Somorja

Ld. Somorja

Közigazgatás

A város 5 városrészének és kataszteri területének egyike. 1921-ben az Öreg-Dunán túli határrészeit (területének 25 %-át) az új határ megvonásával elveszítette. 1976 után két, Bucsuházába ékelődött exklávéját Bucsuháza kataszteréhez csatolták. Mai területe 23,72 km², Somorja város teljes területének 53,5 %-a.

Népesség

1939-ben 3595, 2011-ben 11 056 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 86,9 %-a.

Történelem

Ld. Somorja

Mai jelentősége

Ld. Somorja

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SAMARJA, közönségesen Somorja. Fanum S. Mariæ, S. Samariæ. Sommerein, Szamorin. Nevezetes, és régi privilegizált Mezőváros Pozsony Vármegyében, a’ Tsalóközben; lakosai leginkább Magyarok, és kevesebb Németek, katolikusok, evangelikusok, és reformátusok; fekszik az öreg Dunához 3/4, az Érsek Újvári ág Dunához pedig 1 1/2 órányira, sík földön, Gutor, Dienesdi, Gantsháza, ’s több helységeknek szomszédságjokban. Hajdani Lakosai külömbféle hív szolgálattyaikért nevezetes szabadságokat nyertek a’ régi Magyar Királyoktól, és ezen kivűl bírtokokat is; úgymint 1298, 1382, 1392, 1405, melly szerént szabadokká tétettek minden vámoktól ’s a’ t. Ugyan ezen esztendőben szabad Királyi Várossá is lett, de 1465-dikben azoknak számok közzűl kirekesztetett. 1411-ben ZSIGMOND által két országos vásároknak tartását nyertek. 1426. 1439. 1456. 1465. 1468. 1483. 1488. 1513. 1519. 1544. 1712. 1748. 1769. 1779. újjabb meg újjabb szabadságokat, majd jószágokat, és azoknak meg erőssíttetéseit nyerték Lakosai; úgy hogy lefizetvén esztendőnként a’ Pozsonyi Vár’ Kapitánnyának 806 forintot, mindennémű szabadságokkal, és haszonvételekkel élnek. Az elmúltt Században könyvnyomtató ház is vala benne. Lásd az Egyházi Ágendát, melly betűivel nyomtattatott 1650-ben Véghelius Andrásnál. – ERZSÉBET, MÁTYÁS, és I. FERDINÁNDtól nyertt pusztái, mellyekkel újjabban öregbíttetett e’ Város, ezek: Betsked, Bálidháza, Kis-Gutor, Bense, Szap másként Pomel, Balásháza, és Barlabásföldgye. Ékesítik e’ Várost a’ K. jeles Szentegyházok, mellynek tornya meszsze ellátszik. 1789ben vették-meg a’ Relig. Kintstártól, ’s a’ vólt Sz. Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Klastromjokkal, és egyéb épűleteikkel egygyütt magok hasznokra fordították. A’ régi Parochiális Szentegyházban most a’ Reformátusok tartyák az Isteni tiszteletet; ez is jeles épűlet. Az Evangelikusok pedig magoknak új Templomot építtettek. Nevezetes épűlet továbbá a’ Városháza egy emeletre, ’s kisded toronnyal ékesítve. Midőn még Kir. Város vala, ZSIGMOND, ALBERT, és MÁTYÁS Királyok ideigvaló Rezidentziát is tartottak itten, melly házat most Stokovics, Vidi, Göttl, és Sándor Urak bírnak. Az első szakasznak felső emelettye már lebontattatott. – Hajdan 2 kapui, és bástyái is vóltak; de már most tsak nevei forognak emlékezetben. A’ Városnak útszái tsatornákkal, és gyalog útakkal ki vagynak rakva. 1711-ben néhai Andics Thadéus Samarjai Fi sóházat is építtetett a’ Városon kivűl, hol esztendőnként sok ezer mázsa só elkél. 