Pozsonyszőlős

Pozsonyszőlős a Kisalföld északnyugati sarkában, a Vízköz kistáj legnyugatabbi részén, 132 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 11 km-re északkeletre, Bazintól 13 km-re délre, a Vajnori-patak partján, a Súr-erdő déli oldalán, a Kis-Kárpátok (Bazini-hegycsoport) délkeleti lábánál. Határának több mint kétharmada síkvidék, északnyugati részén a Pozsony-Nagyszombat vasútvonalon túl a 170-250 méteres magasságban húzódó szőlőhegy, majd a Kis-Kárpátok lomboserdei következnek. Határának legalacsonyabb pontja 127 méteres (Vajnori-tó), legmagasabb pontja pedig 446 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Sakrakopec. 2010-ben területének 28,8 %-a volt beépített terület (389 ha), 27,7 %-a szántó (375 ha), 12 %-a erdő (162 ha), 9,2 %-a (125 ha) szőlő, 5,6 %-a (76 ha) kert és 3,7 %-a (50 ha) vízfelület. Területén áthalad a Pozsonyt Nagyszombattal és Érsekújvárral összekötő vasútvonal (utóbbin található a városrész vasútállomása), a településközpont és a tőle északra fekvő Sprincl-major (Šprinclov majer) a két vasútvonal között fekszik. Pozsonyszőlőst a 106-os út köti össze Récsével (5 km), az 502-es út Szentgyörgyön (8 km) keresztül Bazinnal, a 61-es főút Pozsony-Újvárossal és Szenccel, az 1082-es út pedig Tótgurabbal. Pozsonyszőlőstől délre keresztezi a városrész területét a D1-es autópálya Pozsony és Szenc közötti szakasza is. Nyugatról Récse, délnyugatról Pozsony-Újváros, délről Főrév pozsonyi városrészekkel, északról és északkeletről Szentgyörggyel, délkeletről pedig Pozsonyivánkával határos. Keleti határának nagy részét a Rák-patak (Račí potok) és a Vajnori-patak (Vajnorský potok) képezi, déli határát a 61-es főút (Szenci út) vonala alkotja.

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-III.-járás (1972-1996 között a III. körzet – obvod) részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Pozsonyi járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Pozsonyi járás). Miután a fővároshoz része lett, 1949-1954 és 1960-1971 között Pozsony IX. kerületét alkotta, 1954-1960 között pedig Újvárossal, Trnávkával és Récsével együtt a IV. kerület része volt. 1950 után a Szenci úttól délre eső határrészeit elveszítette (ma Főrévhez tartoznak), területe ezzel 11,2 %-kal (15,24 km²-ről 13,53 km²-ra) csökkent.

Népesség

Pozsonyszőlősnek 2011-ben 5053 lakosa volt, itt élt a főváros lakosságának 1,2 %-a; a városrész népességének 90,3 %-a volt szlovák és 1,1 %-a (55 fő) magyar nemzetiségű. Pozsonyszőlős nemzetiségi összetétele nem változott számottevően az elmúlt másfél évszázad során, mindig szlovák többségű volt (1910-ben lakosságának 94,4 %-a, 1930-ban 98,4 %-a volt szlovák nemzetiségű). A község népessége 1880-1940 között több mint kétszeresére nőtt (1286 főről 2955-re). A 20. század második felében, bár közigazgatásilag már Pozsonyhoz tartozott, falusias jellegét továbbra is megőrizte, az 1980-as években még 4,8 %-kal csökkent a népessége (1980-1991 között 3551 főről 3384-re). Ezt az 1990-es évektől a szuburbanizáció révén a lakosság számának folyamatos gyarapodása váltotta fel (2001-ben 3828, 2011-ben 5053, 2017-ben 5857 lakosa volt), a leggyorsabb növekedés (32 %) 2001-2011 között figyelhető meg. 1921-ben Pozsonyszőlős lakosságának 98,5 %-a még római katolikus vallású volt, 2011-re ez az arány 59,3 %-ra csökkent, a népesség csaknem egynegyede (23,5 %) már felekezeten kívüli volt. 2011-ben a városrész népességének 86,3 %-a élt a régi községközpontban (4359 fő), 11,3 %-a (573 fő) pedig az Elektrotechnikai Szakközépiskola melletti lakótelepen. Pozsonyszőlős a legkevésbé sűrűn lakott (2011-ben 374 fő/km²) pozsonyi városrészek egyike.

