vmegyében, Kassához nyugotra 5 órányira, a Bódva mellett, termékeny síkságon, 1082 kath., 67 evang., 1232 ref., 6 n. e. óhitü, 22 zsidó lak., kik hajdan királyi kerékgyártók voltak, a királyi butort ők vitték táborba, s innen szép szabadságokkal ajándékoztattak meg. Jelenleg többnyire mesteremberek, főleg csizmadiák és timárok. Van itt kath. és ref. anyaszentegyház, lovas kaszárnya, gyógyszertár, 3 malom a Bódván, derék szőlőhegy, nagy városház. A kath. plebánia a kassai megyében csaknem legrégibb s leggazdagabb; országos, kivált pedig hetivásárai gabonára híresek. Hajdan kőfallal vétetett körül. 1683-ban, 26-dik november Sobiesky János 40,000 főből álló segédseregével visszament itt megállapodván: Tokaj, Tarczal, Tálya, Mád, Bénye hegyaljai helységek követei 1000 hordó bort igérének a fejedelemnek, csak hogy táborát vidékükön keresztül ne vezesse. F. u. több közbirtokosok, kik közt egyébiránt az Okolicsányi nemzetség legnagyobb részt bír.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Odább keletre, a Bódva felső völgyének tágas torkolatában Szepsi mezőváros és járási székhely áll régies ház-soraival, melyekben közel 2.000 lélek lakik. Van egy újabb református és egy régi római katholikus temploma, mely a XIV. században csúcsívesen épűlt, de a többszörös megújítás nagyon kivetkőztette eredeti alakjából. Hajdan erődtemplom volt; ma is kőfal keríti. A város már Zsigmond király korában virágzó község volt. A XV. században kezdődött zivataros időkben akkor szerepel először, mikor a cseh Giskra megszállja és benne várat épít, honnan irgalmatlanúl zsarolja a Bódva völgyének lakosait. 1449-ben Hunyadi János elfoglalta s várát földig lerombolta. A török hódoltság, a szabadságharczok és vallási villongások korában Tornával együtt sokat szenvedett. Ma a város népe többnyire kisiparosokból és kisgazdákból áll. Nagyrészt szepesi módon épűlt régi házainak pinczéi mind az útczára nyílnak. A fillokszera által tönkre tett szőlőket mostanában kezdik új ültetésekkel pótolni. Gabonavásárai nevezetesek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