1781-től fogva pedig rövid posta is állíttatott-fel itten. A’ Városon kivűl vagyon Ispotállyok, Sz. Dismásnak emlékezetére szenteltt Kápolnával, mellyet néhai Gr. Viczay Terézia Kis Aszszony, Jeszenák Pál Kir. Tanátsossal 1722-dikben építtettek, és azólta Fundátziójok is jelesen szaporíttatik. A’ Városnak következendő erdőji, és szigettyei vagynak, úgymint: Szobros, Öregzátony, Szaperdő, Diós, Nagy, és Kis Mantua, Korszika, és Pomlé, mellyekben külömbféle kemény, és lágy fák, ’s elég vadak is vagynak. Az öreg Duna itt nagyon széles; ez előtt mintegy 90 eszt. nagy viza-tanyája is vólt e’ Városnak, ’s szép jövedelmet okozott; az arany mosást duna vizéből e’ vidéken a’ Vajkai, és Doborgazi Aranyászok folytattyák. Nevezetes itten a’ Város’ Kortsmája azért, mert egy pénzért az idegeneknek enni, és inni is adnak: ’s ha ki mind meg nem iszsza, 3 ütlekkel bűntetik. A’ Jérusálem nevezetű gyepből kirakott tévelygő úttya is nevezetes, melly majd fél óránnyira terjed: mert ha valaki a’ futást elhibázza, közepén emlékezetűl megtsapattatik. Héti, és országos vásárjai nagyon híresek, és népesek is; kereskedések van mindenféle gabonával; lakosai a’ földmivelésen kivűl kézi munkát is folytatnak; számos aszszonyai pedig híres magyar kenyeret sütnek, és Pozsonyba hordgyák eladás végett. Határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, a’ Dunának áradása miatt igen nagy károkat szenyvednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Somorja, (Sommerein, Sammaria, Fanum S. Mariae), régi s a Csallóközben legnevezetesebb privilegiált m. v. Posontól 3 mfd. távolságra, s 1 fertálynyira a nagy Duna bal partjához. Hajdan, az az 1405-ben, kir. város volt, de ezen szabadságát 1465-ben elvesztette. Vannak több királyoktól szép szabadságai, privilegiumai, nevezetesen: III. Andrástól, Erzsébet királynőtől, Zsigmondtól, Corvin Mátyástól, II. Ulászlótól, Maximiliántól, I. Rudolftól, II. Ferdinándtól, I. Leopoldtól, III. Károlytól, Mária Theréziától, II. Józseftől, ugyannyira, hogy lefizetvén esztendőnként a 806 frtot a posoni várkapitányságnak, minden földesuri jusokkal élhet s földjeit szabadon használhatja. – Hatósága magának van. Két főutczája elég széles, kővel kirakott, sőt a régi időkben sáncza, és két kapuja is volt. Házaik többnyire mind földszintiek, de téglából épültek. Kitűnőbb épületjei közé tartoznak: 1-ször a nagy, s belőlről is szépen kifestett kath. paroch. templom, mellyet II. József előtt a mellette lévő klastrommal együtt (ezidőben vendégfogadó) valami olaszországi eredetü Paulinus szerzetesek birtak. – 2-or A ref., egészen kőtornyú templom. Ez egy felette régi épület, hajdan kath. paroch. templom volt, de ki és mikor épitette, azt nem tudhatni. – 3-or Az evang. sz. egyház. – 4-er A városháza. – 5-ör Az ispotály a városon kivül. Lakosainak száma 2603, u. m. 1502 kath., 834 evang., 267 ref., nyelvökre nézve leginkább magyarok, s kevés németek, de ezek is mindnyájan tudnak magyarul. Átaljában véve szorgalmatos vagyonos emberek, s a kézi mesterségeket, földmivelést, kereskedést, kertészséget erősen űzik. A körül belől fekvő vidékeknek, s mondhatni a Csallóköznek pórnépét ők tartják posztó ruhákkal, szűrökkel, csizmákkal, kalapokkal, a honnan nem csak országos, de szombaton tartott heti vásárai is igen élénkek, s egyszersmind nagy fontosságuak: mivelhogy a Csallóköz gabonáját többnyire ide hordja eladni. Buzakenyere ugyan hires, de a komáromival, pestivel, miskolczoval, debreczenivel még sem vetélkedhetik. Továbbá találtatik itt egy patika, levélposta Csallóköz számára, serház, két rév, egyik az öreg Dunán, másik közösön Rajkával az országvári Duna ágán, 13 duna-malom, több zöldséges, gyümölcsös kert, egy lerakó hely az Austriából jött fenyőszálak, deszkák, léczek számára sat. Erdeje a Duna szigetjében szép s mivel tölgy, bikk, szilfákból áll nagyobbára, ezen fában szűkölködő környékben kivált kemény fa tekintetében megbecsülhetetlen. Szántóföldje elég és termékeny, de rétje kevés.