Történelem

Pozsonyszőlős első írásos említése 1237-ből származik, ekkor III. András oklevelében „Zeulus” néven szerepelt. 1290-ben Terra Parachan, 1323 Villa Pracsan néven említik. Temploma 1279-ben már létezett. A 13. században először Pozsony várának szolgálófaluja volt, majd az esztergomi érsekség tulajdonába került, amikor 1297-ben elcserélték Tardoskeddért a heiligenkreuzi apátsággal. 1323-ban Károly Róbert ismét Pozsony városának adományozta. Magyar és német (Weinern) nevét egyaránt szőlőtermesztéséről kapta, a szlovák Vajnory név a német névből származtatható. A 16. században Pozsony város tulajdonába került (egészen 1851-ig). 1553-ban Pracha néven, Pozsony birtokaként 14 portával szerepelt. A község anyakönyveit 1721-től vezették. A 18. században jött létre a falutól északra a mai Sprincl-major (a második és a harmadik katonai felmérés térképein Weinern major formában szerepelt), mely nevét 19. századi birtokosáról, Sprincl Mórról kapta, aki szeszgyárat és egy korábbi kolostor helyén kúriát is létesített itt. 1828-ban a községnek 161 háza és 1179, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1840-ben megépült a Pozsonyt Nagyszombattal összekötő lóvasút, 1850-ben pedig a Pozsony-Pest közötti vasútvonal is, melynek egyik állomása Pozsonyszőlős lett. 1842-ben tűzvész pusztított a faluban. 1851-ben Fényes Elek a pozsonyszőlősi bort a vármegye legjobbjaként emeli ki és megemlíti, hogy számos pozsonyi polgár tart fent présházat a falu szőlőhegyén. A katolikus iskola (ma is használatban lévő) épületét 1867-ben építették. 1873-tól hivatalos neve Vajnor, 1888-től pedig Szőllős volt, a 20. század elején az országos helységnévrendezés során a vármegyei hovatartozásra utaló Pozsonyszőllős nevet állapították meg. Az 1880-as években kolerajárvány pusztított a faluban, ekkor koleratemetőt is létesítettek (a mai Zbrody utca helyén). A 19. század végén kedvező közlekedési fekvése révén gyors fejlődésnek indult, 1880-ban 1286, 1921-ben már 1994 lakosa volt. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1923 októberében Pozsonyszőlősön létesítették Pozsony első repülőterét, mely az új M.R. Štefánik-repülőtér átadása (1951) után sportrepülőtérként működött (2007-ig). 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1940-ben 496 háza és 2955 lakosa volt. A község 1945. április másodikán szabadult fel. 1946. április 1-jén hat másik községgel együtt Pozsonyhoz csatolták. Mezőgazdasági szövetkezetét 1949-ben alapították. 1966. november 24-én a Sakrakopecen az ország történetének legsúlyosabb légikatasztrófája történt, egy bolgár repülőgép lezuhanásakor 82-en vesztették életüket. 1969-ben a Sprincl-major mellett megalapították az Elektrotechnikai szakközépiskolát, mely mellett lakótelepet is létesítettek. Ennek ellenére Pozsonyszőlős eredeti településképét nagyrészt megőrizte, régi településmagjától délre csak az 1990-es években létesült új családi házas lakóövezet. 1992-ben a régi településmagot műemléki övezetté nyilvánították.

