Pozsonyboldogfa

Pozsonyboldogfa a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, Szenctől 3 km-re északkeletre található. Nyugatról és délről Szenc, északról Pozsonysárfő és Igrám, keletről Réte községekkel határos. Mellékutak kötik össze Szenccel, Rétével (1,5 km) és Csatajjal (5,5 km). Katasztere északon a Pozsony-Zsolna (D1) autópályáig, délen pedig Szenc ipari területéig és üdülőövezetéig terjed.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, 1960-1996 között pedig újra a Galántai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás), ekkor északi határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (4,50 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A községnek 1921-ben 385, 1939-ben 449, szinte kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Lakosságszáma 1991-2011 között kis mértékben (6,7 %) növekedett. Boldogfa a szlovák-magyar nyelvhatár mentén fekszik, tőle északra már szlovák falvak (Pozsonysárfő, Igrám) fekszenek. A lakosság többsége (57,7 %) még mindig magyar nemzetiségű, de 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (18,2 %-ről 38,3 %). A lakosság többsége (72,4%) római katolikus vallású, a reformátusok arányszáma 1921-hez képest felére csökkent (28,3 %-ról 14,7 %-ra).

Történelem

1245-ben "Tulwej" alakban említik először. 1276-ban "Tholuoy", 1328-ban "Tuulway" néven szerepel az írott forrásokban. 1351-ben "Toluefalua" (vagyis Tolvajfalva) volt, mindezek alapján egykori birtokosa Tolvaj nevű lehetett. 1358-ban Nagy Lajos király a falut a klarisszáknak adta, ekkortól lett Boldogasszonyfalva a neve. Iskolájának legkorábbi említése 1778-ból származik. Az 1553-as portális összeírásban az óbudai apácák szerepelnek birtokosaiként és 14 portájuk adózott. Később az Esterházyak lettek az urai, 1787-ben a kir. kamara, a 19. század elején pedig a vedrődi Zichy grófok. A falubeliek jellegzetes tevékenysége a földművelés volt, híres volt a faluban termesztett fejeskáposzta.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt román kori római katolikus temploma a 13. század végén épült. Később barokk stílusban építették át. A templom falában beépítve található egy római kori, az 1. század végéről származó sírkő, Quintus Atilius Primus, a XV. Apollinaris legio centuriojának és egyben tolmácsának síremléke.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BOLDOGFALVA. vagy Boldogaszszonyfalva. Elegyes magyar falu Posony Vármegyében, birtokosa a’ Religyiói Kintstár, totúl Matka Bozsi, deákul Villa Mariæ, lakosai katolikusok, fekszik Szentztöl 1/2. óránnyira: Réthe, ’s Sárfő között, 1787. új lelki gondviselőt nyert. Határja tágas, földgye termékeny, temploma Szűz MÁRIANAK szenteltetett, régi formára épitve, innen vette nevét is, a’ Posonyi Szent Klára Szűzeké volt, termékeny vóltához képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Boldogfalva, (Frauendorf, Mátka bozsi), magyar falu, Pozson vgyében, Szencztől 1 órányira: 262 kath., 3 evang., 91 ref., 7 zsidó lak. Van egy kath. paroch. egy régi elhagyatott temploma. Határja róna és termékeny; rétje, legelője sok és jó. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Hajdan a pozsonyi szent Klára apáczáké volt. Ut. p. Cseklész.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Réte, Boldogfa, Sárfő, Igrám, Kápolna szintén régi helységek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Boldogfa, magyar kisközség, 74 házzal és 398, nagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. A község helyén, a hagyomány szerint, hajdan erdő volt, a hol II. Endre leánya, Erzsébet kápolnát építtetett, mely később híres búcsújáró hely lett. A mai templom szentélye tényleg kápolnaszerű és ősrégi, ellenben előrésze XIV. századbeli. A község neve azelőtt Boldogasszonyfalva volt, később pedig német és tót neveivel is találkozunk Frauendorf és Mátka Bozsi alakban. Az 1553-iki portális összeírásban az óbudai apáczák szerepelnek birtokosaiként és 14 portájuk adózott. Később az Esterházyak lettek az urai, 1787-ben a kir. kamara, a mult század elején pedig a vedrődi Zichy grófok. Postája Réte, távírója és vasúti állomása pedig Szencz.

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsonyboldogfa, Boldogfalva, v. Pozsony vm. (Boldog, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szempci esp. ker-ében. - 1788: alapították. Tp-át 1220 k. Kisboldogasszony tit-ra sztelték, a mait 1300 u. építették. Búcsújáró hely volt. Kegyura 1880: Zichy Ferenc gr. Anyanyelve 1880: m. - Filiája 1917: Réte. - Lakói 1991: össz. 401, m. 320 (79,80%); 2001: össz. 404, m. 284 (70,30%). ** Némethy 1894:30. - Pozsony vm. 1895:36. - Schem. Strig. 1917:198.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pozsonyboldogfa. Azelőtt Boldogfa, korábban pedig Boldogasszonyfalva, németes alakjában Frauendorf, szlovákos alakjában Matka Bözsi. A szájhagyomány szerint a község helyén hajdan erdőség volt s ebben az erdőben II. Endre leánya, Erzsébet királyleány kápolnát emeltetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. A kápolna idővel híres búcsújáró hely lett. A mai templom szentélye valóban kápolnaszerü és ősrégi, míg előrésze a XIV. századból való. Könnyen lehet, hogy az ősi kápolnát beépítették a későbbi tágasabb templomba. A XVI. század derekán az óbudai apácákat jegyezték fel itt birtokban, idővel az Esterházy grófoké, majd kincstári birtok s pár évtizede a Zichy grófok kezére került. A község területe 782 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 449.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Pozsonyboldogfa kk .galántai járás. Hajdan Boldogasszonyfalva, később Boldogfa. Területe egykor erdőség, hol II. Endre leánya Erzsébet kápolnát emelt a Szűzanya tiszteletére. A kápolna később híres búcsújáróhely. A mai templom szentélye a XTV.-ik századi, lehetséges, hogy az ősi kápolna beépítése. A XVI.-ik sz.-ban az óbudai apácák birtoka, később Esterházy, majd a Zichy grófoké. Területe: 768 k. h. Lakosság: 449 Ebből magy.: 440, szlovák: 9. Magy. beszél: 448. Vallás szerint: r. k.: 322, réf.: 119, ev.: 8. Fb. I. 1, II. 4, III. 62. Népsűrűség: 101.6. Lakóház: 81. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szene. V. á. Réte, u. p.és u.t.Réte.