Szemet

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Pozsonytól 20 km-re délkeletre, Somorjától 10 km-re nyugatra a Duna bal partjának közelében fekszik. Áthalad rajta a Dénesdet (3,5 km) Gútorral (2,5 km) összekőtő mellékút. Északról Csölle és Dunajská Lužná, délről Úszor községekkel, délnyugatról Pozsony Dunacsún, nyugatról pedig Pozsonypüspöki városrészével határos. Területének jelentős részét a Körvélyesi-víztároló vize borítja 1992 óta.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után, 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ebben az időben határközség volt, a tőle északra fekvő Dénesd már Szlovákiához tartozott. A község területe 1920 után 28,8 %-al nőtt (9,19-ről 12,91 km²-re), amikor az államhatár megvonásával az akkor (1947-ig) Magyarországon maradt Dunacsún Dunától északra fekvő részeit Szemethez csatolták.

Népesség

1910-ben 480, 1921-ben 465, 1939-ben 555, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Lakosságának több mint a felét a második világháborút követően áttelepítették Magyarországra, helyükre pedig magyarországi és romániai szlovákok érkeztek, ezzel vegyes, szlovák-magyar nemzetiségű községgé vált, 1991-re már szlovák többséggel. Az 1991-2011 közötti időszakban a Pozsonyból történő kitelepülés révén lakosságszáma 37,8 %-al nőtt (főként 2001 után), ezzel párhuzamosan tovább csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (43,6 %-ról 25,3 %-ra), akik ma már csak a lakosság negyedét alkotják. Lakosságának többsége (71,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

A települést 1258-ban Dénesd határleírásában említik először. 1288-ban „Scemet” alakban szerepel. A pozsonyi királyi váruradalomhoz tartozott. Következő említése 1306-ban történt Hertlin pozsonyi bíró és a Szentgyörgyi és Bazini grófok közti birtokvitával kapcsolatban. 1343-ban „Zemeth”, 1351-ben „Oudarnukzemet” alakban említik, lakói királyi udvarnokok voltak. Később a település a Szent-györgyi és Bazini grófok birtoka lett, akik a Felvidék nyugati részének egyik legnagyobb birtokosai voltak. A 16. század közepén a birtok a Mérey és Serédy családoké lett. A század folyamán felerősödtek a török rajtaütések, de a település nem szenvedett nagyobb károkat és még a 17. században sem adózott a töröknek. 1828-ban 64 házában 409 lakos élt. 1864-ben egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Többször pusztított a kolera is a településen. A falu régi temploma 1250 körül épült téglaépület volt, melyet a 16. században bővítettek. A templom 1864-ben a tűzvész során súlyosan megrongálódott, s a 20. század első felében újat építettek helyette. A falu híres szülötte Burián János szótáríró. 1920-tól Csehszlovákiához csatolták, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban a Kalinkovo szlovák nevet kapta. Az 1970-es években a községben megszűnt a magyar iskola, a rendszerváltás után pedig elszlovákosodott.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Assisi Szent Ferencnek szentelt római katolikus temploma 1911-ben épült. Határában napkollektoros erőmű működik

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZEMET. Magyar falu Pozsony Várm. az Éberhárdi Uradalomhoz tartozik; lakosai katolikusok, fekszik az öreg Duna mellett, Dienesdi, és Misendi faluknak szomszédságjokban. (Gróf Apponyinak, B. Jeszenáknak, Gr. Pálfynak Konyhája; Gr. Balassának, Gr. Illésházynak Szemettyek; Hg. Grazsalkovicsnak Csömörje; ’s Gróf Feketének Fóttya: jó vólna egy szegény Legénynek.); határbéli földgye 2 fordúlóra van osztva, földgyei jól termők, réttyei tsekéllyek, legelője alkalmatos, pénzt szereznek gabonából, és fuharozásból.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szemeth, magyar falu, Poson vmegyében, Dienesdihez 1 fertálynyira, az öreg Dunának egy ága mellett. Számlál 457 kath., 9 evang. lak. Rétje, erdeje jó; sok káposztát, muhart, termeszt. F. u. az eberhardi uradalom. Ut. p. Somorja. (Posonon át).

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szemet, felsőcsallóközi magyar kisközség, 86 házzal és 419, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Először 1288-ban merűl föl. 1336-ban Guthori János a pozsonyi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Bazini Sebus mester az ő birtokát elidegeníthesse. Ugyanekkor egy része pozsonyi várbirtok és Királyi Szemet néven említik. Ezt a részt Nagy Lajos király a hozzátartozó Kenche, Sikus és Nagyerdő szigetekkel Jakus pozsonyi bírónak adományozta. Egy 1356-iki okiratban Udvarnok-Szemeth néven is említve van, a mikor a királyi udvarnokok lakóhelye volt. Úgy látszik, hogy Guthori János tiltakozása mit sem használt, mert a helység idegen kézre jutott. 1420-ban a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka, de ezeknek a részét utóbb a Serédy és a Mérey családok kapják. 1435-ben már a Fraknói grófokat is itt találjuk, kik azonban részüket Molnári Kelemen győri püspöknek adják el. 1553-ban Serédy Gáspárnak 5, Mérey Mihálynak meg 6 portája adózik. 1647-ben a Kerekes család birtoka és Éberhard tartozéka, később pedig az Apponyiaké lett. Hajdan német község volt, mely azonban megmagyarosodott. Az egyik dűlőjét Várhelynek nevezik és azt tartják róla, hogy ott hajdan a fehérbarátok kolostora volt. A mult század végén e helyen nagymennyiségű téglára bukkantak. 1864-ben majdnem az egész község leégett. Ősi kis temploma gótikus és részletei után ítélve, a XIV. századból valónak látszik. Az egyik mellékoltáron lévő képcsoport, mely Keresztelő Szent János életét ábrázolja, 1677-ből való. A községnek postája és vasútja Misérd, távírója pedig Somorja.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szemet. Már 1288-ban mai nevén, mint királyi birtokot említik. A XIV. század elején a pozsonyi vár tartozéka, de birtoka van itt Guthori Jánosnak is. Ez időben Királyi Szemet néven szerepel, míg egy 1356-ból fennmaradt okirat Udvornok-Szemet alakban írja. A XV. századtól a Szentgyörgyi és Bazini grófok bírják, majd a Serédy- és Mérey-családok ülnek birtokba. Rövidesen ezután a Fraknói grófok szerzik meg, de csakhamar eladják Kelemen győri püspöknek. Az újabb időkben a gróf Apponyi-család lett a birtokosa. Ösi temploma gót stylben valószínűleg a XIV. században épült. A község területe 2243 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 555.