Mai jelentősége

Pozsonyszőlős elsősorban szőlőhegyéről (mely a Kis-kárpáti borvidék része) és műemléki védettségű településmagjáról híres. Mezőgazdasági jellegét részben máig megőrizte, mezőgazdasági szövetkezete 1120 hektáron gazdálkodik (földművelés, szőlő- és gyümölcstermesztés, szarvasmarhatartás, tejtermelés). Itt található az Elektrotechnikai Szakközépiskola és az idegenrendészeti központ. A településrészen két szlovák tannyelvű alapiskola (Katarína Brúderová és II. János Pál AI) és egy óvoda található. Szent Lászlónak (majd 1968-tól a Hétfájdalmú Szűz Máriának) szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült gótikus stílusban, új hajóját 1771-ben építették hozzá. Szakrális kisemlékei közül Szent Flórián szobra (1832), a szőlőhegyen álló feszület (1844) és a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kápolna (1894), valamint a Szent Orbán- és a Szent Vendel-kápolna (1908) emelhető ki. Főutcája, a Földműves utca (Roľnícka) a központban kiszélesedik, itt található az önkormányzati hivatal, valamint az 1966-ban megnyílt néprajzi kiállítás (Pozsonyszőlősi népház). Pozsonyszőlősön működik Szlovákia legrégebbi fúvószenekara, az 1866-ban alapított Vajnorák.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PRÁCSA. Tót falu Pozsony Vármegyében, földes Ura Pozsony Városa, lakosai katolikusok, fekszik Pozsonyhoz, ’s Ivánkához nem meszsze, majorja is vagyon, határjának jó termékenységéhez képest, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pracsa, (Weinern), régen Szőlős, tót falu, Poson vmegyében, Posontól 1 1/2 órányira: 1153 kath. lak. Kath. paroch. templom, egy majorral, tehenészettel. A régi oklevelekben Sőlősnek eveztetik. Szántóföldjei jók; rétjei igen szépek, de főgazdasága még is szőlőhegyében áll, melly alkalmasint az egész megyében a legjobb bort termi. Mikor az időjárása ugy hozza magával, aszuszőlőt csinálnak itt, melly a sz. györgyivel jóságára méltán vetélkedhetik, sőt mennyiségével azt jóval felűl haladja. Egyébiránt a posoni polgárok sok szőlőt birnak itt, kiknek csinos mulató présházaik nem kevés diszt adnak ezen szőlőhegynek. F. u. Poson városa.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Cseklész és Pozsony közt Szőllős (Prácsa) helység következik, Pozsony és Szent-György közt pedig az asztali borairól jól ismert Récse a Kis-Kárpátok lejtőjén.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szőlős, a budapest-bécsi vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 244 házzal és 1769 róm. kath. vallású lakossal. E községet először 1290-ben találjuk említve Terra Parachan néven, de 1291-ben már Zeuleus néven és 1323-ban, amikor Róbert Károly Pozsony városának adományozza, Villa Pracsan, alakban szerepel. Úgy látszik azonban, hogy ez az adomány nem terjedt ki az egész falura, mert egy évvel később Cseklészi Lökös fia Miklós is birtokosául van említve, míg 1355 előtt a szentkereszti apátságnak is birtoka volt itt, melyet I. Lajos király szintén Pozsonynak adományoz. Ez időben nevét Poss. Pracha és Pratchan alio nomine Weynaru vocata alakban írják. Az 1553-iki összeírásban ugyancsak Pracha néven, Pozsony város birtokaként, 14 portával szerepel. Ez időn túl azután fölváltva Szőlős, Pratsa, Weinern és Wainóri nevek alatt merül föl. 1842-ben tűz pusztította el a községet. Katholikus templomának építési ideje az árpádkorba esik. Jelenlegi nagyobb birtokosa Sprinzl Mór, kinek itt kívül a falun szeszgyára és úrilaka is van, mely állítólag hajdan kolostor volt, és melyet mai birtokosa Pozsony városától vett meg és alakíttatott át. Ide tartozik Sprinzl major és Kültelek. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsonyszőlős, Szőlős, v. Pozsony vm. (Vajnory, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. bazini esp. ker-ében. - 1279: már létezett. Tp-át Szt László kir. tiszt-ére sztelték, a mait 1895: építették. Anyakönyvei 1721-től. ** Némethy 1894:282. - Pozsony vm. 1895. - Gerecze II:686. - Schem. Strig. 1917:172.

Helységnévtár

Vajnor (Prácsa, Szöllős, Weinern), RK. 1268 Esztergom, ág. 1 - , izr. 24 Stomfa.