Szaláncújváros

Szaláncújváros a Szalánci-hegység keleti lábánál, a Gálszécsi-hegyalján, a Ronyva-patak (Roňava) mentén, 221 méteres (határa 162-856 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 28 km-re délkeletre, Tőketerebestől 22 km-re nyugatra, Gálszécstől pedig 15 km-re délnyugatra. Határa 11 km hosszan nyúlik el észak-déli irányban, déli egyharmadát a Gálszécsi-hegyalja nagyrészt mezőgazdaságilag művelt medencéje, északi kétharmadát pedig a Szalánci-hegység Bagota-hegycsoportjának déli részéhez tartozó erdőborította, vulkanikus eredetű hegyek (Varga-hegy, Kutya-hegy, Antalka-hegy, Kerek-hegy, Orechový vrch) foglalják el. Határa északon a Bagota-hegyig (Bogota, 856 m) terjed, mely egyben a község területének legmagasabb pontja. A község 2017-ben mintegy 57 hektár kiterjedésű belterületét a Ronyva- és a Csepegő-patakok (Slančický potok) övezik. Külterületi lakott helye a Szaláncújvárostól 2,2 km-re délkeletre található Józsefpuszta (Jozefova pusta), illetve a tőle északkeletre fekvő, két házból álló Felsőmajor (Vyšný dvor). 2010-ben a község területének 61,2 százalékát erdő (1852 ha, tölgyesek és bükkösök), 27,1 százalékát szántóföld (821 ha), 6,1 százalékát rét és legelő (184 ha), 2,7 %-át (82 ha) pedig beépített terület foglalta el. Szaláncújvárost érinti a Kassát Nagyszaláncon (3,5 km) keresztül Nagykapossal összekötő 552-es út, a 3374-es út Kalsán (2,5 km) és Kozmán (7,5 km) keresztül Alsómihályival (18 km) teremt összeköttetést. A község területén keresztülhalad a Kassát Tiszacsernyővel összekötő vasúti fővonal is (megállóhelye nincs). Nyugatról Regeteruszka, Kisszalánc és Nagyszalánc, délről Kalsa és Szilvásújfalu, délkeletről rövid szakaszon Szécsegres, keletről Szécskeresztúr, északról pedig Petőszinye községekkel határos. Keleti határának nagy részét a Helmec-patak (Chlmec), déli határának egy részét a Ronyva-patak alkotja. Szilvásújfaluval, Szécsegressel és Szécskeresztúrral közös határa Abaúj-Torna és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-1968 között a Tőketerebesi, majd 1968-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe az elmúlt száz évben csak kis mértékben változott (1910-21: 30,11 km², 2011: 30,25 km²).

Népesség

Szaláncújváros népessége 2011-ben 498 fő volt, melynek 91,8 százaléka volt szlovák nemzetiségű, 8,0 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A község lakosságának túlnyomó többsége a 19. század végén is szlovák nemzetiségű volt, bár a magyar anyanyelvűek aránya 1890-1910 között 11,4 %-ról (63 fő) 31,3 %-ra (166 fő) nőtt. 1921-ben már csak 19 lakosa (3,3 %) vallotta magyarnak magát. 2011-ben lakosságának 52,6 %-a volt római katolikus, 31,9 %-a görög katolikus vallású (1921-ben még 46,2 %), 10,0 %-a pedig nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. A községben a 20. század elejéig a lakosság többsége görög katolikus volt (1851-ben lakosságának 62,2 százaléka, 1880-ban 58,4 százaléka), a római katolikusok 1921-re kerültek relatív többségbe (49,1 %). 1942-ig izraelita vallású közösség (1880-ban 21, 1921-ben 16, 1940-ben 11 fő) is élt Szaláncújvárosban. A község népessége 1828-ban érte el maximumát (815 fő), 1880-1921 között viszonylag stabilan alakult (531-574 fő között), majd 1921-1940 között mintegy egyhatodával, 574 főről 680 főre nőtt. 1970-2001 között folyamatos (a rendszerváltás után mérséklődő ütemű) népességfogyás figyelhető meg, ebben az időszakban Szaláncújváros népessége több, mint egynegyedével, 662 főről 483 főre esett vissza. A 2001-2011 közötti időszakra csekély növekedés, majd 2011-2017 között ismét fogyás (498 főről 477 főre) jellemző. 2011-ben a lakosság 2,8 %-a (14 fő) élt Józsefpuszta külterületi lakott helyen. A nagy határú, de kis népességű Szaláncújváros népsűrűsége rendkívül alacsony (2011-ben 15,8 fő/km²).

