SK
NR
.....

Szalakusz

Településrész

címer zászló
161 38% magyar 1910
57 14% magyar 1921
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Sokolníky
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Nyitra vármegye
Nyitrai járás
kisközség
Más földrajzi nevek:
Alsó-rétek, Bahorec-hegy, Bahorec alatt, Csentekút, Dinnyés kert, Galuzse, Heréb, Kert megett, Kis osztály, Kosahíd, Lápa, Lobogó, Malomszeg, Nádas, Pázsit, Piliske alatt, Rétek felett, Rév, Révforgó, Rókalyukak, Sásrét, Toplica-sás, Versek alatt, Za heribom
Koordináták:
48.38554848, 18.10809499
Rang:
településrész
Tszf. magasság:
175 m
Körzethívószám:
+421 (0) 37
Irányítószám:
95146

Ld. Menyhe

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Menyhe (Podhorany) településrésze és kataszteri területe. Területe 4,96 km², a községterület 28 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Nyitra megye, Nyitrai járás).

Népesség

2011-ben 616 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 57,1 %-a. 1880-ban 409, 1910-ben 420, 1921-ben pedig 416, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben a lakosság 38,3 %-a, 1921-ben 13,7 %-a volt magyar nemzetiségű, 1930-ra pedig már csak 15 fő. 1921-ben csaknem a teljes népesség római katolikus vallású volt (97,1 %).

Történelem

Szalakuszt Menyhével egy időben, 1113-ban „Solokus” néven említik először írásos források. Neve valószínűleg személynévi eredetű. 1275-től a nyitrai vár birtoka volt. 1635-től a Keresztúri, majd 1668-tól a Kohányi család volt a falu birtokosa. A 18. században posztógyártó, porcelánkészítő és serfőző manufaktúrák működtek itt. Régi temploma, mely a temetőben állt, 1736-ban még fennállt, de a 19. századra már romba dőlt. Az egykori Keresztury-várkastély még 1767-ben is létezett. 1828-ban 515 lakosa volt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Szalakusz korábban magyar kisnemesi falu volt, a 18. századtól cselédmunkákra betelepített szlovákok a 19. században már a lakosság többségét alkották. Új templomát 1853-1855 között Bartakovich Béla egri érsek emeltette. A 19. század második felében jelentős zsidó közösség (1880-ban 42 fő) is élt itt. 1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1948-ban hatósági úton, téves etimológiával a korábbi Salakúzy szlovák név helyett a Sokolníky hivatalos nevet állapították meg. 1960-ban Menyhével és Béddel egyesítették Podhorany (tkp. „hegy alján lakók”) néven (magyarul „Menyhebédszalakusz” formában is).

Mai jelentősége

Szalakusz településrészen található az egyesített község (szlovák tannyelvű) alapiskolája és óvodája. Szent Mihálynak szentelt, 1758-ban késő barokk stílusban épült római katolikus templomát 1853-55 között klasszicista stílusban építették újjá. A faluban két, a 19. század elején épült klasszicista kúria is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZALAKUSZ. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Urai Majthényi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, határbéli földgye meglehetős.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalakuz, magyar falu, Nyitra vgyében, Nyitrától északkeletre 1 1/4 mfdnyire, 485 kath., 13 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal és kerttel. Erdeje derék; bort termeszt; gyümölcse bőven. F. u. a Bartakovich család.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalakusz, nyitravölgyi község a Zoborhegy északi oldalán, Béd és Menyhe között. Lakosainak száma 391, kik közt 73 magyar és 23 német van, a többi tót. Vallásuk r. kath. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szomorfalu. Kath. templomát 1853-55 közt Bartakovich Béla egri érsek építtette. Volt itt egy másik templom is, mely 1736-ban a régi temetőben még fennállott, de azután romba dőlt. Egy elpusztult várkastélynak is megvannak még az alapfalai. Ez 1668 előtt Keresztury András birtokához tartozott és 1767-ben még fennállott. A faluban több régibb és ujabb nemesi kuria és urilak van. Az egyik Bartakovich Árpádé, a másik Kovách Józsefé, de ezt szintén a Bartakovich-család építtette és végre Kochanovszky Lászlóé. A község földesurai 1275-ben a nyitrai vár urai voltak, 1635-ben és később a Kereszturyak, 1668 után a Bartakovichok és Kochanovszkyak. A községben nyári menedékházat tartanak fenn, melyet a F. M. K. E. is segélyez.

Magyar Katolikus Lexikon

Szalakusz, v. Nyitra vm. (Sokolníky, Szl.): plébánia a v. nyitrai egyhm. kovarci esp. ker-ében. - 1670: már létezett. Tp-át Szt Mihály tiszt-ére sztelték, a mait 1855: építették. Kegyura 1880: Bartakovics család. Anyanyelve 1880: m. - Filiái 1917: Béd, Menyhe. Közig-ilag Podhorányhoz csatolták. **

Helységnévtár

Szalakusz, RK. 367 Nyitra, izr. 42 Nyitra-Párucza.

Névelőfordulások
1113
Solokus
1426
Zolakuz
1773
Szalakasz,
1786
Salasz, Salakasz, Salokút,
1808
Szalakúsz, Salakúz,
1863
Szalakusz,
1873
Szalakuz,
1888
Szalakusz,
1920
Salakúz, Salakúzy,
1927
Salakúzy,
1948
Sokolníky

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
németek
egyéb
1880
1910
1921
Nemzet Arány
magyarok 125 31%
szlovákok 232 57%
németek 34 8%
egyéb 18 4%
összlétszám 409
magyarok 161 38%
szlovákok 246 59%
németek 13 3%
egyéb 0 0%
összlétszám 420
magyarok 57 14%
szlovákok 357 86%
németek 2 0%
egyéb 0 0%
összlétszám 416
Mai közigazgatás

Bejelentések