Serke

A község a Rima-medence délnyugati részén, a Rima-folyó jobb partján fekszik, Feledtől 2,5 km-re délkeletre, Rimaszombattól 14 km-re délre, Rimaszécstől 13 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Rimasimonyival (2,5 km) és Feleddel, területén keresztülhalad a Fülek-Bánréve vasútvonal. Határának nyugati részét a Gömöri-erdőhát erdős dombvidéke borítja, keleti részét a Gömöri-medence nagyrészt mezőgazdaságilag művelt, 180-200 méteres, enyhén hullámos medencéje foglalja el. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Feled, délnyugatról Gesztete, délkeletről Darnya, keletről Rimasimonyi, északkeletről (rövid szakaszon) Dobóca és Gernyőpuszta községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (17,71 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 955, 1921-ben 1017, 1938-ban pedig 1050, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népessége egyötödével csökkent, 1991-2011 között ez a folyamat megfordult és (az eredeti lakosság kicserélődésével és a romák többségbe kerülésével összefüggésben) 14,7 %-os népességgyarapodás figyelhető meg (lakosságszáma 818 főről 938-ra nőtt). Ez alatt a 20 éves periódus alatt a magyar nemzetiségűek aránya 89,2 %-ról 52,9 %-ra csökkent (ugyanakkor a lakosság 90 %-a magyar anyanyelvű), a szlovákoké 6,8 %-ról 9,5 %-ra nőtt. A lakosság több mint fele (56,2 %) a roma etnikumhoz tartozik, roma nemzetiségűnek 2001-ben a lakosság 4,8 %-a, 2011-ban pedig már 34,1 %-a vallotta magát. A lakosság többsége (44,5 %) hagyományosan református vallású (1921-ben még 61,1 %), a római katolikusok aránya 37,2 %.

Történelem

A települést 1264-ben „Sirque” alakban említik először. 1274-ben „Cherke”, 1427-ben „Serke” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1427-ben 64 portája adózott. Lakossága eredetileg várnépség volt, majd a falu a Rátold-nembeli Vay-család, később a Vass-család birtoka lesz, a 17. század második felétől a Rákóczi-család birtoka volt. A várat 1274 után valószínűleg a Rátót nembeli Dezső, a Kaplai család őse építtette, eredeti neve Kapla. 1443-ban Giskra huszitái fogták el, majd Mátyás szabadította fel 1463-ban. Valószínűleg a török harcok során pusztult el a 16. században. A falu 1554-ben a töröknek hódolt, középkori 64 (magyar) jobbágycsaládja a felére csökken. 1566-ban és 1567-ben a törökök felégették, később is állandó a török fenyegetettség. Miután a 17. század végén a Vay-család birtoka lett a falu, a lakosság elszegényedett és sokan elmenekültek a faluból, csak az 1740-es pestis után kezdtek visszaszivárogni eredeti lakosai (az 1773-as névsor családnevei csaknem teljesen megegyeznek a 16. századbeliekkel). Parokiális egyházát 1428-ban említik először, lakossága már a 16. században református hitre tért. Híres lelkésze volt a falunak Ladmóczi István, akit gályarabságra ítéltek, református tanítója, Vörösmarti Tamás hitének megtartása miatt hasonló sorsra jutott. Már 1707-ben volt a falunak iskolamestere, a 18. század elején építették református templomát. 1704 tavaszán itt tartott szemlét közel tízezernyi fős serege felett Bercsényi Miklós. 1828-ban 131 házában 969 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Az 1850-es évek elején, a községen töltötte a gyerekkorát Kiss József költő. A településen született Serki Szabó József pedagógus, író, irodalomtörténész, valamint Serkén hunyt el 1867-ben Almási Balogh Sámuel református lelkipásztor, író. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

