Pusztafödémes

Pusztafödémes a Kisalföld északi részén, az Alsó-Vágmente és a Vízköz kistájak határánál, a Megyei-csatorna bal partján, 124 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Galántától 14 km-re, Diószegtől 6 km-re északnyugatra, Szeredtől 17 km-re nyugatra, Szenctől 15 km-re keletre. Határa sík, 119-130 méteres magasságban fekvő terület, négyötöde szántóföld, 2010-ben 6,7 %-a volt erdőterület (164 hektár), legnagyobb erdeje a Pusztafödémestől délkeletre húzódó Bucsanka-erdő. Nyugatról Magyargurab és Újvilágmajor, délről Nagyborsa, Dunajánosháza (rövid szakaszon) és Nagyfödémes, délkeletről Diószeg, északkeletről Ábrahám, északnyugatról pedig Páld községekkel határos. Déli határát a Feketevíz alkotja. Az 1334-es út Diószeggel és Magyargurabbal (6,5 km), az 1286-os út Páldon (3 km) át Vedrőddel (6 km), az 1335-ös út pedig a község határának déli részét átszelő 62-es főúttal (4 km) és a vele párhuzamosan futó Pozsony-Budapest vasúti fővonallal (megállóhely, 3,5 km) köti össze. A főút mellett találjuk Rétimajor (Lúčny dvor) és Gyurcsimajor (Jurajov dvor) külterületi lakott helyeket.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai (Külső-) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Nagyszombati járás), ebben az időszakban határának déli részét, területének 39,3 %-át (964 hektárt) visszacsatolták Magyarországhoz (Diószeg határához). Területe ezt az időszakot nem számítva az elmúlt száz év során nem változott (24,54 km²).

Népesség

Pusztafödémes a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú község. 2011-ben 1685 lakosa volt, melynek 94,7 %-a volt szlovák, 2,0 %-a (33 fő) magyar nemzetiségű. 1910-ben még lakosságának 28,1 %-a, 1921-ben már csak 10,8 %-a vallotta magát magyarnak. A romák a népesség 4,4 %-át alkotják (2013). Az ezredfordulóig csökkenő népességű község lakosságszáma 2001-2011 között 9,1 %-kal gyarapodott (1544 főről 1685-re), majd 2016-ig tovább folytatódott a dinamikus növekedés (1781 főre). 2011-ben a lakosság több mint négyötöde (82,7 %, 1921-ben még 92,1 %) volt római katolikus vallású, a felekezeten kívüliek aránya 7,8 % volt. Az 1921-ben még a népesség 6,2 %-át kitevő evangélikusok aránya 2011-re 2,6 %-ra csökkent. A lakosság 11 %-a élt külterületeken (Rétimajoron 108 fő, Poroszmajoron 77 fő).

