Százd

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Búr-patak völgyében a Nagy-Morda-hegy lábánál fekszik, Ipolyságtól 13 km-re nyugatra, Lévától 25 km-re délkeletre. A Párkányt (39 km) Deménden (5 km) át Lévával összekötő 564-es út keresztülhalad a községen, melyről itt ágazik el az Ipolyságra vezető mellékút. Határának a Búr-völgyétől nyugatra eső része erdős dombvidék, a keletre eső határrész túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Északról Deménd, nyugatról Kétfegyvernek és Peszektergenye, délről Szete, keletről Ipolyvisk, északkeletről pedig Alsószemeréd községekkel határos. Nyugati határát az Egeres-patak alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (18,24 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A községnek 1910-ben 691, 1921-ben 692, 1938-ban pedig 773, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1880-ban lakosságának még csaknem egyharmada szlováknak vallotta magát, 1921-ben azonban már csak egytizede. 1945 után magyar lakosságának csaknem fele reszlovakizált és a belső telepítések során szlovák telepesek is érkeztek a községbe. Ennek ellenére magyar többségét napjainkig meg˜őrizte. 1938-1991 között népességének 37,5 %-át elveszítette, 773 főről 483-ra csökkent. 1991-2011 között az asszimiláció révén magyar lakossága 67,9 %-ról 49,2 %-ra csökkent, a szlovákok aránya viszont 30,6 %-ról 48,3 %-ra nőtt, így 2011-re a magyarok már csak minimális többséget alkottak a községben. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 12,4 %-a. A lakosság többsége (71,5 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 15,5 %.

Történelem

Első okleveles említése 1261-ben terra Zazd alakban történt - ebben a korban építettek ide kolostort a premontreiek, amelynek alapjaira a 19. században bukkantak a templom körül és alatt. A 13. században Hont várának tartozéka volt, Possessio Zaazd néven 1352-ben említik, 1388-ban vásártartási jogot kapott, s ekkoriban, a 13. század második felében épült fel Szent Miklós-temploma is. A tatárjárás következtében a régi falu elpusztult. Később ismét benépesült, de a török hódoltság alatt a község ismét teljesen elpusztult (1685-ben pusztaként említik), s csak a szatmári békekötés után népesül be újra, amikor főleg szlovákokkal telepítették újra, akik azonban később magyarrá váltak.1715-ben 27, 1720-ban 32 háza volt. Gazdasági telepeit, Felső- és Alsómajort Hellenbach György báró létesítette a 18. század második felében. 1828-ban 98 házában 591 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. A 19. században a gróf Steinlein és az Ivánka család birtokában volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik, országos hírű citera-együttese van. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma a 13. század végén épült gótikus stílusban (eredeti freskóinak egy része fennmaradt), evangélikus temploma 1885-86-ban. A barokk stílusú Hellenbach-kúria a 18. században épült. 2008 óta falumúzeuma is van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZASZD. Szaszdicze. Tót falu Hont Várm. földes Ura B. Hellenbach Uraság, és többek, lakosai katolikusok, fekszik Perecsényhez 1 1/2 mértföldnyire; határja jeles termésű, javai külömbfélék, borai jók.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Százd, (Saztice), tót-német falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 1 1/2 mfd., 406 kath., 170 evangel., 3 ref. lak. Evang. templom. Gazdag határ. Bor, gyümölcs, dinnye, fa elég. F. u. gr. Steinlein stb.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Deméndtől délre, a Búr patak völgyében Százdra jutunk. A két község között, erdős szép völgyben a hébeczi kápolna, a környék híres búcsújáró helye van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Százd, búrmenti magyar és részben tót kisközség, 94 házzal és 689 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, távirója és postája Ipolyszakállos. A község eredetéről nincsenek adataink; némelyek szerint szászok voltak az alapítói, a mire neve is következtetést enged. Oklevél említi a nevét, Possessio Zaazd alakban, 1352-ben; a későbbi századokban azonban kevés följegyzés emlékezik meg róla. A török hódoltság korában sokat szenvedtek a lakosai, míg végtére is kivándoroltak és Százd 1685-ben az elpusztult helységek között szerepel; 1720-ban azonban újra benépesült. A mult század elején a gróf Steinlein család volt a földesura; jelenleg gróf Steinlein Ottónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtoka. Az itteni katholikus templom építési kora a XVI. század elejére tehető; a templom dombja alatt sokfelé ágazó pinczére akadtak, faragott polczokkal, bejáratánál pedig kőoszloppal körülvett kúttal. Az ág. h. ev. templom 1855-ben épült. Százd községhez tartoznak a Galagonyás, Ivánka, Kakasdomb, Paula és Szellővár nevű puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Százd. Első okleveles említése Possessio Zaazd néven 1352-ben történik. Kath. temploma a XVI. század elején épült fel. A török hódoltság alatt a község teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után népesül be újra. A mult században a gróf Steinlein- és az Ivánka-család birtokában találjuk. A község külterületi lakott helyei: Galagonyáspuszta, Kakasdomb, Paulapuszta, Szellővár, Újlak. A község területe 3169 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 773.