Párkány

Párkány a Duna északi partján, az Esztergomi Duna-völgy kistájon, a Garam torkolatánál, a Helembai-hegység (Burda) lábánál fekszik, Esztergommal átellenben (mellyel 1895 óta híd köti össze), Komáromtól 48 km-re keletre, Érsekújvártól 50 km-re délkeletre, Lévától 55 km-re délre, Budapesttől 52 km-re északnyugatra. Fontos forgalmi csomópont, 1850 óta a Pozsonyt Budapesttel összekötő vasúti fővonal egyik állomása, 1885 óta vasút köti össze Lévával is, a 63-as főút Komárommal, az 509-es Bajcson keresztül Érsekújvárral, a 76-os út Garamszentbenedekkel (72 km), az 564-es út pedig Deménd (43 km) és Léva felé teremt összeköttetést. Nyugatról Ebed, északnyugatról Nána, északkeletről Garamkövesd, délről pedig Esztergom határolja. Déli határát (mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között) a Duna középvonala alkotja, nyugati határát pedig a papírgyárba vezető vasúti szárnyvonal, északi határa a Pozsony-Budapest vasútvonallal párhuzamosan, attól 50 méterre délre húzódik.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó város. 1871-ig mezővárosként, majd 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1909-től 1960-ig járásszékhely volt. Csehszlovákiához csatolása után a járás megszüntetéséig a Párkányi járás székhelye volt, majd 1960-tól az Érsekújvári járáshoz csatolták, egyben városi rangot kapott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz és nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásának székhelye lett. Területe 1921-hez képest 1,26 km²-el (8,6 %) csökkent (14,70 km²-ről 13,44 km²-re), miután 1949 után határának északkeleti részét Nánához csatolták. 1960-1990 között Nána, 1976-1999 között pedig Ebed községek is Párkányhoz tartoztak.

Népesség

1910-ben 3079, 1921-ben 3481, 1939-ben pedig 3645, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A szlovákok aránya 1921-ben 7,3 % volt. A magyar lakosság egy részének kitelepítése 1945 után, valamint az iparosítással és városodással járó ugrásszerűen növekvő lakosságszám (1939-1991 között több mint háromszorosára ugrott) a szlovákok aránya 1991-re a lakosság 1/4-ére nőtt (24,8 %). 1991-ben Ebeddel együtt 13 347, anélkül 12 146 lakosa volt, 1991-2011 között népességének egytizedét elveszítette (10,1 %-os csökkenés, 12 146 főről 10 919-re). 2011-ben a lakosság 60,7 %-a vallotta magát magyar, 26,8 %-a pedig szlovák nemzetiségűnek, de magas volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (11 %) is. A roma etnikumhoz tartozó lakosság aránya 1,8 %. 1944 előtt népes zsidó közösség (1921-ben az izraelita vallásúak a lakosság 9,7 %-át alkották) is élt a városban. Ma a lakosság többsége (64,7 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 4,5 %.

Történelem

A hely kiváló fekvése okán már az őskorban benépesült. Ezt bizonyítja a párkányi papírgyár területén feltárt hatalmas kiterjedésű újkőkori település is. A római korban Anavum néven a Limes egyik hídfője volt e helyen. Marcus Aurelius császár ezen a tájon – a Garam mellett – írta Elmélkedések című első könyvét a kvádok ellen vívott háború idején. A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó – I. Géza király által kiadott – alapítólevele az első középkori írásos emlék, amely a helyet "Kakath" néven említette. Ekkor néhány révész és halász lakta az átkelőhelyet. 1189-ben a Német-római Birodalom császára – Barbarossa Frigyes – vert tábort Kakathon, útjában a Szentföld felé. 1337-ben Csanád esztergomi érsek a falu tizedének negyedét (a pap részének kivételével) az esztergomi Szent György mártír prépostságnak adományozta. A középkori Kakath falu területén a török 1546-ban emelt várat, a császári hadak először 1595-ben foglalták el, de a török 1605-ben visszafoglalta. 1662. augusztus 7-én határában támadta meg Forgách Ádám érsekújvári kapitány az ellene induló török előhadat, de súlyos vereséget szenvedett. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski lengyel serege szabadította fel, a várat lerombolták, nyoma sem maradt. Helyi hagyomány szerint 1546-tól, tehát a török hódoltság kezdetétől tartanak vásárokat. Vásártartási kiváltságlevelet 1724-ben kapott a település III. Károly királytól, amely évi négy országos vásár (Szent György, Szent Bertalan, Szent Simon és Júda valamint Szent Luca napjain) megtartását engedélyezte Párkányban. A századok múltával ezekből csupán a híres Simon-Júda napi vásárok maradtak fenn egészen napjainkig. 1850-ben átadták rendeltetésének a Magyar Középponti Vasút Vác-pozsonyi szakaszát, amely Párkányon haladt keresztül, majd 1885-ben annak innen elágazó szárnyvonalait Léva és Ipolyság felé. Az 1895-ben átadott Mária Valéria híd által Párkány igazi nagy forgalmú közlekedési csomóponttá vált. A híd változást hozott a város életébe, az Esztergommal való elemi egymásra utaltság nyitott számtalan lehetőséget mindkét város és környéke számára. 1919 nyarán a cseh legionisták elfoglalták a várost a Tanácsköztársaságtól, ekkor felrobbantották a Duna-híd párkányi ívét, melyet a 20-as években állítottak helyre. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1938-45 között visszakerült Magyarországhoz. 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották a Duna-hidat. Magyar lakosainak egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. 1948-ban hatósági úton a Štúrovo szlovák nevet állapították meg a korábban használt Parkan helyett. 1960-ban várossá nyilvánították, egyben elvesztette járási székhely rangját. A város az 1960-70-es években gyors ütemben iparosodott és városiasodott, határában épült fel az ország egyik legfontosabb papírgyára, de élelmiszer-, textil- és gépipart is telepítettek ide. 2001-ben átadták az újjáépített Mária Valéria-hidat a forgalomnak.

