Semse

Semse a Kassai-hegyalja dombvidékének északkeleti részén, a Semsei-patak (Šemšiansky potok) mentén, 300 méteres (határa 246-606 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 16 km-re délnyugatra, Jászótól 12 km-re keletre, Nagyidától pedig 14 km-re északnyugatra. A község központját és történelmi magját a Semsey-kastélytól a községháza felé lejtő, észak-déli tájolású, mintegy 1 km hosszú főutca képezi, melytől keletre és nyugatra a 20. század második felében több új utcát nyitottak. Külterületi lakott helye nincs. Határának északi részét a Kassai-hegység lealacsonyodó déli része foglalja el (Semsei-hegy v. Fehér-szikla – 606 m, Kamenčistý briežok – 505 m, Hosszú-hegy – 448 m), melyet lomboserdők (főleg tölgyesek és bükkösök) borítanak. A határ déli részén, a Kassát Jászóval összekötő úttól délre találjuk a mezőgazdaságilag művelt területek zömét, a Semsei-patak és a Körtvélyesi-patak (Vydumanec) mentén galériaerdők húzódnak. 2010-ben a község területének 55,1 %-át (946 ha) erdő, 28,8 %-át (494 ha) szántó, 8,7 %-át (148 ha) pedig rét és legelő foglalta el. Semsét az 548-as út köti össze Jászóval és Kassával. Semse délnyugatról Pány, nyugatról Hatkóc, északról Hilyó és Idabukóc, keletről Kisida községekkel, délkeletről pedig Saca kassai városrésszel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott (az 1890-es évekig a Csereháti járáshoz). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe (1910-21: 17,18 km², 2011: 17,17 km²) az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott.

Népesség

Semse a szlovák-magyar nyelvhatár északi oldalán fekvő, a 20. század első felében még kétnyelvű, mára csaknem teljesen szlovák lakosságú község. 2011-ben 803 lakosa volt, melynek 89,5 %-a volt szlovák, 1,2 %-a (10 fő) pedig magyar nemzetiségű (2,7 %-a – 22 fő – magyar anyanyelvű). 1880-ban a lakosság kilenctizede (90,9 %) szlovák, 7,5 %-a pedig magyar anyanyelvű volt, az elkövetkező harminc évben ez az arány megfordult és 1910-re már 84,7 %-ra nőtt a magyar anyanyelvűek aránya. Az 1921-es első csehszlovák népszámlálás még mindig 55,6 %-os magyar többséget mutatott ki, 1930-ra azonban már a maihoz hasonló nemzetiségi arculat rajzolódik ki (a lakosság 88,6 % csehszlovák és 6,8 % magyar nemzetiségű). Az 1941-es magyar népszámlálás újra az 1910-eshez hasonló eredményt hozott (85,0 % magyar, 15,0 % szlovák), ez azonban inkább a politikai körülményekkel magyarázható. 1945 után a kettős identitás megszűnésével Semse egynemzetiségű községgé vált. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 97,1 %, 2011-ben 81,9 %) római katolikus vallású. Semse lakosságszáma a 20. század első három évtizedében egyötödével csökkent (1900-1930 között 502 főről 414 főre), az 1921-1980 közötti időszakban viszont lassú, de folyamatos gyarapodással csaknem megduplázta népességét (különösen gyors volt a növekedés 1970-1980 között, amikor 630 főről 781 főre nőtt a lakosság száma). 1980-2001 között ismét csökkent a község népessége, majd az ezredforduló után a meginduló szuburbanizációval ismét dinamikus növekedés vette kezdetét (2001-2017 között egyhatodával, 716 főről 829 főre nőtt Semse népessége). Népsűrűsége (2011-ben 46,8 fő/km²) a járási átlag közel kétharmadának felel meg.