Mai jelentősége

A község 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Határában napkollektoros erőmű működik. Gótikus alapokon épült református temploma 1718-ban reneszánsz-barokk, nemesi kúriája a 19. század közepén klasszicista stílusban épült. A közeli (379 méter magas) Kapla-hegyen találhatók a középkori Serke (Kapla) várának romjai. A Gömöry-kastélyt a Szilassy-család építtette késő barokk stílusban 1750 és 1770 között, ma romos állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SERKE. Sirkovcze. Magy. falu Gömör Várm. Urai több Urak, lakosai többen reformátusok, fekszik Feledhez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű, legelője szoros, fája nints.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Serke, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rimaszombathoz délre 1 1/2 mfdnyire, a Rima mellett, 96 kath., 873 ref. lak. Ref. anyatemplom. Határa nagyobbrészt róna s első osztálybeli. Nyugotra egy dombon fekszik az a vár, mellyet hajdan a Lorándfyak birtak, s melly most romokban hever. Bonfinius ezt Castrum Zirziethun-nak nevezi. F. u. többen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Serke jómódú község mellett a Rima hirtelen keletre kanyarodik. Várhegyéről, melyen egykor a Lorántffyak vára állott, szép kilátás nyílik kelet felé egészen Putnokig, s éjszaki irányban Rimaszombatig.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Serke, rimamenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 házzal és 1017 ev. ref. vallású lakossal. E község a Lórántffiak ősi birtoka, kiknek itt váruk is volt, melynek nyomai ma is látszanak. Az 1244-iki adománylevélben Sisque néven van említve. Lóránt mester 1324-ben már a serkei vár ura, 1443-ban, a mikor György gömöri alispán volt a birtokosa, Giskra hadai foglalták el a várat. 1460-ban Mátyás király kiűzte innen a cseheket és a várat és tartozékait visszaadta a Lórántffiaknak. 1427-ben már jelentékeny helység lehetett, mert földesurának 64 jobbágyportája volt itt. 1424-ben a Felediek szerepelnek mint földesurak, a kik a Lórántffiakkal vérrokonok voltak. A XVII. században a Vay, Czegey, Vass, Szilassy, Toldalagi és a Kemény családok az urai, majd a Rákóczy-féle csetneki uradalomhoz tartozik, utána pedig a Korniss, Vécsey, Rédey, Inczédy, Kemény, Bánffy és Szilassy családok a birtokosai, most pedig Gömöry Jánosnak, Draskóczy Lászlónak és Fáy István orsz. képviselőnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században a serkei járás székhelye volt. Vára a XV. században Kappla néven is szerepel, akkor, a mikor a serkei Lórántffiakkal rokon Kapplay család volt az ura. 1786-ban a községet Sikovcze tót néven is említik. A község a török világban és a Rákóczy-féle szabadságharczok idején több izben volt ütközet színhelye. A faluban két úrilak van. Az egyiket a Szilassyak építtették, ez most a Gömöry Jánosé, a másikat a br. Kemény család emeltette, ez jelenleg a Fáy Istváné. A református templom 1718-ban épült. Az egyház birtokában több érdekes szent-edény van, melyek a XVIII. századból valók. Serkéhez tartozik Sastelek puszta, a mely már a XV. században említtetik. Serke és Détér között feküdt Czéncz, vagy Chyncz község is, mely 1481-ben merül fel s azután nyoma vész. Serke község postája, távírója és vasúti állomása Feled.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Serke. A Lórántffy-nemzetség már ősi idők óta földbirtokosa volt a községnek és ura a várnak, amely romjaiban még ma is fellelhető. Első ízben Sisque alakban fordul elő egy 1244 évi adománylevélben. 1324-ben Lóránt mester fennhatósága alatt volt a vár. I. Ulászló uralkodásának utolsó évében, amikor Giskra hadai betörtek a Felvidékre, György gömöri alispán védte a várat, de kénytelen volt a túlerőnek meghódolni. 1460-ban Mátyás király visszafoglalta Serke várát és azt a hozzátartozó birtokkal együtt visszaadta a Lórántffyaknak. Időközben a Lórántffy-család rokonai, a Felediek is gyakoroltak itt földesúri jogokat. 1427-ben 64 jobbágytelek adózott a hűbérúrnak, ami arra mutat, hogy Serke ebben az időben népes helység volt. A XV. század folyamán a vár Kappla néven is szerepel, amikor a Lórántffy-család másik rokonsága, a Kapplayak kezén volt a birtok. A XVII. században a Vay-, Czegey-, Vass-, Szilassy-, Toldalaghyés Kemény-családok voltak a földbirtokosok itt, azután egy ideig a Rákóczy-család birtokának tartozéka a község, majd a Korniss-, Vécsey-, Rédey-, Inczédy-, Kemény-, Bánffy- és Szilassy-családok jutottak Serkén földbirtokhoz. A szatmári béke után a község járási székhely volt. A XX. század elején birtokosai Gömöry János, Draskóczy László és Fáy István voltak. Gömöry János szép urilakát a Szilassyak idejében építették, a báró Kemény-család hajdani kúriájában Fáy István lakott. A református templom 1718-ban épült. A túlnyomóan magyar lakosságú község sok zaklatásban részesült a világháborút követő cseh megszállás 20 esztendeje alatt. A községhez tartozó puszták: Petres, Dóra, Veres, Baján, Hrivnyák, Cifra. A község területe: 3079 kat. hold, lélekszáma: 1050, ebből 600 réf., 420 róm. kat., 20 ev.