Rekenyeújfalu

Rekenyeújfalu a Pelsőci-fennsík északkeleti és a Rőcei-hegység legkeletebbi részét alkotó Ivágyó-hegy (Turecká) déli lábánál, a Gencsi-patak (Honský potok) mentén, 352 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 6 km-re nyugatra, Csetnektől 8 km-re keletre. A község régi központja a Gencsi-patak mentén alakult ki, az új településrész a 20. században a Csetneket Rozsnyóval összekötő 526-ös út mentén jött létre. A község határának déli részét a 700 méter fölé magasodó Pelsőci-fennsík északkeleti lejtői foglalják el, északon a falu fölé magasodó Mních-hegy (654 m) után északkelet felé az Ivágyó erdőborította délnyugati oldala következik. Itt található legmagasabb pontja, a Holý vrch (818 m). 2010-ben a község határának 47,2 %-át (335 ha) erdő, 27,8 %-át (197 ha) rét és legelő, 12,1 %-át (86 ha) pedig szántóföld foglalta el. Rekenyeújfalu keletről Rozsnyórudna, délről Berzétekőrös, délnyugatról Pelsőc, nyugatról pedig Sebespatak községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe 1910/21-hez képest (7,01 km²) csak minimális mértékben változott (2011-ben 7,09 km²).

Népesség

Rekenyeújfalu a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú község. 2011-ben 612 lakosa volt, melynek 92,5 %-a szlovák, 2,3 %-a (14 fő) pedig magyar nemzetiségűnek (3,1 % – 19 fő – magyar anyanyelvűnek) vallotta magát. 1910-ben még a lakosság 5,0 %-a, 1921-ben 7,1 %-a (36 fő) vallotta magyarnak magát, 1930-ban azonban már senki sem. Az 1880-ban még csak 381 lakosú község népessége 1970-re több, mint a duplájára nőtt (796 fő), az 1970-2001 közötti időszakban azonban folyamatos fogyással a lakosság száma 23,6 százalékkal csökkent (796 főről 608 főre). A 2000-es évek stagnálása után 2011-2017 között tovább folytatódott a népességcsökkenés (612 főről 580 főre). 1921-ben Rekenyeújfalu lakosságának csaknem háromnegyede (73,4 %) evangélikus vallású volt, a római katolikusok a népesség 24,2 %-át alkották. 2011-ben a felekezeten kívüliek relatív többsége mellett (37,9 %) az evangélikusok a lakosság 27,6 %-át, a római katolikusok pedig 19,1 %-át tették ki. Rekenyeújfalu népsűrűsége (2011-ben 81,8 fő/km²) a járási átlag mintegy másfélszerese.

Történelem

A település a 13. század második felében, az Ákos nemzetségnek adományozott berzétei várbirtokon jött létre, Rudnával egyidőben. Eredeti neve Rakoncás, illetve Szénégető (Zenegetew) volt, 1327-ben Rakunchas, 1339-ben Rokunchas néven említik az írásos források. A rudnai bányászatban nélkülözhetetlen szerepet játszó szénégetők telepedtek le itt. Lakossága már a középkorban is szlávokból állt, a szénégetés mellett fuvarozással és pásztorkodással is foglalkoztak. Az eredeti falu a Mních-hegy keleti oldalánál feküdt, ennek temploma volt a ma is álló Magdolna-kápolna (első említése 1416-ból származik). Tőle délre, már a mai falu helyén jött létre Újfalu, melyet 1362-ben említenek először. 1427-ben a Bebek család birtokában lévő faluban 21 portát írtak össze. A 16. század második felétől a krasznahorkai váruradalom részeként az Andrássy család birtoka volt. A század második felében számos kiváltságos rutén juhász költözött a faluba. 1551-ben szerepel először Rekenye („Rekenie”) néven, majd 1599-ben Rekenyeújfalu (Rekenie Vyfalw) változatban. 1557-ben a falu behódolt a töröknek. A 16. század végén lakossága evangélikus hitre tért, később Berzéte, majd Csetnek leányegyháza volt. 1659-ben az Andrássy család, 1707-ben Bercsényi Zsigmond, 1736-ban pedig a Máriássyak birtoka volt. 1709-1710-ben a nagy pestisjárványban lakosságának nagy része életét vesztette (109 fő), 1715-ben csak 10 lakosát írták össze. Később újra benépesült, 1725-ben 25 jobbágy- és 24 zsellércsalád élt itt. 1766-ban a katolikusok kezére adott régi és rossz állapotú templomát, 1774-ben 16 tanulót oktató evangélikus iskoláját említik a források. Legrégebbi pecsétje 1801-ből ismert. 1828-ban 42 háza és 448 lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Rekenyeújfalu és Rudna között húzta meg, elvágva ezzel a községet a lakóinak nagy része számára megélhetést biztosító bányáktól. A falu lakosságának kérésére a határvonalat módosították és 1939. március 6-ától Rekenyeújfalut is Magyarországhoz csatolták (1945. januárjáig). Ebben az időszakban határközséggé vált, a szomszédos Sebespatak már a szlovák bábállamhoz tartozott. 1938-ban 1414 háza és 610 lakosa volt, az 1941-es népszámláláskor a szlovákok lakta község 674 lakosának 82,6 %-a magyarnak vallotta magát. 1948-ban hatósági úton állapították meg a hivatalos Rakovnica nevet (korábban Rekeňa). A községnek 1970-ben még 796 lakosa volt, azóta az elvándorlás és az elöregedés révén lélekszáma folyamatosan csökken. A község címerét és zászlaját 1997-ben avatták fel.

Mai jelentősége

A községben mára sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Evangélikus temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban, oltára későbarokk alkotás, tornyát 1836-ban emelték hozzá. A Holý vrch lábánál, a falutól északra, az erdőben megbúvó Szent Magdolna-kápolna 13. századi eredetű, számos román elemet őrző zarándokhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Rekenye Újfalu. Gömör Várm. földes Urai több Urak, fekszik Rozsnyóhoz közel, ’s ennek filiája.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Rekenye (Ujfalu), Rekenja, tót falu, Gömör vgyében, Rosnyóhoz 1 órányira: 109 kath., 339 evang. lak., kik vasat ásnak, s azt hámorokba hordják. – Határa hegyes, sziklás és sovány. A csetneki uradalomhoz tartozik. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Rekenyeújfalu, A pelsőczi Nagyhegy alatt fekvő tót kisközség, 85 házzal és 470 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Szintén a csetneki uradalomhoz tartozott és 1362-ben Wyfalw al. nom. Ratonkenecht alakban szerepel. 1416-ban Rakonchas, alio nomine Zenegetev sive Wifalu körülirással említik és ekkor Bubek János tárnokmester a földesura. 1659-ben az Andrássyak bírják, 1707-ben Bercsényi Zsigmond, 1736-ban pedig a Máriássyak. 1786-ban a német Reiken és a tótos Rekenant neve is felbukkan. A mult század elején Rekenya néven is említik. Ide tartozik Ivágyó puszta. Evangélikus és katholikus temploma van, de építési idejük ismeretlen. A község postája Berzéte, távírója és vasúti állomása Rozsnyó.

Helységnévtár

Ujfalu (Rekenye-), rk. 110 Rozsnyó, ág. 271 Sebespatak.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rekenyeújfalu. A község területe 219 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 610.