Récse

Récse Pozsony központjától 9 km-re északra, Bazintól 13 km-re délnyugatra, a Pieskový-patak partján, a Kis-Kárpátok délkeleti lábánál, 163 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Pozsonyt Bazinnal összekötő 502-es út és a Pozsony-Nagyszombat vasútvonal mentén. Határának mintegy felét (annak északnyugati részét) a Kis-Kárpátok (Bazini-erdő) erdővel borított hegyvidéke foglalja el, itt találjuk legmagasabb pontját is, a 471 méter magas Erdődy-hegyet. Kiemelkednek még a Bukovec (471 m), a Nad Vydricou (466 m), a Piesky (447 m), a Nagy-Bánya (Veľká Baňa, 444 m) és a Suchá hora (413 m) hegyei. A délkeleti, a városrész területének mintegy egyharmadát elfoglaló határrész 132-140 méteres magasságban húzódó síkvidék egy 160 méteres homokdombbal (Kopec) a közepén, melyet délről a Pozsony-Érsekújvár vasút vonala (mely egyben a városrész déli határát is képezi), északnyugatról a Pozsony-Nagyszombat vasútvonal keretez, középen pedig Pozsony nagy területet elfoglaló rendező pályaudvara (Pozsony-Kelet) oszt ketté. Itt találjuk a városrész szántóföldjeinek egészét, a logisztikai központot, a miklósmajori (Žabí majer) hétvégi házas dűlőt, valamint a rendezőpályaudvar melletti lakótelepet. A középső övezetben találjuk a régi településmag (Órécse, Stará Rača), tőle északra már a kiterjedt szőlőhegy (145-260 méteres magasságban) húzódik. A bazini országút és vasút mentén, a régi községközponttól délkeletre a két világháború közötti időszakban alakult ki Újrécse (Nová Rača) családi házas településrésze. Órécse és Újrécse közé ékelődik az 1970-es és 1980-as években épült lakótelepek sora (Komisárky, Záhumenice, Barónka, Experimentálka), mely délnyugat felé a Krasňany és Meopta lakótelepekkel folytatódik, melyek már Pozsony-Újvárossal kötik össze a városrészt. 2010-ben határának 38,7 %-át (916 ha) foglalta el erdő, 18,1 %-a (428 ha) volt beépített terület, 11,2 %-a (266 ha) szőlő, 9,8 %-a (233 ha) szántó és 7,2 %-a (170 ha) kert. Récsén található Pozsony szőlőterületének több mint kétharmada. Északnyugatról Pozsonybeszterce, nyugatról és délről Pozsony-Újváros, keletről Pozsonyszőlős pozsonyi városrészekkel, északkeletről pedig Szentgyörgy várossal határos. Északnyugati határát a Vedrőc-patak (Vydrica) képezi.

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony egyik városrésze a Pozsony – III. járás (1972-1996 között a III. körzet /obvod/) részeként. 1920-ig nagyközségként (1871-ig mezővárosként) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1946-ig a Pozsonyi járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Pozsonyi járás). Miután a fővároshoz csatolták, 1949-1954, valamint 1960-1972 között Pozsony X. kerületét alkotta, 1954-1960 között Újvárossal, Pozsonyszőlőssel és Trnávka együtt a IV. (Újvárosi) kerület része volt. 1950 után határát jelentős mértékben módosították; a pozsony-érsekújvári vasútvonaltól délre eső határrészeit Újvároshoz csatolták, ugyanakkor Krasňanyt és a szőlőhegyen található Horná Pekná cesta és Stredná Pekná cesta dűlőket az Újvárostól Récséhez csatolták át; összességében 7,3 %-kal nőtt a területe (az 1921-es 22,06 km²-ről 23,66 km²-re).

