Szürnyeg

A község a Zempléni-síkon, az Ondava jobb partján, a Szárcsa-tető lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 23 km-re északkeletre, Tőketerebestől 20 km-re délkeletre, Nagykapostól 25 km-re nyugatra. Mielőtt a Laborc-folyót a 20. században elterelték volna a Latorcába, itt ömlött az Ondava a Laborcba (ma Zemplén határában egyesül a Latorcával). A község területét érinti a Kassát (61 km) Nagykapossal összekötő 552-es út, mely Szürnyeg és Abara határánál szeli át az Ondavát. Mellékút köti össze Imreggel (4,5 km) és Garannyal (3 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Magyarsas, északról Garany, északkeletről Málca és Petrik, keletről Abara (Mészpest katasztere), délről pedig Imreg községekkel határos. Keleti határát az Ondava-folyó, illetve a Holt-Laborc alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). Területe (5,82 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Szürnyeg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 547, 1921-ben 542, 1938-ban pedig 567, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 5,2 % volt. A 20. század második felében szlovák többségű településsé vált. 1991-2011 között (miközben a község népessége 6,8 %-al, 591 főről 631-ra növekedett) folyamatosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (37,2 %-ról 23,0 %-ra), ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya 61,4 %-ról 74,3 %-ra emelkedett. Az asszimiláció mértékét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek aránya (43,3 %) csaknem duplája a magyar nemzetiségűekének. A lakosság 13,5 %-a tartozik a roma etnikumhoz. A lakosság 32,2 %-a református, 21,4 %-a görög katolikus, 11,6 %-a pedig római katolikus vallású. A községben kiemelkedően magas a jehovisták aránya (23,8 %), Szlovákia községei közül a 2. legmagasabb. 1944-ig népes izraelita közössíg (1938-ban 7,9 %) is élt a községben.

Történelem

A mai település egyike a legrégebbieknek Szlovákia területén, a régészeti leletek tanúsága szerint már a 8. században is létezett. Első írásos utalás a községre egy 1067 körüli okiratban, a Százdi apátság alapítólevelében történik. 1403-ban "Zywrnegh", 1438-ban "Zwrnyhegh", 1448-ban "Zywrnyegh" néven említik a korabeli források. 1419-ben nemesi birtok. 1440-ben 15 adózó háztartása volt. Temploma már a 16. században állt. 1557-ben 10 portája adózott. 1598-tól a 19. századig a Barkóczy család birtoka. 1715-ben 8 lakott és 10 lakatlan ház állt a településen. 1787-ben 51 házában 348 lakos élt. 1828-ban 82 háza és 628 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A magyar nyelvű oktatás az 1970-es években szűnt meg a községben, azóta a 20. század első felében még csaknem kizárólag magyarok lakta községben egyre nagyobb méreteket ölt az asszimiláció.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák alapiskola és óvoda található. Református temploma 1816-1827 között épült. Urunk Színeváltozásának szentelt, a római és a görög katolikusok által közösen használt temploma 1933-34-ben szecessziós stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÜRNYEG. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai Gr. Barkóczy, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Imreghez nem meszsze, és annak filiája; határja homokos, hegyes, vőlgyes, 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje van, szőleje tsekély, kővel, fával bővelkedik, szántóföldek nélkű szűkölködik; piatza Kassán, és Újhelyben.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szürnyegh, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, a Latorcza partján, Imregh fiókja, 105 r., 173 g. kath., 308 ref., 32 zsidó lak. Ref. templom. Erdő. 250 hold szántóföld. Lakosai szőlőt is mivelnek. F. u. b. Barkóczy s m. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szürnyeg, latorczamenti magyar kisközség 114 házzal és 567, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Bodzásújlak, távírója Velejte, vasúti állomása Upor. E községről 1419-ben találjuk az első adatokat, a mikor Zurnyeg néven Cseke Györgyöt és Imreghi Andrást uralta. 1458-ban Palóczi Lászlót, 1478-ban Czékei Jánost, 1498-ban Ráskay Balázst iktatják részeibe. 1510-ben Bánffy Péter, Eödönffy Imre, Dobó Zsófia, Gerendi László és Czékei János kapnak itt részeket. 1568-ban Ilosvay Györgyöt, Horváth Györgyöt és Ráskay Ferenczet iktatják „Zörnyeg” birtokába. Az 1598-iki összeírás Soós Kristófot, Vinnay Kristófot, Pethő Istvánt, Malikóczy Gábort és Barkóczy Lászlót találja itt. Újabbkori birtokosai a báró Barkóczy, a Bernáth, Kazinczy, Nedeczky, Csengery, Püspöky, Rhédey és Zoltán családok voltak. Most nagyobb birtokosa nincsen. Református temploma 1827-ben épült.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szürnyeg eredetében magyar a Lexicon adatai szerint, de szlovák és rutén kisebbség tűnik fel a községben. A már jelentős számú kisebbséget a népszámlálásokig annyira magába olvasztja a magyarság, hogy 92°/o-kal indul a kisebbségi életnek. Itt védekezésre szorul vissza a magyarság és erőviszonyát 1930-ban 68 %-kal rögzíti. A fölszabadulással levegőhöz jut az itteni magyarság is és döntő fölényét arányának 100 %-ával érzékelteti. (....) Szürnyeg. Elsőnek 1419-ből találunk nyomot létezéséről s ez időben Zurnyeg néven a Csekeyek és Imreighiek birtoka. Később a Pálóczy, Czékey, Ráskay, Bánffy, Eödönffy, Gerendi, Ilovay, Horváth, Soós, Vinnay, Pethő, Malikóczy, Barkóczy, Bernáth, Kazinczy, Nedeczky, Csengery, Püspöky, Rhédey és Zoltán családoknak volt itt birtoka. Gálszécsi István reformátor 1560 körül iskolát szervezett a községben. A község területe 1011 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 567.