Szalánchuta

Szalánchuta a Szalánci-hegység szívében, a Milic-hegycsoport vulkáni hegyei közötti kis medencében, 462 méteres (határa 380-750 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 30 km-re délkeletre, Nagyszalánctól 5,5 km-re délre, Tőketerebestől 30 km-re nyugatra, Gálszécstől pedig 24 km-re délnyugatra, a Tereblya-patak mentén. Nyugatról a Kőszál-hegy (Bradlo, 840 m), délről a Kis-Milic (Malý Milič, 771 m), keletről a Sár-hegy (Suchá hora, 607 m) magasodik a falu fölé. Határa messze elnyúlik délkeleti irányban, keleten a Szalánci-hegység keleti lábáig (a történelmi megyehatárig), délen az Izra-tóból eredő Milic- és az Izra-patakon túl a Tolvaj-hegyig és a szlovák-magyar határ mentén egészen Pusztafalu magasságáig húzódik. A földcsuszamlással keletkezett, 8 m mély, 3,7 hektár kiterjedésű, 434 méteres magasságban fekvő Izra-tó (Jazero Izra) népszerű kirándulóhely, a község központjától 6,5 km-re délkeletre található. 2010-ben területének 76,4 %-át erdő (főleg bükkösök és tölgyesek), 19,5 %-át rét és legelő (276 ha), 1,5 %-át pedig beépített terület (21 ha) foglalta el. Szántóföld a község határában alig egy hektárnyi található. Külterületi lakott helye (két üdülőtelep kivételével) a Szalánchutától 1 km-re délkeletre található, egyetlen házból álló Irmaszeg (Irmasek). A község a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, Nagyszalánc felől a 3371-es úton közelíthető meg Újszálláson (2 km) keresztül. Határán keresztülhalad a Nagyszaláncot Kalsával összekötő, a Szalánci-hegység erdein keresztül kanyargó út, melyről az Izra-tó felé is vezet egy leágazás. Az Izra-tótól kerékpáros túraútvonal vezet a 2006-ban megnyitott államhatáron keresztül a magyarországi Pusztafalura. Északról Újszállás és Nagyszalánc, északkeletről Szilvásújfalu, keletről Kozma, Kolbása és Biste, délnyugatról Eszkáros, délről pedig Pusztafalu községekkel határos. Kataszteri területe északon egy ponton érintkezik Kalsáéval, délnyugaton pedig Füzér határával. Déli határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között, keleti határa Abaúj-Torna és Zemplén vármegyék történelmi határát követi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1880-ban alakult önálló községgé, korábban Újszálláshoz tartozott. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, 1960-1968 között a Tőketerebesi, majd 1968-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). 1920 után területéhez csatolták Pusztafalu Csehszlovákiához került határrészeit, területét ezzel három és félszeresére növelve (1910: 3,71 km², 1921: 13,69 km²). 1938-ban határának a Milic-pataktól délre eső részét az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig). 1921-2011 között területe további 3,4 százalékkal gyarapodott (2011: 14,16 km²).

Népesség

2011-ben Szalánchuta népessége 205 fő volt, melynek 96,6 százaléka szlovák és 1 százaléka (2 fő) magyar nemzetiségű volt. Alapítása óta szlovák lakosságú község, 1880-ban 3, 1890-ben 15 (7,0 %), 1900-ban 43 (18,1 %), 1910-ben 3, 1921-ben 11 (3,7 %) magyar anyanyelvű/nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben lakosságának 91,7 %-a volt római katolikus (1921-ben 87,3 %) vallású és 3,8 %-a felekezeten kívüli. 1942-ig izraelita vallású közösség (1880-ban 14 fő, 1921-ben 12 fő, 1940-ben 5 fő) is élt a községben. Nagyszalánc népessége 1890-1940 között folyamatos gyarapodással 77 százalékkal, 213 főről 377-re nőtt. 1970-2011 között az elöregedő népességű, elvándorlással sújtott határmenti faluban a lakosságszám folyamatos, összesen 44 százalékos csökkenése figyelhető meg (366 főről 205 főre), a fogyás üteme különösen gyors volt 1980-1991 között (ekkor csaknem egyötödével, 339 főről 275 főre csökkent a lakosság száma). 2011-2017 között a folyamat megfordult és hét év alatt egyötödével, 205 főről 247 főre emelkedett a lakosság száma. A község népsűrűsége (2011-ben 17,4 fő/km²) országos viszonylatban is alacsonynak mondható, a járási átlag kevesebb, mint egynegyede.

