Pozsonybeszterce

Pozsonybeszterce a Kis-Kárpátok (Bazini-hegycsoport) nyugati lábánál, a Besztercei-patak (Bystrický potok) völgyében, 175 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 13 km-re északnyugatra, Stomfától 4 km-re délre, Máriavölgy közvetlen déli szomszédságában. A legészakabbi fekvésű Pozsony városrészei közül. Határa északkelet felé messze benyúlik a Kis-Kárpátok erdőségei közé, nyugat felé pedig egészen a Morva-folyóig terjed. A településközponttól nyugatra az Erdőháti-alföld legdélebbi része, az Alsó Morva-sík 140-170 méteres magasságban fekvő síksága húzódik. A Kis-Kárpátok Pozsonybesztercétől keletre magasodó hegyvidékének fontosabb hegyei a Hrubá Pleš (334 m), a Cimbal (378 m), a Sekyl (422 m), a Hrabovina (434 m), a Stanisko (423 m) és a legkeletebbi fekvésű Besztercei-hegy (Bystrická hora, 439 m). Határa 139-472 méteres magasságban fekszik, legmagasabb pontját Pozsonybeszterce, Pozsonyborostyánkő és Szentgyörgy hármashatáránál találjuk. 2010-ben területének 46,6 %-a (1506 ha) volt erdő, 35 %-a (1132 ha) szántóföld és 5,9 %-a (190 ha) beépített terület. Áthalad rajta a Pozsonyt Holiccsal összekötő 2-es számú főút, az 1015-ös út köti össze Máriavölggyel (2,5 km), határán keresztülhalad a Pozsonyt Prágával összekötő D2-es autópálya és annak legnyugatabbi részén a Pozsonyt Jókúttal összekötő vasúti fővonal. Délnyugatról Dévényújfalu, délről Lamacs, délkeletről Pozsony-Újváros, keletről Récse pozsonyi városrészekkel, északkeletről Szentgyörgy, északról Pozsonyborostyánkő, Máriavölgy és Stomfa határolja. Délkeleti határának nagy része a Vödrici-patak (Vydrica) mentén húzódik, délnyugati határának egy részét (a dévényújfalui autógyárnál) az 505-ös út vonala alkotja. A városrész belterülete 1950 óta csaknem duplájára nőtt, a történelmi településmaghoz keletről és délről új, családi házas lakóövezetek épültek, ez a folyamat különösen az 1990-es évektől gyorsult fel a szuburbanizációval és a lakóparképítéssel (Strmý vŕšok, Pod vŕškami, Boháčky). Külterületi lakott helyei a Lamacs határánal található Plánky és az egykor malomként, ma lovasklubként működő Poľný Mlyn. Határának legnyugatabbi részén, a vasútvonal mentén található a Dévényitó (Devínske jazero) hétvégi házas településrész, melynek mintegy fele Pozsonybeszterce kataszteréhez tartozik, ugyanakkor teljes lakosságát Dévényújfaluhoz sorolják.

Közigazgatás

1972-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony – IV. járás (1996-ig a IV. körzet) részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a Pozsonyi /később Pozsony-vidéki/ járáshoz tartozott. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz (Pozsony megye, Pozsony-környéki járás) része volt. 1950 után határának 11,9 %-át Dévényújfaluhoz csatolták (a mai autógyár területét és környékét, a Nad mlakou dűlőt), területe ezzel az 1921-es 36,67 km²-ről 32,30 km²-re csökkent.