Történelem

1332-ben említik először írásos források „Vyuarus” néven. A 14. század első felében, királyi földön alapított mezőváros első lakosai valószínűleg német kolonisták voltak. 1387-ben Nagyszalánc várának uradalmához tartozott. 1427-ben a Lossonczi család birtoka „Wywaros” néven. Lakói a 16. században kálvinista hitre tértek. 1601-ben a Forgách család birtokába került. A 17. században hordókészítéséről volt híres. 1715-re csaknem elnéptelenedett, ekkor egyetlen lakott portáját írták össze. A 18. században görög katolikus vallású ruszinokkal és római katolikus szlovákokkal telepítették újjá, ruszin lakosai a 19. századra elszlovákosodtak. Újváros határának a 18. század végén még erdővel borított délkeleti részén a 19. század első felében jött létre Józsefpuszta, majd a század végén Felsőmajor. Görög katolikus parókiáját 1823-ban alapították újra, templomát 1868-ban szentelték fel a Szentlélek tiszteletére. 1828-ban 115 háza és 815 lakosa volt. A község legrégebbi pecsétje 1849-ből ismert. 1869-ben 554 lakosa volt. 1873-ban megépült a község határán keresztül a Kassa-Legenyemihályi vasútvonal (megállóhely csak a 20. század elején létesült a közeli Kalsánál). 1880-ban 567, 1890-ben 554, 1900-ban 544, 1910-ben pedig 531 lakosa volt. 1890-ben 85 ház állt a faluban. A 19. század végén a község határában vízimalom működött a Ronyván. 1904-ben az országos helységnévrendezés során kapta a hivatalos Szaláncújváros nevet a korábban használt Újváros helyett. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 574, 1930-ban pedig 610 lakosa volt. Az új iskola épületét 1926-ban adták át. 1939. márciusától 1944. decemberéig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 120 háza és 680 lakosa volt. 1943-ban zsidó lakosait (1940-ben 11 fő) koncentrációs táborba hurcolták. Hivatalos szlovák nevét 1948-ban változtatták Nové Mestóról Slanské Nové Mestóra. Mezőgazdasági szövetkezete először 1952-ben alakult meg, majd 1957-ben alapították újjá. A község határában később állami gazdaság gazdálkodott. A vezetékes vizet 1953-ban vezették be a faluba. 1961-ben 195 háza és 665 lakosa volt. 1970-ben 662, 1980-ban 560, 1991-ben pedig 493 lakosa volt a községnek. Az 1980-as években megépült az 552-es út új nyomvonala Szaláncújváros és Szécskeresztúr között, a régi, a Bányaerdőn átvezető országutat elhagyták. A vezetékes gázszolgáltatásba 1995-96-ban kapcsolták be a települést. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el. 2001-ben 483, 2011-ben 498, 2017-ben pedig 477 lakosa volt.

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A Szentlélek tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1868-ban épült neoklasszicista stílusban, a második világháborúban súlyosan megsérült, 1950-ben építették újjá. Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1992-ben épült. A község erdein keresztülhalad a Szécskeresztúrt a Bagota-hegy alatti Maliniak-tisztással és a Szalánci-hegységen végigvezető piros jelzésű útvonallal összekötő zöld turistajelzés. Forgách István 19. század végén épült vadászkastélya a Kerek-hegyen 1985-ben elpusztult, ma csak romjai állnak, építőjének sírkeresztjét 2004-ben Regeteruszkára szállították át. A község határában található az 1974-ben védett erdővé nyilvánított Krčmárka Természetvédelmi Rezervátum (173 ha).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÚJVÁROS. Tót falu Abaúj Várm. földes Ura Gr. Forgách Uraság, fekszik Regete Ruszkának szomszédságában, és annak filiája; határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ujváros, Abauj vármegyében, orosz-tót falu, Nagy-Szalánchoz 1/4 nyire: 176 r. kath., 304 g. kath., 3 evang. 6 ref. lak. Görög kath. anyaszentegyház. F. u. gr. Forgács.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Délre innen, a vármegye határán, a Ronyva patak völgyében fekszik Ujváros, 85 házzal, 554 magyar és tót lakossal [...] posta- és táviró-állomása Nagy-Szaláncz

Magyar Katolikus Lexikon

Szaláncújváros, Újváros, v. Abaúj-Torna vm. (Slanské Nové Mesto, Szl.): g.k. parókia a v. munkácsi, majd eperjesi egyhm. kassai esp. ker-ében. - 1823: alapították újra. Tp-át 1868: Szentlélek tit-ra szent. Kegyura 1880: Forgách Kálmán gr. Anyakönyvei 1822-től. Anyanyelve 1880: rutén, m. ** Schem. Ep. 1903:122.

Helységnévtár

Ujváros [József p.], rk. 211 Regete-Ruszka, GK. 331 Eperjes, ref. 4 - , izr. 21 Rozgony.