Sárkányfalva

A község a Garammenti-hátság keleti oldalának dombvidékén, a Párizs-patak völgyében, a Bélai-dombok északi lábánál fekszik, a Köbölkutat és Kőhídgyarmatot összekötő mellékút mentén, előbbitől 4,5 km-re keletre, utóbbitól 9 km-re nyugatra. Településrészei, Sárkányfalva és Gyiva, egymástól 1 km-re fekszenek, Gyiva a Párizs völgyében, Sárkányfalva valamivel magasabban, a Béla-dombok északi lejtőjén. Nyugatról Köbölkút és Szőgyén, északról Bart, keletről Libád, délkeletről Béla, délről pedig Szőgyén községekkel határos. Déli határát az 509-es főút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). 1976-ban hozzácsatolták Gyiva községet. A község két kataszteri területre oszlik: Sárkányfalva (4,98 km²) és Gyiva (8,66 km²). Területe 1939-hez képest 52 hektárral gyarapodott (4 %) a szomszédos Szőgyéntől átcsatolt terület révén.

Népesség

Sárkányfalvának és Gyivának együtt 1910-ben 642, 1921-ben 798, 1939-ben pedig 734, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Népességének csaknem felét 1939-1991 között elveszítette, majd 1991-2011 között a népességcsökkenés tovább folytatódott (7,6 %-al, 396-ról 366-ra csökkent a lakosságszám). A lakosság túlnyomó többsége (72,1 %) ma is magyar nemzetiségű, de a szlovákok aránya 1991-2011 között megháromszorozódott (5,3 %-ról 15,8 %-ra). A romák aránya 15,8 %. A lakosság háromnegyede (75,1 %) római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 77,6 %-a (284 fő) élt Sárkányfalván, 22,4 %-a (82 fő) pedig Gyiván.

Történelem

A falut 1247-ben Sarkan néven említették először. A Hont-Pázmány nembeli Becsend birtoka volt. Később a Pilis és Vécsey, majd a 15-16. században a Kapy és más családoké volt. A 17. században a Pálffy, Csery, Keglevich, a 18. században a Gyulay, a 19. században pedig a Koller, a Bertók és a Baldóczi családoké. A 20. században a Boronkayaké. 1593-ben 2, 1647-ben 4 portája adózott. 1715-ben szőlőkertje és 23 háza volt. 1787-ben 49 házában 249 lakos élt. 1828-ban 31 háza volt 256 lakossal, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Eredeti neve Sárkány volt, 1907-ben hatósági úton a Sárkányfalva nevet állapították meg. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1938 és 1945 között pedig újra Magyarország része volt. 1976-ban hozzácsatolták Gyiva községet.