Történelem

Első írásos említése 1221-ből ered, ekkor „Villa Fudemus” néven, mint a pozsonyi vár tartozékát említik. Valószínűleg, mint más „Födémes” nevű falvak (a magyar födém – méhkaptár szóból) fejedelmi méhészek lakhelye lehetett. Határában a 14. században a környező vizek által védett várkastély állt. 1423-ban „Uyfedemes” néven királyi birtok volt. Lakói eredetileg magyarok voltak, majd a 15. századtól németek is betelepültek, egy időben Németfödémesként is ismert volt. Lakói később nemesi előjogokat nyertek, egészen a 19. századig kisnemesi falu volt. 1520 után egy pestisjárványban csaknem egész lakossága kipusztult, innen ered a Puszta- előnév. 1550-ben lakossága protestáns hitre tért. 1599-ben egy török támadás során a falu nagy része elpusztult: míg 1598-ban 23 portája volt, 1600-ban már csak 10 (5 zsellértelek és 5 kúria). 1678-ban ismét pestisjárvány pusztította lakosságát. 1681-től Pozsony vármegye két artikuláris helyének egyike volt Réte mellett (az evangélikusok szabadon gyakorolhatták vallásukat). A 18. században népességében a szlovákok kerültek többségbe. 1715-ben alapították újjá római katolikus (Szent László-) egyházközségét, korábban (a reformációtól) Vedrőd filiája volt. A 18. század második felében a Csadek-tó (nevét a Csadek – Čadíky – dűlőnév őrzi) lecsapolásával és a Megyei-csatorna kialakításával fellendült a község fejlődése. A 18. század végétől a 20. század első feléig legnagyobb birtokosa a Zichy család volt. 1828-ban 168 háza és 1195 lakosa volt. Első pecsétje 1832-ből ismert. A 19. század közepén a régi pozsonyi út mentén fekvő községben két vendégfogadó is volt. Juhtenyésztése is nagy jelentőségű volt. 1849-ben megyei gyűlés színhelye volt. 1850-ben megépült a Pozsonyt Váccal összekötő új vasúti fővonal, felgyorsítva a község fejlődését. 1851-ben lakosságának egyhatoda még evangélikus vallású volt. 1902-ben 5 lakott major tartozott hozzá: Gyurcsimajor (55 lakos), Rétimajor (167 fő), Poórmajor (3 fő), Poroszmajor (10 fő) és Szarvasmajor (23 fő). 1920-ig Pozsony vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1920 és 1932 között 6 agrársztrájk zajlott a községben. 1938-ban a bécsi döntés során az új államhatár kettévágta a községet; maga Pusztafödémes Csehszlovákia (1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam) része maradt, határának déli részét a stratégiai jelentőségű vasútvonallal és főúttal Magyarországhoz csatolták. 1948-ban a korábbi Pustý Fedýmeš helyett hatósági úton a Pusté Úľany hivatalos nevet állapították meg. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult (később Ábraháméval egyesítették). A kedvező közlekedési fekvésű község (melyet 1990-ben Pozsony funkcionális városi térségéhez soroltak, annak legkeletibb településeként) népessége az ezredforduló óta folyamatosan növekszik.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A határában fekvő Gyurcsimajoron építőipari acélelemeket gyártó multinacionális cég (Benteler) telephelye működik. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma a 18. század elején épült barokk stílusban. Evangélikus temploma a 17. század elején épült reneszánsz stílusban, a 19. század első felében klasszicista stílusban átalakították. Az Angyali Üdvözletnek szentelt temetőkápolnája 1742-ben épült barokk stílusban. Szakrális kisemlékei közül Nepomuki Szent János és Szent Flórián 1734-ben emelt útmenti szobrai a legrégebbiek. A Farkas család egykori kastélya a 18. század első felében épült. A 2008-ban létrehozott Zeleneč Természetvédelmi Terület védett madárfajok fészkelőhelye.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Puszta Födémes. Tót falu Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Posontól négy mértföldnyire, nevezetes vala Tsadek nevű tava, melly már lefolyóva tétettetett, és nem tsak jó legelőt szolgáltat; hanem a’ Posoni út is általa meg rövidíttetett. Határja jó termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Födémes (Puszta), vegyes magyar-tót falu, Pozsony vmegyében, Szenczhez keletre 1 1/2 óra, a Csádé patakja mellett: 960 kath., 177 evang., 19 ref., 8 zsidó lak. Ékesitik ezen helységet a kath. és evang. anyatemplomok, a földesuraknak csinos épületei és kertjei. Nagy kiterjedésü határja igen termékeny; rétje, legelője sok, s azért számos csapat és többnyire nemesitett juhnyájakat táplál; fában szükséget szenved; a Pozsonyból Szenczre vivő országutban van két vendégfogadója. F. u. több közbirtokosok.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A magyar államvasúttól éjszakra találjuk Puszta-Födémes, Kis- és Nagy-Mácséd helységeket.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pusztafödémes, magyar és tót nagyközség. Házainak száma 143, és nagyobbára tótokból álló róm. kath. lakosainak száma 1724. 1221-ben Villa Fudemus, 1423-ban pedig Uyfedemes néven királyi birtok volt. Lakosai később nemesi előjogokat nyertek. Nemesi birtokosai közül ismerjük a Maholányi, Spáczay, Ambró, Krizsány, Farkas, Miksitz, Szilágyi, Noigel, Lányi, Pap, Semsey, Balogh, Ábrahámfy, Marczel, Pajor és Szelle nevű családokat, de ezekkel együtt a XVIII. század vége felé már a Zichy grófi család is birtokosai közt foglal helyet és ma is Zichy József grófnak van itt nagyobb birtoka. Hajdan magyar község volt, mely idővel eltótosodott. Időközben, különösen a XVII. század vége felé németek is lakták, még pedig oly nagy számban, hogy ekkor Németfödémesnek nevezték. Van itt egy régi kastély, melyet a Farkas család építtetett, s ez most Zichy József grófé. A Marczel családtól is van itt egy 1771-ben emelt nagy épület. 1849-ben Petőcz alispán elnöklése alatt e helységben gyűlés volt, és itt tette az alispán azt a kijelentést, hogy "ha a magyarnak engedelmeskedem, akkor holnap fejbe lőnek, ha pedig a németnek, akkor fölakasztanak". A katholikus templom igen régi; az anyaegyház 1600-ban alakult meg. Van itt egy "kardinális" nevű mezei út, mely állítólag Pázmány érsek itteni birtokának köszöni a nevét. 1678-ban a pestis pusztított itt. Ide tartoznak Gyurcsi, Hoor, Porosz, Réti és Szarvas majorok. A községnek van saját postája, távírója és vasúti állomása pedig Diószeg.

Magyar Katolikus Lexikon

Pusztafödémes, v. Pozsony vm. (Pusté Úl'any, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szempci esp. ker-ében. - 1500: már létezett. Tp-át Szt László kir. tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. Vedrőd filiájából 1715: alapították újra. Kegyura 1880: Zichy Ferenc gr. Anyanyelve 1880: m., szl. ** Némethy 1894:228. - Pozsony vm. 1895:103. (1600: alapították újra) - Gerecze II:680. - Schem. Strig. 1917:198.

Helységnévtár

Födémes (Puszta) (Nemes Födémes), RK. 1132 Esztergom, ÁG. 94 Dunáninnen, ref. 8 Réte, izr. 64 Galánta.