Népesség

2011-ben 3395 lakosa volt, melynek 93,2 %-a volt szlovák nemzetiségű. A 16. században betelepített horvát lakossága a 19. századra beleolvadt a szlovák környezetbe. 1880-1940 között népessége csak lassan, mintegy egyötödével növekedett (1946 főről 2342 főre). A falusias jellegű településnek 1980-ban is csaknem ugyanannyi lakosa volt, mint 1940-ben, 1980-1991 között népességének egynegyedét elveszítette az elvándorlás következtében (a lakosság száma 2335 főről 1731-re csökkent), ezt a folyamatot az 1990-es években megkezdődő szuburbanizáció révén egyre gyorsuló növekedés váltotta fel 1991-2017 között több mint duplájára növelve a városrész népességét (3395 főről 5171 főre). Az 1991-2001 közötti időszak 20,5 %-os növekedési üteme az 2001-2011 közötti időszakban háromszorosára gyorsult (62,8 %-os gyarapodás, 2086 főről 3395 főre). A 2011-2017 közötti időszakban tovább gyorsult a növekedés üteme (52,3 %). 1921-ben még csaknem a teljes lakosság (99,8 %) római katolikus vallású volt, 2011-ben a római katolikusok a népesség 60,9 %-át, a felekezeten kívüliek 24,9 %-át, az evangélikusok pedig 3,1 %-át alkották. 2011-ben népsűrűsége 105,1 fő/km² volt, külterületei közül Plánkynak 75, Poľný mlynnek 3 állandó lakosa volt.

Történelem

Első írásos említése 1314-ból származik, ekkor Károly Róbert oklevelében megerősítette Tallespruni Ottót a falu birtokában. A Besztercei-patak menti földek már 13. századi okiratokban is szerepeltek (1208 Bistric, 1256 Bistrich), maga a falu is a patakról (melynek neve szláv eredetű, a „Bystrica” gyors folyású víz jelentésű szóból származik). Plébániáját már az 1332-es pápai tizedjegyzék említi, a falu ekkor a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokának számító borostyánkői uradalom része volt. 1515-ben egy része a máriavölgyi pálosok birtoka lett. 1529-ben az oszmán előrenyomulás elől menekülő horvátok telepedtek le a faluban (akárcsak a szomszédos Lamacsban és Dévényújfaluban). 1534-ben a 14. századi templom helyén felépítették új, Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus templomát. 1542-ben a stomfai uradalomhoz tartozó birtokrészét Serédy Gáspár szerezte meg. Ebben az időben 63 egész és 26 fél jobbágytelke volt, 50 horvát és 33 szlovák család lakta. 1554-ben a mai Lipótmajor helyén még különálló faluként létezett Lipótfalva, ahol ekkor már csak 5 porta állt, közülük 4 a Héderváry családé volt. 1624-től 1752-től Lamacs is a besztercei plébániához tartozott. 1647-ben a község mezővárosi kiváltságokat nyert. 1684-ből ismert első pecsétje, mely templomának védőszentjeit ábrázolta és a városrész mai címerének is az alapja volt. A 18. század első felében Bél Mátyás leírásában, mint földművelő-kézműves falu szerepelt, melynek szőlőhegye is volt. A 18. század végétől lakossága elsősorban a közeli városok, Pozsony és Bécs piacára folytatott zöldségtermesztést, a falu különösen híres volt káposztatermesztéséről és az Erdőhát legnépesebb és leggazdagabb községei közé tartozott. 1803-ban kezdték új templomának építését, melyet 1834-ben szenteltek fel. 1805-ben Napóleon szász segédcsapatai haladtak át a községen. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában agyag- és márgabányászatát, valamint vízimalmát is említi. 1866-ban az osztrák és porosz seregek között vívott lamacsi csata részben Pozsonybeszterce határában zajlott. 1868-tól a stomfai uradalom, melyhez Pozsonybeszterce is tartozott, a Károlyi grófok birtokába került. 1879-ben megalakult a településen a tűzoltóegylet. 1910-ben a helységnévrendezés során kapta a hivatalos, a vármegyei hovatartozásra utaló Pozsonybeszterce nevet, a korábban használt Beszterce helyett. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1936-1937-ben felépült az új iskola épülete. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. A 20. század második felében a község belterülete kelet felé terjeszkedett, egybeépítve Pozsonybesztercét és Lipótmajort. 1967-ben megalapították a sportlovak tenyésztésével foglalkozó Concordia szövetkezetet. 1972. január 1-jén a községet Pozsonyhoz csatolták. Az 1990-es években megkezdődött a szuburbanizáció során a folyamatos betelepülés Pozsonyhidegkútra, itt jött létre a főváros első zárt luxusnegyede (Strmý vŕšok). 1995-ben a Markíza kereskedelmi televízió központját Pozsonybesztercén építették fel. A 2000-es években újabb lakóparkok építése vette kezdetét (Pod Vŕškami, Boháčky).