Mai jelentősége

Szűz Mária nevének szentelt római katolikus temploma 1810-ben épült, a ma szállodaként működő Boronkay-kastély a 19. század elején épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SÁRKÁNY. Tót falu Esztergom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Köbölkúthoz nem meszsze, mellynek filiája, Szölgyénhez sem meszsze; határja jó, legelője alkalmatos, vagyonnyai külömbfélék, piatza Esztergomban. GYIVA. Gyéva. Magyar falu Esztergom Vármegyében, földes Ura Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sárkányhoz közel, Köbölkúttól sem meszsze, legelője elég, fája épűletre, piatzozása Esztergomban, fogyatkozásai, hogy földgyeit a’ hegyeken, és réttyeit is néha a’ záporok járják, mellyek miatt, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sárkány, magyar falu, Esztergom, az uj rend sz. Komárom vgyében, kies völgyben, Gyiva, Libád, Béla, Köbölkut és Magyar-Szölgyén közt, Esztergomhoz 1 1/2 mfd. Lakja 298 kath., kiknek helyben egy dombon egyházuk van, melly Köbölkut fiókja. Határa dombos, de termékeny, részint televény, részint agyag föld lévén. A falu mellett levő rétség már kiszárittatott. Urbéri szántóföld 143 hold, rét 67 h., szőlő 278 kapa. A majorsági föld kiterjedése nem tudatik, de van erdeje is az uraságnak. Birják e kis falut Koller ur, kinek itt szép lakháza, gyönyörü 15 holdnyi angolkertje és gyümölcsöse van, és Bertók László özvegye. Gyiva, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, kis de termékeny határral, mellynek 5/6 része majorsági birtoka 1/2 b. Baldachinak, 1/2 Majthényinak: 150 kath. lak. A lakosok birnak 126 h. szántóföldet, 57 h. rétet, 301 kapa szőlőt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sárkányfalva, kisközség, a Párizs patak mellett. Van benne 67 ház, 406 magyar ajkú és róm. kath. vallású lakossal. Határa 1509 kat. hold. A Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtoka, melyet az e nemzetségből származó Bechend bán fiai 1287 előtt sógoruknak, a Pilis nemzetségből származott Miklós comes fia Demeternek adtak, a ki ezt a birtokot 1287-ben a Zovárd nembeli Vécs fia Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek adta el 35 márkáért. A XV. században a Sáros vármegyei Kapi család birtokába került. Kapi Menyhért a helység negyedrészét Attyai Miklós esztergomi olvasókanonoknak adta el 600 forintért, de még ebben az évben, nevezett Attyai Miklós azt Kapy Katalin, férjezett Sárkányi Pathy Károlynénak, karvai birtoka negyedrészéért cserébe adta. Az 1532. évi adóösszeírás szerint Károly Ferencz, 1549-ben és 1553-ban Csernaházy András, 1609-ben Csery Mihály, 1613-ban Keglevich János birtokában találjuk. 1593-ban 2, 1647-ben 4 portát írtak benne össze. 1632-ben Telegdy János, György és István, ezek után pedig Komáromy János és Bessenyey István szereztek itt birtokokat. Az 1696. évi összeírás szerint abban az évben kezdett települni, az összeíráskor csak 6 ily beköltözködő lakosa volt. Az 1732-1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint báró Gyulay Ferencz, Missics Mihály, Paksy (Paxi) István és Nedeczky Ferencz, 1755-ben ezeken kívül még Csery László volt itt birtokos. A XIX. század első felében a helység egyik felét a Nagymányai Koller, másikát a Bertók család bírta. A báró Baldácsy (Baldacci) családnak is volt itt birtoka. Eddigi neve Sárkány volt. Jelenlegi nevét az 1898. IV. törvényczikk alapján, az 1907. évi febr. 7-iki, 131.168/906. számú belügyminiszteri rendelet állapította meg. Temploma 1810 körül épült. Jelenlegi nagyobb birtokosa Boronkay Jenő. Határában van Kaparás puszta. Postája, távíró-állomása Köbölkút. Gyiva, magyar kisközség, a Párizs patak mellett, 37 házzal és 212 róm. kath. vallású lakossal. Határa 776 kat. hold. A XIII. század végén már önálló helységként említik az oklevelek. 1304-ben a Zovárd nembeli Zovárd szerez itt birtokot. 1439-ben Zsigmond király Pogánytelki István fiainak, Tamásnak és Bálintnak, valamint ezek rokonainak, Tatai Pálnak, Gyivai Dömjén fiának, Jakabnak, Belegi Domonkos fia Jakabnak adományozza. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Gyiva János birtoka. A későbbi, XVI-XVII. századbeli adóösszeírásokban nem szerepel. Az 1720. évi összeírásban még csak puszta, mely ekkor Libádhoz tartozott. Az 1753. évi adóösszeírás Tersztyánszky József alispánt említi birtokosául; ekkor 6 katholikus jobbágy lakta. A XIX. század első felében a falu egyik részét a Majthényi, másikát a báró Baldacci család birta. Azonkívül Palóczy Ádámnak volt itt birtoka. Mostani földesura ifj. Paskusz Benő. Ide tartozik a Macskás puszta. A község utolsó postája, távíró- és vasúti állomása Köbölkút.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sárkányfalva. Már az Árpádok idején lakott hely. Első írott említése 1287-ből való, amikor is a Pilis-nembeli Miklós comes fia, Demeter itteni birtokát a Zovard nembeli Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek eladja A XV. században a Kapy-család kezén találjuk. Későbbi birtokosként szerepel még itt Attyay Miklós kanonok, Károly Ferenc, a Csernaházy-, Csery-, Keglevich-, Telegdy-, Komáromy, Bessenyey-, majd a báró Gyulay-, Missich-, Paksy-, Boronkay-család. Hozzátartozik: Dohánypuszta. A község területe 1508 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 486. Gyiva. Már az Árpádházi királyok alatt benépesült, 1304-ben a Zovárdnemzetségbeli Zovárd a földesura. 1139-ben Pogány teleki István két fia, Tamás és Bálint, nemkülönben ezek rokonai: Tatai Pál, Gyivai Dömjén lia, Jakab és Belegi Domokos fia, Jakap kap rá donációt. A török alatt nyilván elpusztult, mert az egykorú adóösszeírásokban nem fordul elő, sőt még 1720-ban is csak pusztaként történik róla említés. 1753-ban Terstyánszky József volt a birtokosa. Hozzátartozik: Alsó- és Felsőmacskáspuszta. A község területe 777 kat hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 248.