Népesség

2011-ben Récsének 19 679 lakosa volt, itt élt a főváros népességének 4,8 %-a. Lakosságának 91,1 %-a volt szlovák és 2,0 %-a (314 fő) magyar nemzetiségű. A magyarok aránya sosem volt számottevő a településen, az 1910-es kiugró arány (14,2 %, 1921-ben már csak 2,6 %) a németek és szlovákok épp csak megkezdődött lassú asszimilációjával magyarázható. Az eredetileg német alapítású mezőváros lakosságának többségét a 19. századra már a szlovákok alkották, de az 1945 utáni kitelepítésükig, bár folyamatosan csökkenő arányban, de továbbra is éltek itt németek (1880-ban 25,3 %, 1910-ben 19,0 %, 1930-ban 13,7 % volt az arányuk). 1880-1940 között népessége több mint a duplájára nőtt (2558 főről 6967-re), a leggyorsabb növekedés 1921-1930 között figyelhető meg (4733 főről 6164-re), míg 1940-1950 között stagnált a lakosságszám (1950-ben 6987 fő). A lakótelepépítéssel és a tömeges betelepüléssel 1980-ig népessége megháromszorozódott, majd 2011-ig mérsékelt ütemű, de folyamatos fogyás (10,2 %-os csökkenés, 21 913 főről 19 679 főre) volt a jellemző. Ez a folyamat a 2011-2017 közötti időszakban megfordult és gyors (12,2 %) növekedés váltotta fel (22 088 főre). 1921-ben a lakosság négyötöde római katolikus és egyhatoda evangélikus vallású volt, ekkor kisebb izraelita vallású közösség (54 fő, 1,1 %) is élt itt. 2011-re a római katolikusok aránya 53,7 %-ra, az evangélikusoké 5,1 %-ra csökkent; a lakosság 28,4 %-a felekezeten kívülinek vallotta magát. A városrész lakosságának csaknem fele (9540 fő) Újrécsén és a hozzá kapcsolódó 4 lakótelepen (Komisárky, Záhumenice, Barónka, Experimentálka) élt, a régi községközpontban (Stará Rača, Kopanice) alig 12,8 %-a (2517 fő), a Krasňany és Meopta-lakótelepeken 23,1 %-a (4551 fő), a rendezőpályaudvar melletti lakótelepen (Dopravná ulica, Horné Šajby) pedig 13,5 %-a (2652 fő). Népsűrűsége (832 fő/km²) a fővárosi átlag háromnegyede.

Történelem

Első írásos említése 1245-ből származik, ekkor „Reche” néven egy királyi adománylevélben szerepelt. Lakói évszázadokon át a tatárjárás után betelepített németek voltak, akik a középkortól főként szőlőműveléssel foglalkoztak, már III. András felmentést adott számukra az adózás alól. 1376-ban a község királynéi birtok volt. Szent Fülöpnek és Szent Jakabnak szentelt plébániatemploma 1390-ben már létezett. Német nevét (Rechendorf) 1414-től említik írásos források. A 16. században a török elől menekülő horvátok is letelepedtek a községben, akik később beleolvadtak a szlovák lakosságba. Német lakossága 1550 körül evangélikus hitre tért. Első pecsétjét 1603-ból ismerjük. Lakói 1616-ban fellázadtak a Keglevich család uralma ellen. Templomát 1629-ben szerezték vissza a katolikusok. Récse 1647-től mezővárosi jogokat nyert. A 17. században a Tewrewk, Kolonich és az Erdődy családoknak, a máriavölgyi pálosoknak és a nagyszombati jezsuitáknak volt itt birtokuk, később (egészen a 19. századig) a Pálffy-család lett a legnagyobb birtokosa. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc felkelők 7000 akó bort koboztak el Récsén, a labancok viszont tönkretették a szőlőket. 1720-ban 276 háztartása és mintegy 1200 lakosa volt, ekkoriban körülbelül 130 hektáron műveltek szőlőt. Anyakönyveit 1721-től vezették. 1767-től a récsei bor népszerűségét növelte, hogy az itt termett kékfrankost a bécsi udvar számára is szállították. Miután Mária Teréziát kigyógyította betegségéből, hálából a császárnő elengedte a récseieknek a bor után járó tizedet és nemesi rangra emelte a plébánost. Fejlődését elősegítette a Pozsonyt Nagyszombattal összekötő lóvasút (1840), majd tíz évvel később a Pozsony-Pest vasútvonal megnyitása. 1848/49-ben a szlovák felkelők egyik központja volt a mezőváros, melyet Štúr, Hurban és Hodža is meglátogatta. 1851-ben Fényes Elek szőlőművelése mellett gyümölcstermesztését is kiemelte. 1866-ban kisebb ütközet színhelye volt a porosz és osztrák csapatok között. 1869-ben 2408 lakosa volt, akik közül 600-an voltak szőlőgazdák. 1871-től a mezővárosi cím megszüntetésével nagyközséggé alakult. A 19. század végén a filoxérajárvány következményeként a szőlőterület 300 hektárról 250-re csökkent. 1889 után kiépült Pozsony nagy rendezőpályaudvara a község határában. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a korábbi Pokol csárda környékén, a bazini országút mentén új, családi házas településrész (Újrécse) alakult ki. 1935-36-ban, az új községháza építésekor rombolták le egyik jelentős műemlékét, a 15. századi Erdődy-kápolnát. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1940-ben 1179 háza és 6967 lakosa volt. 1943-ban építették fel a német kultúrházat. Ebben az időszakban alakult ki a rendezőpályaudvar (melyet többször bombázott a szövetséges légierő) környékén az első település („Rendez”, ma Horné Šajby), ahol elsősorban a magyar fennhatóság alá került területekről érkező menekültek telepdetek le. A község 1945. április 3-án szabadult fel. 1946. április 1-jén Pozsonyhoz csatolták. 1945 után német lakosságát kitelepítették. Hivatalos szlovák nevét a korábban használt német eredetű Račišdorf helyett 1948-ban állapították meg. Az 1950-es években épült (később Récséhez csatolt) Krasňany-lakótelepet az 1960-70-es években kiterjedt panelházas lakótelepépítés követte, megháromszorozva a városrész népességét és egybeépítve Órécsét és Újrécsét. 1958-ban a Meopta optika-mechanikai állami vállalat új telephelyét is Krasňanyban építették fel, ezt követte a pozsonyi nyomda (ma Slovenská Grafia) új üzemének létrehozása 1971-ben. Az 1980-as években új panelházas lakótelepet (Východné) létesítettek a rendezőpályaudvarnál (mely 1951-től a Keleti pályaudvar, majd 1961-től a Pozsony–Kelet nevet viselte). A korábban szövetkezeti kézben lévő borászatát 2004-ben privatizálták, jelenleg a Vila Vino Rača Rt. Az 1753-ban épült barokk stílusú Pálffy-kúriát 2010-ben lebontották, csak a homlokzat egy része maradt meg.