Mai jelentősége

Pozsonybeszterce falusias jellegű, de rohamosan szuburbanizálódó városrész. A településen energetikai szakközépiskola, valamint szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Határában található a pozsonyi krematórium is (Ferencmajoron). Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1803-1834 között épült barokk-klasszicista stílusban. Földszintes barokk plébániája 1737-ben épült, a népi építészet számos szép példáját maradt fent. Szakrális kisemlékekben a település és határa rendkívül gazdag, közülük legrégebbiek a templom közelében álló 1783-ban emelt kőkereszt és Szent Flórián szobra 1815-ből. A határának csaknem felét kitevő erdők a Kis-Kárpátok Tájvédelmi Körzet részét alkotják.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BESZTERTZE. Tót falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poson Városához mintegy más fél mértföldnyire, népes helység, hasonló víz mossa, kies, és kövés határját, jó tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli. Besztertzén’ kivűl az útazónak jobbfelöl esik Máriánka; melly 1/4. óra járás innen: balra pedig a’ Stomfai út, melly tsak fél órányira fekszik.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Besztercze, (Bisztrica Visternicz), tót falu, Pozson vgyében, a holicsi országutban, Pozsonyhoz 2 órányi távolságra. Kath. paroch. templom. Lakja 1533 kath., 4 zsidó lak. Határjában északra sok agyag márga találtatik; földje homokos; erdeje derék; urasági majorság; vizimalom. F. u. gr. Pálffy Leopold.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A járás hegyen túli részében Károlyfalva, Besztercze, Maászt helységek következnek az országút irányában egymás után. A két utóbbi mint római lelőhely is ismeretes.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Besztercze, a Kis-Kárpátok tövében fekvő tót nagyközség; 331 háza és 2195 róm. kath. vallású lakosa van. Körjegyzőségi székhely. E község hajdan királyi birtok volt, s mint ilyet adományozta I. Lajos király 1377-ben a máriavölgyi Pálosoknak, kiktől később a Fugger család vette meg és a vöröskői uradalomhoz csatolta, melylyel együtt a Pálffyak birtokába került. Ma Károlyi Lajos gróf a birtokosa. Hajdan csak kápolnája volt, melyet 1534-ben alakítottak át templommá és 1803-ban megújítottak. Az 1553-iki évi adó-összeírásba Serédy Gáspárnak 50 portája van fölvéve. Ősi német telepes község, melybe a törökkori pestis-járványok alkalmával nagy részben kipusztult lakosok helyébe morvákat, sőt székely határőröket is telepítettek. Később, 1683-ban meg a törökök elől meneküő szerbek is telepedtek ide. A községben ma is sok német, magyar, morva és szerb névvel találkozunk. A község neve az idők folyamán többféle változatban szerepel. Így a pápai tizedszedők jegyzéke Bisterse, az 1553-iki összeírás Bisztricza néven említi. A mult század elején pedig, a mikor Pálffy Lipót gróf volt a földesura, Visternicz néven szerepel. Közelében volt hajdan Lipótfalva község is, melynek ma már csak egy major tartja fenn az emlékét. 1553-ban Lipótfalván Bakith Péternek 1 és a Héderváry családnak 4 portája volt. A mult század elején már puszta, ma meg már csak major. Ide tartoznak még ezenkívül Ferenczszállás puszta, Felsőmalom és Vadászlak. A Rákóczy-féle felkeléskor a császáriak két ízben fölperzselték. 1805-ben, a franczia hadjárat alatt, Napoleon szász szegédcsapatai e községen vonultak át. Az 1866-iki hadjáratban július 22-én e község határában volt az osztrákok és németek között az utolsó ütközet. Van saját postája és távírója, vasúti állomása pedig Somfa.

Helységnévtár

Besztercze (Bisternit, Bisztric, Beszteric), [Ferenczszállás], RK. 1922 Esztergom, ág. 2 - , izr. 22 Stomfa.