Runya

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében fekszik, Sajólénártfalvától 8,5 km-re északra, Tornaljától 8 km-re délnyugatra. Áthalad rajta a Gömörfügét (5 km) Sajólénártfalvával összekötő mellékút, mellékút köti össze Méhivel (3 km). Határa dombos, 160-280 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Baraca, északról Gömörfüge és Oldalfala, keletről Méhi, délről pedig Hanva községekkel határos. Keleti határának egy részét a Runya-Gömörfüge országút és a Sajó folyó töltése alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (12,05 km²) 1910-38-hoz képest (12,58 km²) 4,2 %-al csökkent.

Népesség

1910-ben 481, 1921-ben 486, 1938-ban pedig 510, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után kárpátaljai és romániai, evangélikus szlovák családokat telepítettek a községbe, ezzel megváltozott etnikai arculata, magyar többségét azonban napjainkig megőrizte (2011-ben 62,6 %), a szlovákok a lakosság egyharmadát alkotják (33,5 %), arányuk stabil (1991-ben 33,3 %). 1991-2001 között még kis mértékben gyarapodott népessége (415 főről 426-ra), 2001-2011 között azonban már 10,3 %-os népességszámcsökkenés figyelhető meg (426 főről 382-re). Az eredetileg túlnyomórészt református vallású (1921-ben 72,4 %) községben 2011-ben a lakosság 41,4 %-a volt református, 25,7 %-a római katolikus, 22,5 %-a pedig evangélikus vallású.

Történelem

A község területén már a hallstatti korban is éltek emberek. A mai települést 1266-ban „Runya, Runa” alakban említik először, a Hanva-nemzetség sajómenti szállásbirtokainak legfelső határán alakult ki, feltehetőleg a 12. század első felében. 1340-ben „Nogrona”, 1384-ben „Kysrunya alias Kyshanwa, Nogrunya, Kysronua alias Kyshanua” néven szerepel a korabeli forrásokban. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem attól mintegy 500 m-re délnyugati irányban a mai Kolostor-domb területén feküdt. Eredeti neve Kishanva volt. Első temploma 1300 körül épült. 1340-ben két falura Kis- és Nagyrunyára oszlott, melyek 1386-ban már ismét egyetlen falut alkotnak. Lakossága a középkortól kezdve túlnyomórészt magyar. 1505-től kezdve a Soldos család birtoka, majd a 18. századtól több birtokosa is volt. A 16. és 17. században a töröknek is adózott, lakói közül ekkor sokan elmenekültek. Lakói a 16. században református hitre tértek, első református temploma 1602-ben épült. Nagy veszteségeket okozott a faluban az 1720-as éhínség, valamint az 1739-40-es pestis. 1760-65 között megépült a Fügére és Lénártfalvára vezető út. 1773-ban a faluban 19 jobbágy és 4 zsellércsalád élt. 1823-ban a kolerajárvány 97 lakos életét követelte. 1828-ban 85 háza és 599 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1848-ban a község lakossága Soldos Péter vezetésével 24 tagú önkéntes csapatot szerelt fel a forradalom támogatására. 1849. május 1-én a község templomában kötött házasságot Tompa Mihály költő Soldos Emíliával. 1858-ban egy hatalmas tűzvész során az egész falu leégett. A településen volt birtoka Meisterné Glatter Klárának, Radnóti Miklós költő nővérének. A költő is többször járt itt, s 1941 nyarának egy részét is töltötte. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után romániai és kárpátaljai szlovák reemigránsokat telepítettek a községbe. Négyosztályos magyar kisiskolája a 2000-es évek végén megszűnt.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik, határában napkolllektoros erőmű található. Református temploma 1877-ben épült mai formájában. A 18. századi eredetű Soldos-kúria mai alakját 1889-ben nyerte el (az egykor a községben található négy kúria közül egyedüliként maradt fent, ma romos állapotban van).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RUNYA. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Zsóldos, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Baraczának szomszédságában, Sajó vize mellett, mellynek filiája; határbéli földgye jó termékenységű, hasznos piatzozása közel van, legelője elég, fája is van mind a’ kétféle, malmok a’ határban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Runya, magyar falu, Gömör vgyében, Oldalfala és Hanva helységek közt rónaságon, nem messze a Sajó vizéhez fekszik, ref. templommal. A lakosok száma 703-ra megy mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 7 5/8 urbéri, 38 majorsági telekből; van 6 majorsági jobbágy, 10 zsellér és 11 lakó; 700 hold elpusztult erdő s legelő, 250 kapás majorsági, és 50 kapás dézmás szőlő; szántófölde bőven termi a jó tisztabuzát, s egyebet, rétje jó és bő takarmányt ad. A lakosok a szarvasmarha-, ugy a lótenyésztésnek is kedvelői. Birják és lakják ezen helységet Zsoldos, Hevessi urakon kivül a Nagy, Pongó, Szemes, Csabai, Dávid, Csiszár ns családok. Ut. post. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Runya, a tornallya–bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, 108 házzal és 511 ev. ref. vallású lakossal. E község nevével már 1323-ban találkozunk Rwnna alakban, a mikor Hanvay Miklós és Hunch Ádám, János és Sándor egyezséglevélben van róla szó. 1427-ben a runyai Soldos család a földesura. 1550-ben Ferdinánd király új adománylevelet ad a községre a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. Most Soldos Árpádnak, özv. Jankovich Miklósnénak, Ruthényi Bélánénak és Hevessy Benedeknek van itt nagyobb birtoka. A községben négy urilak emelkedik, melyeknek mindegyikét a Soldos család építtette. Özv. Jankovich Miklósné birtokában érdekes régi családi oklevelek vannak. A község határában verték agyon fogadott bérenczek Visnyay kurucz kapitányt. A halmot, a hol a gyilkosság történt, ma is Visnyai-halomnak nevezik. E halom határos azzal a szomszédos községhez tartozó Ravaszlyuk nevű dűlővel, melyről ugyanezt az eseményt beszélik. A mult században a már említetteken kívül még a Nagy, Pongó, Szemes, Czabaj, Dávid és a Csiszár családnak volt itt nagyobb birtoka. A község evangélikus temploma 1602-ben épült. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Ide tartoznak Temetőalja, Szeles, Petyke és Madzag puszták s a község közelében feküdt hajdan Zenthlelek is, melynek nyomát csak a község határában levő ú. n. Klastromdomb tartja fenn. Ezen a tájon feküdt valahol Alkér és Czomporháza község is, melyek a 15. század első felében még virágzó falvak, de azután nyomuk vész.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Runya. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hurókapuszta, Madzagpuszta, Petykepuszta, Szelespuszta, Temetőaljapuszta. A község területe 2186 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 510.