Rakottyás

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy középső részén, a Vályi-dombság délnyugati lábánál fekszik, a Balog-patak bal partjának közelében, Bátkától 2,5 km-re északkeletre, Vámosbalogtól 9 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Uzapanyittal (4 km) és a 16-os főút érintésével Dúlházával (2,5 km). Határa dombos, 175-265 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület (legmagasabb pontja a Monál-hegy, 265 m), mintegy negyedrészben erdővel borított terület. Délről Bátka, nyugatról Balogtamási, északról Uzapanyit, északkeletről Gömörmihályfalva, keletről Kálosa községekkel határos. Déli határának egy részét a 16-os (Rimaszombat-Tornalja szakasz) főút vonala alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1950 után területének 3,5 %-át elveszítette (8,67 km²-ről 8,37 km²-re csökkent), amikor határának egy részét Bátkához csatolták. 1964-1990 között Uzapanyithoz tartozott.

Népesség

1910-ben és 1921-ben egyaránt 321, 1938-ban 351, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (1938-2001 között) lakosságának egyharmadát elveszítette, 2001-2011 között ez a folyamat megfordult és 33,2 %-os lakosságszámnövekedés váltotta fel (10 év alatt 238 főről 317-re nőtt). A lakosság többsége (57,4 %) 2011-ben is magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek aránya 89,9 %), a romák aránya 27,4 %, a szlovákoké 15,1 % volt. A lakosság több mint fele (53,4 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (62,5 %) református vallású, a római katolikusok aránya 27,4 %.

Történelem

A 15. század közepén alakult ki a település, 1451-ben a Góbisházi-család birtokaként említik először, a bátkai várföld területéből vált ki. Lakossága a kezdetektől magyar volt, a 16. században református hitre tért. Kuriális falu volt, csekély számú nemesi család birtoka. 1524 után a Derencsényi-család, mint nagybirtokos és idegen kisnemesek szereztek itt birtokot, a lakosság nagyobb részét azonban zsellérek tették ki. 1728-ban egyetlen nemesi kúriát említenek a faluban. A 19. században a Beélik és a Bornemisza-családok birtokolták, a 20. század elején Bornemisza Istvánnak és Lászlónak és Máriássy Andornak volt itt nagyobb birtoka. A Beélik-kastélyt (később Szalvendy-kastély) a 19. században klasszicista stílusban építették, az 1970-as években lebontották. Lakossága nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozott. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-90 között Uzapanyithoz csatolták. Magyar kisiskoláját (épületét 1911-ben emelték) 1975-ben szüntették meg. Határában több egykori falu található, melyek még a 20. század elején is pusztaként fennálltak, mára a közvetlenül a főút mellett elterülő Góbisháza kivételével valamennyi elpusztult, egyetlen épületük sem maradt fent: Centeházát a Cente-család feltehetően a 14. században alapította, nemesi kúriájuk körül jött létre a település. Nemesi jellege mindvégig megmaradt. A 18. század első felében már csak egy-két család lakta, később nemesi majorrá alakult át. Góbisházát a Góbis-család a 14. század elején alapította, apró nemesi falu volt, kizárólag a névadó család lakta, sem jobbágy-, sem parasztföldjei nem voltak. A török hódoltság idején és a Góbisok kihalásával pusztává vált, új birtokosai, a Derencsényiek nem népesítették be. Kápolnát (Kápolnapuszta) 1263-ban kapta a királyi vívó, Heristol adományként, aki Szent Mihálynak szentelt templomot alapított itt, melyet Hiristalkápolnájaként, majd Kápolnaként emlegettek. A templom körül magyar lakosságú falu jött létre, mely a környező nemesi községek templomos falva lett. A 16. század végén, a török betörések során pusztult el, soha többé nem népesült be, a 17. század végére már erdő és cserje borította az egykori falu területét. Temploma pusztatemplomként még sokáig fennmaradt, egy forrás beszámol arról, hogy 1864-ben Rakottyás lakosai innen hordtak téglát építkezéseikhez. Vaskapu (Vaskapupuszta) Ablonc határából vált ki 1343-ban, amikor Ablonczi Mikó két leánya természetbeni leánynegyed fejében megkapták. Tőlük származott a Vaskapui (majd Vas-) család, amely kuriális helységként alapította Vaskaput, melyben kizárólag a névadó nemzetség családjai laktak. A török megjelenése után lakosai elmenekültek, 1567-ben már lakatlan. Kutya (Kutyaipuszta) a 13. század közepe táján keletkezett, írásos források 1343-ban említik először. Lakossága a gömöri királyi várnak vadász-szolgálattal tartozott. Később a Kutyai-család kapja adományként és birtokolja a 15. század elejéig. Mindvégig nemesi falu, egyetlen kúriából állt. Az erdős, földművelésre kevéssé alkalmas vidéken fekvő falu még a török ideérkezése előtt elnéptelenedett. Területe később az Ablonczy-, Forgon-, Vass-család birtoka, 1733-ban a Szentmiklóssy-családot emltik birtokosként.

Mai jelentősége

Református temploma az 1921-ben romba dőlt régi templom helyén 1969–71 között épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RAKOTYÁS. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Baraczához nem meszsze, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, piatzozása egy, és három mértföldnyire, fája van elég, gyümöltsös kertyei hasznosak, legelője tágas, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Rakotyás, magyar falu, Gömör vmegyében, Rimaszombathoz keletre 1 mfd., 43 kath., 112 ref. lak. Földe, rétje jó, erdeje is van. F. u. hg Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Rakottyás, balogvölgyi magyar kisközség, 60 házzal és 307 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a balogvári uradalomhoz tartozott és ezzel együtt a Coburg herczegi család birtokába került. A mult század elején már a Beélik s a Bornemisza családok is bírnak benne részeket; jelenleg Bornemisza Istvánnak és Lászlónak és Máriássy Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, emeletes kastélya, melyet Beélik szepesi püspök építtetett. Református templomának építési ideje ismeretlen. A községhez tartoznak Rókalyuk, Kutyai, Heredély, Góbis, Vaskapu, Kápolna és Czenteháza puszták, melyek a három első kivételével már a középkorban szerepeltek. Góbis pusztát 1423-ban említik. Kápolna hajdan község volt és a pápai tizedszedők jegyzékében Capella néven van említve. A XV. században a gombaszögi pálosoké volt, azután a Derencsényiek és utánuk a Széchiek bírták, közben az Orros család is birtokosai közé tartozott. Vaskapu puszta hajdan Vasas néven szerepelt és 1427-ben a Sztárnay család az ura. Czenteháza puszta 1392-ben van említve Chentehaza néven. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rakottyás. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Góbiapuszla, Herédely, Kápolnapuszta, Kutyaipuszta, Vaskapu. A község területe 1507 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 351.