Sajólenke

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Hubói-patak mentén fekszik, a Putnoki-dombság nyugati lábánál, Tornaljától 6 km-re délkeletre. A 67-es főútat (Méhi elágazás, 2 km) Hubóval (2,5 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határa 175-286 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, enyhén dombos, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Méhi, délkeletről Sajókeszi, keletről Hubó, északról Tornalja határolja. Nyugati határának egy része a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal mentén húzódik.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). 1910-38-hoz képest területe 3,6 %-al csökkent (6,32 km²-ről 6,09 km²-re), amikor 1950 után határának a vasútvonaltól nyugatra fekvő részét Méhihez csatolták, ugyanakkor az attól keletre eső méhi határrész Sajólenkéhez került.

Népesség

1910-ben 227, 1921-ben 281, 1938-ban pedig 273, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során (főként evangélikus vallású) szlovákokat telepítettek a községbe, ezzel vegyes magyar-szlovák nemzetiségűvé vált, magyar többségét ugyanakkor (2011-ben 62,6 %) napjainkig megőrizte. 1991-2011 között népességének egyhatodát elveszítette (236 főről 195-re csökkent). 1991-ben a lakosság 41,1 %-a, 2011-ben 31,8 %-a volt szlovák nemzetiségű. 1921-ben még a lakosság többsége (59,1 %) református vallású volt, 2011-ben a lakosság 37,9 %-a volt református, 29,2 %-a evangélikus, 22,6 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

Területe a Sajó-menti Keszi-törzsi szállásföldhöz tartozott, a királyi várgazdaság megszervezése után a gömöri várispánsággal függő viszonyba kerültek, a 13. század végére azonban a Lenkei-nemzetség már a királyi serviensek, illetve a nemesek rendjébe került. A falu nevét 1323-ban említi először oklevél „terra Nenke” alakban. Lakossága a kezdetektől magyar. A 14. században a Szentkirályi család birtoka volt. 1413-ban „Nenke” néven említik. 1427-ben „Nenyke” alakban szerepel a dézsmajegyzékben. Mezőgazdasági jellegű nemesi község volt. A 15. század második felében már két falura oszlott, Alsó- és Felsőlenkére, melyek a 17. században egybeolvadtak. 1564-ben a török pusztította el a két települést, később is több alkalommal elnéptelenedett. Lakossága a 16. században református vallásra tért. A 18. században részben kisnemesek, részben szabad költözködésű zsellérség alkotta lakosságát. 1828-ban Alsó- és Felsőlenkén 50 házában 430 lakos élt. A településről származik Lenkey János honvédtábornok családja. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után kárpátaljai és szlovákiai szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar kisiskoláját 1973-ban szüntették meg, óvodája 1976-1994 között volt a községnek. A korábban kultúrháznak használt, majd romos állapotba került Szilárdy-kastélyt 2008-ban felújították.

Mai jelentősége

Református temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban, a barokk Szilárdy-kúria a 18. század közepén épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Lenke. Két magyar falu Gömör Várm. Alsó Lenkének földes Urai Lenkey, és több Uraságok, fekszik ez Méhihez 1 órányira, és annak filiája, Felsőnek pedig Orczy Uraság, ez fekszik amahoz nem meszsze, lakosaik katolikusok, és másfélék is, határbéli földgyeik jók, Kis Lenke határja három nyomásra van ozstva, réttyei termékenyek, patakja hamar béönti, erdejek tsekély, piatzozások Rozsnyón 4 jó mértfödnyire van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lenke (Alsó), magyar f., Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Gömörhöz délre 1 mfd. 69 kath., 361 ref. lak., kik közt igen sok nemes találtatik. Ref. templom. F. u. többen. Lenke (Felső), magyar f., Gömör vmegyében, Királyi és Hahó helységek közt egy völgyben. Lakja 318 többnyire r. kath. Van 20 majorsági, 8 házatlan zsellére, 256 hold erdeje. Szántófölde mindent megterem; rétje kevés. Mumhárt János és Károly uraknak jó lakházuk van itt a dombon, s birnak még itt Lenkey, Kékedy, Szivos, Orczy családbeliek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sajólenke, sajómenti magyar kisközség, 45 házzal és 244, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1386-ban Linte néven a Szentkirályi család birtoka. 1427-ben Nenke alakban említik és ekkor a Makó család az ura, 1464-ben pedig Kis-Nenke néven a Bárczy családé. A mult század elején, a mikor Alsó és Felső jelzőkkel van említve, sok nemes lakja a községet, közöttük a Mumhardt, Lenkey, Kékedy, Szívós, és az Orczy családok. Most Szilárdy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája. A községhez tartozik Szanács puszta. A református templom 1786-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sajólenke. Elsőízben 1386-ból származó okirat említi nevét Linte alakjában. Ekkor a Szentkirályi-család birtokában találjuk. 1427-ben Nenke néven fordul elő és a Makó-család a földesura. Mátyás király koronázásának évében Kis-Nenke néven a Bárczy-család kezén van a község. Református temploma 1786-ból származik. A 19. század elején sok nemesi családnak volt kúriája a községben. Ilyenek voltak a Mumhardt-, Lenkey-, Kékedy, SZÍVÓS- és az Orczy-családok. A XX. század elején Szilárdy Béla volt a legnagyobb földbirtokos. A község területe 1098 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 273.