Mai jelentősége

Récse országos jelentőségű szőlőtermesztési és borászati központ. Iparából az optikai-mechanikai ipar (Meopta), a bútorgyártás (Drevona) és a nyomdaipar (Slovenská Grafia) a leginkább számottevő. Itt található (Krasňanyban) a pozsonyi helyi közlekedési vállalat egyik villamoshangárja. Számos oktatási intézménye közül (3 alapiskola, 6 szaktanintézet, 2 gimnázium) kiemelhető az 1992-ben alapított rendőrakadémia, a média- és információtudományi, valamint a nyomdaipari és a vendéglátóipari szakközépiskolák. Szent Fülöpnek és Jakabnak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült a 14. században, 1629-ben reneszánsz, majd 1732-ben barokk stílusban átalakították. Evangélikus templomát a pozsonyi B. Pandl építész építette 1834-35-ben, tornyát 1905-ben emelték hozzá. A modern stílusú Segítő Szűz Mária-templom (Újrécsén) 1937-ben, a Szent Sebestyén-templom (Krásňanyban) az ezredforduló után épült. Szakrális kisemlékei közül Nepomuki Szent János 18. századi barokk szobra a legrégebbi. Az Alster utcában több régi nemesi kúria és a népi építészet emlékei (jellegzetes szőlőgazdaházak) láthatóak. A rendezőpályaudvaron 2008-tól látogatható a vasúttörténeti kiállítás, a volt községháza épületében pedig néprajzi kiállítást rendeztek be. Történelmi főterét a szlovák klerikális-nacionalista vezetőről, Andrej Hlinkáról nevezték el és 2008-ban mellszobrát is felállították itt. Erdei a Kis-Kárpátok Tájvédelmi Körzet és a pozsonyi erdőpark részét képezik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RÉCSE. Ratzersdorf. Elegyes Mezőváros Pozsony Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, mások is, lakosai katolikusok leginkább, fekszik Pozsonyhoz 1 mértföldnyire. Leginkább híres, és egésséges bora nevezetesíti, melly a’ külső országokban is kedves; határja középszerű, vagyonnyai is, eladásra jó módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Récse, (Ratzersdorf, Rathsdorf), népes tót-német m. v., Poson vmegyében, Posonhoz északra 1 órányira, a szőlőtőkékkel, erdőkkel boritott Kárpáthegy tövében. Lakosai kik 1528 k., 413 evang., 96 zsidókra mennek, többnyire szőlőmivelésből, gyümölcs termesztésből, mesterségekből, résziben való aratásból táplálják magokat. Szántóföldje jó ugyan, de felette kevés. Legelője a népességhez igen szűk; ellenben szőlőhegye tágas s igen nevezetes jóságu bort terem. Szine ennek fejér, ize kellemetes, erős, zamatja sok. Sajnálni lehet azonban, hogy egy időtől fogva ez igen jó bornak arány szerént nem lévén becse, a récsiek is mint posoniak, kevés bort termő, de jó fajtáju tőkéiket kivágják; s helyette sok de csekély bort adó tőkéket választanak. A szőlőmivelés után fő helyt foglal el a gyümölcs termesztés, mert gyümölcsével, melly édességéért, jó izéért nagyon kerestetik, Posonban eleven kereskedést űznek; kiváltképen cseresnyéjük, baraczkjok, spanyolmegyjök, téli almájok, gesztenyéjök kicsin szemü ugyan, de édes izeik miatt nagyon kapós. F. u. hg Pálffy és számos curialisták.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Cseklész és Pozsony közt Szőllős (Prácsa) helység következik, Pozsony és Szent-György közt pedig az asztali borairól jól ismert Récse a Kis-Kárpátok lejtőjén.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Récse, a Vág völgyében fekvő nagyközség, melynek lakosai nagyobb részben tótok és róm. kath. vallásúak, de ág. ev. hitvallású németek is elég szép számmal lakják. Házainak száma 630, lakosainak száma pedig 3843. Legelőször 1328-ban merűl fel, amikor Reuche-i Rutger neje itten a nagyszombati Klarisszáknak egy szőlőt adományoz. 1332-ben Villa de Recse néven szerepel. 1376-ban a királyné birtoka és ez időben a királyné szőlőit és a gazdatisztjét is említik. 1414-ben Rechendorf német nevével is találkozunk, majd Retisdorf sive Reche alakban van említve. Később Racersdorf, Ratschdorf, sőt Rathsdorf néven is előtűnik. Az 1553-iki összeírásban Báthori Andrásnak 15 és Farkas Jónásnak szintén 15 portája adózik. 1647-ben mezőváros. Ez időben itt Keglevich Ferencznek is 3 1/2 portája volt. A XVII. században a Tewrewk, Kolonich és az Erdődy családnak, a máriavölgyi Paulinusoknak és a nagyszombati jezsuitáknak van itt birtokuk. Idő folytán a Pálffyak lettek az urai és most is Pálffy Miklós herczegnek van itt nagyobb birtoka. A Rákóczy-féle felkelés alatt a kuruczok itt 7000 akó bort koboztak el, a labanczok meg a szőlőket tették tönkre. A mai katholikus templom 1629-ben vétetett vissza az evangelikusoktól, kiknek a mostani temploma 1835-ben épült. 1866-ban az osztrák és a porosz csapatok között itt kisebb ütközet volt. Ide tartozik Miklós major és Pokol csárda. A községnek van saját postája, távírója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Récse, v. Pozsony vm. (Rača, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. bazini esp. ker-ében. - 1390: már létezett. Tp-át Szt Fülöp és Jakab tit-ra sztelték. Később tit-a bizonytalan: 1508: Mindenszentek-, 1634: Szt Lénárd- ill. Szűz Mária tp-ot említenek. Ném. lakói 1550 k. ev-ok lettek. Anyakönyvei 1732-től. Kegyura 1880: Pálffy Antal hg. Anyanyelve 1880: szl. ** Némethy 1894:233. - Pozsony vm. 1895:104. - Gerecze II:681. - Schem. Strig. 1917:172.

Helységnévtár

Récse (Ratzersdorf, Rajca, Ratschdorf), RK. 1903 Esztergom, ÁG. 599 Dunáninnen, ref. 4 - , izr. 52 Szent-György.