Szentlőrincke

Szentlőrincke a Kassai-medencében, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Kassai-hegyalja erdős dombjainak lábánál, a Bölzsei-patak (Belžiansky potok) mentén, 300 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassa központjától 8 km-re délnyugatra. Határa 265-410 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, 2010-ben területének 51,5 %-át (153 ha) szántóföld és 21,5 %-át (64 ha) erdő (egy tömbben, ez a Füves-erdő a településközponttól északra) foglalta el. Nyugatról Kisida, északról pedig Baska községekkel, délről Pólyi, keletről Peres, északkeletről Miszlóka kassai városrészekkel határos. Déli határát a Kassát Jászóval összekötő 548-as út vonala alkotja, keleti határa Peres belterületének pereménél húzódik. Belterülete a 21. század elején a Macák utcai lakópark létesítésével gyakorlatilag egybeépült Peresével. Szentlőrincke az 548-as útról leágazó 3406-os számú bekötőúton (0,8 km) közelíthető meg.

Közigazgatás

1976-ig önálló község, azóta Kassa városrésze, 1996 óta a Kassa – II. járás részeként. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, ugyanakkor területe a 20. század elején még Pólyi kataszteréhez tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Kassai járáshoz, 1960-1976 között a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe 1968-ban jelentős mértékben megváltozott, az ekkor Kassához csatolt Pólyi határának a jászói úttól északra eső részét Szentlőrinckéhez csatolták, ugyanakkor a korábban a községhez tartozó Perest Kassához csatolták át. Területe ezzel az 1910/1921-es 2,58 km²-ről 2,97 km²-re nőtt.

Népesség

2011-ben Szentlőrinckének 441 lakosa volt, ekkor ezzel Kassa legkisebb népességű városrésze volt (2017-ben a második legkisebb népességű Kassa-Dzsungel után). Ekkor népességének 93,2 %-a volt szlovák és 1,8 %-a (8 fő) magyar nemzetiségű. A 19. századtól szlovák lakosságú aprófalu népessége 1921-1941 között megduplázódott (146 főről 283-ra). 1970-1991 között a lakosságszám stagnálása figyelhető meg (1970-ben 321, 1980-ban 306, 1991-ben 312 lakosa volt), majd 1991 után egyre gyorsuló ütemben nőtt a városrész népessége (1991-2001 között 15,7 %-kal 361 főről 441-re, majd 2001-2011 között 22,2 %-kal). A lakóparképítéssel ugrásszerű növekedés kezdődött 2011 után (62,8 %-os gyarapodás 2011-2017 között; 441 főről 718 főre). A szlovák többségű településen 1880-ban a lakosság 8,2 %-a volt magyar anyanyelvű, 1910-ben ugyan a lakosság 31,4 %-a magyarnak vallotta magát, de 1921-ben már csaknem a teljes népesség (98,6 %) ismét szlováknak. 1921-ben népességének 100 %-a, 2011-ben 78,9 %-a római katolikus vallású volt. 2011-ben a városrész népsűrűsége 148,5 fő/km² volt.

Történelem

Részben Szentlőrincke, részben Pólyi területén feküdt a középkori, az Aba nemzetség birtokához tartozó Gárd (Gord) falu, melyet 1280-ban említenek először írásos források. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű, a „büszke” jelentésű „gord” szóból eredeztetik. 1332-ben az Aba nembeli Csurka István fiainak birtoka volt. 1377-ben két külön településként szerepelt, Algárdnak 13, Felgárdnak pedig 6 portája volt. 1406-ban már Szentlőrinc (Zenthlewrench) alakban szerepelt, nevét a Felgárdon épült Szent Lőrinc kápolnáról kapta. 1426-ban Zsigmond király Semsey Frank Lászlónak adományozta. 1553-ban Zenthlorincz alakban említik, ekkor mindössze két portát számláltak a faluban. A 18. század elejére elnéptelenedett, sem az 1715-ös, sem az 1720-as összeírások nem említik. A 18. század végén (1796-99) Vályi András még magyar faluként jellemzi, ekkor már kicsinyítő képzős alakjában, Lőrincke néven szerepelt. Első pecsétjét 1791-ből ismerjük. 19. századi források már szlovák lakosságáról tanúskodnak. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában mint a Kazinczy és Desewffy családok birtoka, 204 lakosú szlovák faluként szerepelt. 1880-ban 122 lakosának kilenctizede szlovák anyanyelvű volt. 1898-ban hivatalos nevét Lőrinckéről Szentlőrinckére változtatták. Mai határának legnagyobb részét a 19. század végén még erdő borította. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig újra magyar fennhatóság alá került. 1941-ben 83 háza és 283 lakosa volt. 1976-ban Kassa adminisztratív bővítésének második hulláma során csatolták a városhoz. A falusias jellegű városrész arculata 2009 után a meginduló lakóparképítéssel indult alapvető változásnak, 2010-2017 között népessége csaknem kétharmadával gyarapodott. 2009-2011 között felépült a Macák utcai, 2017-ben építés alatt volt a Lorinčík-Háje és előkészületben a Lorinčík-Breziny lakópark.

Mai jelentősége

A falusias jellegű városrészben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Lőrincnek szentelt római katolikus temploma 1932-ben épült egy 1813-ban emelt korábbi kápolna helyén. A Mezítlábas karmelita rend kolostorát 2014-ben építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LŐRINTZKE. vagy Lőrintsik. Magyar falu Abauj Várm. földes Ura B. Fisser Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Polyinak szomszédságában, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lőrinczke, Lorincik, tót falu, Abauj vármegyében, Kassához nyugotra 1/3 órányira: 197 kath., 7 zsidó lak. F. u. Kazinczy és Desseőffy örökösök.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Innen északkeletre fekszik Lőrinczke, 22 házzal, 121 tót lakossal.

Helységnévtár

Lőrincke (Szent-Lőrinc, Lorintsik, Lőrincik), rk. 112 Pólyi, gk. 1 Kassa, izr. 9 Rozgony.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szentlőrincke. Azelőtt Lőrincke. Neve elsőnek 1426-ban bukkan fel, mikor Zsigmond király Semsey Frank Lászlónak adományozza. Hozzátartozik Peres. A község területe 513 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 283.