Történelem

A település a 18. század második felében jött létre Újszállás határában egy üveghuta körül, az ott dolgozó kohászok kolóniájaként. Ekkor a szalánci uradalom része volt, birtokosai a Forgách grófok voltak. 1773-ban Szalancz Huta, 1808-ban pedig Szalánczi Huta néven szerepelt az összeírásokban. 1828-ban 39 háza és 280 lakosa, 1869-ben 279 lakosa volt. 1880-ban alakult önálló községgé. Az egyházi igazgatás szempontjából Nagyszalánc római katolikus plébániájához tartozott (és tartozik ma is) leányegyházként. 1880-ban 213, 1900-ban 238, 1910-ben pedig 249 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az új határ megvonásával határközséggé vált, ugyanakkor területét több mint háromszorosára növelték Pusztafalu elcsatolt területének hozzácsatolásával. 1921-ben 299, 1930-ban 334 lakosa volt. Önkéntes tűzoltóegylete 1923-ban alakult meg. 1938-ban az első bécsi döntés után határának a Milic-pataktól délre eső része visszakerült Magyarországhoz. Ebben az évben csehszlovák hatóságok számos betonbunkert létesítettek a község határában, melyek közül 17 napjainkig fennmaradt. December 20-án határincidensre is sor került Szalánchután, a csehszlovák határőrök kézifegyverrel lőtték a falut, abban a hiszemben, hogy ott magyar csapatok tartózkodnak (egy halálos áldozat). 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállam határközsége volt. 1940-ben 63 háza és 377 lakosa volt. A község 1945. január 19-én szabadult fel. Mezőgazdasági szövetkezetét 1950-ban alapították, 1960-ban egyesítették Újszálláséval. Az elektromos áramot 1956-ban vezették be a faluba. A 20. század második felében a község határában több kőbánya is üzemelt (a Garábos-hegyen, illetve Kalsa határánál). 1970-ben 366, 1980-ban 339, 1991-ben pedig 275 lakosa volt. Címerét és zászlaját 2005-ben fogadták el. 2001-ben 238, 2011-ben 205, 2017-ben pedig 247 lakosa volt. 2011 után a korábban gyorsan csökkenő népességű, de szép fekvésű község lakosságszáma a csendes falusi környezetet kereső új beköltözők révén ismét növekedésnek indult.

Mai jelentősége

A periférikus helyzetű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. A községben a népi építészet számos emléke maradt fent. Szűz Mária mennybevitelének szentelt római katolikus temploma a 20. század első felében épült neogótikus stílusban. A tűzoltószertár előtt áll Szent Flórián 2003-ban emelt szobra. A Kis-Milic északi és keleti lejtőin 1950-ben 14 hektáron természetvédelmi rezervátumot (PR Malý Milič) hoztak létre (ősbükkös). Határa kedvelt kirándulóhely: a zöld turistajelzés Eszkáros és Kozma felé teremt összeköttetést, a sárga jelzés pedig az eszkárosi Nagy Maróka-réttel és az Izra-tóval köti össze Szalánchutát. Az Izra-tavat érinti a Szalánci-hegységen végighaladó piros turistajelzés, illetve a Kolbását Pusztafaluval összekötő kék jelzésű útvonal. A Nagyszalánc-Kalsa erdészeti úton keresztül az Izra-tóval és Pusztafaluval kerékpáros túraútvonal is összeköti Szalánchutát.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HUTA. Elegyes falu Abaúj Várm. földes Ura G. Forgách Uraság, fekszik Regete Ruszkához nem meszsze, mellynek filiája, ’s vidékje hozzá hasonlító.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hutta, tót falu, Abauj vmegyében, 271 kath. lak. Fekszik nagy erdőségek közt. F. u. gr. Forgács. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ujszállástól alig 2000 lépésre, a 771 méter magas Kis-Milic hegy lábánál fekszik Szaláncz-Huta 42 házzal és 213 tót lakossal. Postája és távirója szintén N.-Szalánczon van. Vadregényesen emelkednek a háttérben a Kis-Milic fölé fokozatosan tornyosuló Szárhegy (809 m.) Nyerges (825 m.) s végül a Nagy-Milic (869 m.) meredek kúpjai. A Nagy-Milictől keletre emelkedő 801 m. magas Orita-hegy egyik magas völgyében van a tiz hold terjedelmü Izra-tó sűrü erdő közepette. Igazi kis tengerszem, melyhez csak ugy hozzáfüzik a mesebeli szerelmes pár regéjét, mint bármely más tengerszemhez.

Helységnévtár

Szalánc-Huta (Hutta), rk. 222 Regete-Ruszka, gk. 1 Újváros, izr. 14 Rozgony.