Történelem

Első írásos említését 1280-ban „terra Scemse” néven találjuk. Az elsődleges Szemse névváltozat magyar eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. A 13. század végén Ruszkai Benedek, majd 1315-ben Csernyei Miklós birtoka volt. 1310-ban Sempse, 1318-ban Semse, 1427-ben pedig Scempse alakban említik a korabeli források. A 14. századtól kezdve egészen a 20. századig a Semsey-család (mely nevét is a faluról vette és 1397-től pallosjoggal bírt) birtokközpontja volt. Szent Andrásnak szentelt temploma 1322-ben már állt. 1427-ben 12 portája volt. Ugyanebben az évben említik először közelében a „Rozpuc” nevű községet is, mely azonban később elpusztult. 1602-ben a falunak öt portája volt. A 18. század elejére a háborúk és járványok során elnéptelenedett falut később katolikus szlovákokkal telepítették újra. Mint birtokközpontnak, lakosságának nagy részét zsellérek alkották, a belterület zömét az uradalmi majorság óriástelkei foglalták el. A 18. század második felében a Semseyek barokk kastélyt építettek itt, mely alapvetően meghatározta a település későbbi fejlődését. A telkeket a kastélyhoz igazodva, tölcsérszerűen kiszélesedő rendben mérték ki, kialakítva Semse főutcáját. 1772-ben már iskola is működött a faluban. 1780-ban 495 lakosa volt. A község legrégebbi pecsétjét 1784-ből ismerjük, a mai címer alapját képező pecsét 1839-ből maradt fent. 1828-ban 80 háza és 546 lakosa volt. A régi templom helyén 1855-1856-ban új, neoklasszicista stílusú templomot építettek, de Semse nem alkotott önálló egyházközséget, a közeli Jászóújfalu plébániájához tartozott. 1867-ben kolostor is létesült a községben, mely az iskolának is otthont adott. Az 1890-es évekig a község Abaúj-Torna vármegye Szepsi székhelyű Csereháti járásához tartozott, majd a szomszédos Hatkóccal együtt a Kassai járáshoz csatolták. 1869-ban 458, 1880-ban 496, 1900-ban 502, 1921-ben pedig 414 lakosa volt. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott. Népessége 1930-ban volt a legkisebb (400 fő). 1938. novemberében az első bécsi döntéssel visszacsatolták Magyarországhoz (1945. januárjáig). 1941-ben 97 háza és 433 lakosa volt. 1943-ban meghalt a kastély utolsó birtokosa, Semsey László gróf (a századelő ismert politikusa nem élt a községben). A második világháború után a kastélyban elmegyógyintézetet rendeztek be. A falu mezőgazdasági szövetkezete 1953-ben alakult, villamosítására 1957-ben került sor. A 20. század második felében a község dinamikusan fejlődött, házállománya csaknem másfélszeresére, belterülete duplájára nőtt (1941-ben 97, 1970-ben 114, 1990-ben 137 ház állt Semsén). Az új családi házas övezetet az egykori birtokközpont helyén alakították ki. 1967-69-ben felépült az iskola, 1973-79-ben pedig a községháza (ekkor helyi nemzeti bizottság) épülete. 1973-76-ban átadták az 548-as út új, a falut délről megkerülő szakaszát. 1950-ben 482, 1961-ben 568, 1970-ben 630, 1980-ban 781, 1991-ben pedig 752 lakosa volt a községnek. A növekedés az 1970-es években volt a legintenzívebb, amikor egyetlen évtized alatt 149 fővel (csaknem egynegyedével) nőtt a lakosság száma. Az ezredforduló után megindult a szuburbanizáció, a közeli Kassáról ide költözők révén ismét növekszik Semse népessége (2001-ben 716, 2011-ben 803, 2017-ben 829 fő), ugyanakkor az erőteljes építkezési tevékenység sokat rontott a történelmi településmag korábban egységes utcaképén. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Határában egy építőipari vállalat telephelye található (Eurovia). Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma a középkori eredetű régi templom helyén 1854-55-ben épült eklektikus stílusban (az eredetileg neoklasszicista templom 1904-es átalakításakor neoromán jegyeket kapott). Közvetlenül mellette áll a barokk-klasszicista stílusú Semsey-kastély, mely a 17-18. század fordulóján épült, mai alakját a 19. század elején végzett klasszicista stílusú átépítésekor nyerte el. Napjainkban szociális otthonként működik. A kastély melletti angolpark elhanyagolt állapotban van. A Semseyek temetőkápolnája 1875-ben épült. Semsét a kék turistajelzés köti össze az Idabukóci-víztárolóval és Hilyóval.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SEMSE. Tót falu Abaúj Várm., földes Ura Semsey Uraság, a’ kiknek itten hajdan ékes kastéllyok vala; lakosai katolikusok, fekszik Jászó Újfaluhoz nem meszsze, Kassához 2 mértföldnyire; határja tágas, földgye középszerű, fája bőven van, vagyonnyai külömbfélék, mellyeket Kassán jó árron eladhatnak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Semse, tót falu, Abauj vgyében, Kassához 2 órányira, a szomolnoki országutban, 470 kath. lak. Diszesiti az uraság dombon levő emeletes kastélya, s ugyan az emlitett domboldalon fekvő csinos angol kertje, melly egy szűk völgyön által felviszen egy átalellenben lévő hegypartra, s itt egy gyönyörü erdőhöz csatlakozik. F. u. Semsey Jób.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Semse, 55 házzal és 451 tót lakossal. Itt van Semsey Lászó cs. és kir. kamarásnak nagyszabásu régi szép kastélya, mely körül a vármegye legszebb parkjainak egyike terül el.

Helységnévtár

Semse, rk. 479 Jászó Ujfalu, gk. 2 Szeszta, ág. 7 - , izr. 8 Szepsi.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Semse. Okleveles első említését 1285-ben találjuk, mikor is Kun László király Frank szepesi várnagynak, a Semsey-család ősének adományozta. A Semseyek Zsigmond királytól 1397-ben pallosjogot kaptak minden jószáguk felett. A XV. század végén három Semsey-fivér: László, János és Vilmos rajtaütöttek a jászói konvent emberein, azokat elfogták, bántalmazták és javaikat elvették. A konvent panaszára Mátyás király Monelly diósgyőri várnagyot küldte a Semseyek ellen, Monelly a községet megszállta és a Semseyeket elűzte. Később Mátyás megbocsájtott nekik és visszaadta jószágaikat, amelyek hosszú évszázadokon át napjainkig a Semseyek kezén maradtak. A község területe 2987 kat.hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 427.