A BÓDVA- és a Kanyaptavölgy találkozása pontján, Kassától 30 kilométernyire délnyugatra fekszik Szepsi városa, mely hosszan nyulik el a Bódva mellett. Székhelye a csereháti járásnak, mint ilyen a szolgabiróságnak; van járásbirósága, telekkönyvi hivatala, adóhivatala, pénzügyőri- és csendőr-örsparancsnoksága. Kiinduló pontja a felső-bódvavölgyi (szepsi-meczenzéfi) szárnyvasutnak. Posta- és táviróállomás. Tulajdonképen csak két utczából áll, 330 házzal. Lakosainak száma 1765, köztük 1640 magyar, 44 német, 57 tót. Vallásra nézve 1120 r. katholikus, 526 ev. református, 94 izraelita, a többi egyéb felekezetü. Templomok. Szepsi multja. A városnak két temploma van, a régi róm. kath. és az ujabb református. A XIV. században csúcsivesen épült r. kath. templom a többszörös megujitás alatt sokat veszitett eredeti jellegéből, s a 3 hajós csúcsives épitményből csak a szentély maradt meg régi alakjában. E templom, mely hajdan erősség volt, ma is fallal van övezve. Képét a vármegye történetét tárgyaló részben közöljük. A város házainak egy része ugyanazt az épitészeti tipust mutatja, mely a közeli Meczenzéf házait jellemzi, a mi fenntartja a Szepességről ide költözött egykori német telepesek emlékét. Erre vall a város neve is. Németül Moldaunak, valamint a Bódva vagy Boldva folyót is 351Moldaunak, moldaui viznek nevezték. Ebből lett valószinüleg a nép ajkán a rokonhangzásu Boldva. Jellemző az is, hogy a házak pinczeajtai nem az udvarra, hanem az utczára nyilnak. Ez az épitési mód még abból az időből származik, midőn Szepsinek virágzó borkereskedése volt. Nemcsak saját termésével kereskedett, hanem nagy tranzitó-forgalmat közvetitett hegyaljai borokkal is. Minthogy háboru idején a szepsi gazdák szekereikkel tettek szolgálatot, a mult század második feléig Szekeresfalvának nevezték a várost. Szepsi, Zsigmond korában már virágzó helység volt. A XV. században kezdődő zivataros időkben akkor szerepel először, midőn a cseh Giskra megszállja, erődöt épittet, melyből őrsége ki-kicsap a Bódva völgyének lakosaira, hogy megsarczolja őket. 1449-ben Hunyadi János Giskra ellen indulván, elfoglalta s földig lerombolta erődjét. A török háboruk, szabadságharczok és a vallási villongások alatt szepsi sorsa lapda volt az egyes pártok és hadak kezében. A Torna birtokáért vívott harczok tüzét mindannyiszor meg kellett szenvednie Szepsinek is, a mi megakasztotta természetes fejlődésében; pedig topografiai helyzeténél fogva, mint a Bódvavölgy kulcsa, bár Abauj-Torna vármegyének kisebb mezővárosai közé tartozik, ma is meg vannak kellékei arra, hogy környékének élénk forgalmi góczpontja legyen. Lakosságának túlnyomó része a hitujítás kezdetén szintén protestánssá lett; de az I. Lipót kormánya alatt Kassáról kiindult ellenreformáczió legtöbbjét ismét visszatéritette. A népmonda szerint úgy mint Tornán, itt is a Herkó Páter néven ismert szendrői barát lett volna a főtéritő. Mint a népszámlálás adatai mutatják, ma ugyszólván teljesen magyar, az alig 5% idegen ajku is már eltünik a magyarságban. Társas életét a polgári kaszinó s a kath. olvasókör, meg a tüzoltóegyesület eleveníti; a nagyrészt kisiparosokból és kisgazdákból álló polgárság hiteligényeit a takarékpénztár és egy hitelintézet elégiti ki. A szegényekről és betegekről a szegények-háza gondoskodik. Iskolája hat osztályu. A várostól nyugatra, a tornai uton van kis fürdője; a Szőllőtető-hegy oldalában (szintén nyugatra a várostól) emlitésre érdemes egy barlang, mely még nincs kikutatva. A kik behatoltak az üregbe, meglehetős nagy kiterjedésünek mondják. E barlang „Barátlyuk” elnevezés alatt ismeretes és a népmonda azt tartja felőle, hogy a 9 kilométerre fekvő tornai várral alagut kötötte össze.

Magyar Katolikus Lexikon

Szepsi, Moldau, v. Abaúj-Torna vm. (Moldava nad Bodvou, Szl.): 1. esperesség a v. egri, majd kassai egyhm-ben. Plébániái 1915: Alsómecenzéf, Buzita, Csécs, Hernádpetri, Hidasnémeti, Jánok, Nagyida, Perény, Somodi. - 2. plébánia. 1255: Zekeres. 1332: már pléb. Tp-át 1311: a Szentlélek tiszt-ére sztelték, a mait 1896: építették. Lakói 1530 k. ref-ok lettek. 1688: alapították újra. Akv. 1795-től. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., ném., szl. - Filiái: 1915: Bodoló, Makranc. - Lakói 1940: 1480 r.k., 82 g.k., 2 g.kel., 33 ev., 534 ref., 200 izr., 1 bapt., 4 egyéb vall., össz. 2336; 1991: össz. 8796, m. 4322 (49,14%); 2001: össz. 9525, m. 4158 (43,65%). ** KTN I:191. - Schem. Cass. 1915:61; 2000:75 (lakói 2000: 5025 r.k., össz. 8794). - Györffy I:146.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

A vidék járási székhelye a színtiszta eredetű Szepsi nagyközség. Magyarságának tisztaságát nagyon kevés szlovák kisebbséggel egészen az összeomlásig megőrizte. Az összeomlással előállott új hatalmi törekvéseknek azonban Szepsi sem tudott ellentállni és az 1921-es népszámlálás adataiból már csak 93%-os magyar többség került ki. majd az. utána következő elvándorlások és betelepülések folytán az 1930-i népszámlálásig 74%-ra süllyesztik ezt az arányszámot. 1938-ban mindössze 1% németet és 1% szlovákot találunk a községben. (...) Szepsi. A község területe 2087 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2280.