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Somorja, melyhez Gancsháza puszta is tartozik, 2.643 magyar lakosú csinos város. Van 1778-ban épűlt pompás temploma, gazdag városi levéltára, kaszinója, ipariskolája, takarékpénztára. E községben telepítette 1690-ben Széchenyi György érsek és Koháry István országbíró a paulai szent-ferenczieket. Lakói földmíveléssel, iparral, fűzfavessző-, sás- és szalmafonással, meg szövőiparral foglalkoznak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Somorja, hajdan szabad királyi város, mely az újabb korban nagyközség lett. A hasonnevű járás székhelye. Házainak száma 395, lakosai, kiknek száma 3024 lélek, magyarok, vallásra nézve 2150 róm. kath., 437 ág. h. ev., 229 ev. ref. és 203 izr. Az e községre vonatkozó történeti adatokat Kisfaludy Zsigmond somorjai esperes-plébános gyűjtötte össze nagybecsű kézirati munkájában, melyből a következőket iktatjuk ide. Somorja, a hagyomány szerint, Szent Istvántól nyerte szabadalmait. Hegyaljai Mátyás pozsonyi kanonok 1597-ben a pozsonyi káptalan előtt vallotta, hogy ő ezt a Szent Istvántól nyert és Korvin Mátyástól megerősített szabadalomlevelet látta és olvasta. Mivel azonban ezt semmiféle korábbi okirat nem említi, e vallomás bizonyára tévedésen alapulhatott. 1287-ben Kun László, a pozsonyi várbirtokok közül kiszakítja és Károly pozsonyi várispánnak adományozza. 1318 okt. 4-én Erzsébet királyné Barrabás földjét adományozza Somorjának és 10 évvel később a helység révjogot is nyer. A XIV. századból már több bíráját is ismerjük. Így 1331-ben Velflinust említik, Nagy Lajos idejében Galambos Péterről van szó, a ki alatt 12 esküdt működött. 1388-ban Spádel András, 1393-ban Gerung, 1394-ben Lőrincz a bíró. 1405-ben Zsigmond király vámmentességet biztosít a lakosoknak. Ekkor lett szabad királyi várossá, mindazon jogokkal, melyekkel akkortájt Pozsony bírt. Ugyanekkor rendeltetett el, hogy a város falakkal és védárkokkal vétessék körül. A XVI. században pallosjogra is szert tett, a melyet ettőlfogva gyakorolt is. II. Lajos 1519-ben megengedi, hogy Somorja (ekkor oppidum) régi pecsétjét használhassa. 1411 szeptember 29-én Zsigmond évenként két országos vásár tartására ad a városnak engedélyt, melyet III. Károly 1712-ben és Ferencz 1805-ben még három vásárral megtoldott. Somorján Zsigmond király is megfordul és két oklevelét is itt keltezte. A mai király-utcza is még talán ennek a királyi látogatásnak az emlékét tartja fenn. Zsigmond 1411 okt. 15-én és 1425 márczius 6-án volt itt. Mátyás király 1466 november 9-én, 10-én, és II. Lajos meg 1526 január 3-án. A vármegye törvényszéke 1665-től 1690-ig 32 közgyűlést tartott itt és itt volt a börtön is. Mátyás király 1483-ban a szomszédos Balázs-szállása nevű birtokot, később pedig a közeli Beuzse praediumot adományozta Somorjának. Zsigmond szabadalmait később Albert király, 1450-ben pedig Hunyadi János kormányzó is megerősítette, ki vámmentességet ad a lakosoknak. Fia, Hunyadi László 1456-ban átírja és megerősíti Zsigmond és Albert szabadalmait és oltalomlevelet ad a somorjaiaknak. 1461-ben Mátyás király a szapi praediumot adományozza a községnek és később megerősíti és kibővíti elődei szabadalmait. II. Ulászló megerősítette Mátyás király szabadalmait, de 1492-ben elzálogosítja a várost a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak. 1513-ban Pozsony lakosai a somorjai vásár alkalmával megrohanták a várost, a házak kapuit betörték és a vásárra jött kereskedők árúit elrabolták, a miért II. Ulászló a pozsonyiakat szigorúan megintette. Ulászló idejében Somorja polgárai Bécs városától is vámmentességet nyertek. II. Lajos király 1517-ben megerősíti az eddigi szabadalomleveleket és a városnak újabb kiváltságokat ad. 1518-ban oltalomlevelet kapnak tőle, egy évvel később pedig régi pecsétjük használatát engedi meg nekik. 1516 január 3-án II. Lajos is Somorján volt és két levele innen van keltezve. 1411-től 1526-ig a következő bíráit ismerjük az idő sorrendjében: Szecsenslag Lőrincz, Salamon fia György, Eysebreych Miklós, Suenthmann Miklós, Szabó Lénárt, Nagy János, Stubner János, Stuhrd András, Buria Lázár, Stayer Jakab, Debcz György, Mészáros Farkas és Kalmár János. Az 1516-ban pusztított tűz következtében az inség oly fokra hágott, hogy Lajos király a lakosokat 12 évre minden adó alól felmentette. Somorja II. Ulászló és fia Lajos alatt veszítette el kir. városi jogait és királyi birtokként a pozsonyi várjavakhoz csatoltatott. Régi jogaiba részben csak Rudolf király helyezte vissza, 1538 január 4-én kelt levelével. 1527-ben Somorja meghódolt Ferdinándnak és 110letette a hűségesküt. Ekkor erősítette meg Ferdinánd elődei szabadalmait és adott a városnak 12 évi adómentességet, 1543-ban pedig a somorjai vásárokat látogatók számára királyi oltalomlevelet bocsátott ki. 1541-ben a Buda ostrománál megsebesült Roggendorf fővezér, Bécs felé való útjában, Somorján halt meg. 1545 november 5-én Ferdinánd a somorjaiak vámmentességét biztosító levelet adott ki, 15 nappal később pedig a sóra adott a somorjaiaknak vám- és harminczad-mentességet. Az 1553-iki portális összeírásban 110, az 1564-ikiben csak 72 és az 1588-ikiban már csak 69 porta után fizettek adót. 1565 június 27-én Miksa is fölmenti a somorjaiakat a Sellyén való vámfizetés alól s átírja és megerősíti Mátyás királynak 1465 május 8-án kelt szabadalomlevelét. A török világból Somorja is kivette a maga részét. Hozzájárult a hadiköltségekhez és katonákat is állított ki. Mikor Mansfeld tábornok Komárom felé vonult, itt ütött tábort. Ebben az időben a város sokat szenvedett a Győrből kitörő és e vidéken portyázó törököktől, míg Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf Győrt a törököktől vissza nem foglalták. Az itt és a török háborúban szerzett érdemei elismeréséül kapta azután Pálffy Miklós Rudolf királytól Pozsony vármegye örökös főispánságát, s a pozsonyi váruradalomhoz tartozó birtokokat, közöttük Somorját is. Ezután Rudolf királynak visszamaradt vagy átvonuló és portyázó hadaitól és csapataitól szenvedett sokat a város. Ez időben Mátyás főherczeg is megfordult Somorján. A Bocskay-féle felkelés alatt az egész Csallóköz és így Somorja is a felkeléshez csatlakozott, és mert révje ez időben fontos közlekedési pont volt, a csallóközi felkelők gyülekezőhelye lett, a hol Szabó Lukács és Somogyi Albert, ez utóbbi Bocskay főkapitánya, körülbelül 1000 emberrel tartotta főhadiszállását, mígnem ismét Rudolfhoz pártolt vissza. Az 1605 augusztus 25-én Somorján megtartott békeértekezleten az egész Csallóköz nemessége szintén Rudolf hűségére tért vissza. 1605 szept. 12-én és okt. 23-án Amade Mihály alispán elnöklete alatt megyegyűlés is volt itt. I. Lipót 1689 június 8-án megerősíti Somorja régi szabadalmait és pallosjogát. 1672-ben Somorján majdnem az összes czéhek képviselve voltak. Volt itt szabó, csizmadia, varga, szűcs, mészáros, kalmár, molnár, bognár, fazekas, kovács, lakatos, szíjgyártó, gombkötő, ötvös és takács-czéh. A község ősi neve tulajdonképpen Szent Mária volt, és így szerepel már 1287-ben is, de szerepel Samariae alakban is már 1466-ban. Újabbkori szabadalmait Mária Teréziától és II. Józseftől kapta. 1787-ben 2746, a mult század elején 2603 lakosa volt, közöttük sok posztós, szűrszabó, csizmadia és kalapos. Vásárjai nevezetesek voltak. Az oroszvári Dunaágon 13 malma volt, ezenkívül a községben sörház és a Dunán két rév. A községházán egy képet őriznek, mely 1683-ból az égő várost ábrázolja, a mikor azt a Bécs alól visszavonuló törökök fölgyújtották. Azonkívül van itt két bíró-buzogány, régi pecsétnyomók és a város levéltárában 1238-tól kezdődő érdekes okiratok. A községben három templom van, ú. m. róm. katholikus, ág. h. evangélikus és ev. református. Egyháza 1238-ban említtetik először, de ősi temploma már elpusztult és a szintén régi gótikus plébánia-templomot 1789 óta a reformátusok bírják. Mostani katholikus plébánia-temploma a paulinusoké volt, kiket Széchényi György érsek és Koháry István telepítettek ide 1690-ben. A még most is fennálló templom és a zárda 1778-ban épült. Ez Csallóköz legszebb és legdíszesebb temploma, melynek belső falait érdekes freskók díszítik. A mellette álló kolostorépületben a plébánián kívül iskolák, hivatalok és egy vendéglő van elhelyezve. Az egyház birtokában, vert ezüstből készült régi kereszt van, továbbá egy XVI. századbeli ezüst-kehely. A városban a járásbíróságon és a szolgabírói hivatalon kívül van két takarékpénztár, kaszinó, önkéntes tűzoltó-egyesület, a felsőcsallóközi községi és körjegyzők egyesülete, kath. legényegylet, gőzmalom, az ármentesítő-társulat, protestáns önképzőkör, gazdakör és izr. nőegyesület. Van itt posta, távíró- és vasúti állomás is. A községhez tartozott azelőtt Gancsháza, mely a Gancs család ősi fészke volt.

Magyar Katolikus Lexikon

Somorja, Somorein, Samaria, Fanum Sancta Maria, v. Pozsony vm. (Šamorín, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1904: Csütörtök, Féll, Hidas, Illésháza, Misérd, Nagylég, Nagymagyar, Nagypaka, Püspöki, Szentantal, Vajka. - 2. plébánia. 1238: már létezett. Tp-át Szűz Mária tiszt-ére szent. 1390: két pléb., a másodiknak Szt György-tp-a volt. Lakói 1562 u. ev-ok lettek, de a pléb. nem szűnt meg. Mai tp-a a feloszlatott paulánusok Nagyboldogasszony-tp-a. Szentélyfreskóit 1778: Franz →Sigrist festette. Kegyura 1880: a város. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., ném., szl. - Filiái 1917: Bucsuháza, Csölösztő, Gutor, Királyfia, Szemet, Tejfalu, Uszor. - Lakói 1940: 2691 r.k., 4 g.k., 266 ev., 244 ref., 269 izr., össz. 3474; 1991: össz. 12.051, m. 8561 (71,04%); 2001: össz. 12.143, m. 8091 (66,63%). ** Némethy 1894:244. - Schem. Strig. 1917:177. - Aggházy II:243. - Garas 1955:193.