Mai jelentősége

Párkány fontos ipari (papír- és cellulózgyár), idegenforgalmi (itt található Szlovákia egyik legnagyobb termálfürdője a Vadas), közlekedési és közigazgatási (járási hivatal kirendeltsége, számos intézmény és hivatal) központ. Oktatási központ is, magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Ady Endre Alapiskola), kétnyelvű gimnáziummal, kereskedelmi akadémiával és szakközépiskolával. Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1701-ben, a kálvária pedig 1766-ban épült késő barokk stílusban. Az Esztergom ostrománál elhunyt Balassi Bálint emlékére 1986 óta évente megrendezik a Balassi Bálint Kulturális Napokat. Országosan ismert a hagyományos Simon-Júda őszi vásár. Sobieski János lovasszobrát 2008-ban avatták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PÁRKÁNY. Mező Város Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, Esztergomtól tsak a’ Duna hasíttya, mint Pestet Budától; földgye jó, legelője elég, piatzozása helyben, fogyatkozása, hogy réttyeinek, és legelőinek egy részét a’ Duna, és Garam vize néha megönti, fája sem lévén elég, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Párkány, m.-város, Esztergom, most Komárom vgyében, Esztergommal általellenben, a Duna bal partján: 1165 kath., 1 óhitü, 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. A régi oklevelekben Kokadnak, és Kokatnak neveztetik. Határa róna s első osztálybeli, de az árvizektől sokat szenved, legelője, rétje bőven, bora kevés; fában szükséget érez. Országos vásárai dohányra és főzelékre nézve, mellyek Hontból hozatnak, nagy fontosságuak. – Régi erős várát 1543-ban foglalták el legelőször a törökök, de 1595-ben Pálffy és Nádasdy vissza vették. 1673-ban az Érsek-Ujvárról hátrált török-sereg itt utólérettetvén, szörnyen megveretett, ugy, hogy 8000-en maradtak a csatatéren. – Azonban ez alkalommal a segéd lengyel-seregek több kárt tettek a helységnek, mint maga az ellenség, mert ez felgyujtván s prédálván földig rontották. F. u. az esztergomi érsek. – A lakosok birnak 1617 hold szántóföldet, 192 hold rétet, 46 hold szőlőt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Párkány, dunabalparti magyar nagyközség, Esztergom átellenében, 415 házzal és 2836 lakossal, a kik vallásuk szerint így oszlanak meg. 2418 róm. kath., 356 izr., 51 ref. és 10 ág. evang. Határa 2555 kat. hold. Egyike Esztergom vármegye legrégibb helységeinek. Őse neve Kakath volt; e néven fordúl elő a XVI-XVII. század adóösszeírásaiban, valamint az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben is. Első ízben I. Géza királynak a garamszentbenedeki monostor részére 1075-ben kiadott alapító-levelében fordúl elő, mely szerint a király e helységben 10 házat (a benne levő révészekkel) és 3 eke szántóföldet adott a monostornak. Vámját II. Géza király 1157-ben az esztergomi főegyháznak adományozta. A kikötővámot pedig utóbb 1215-ben II. Endre király az esztergomi káptalannak adta. 1274 márcz. 9-e előtt IV. László király is megfordúlt Kakathon, a hol egy oklevelet állított ki. 1304 június havában Venczel cseh király elfoglalván várát, itt tábort ütött, majd átkelvén a Dunán, Esztergom, az akkori főváros elfoglalására indúlt. A pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben már fennállott a plébániája. Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330-1439.) az érseki birtokokból egy részt az esztergomi szentgyörgymezei káptalannak engedett át. Ezenkívül a zobori konventnek is volt itt birtoka, melyet azonban az esztergomi érsekek elfoglaltak, a mi ellen 1312-ben hasztalan tiltakozott a konvent. Albert király 1439-ben megerősítette az esztergomi káptalant az itteni komp után járó jövedelmének élvezetében. Az 1496. évi összeírás szerint 46 1/2 portája volt. Az 1532. évi adóösszeírások még az esztergomi érsek birtokaként említik. Régi várát 1543-ban a törökök elfoglalták; ekkor a helység elpusztult s többé 1696-ig nem fordúl elő az összeírásokban. Várát 1595-ben Pálffy Miklós és Nádasdy visszafoglalták a törököktől. Később azonban ismét török kézre került. 1663-ban Érsekújvár eleste után, a visszavonuló török had elpusztította. Bécs felmentése után, 1683. okt. 9-én, János lengyel király itt fényes győzelmet aratott a törökök felett, de a helység ekkor ismét sokat szenvedett, mert a szövetséges hadak felgyújtották és kirabolták. Az 1696. évi összeírás a helységben csak 6 házat sorol 34fel, minden földtartozék nélkül. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már ismét önálló község volt s 13 egész, 36 féltelkes jobbágy, valamint 10 házas zsellér lakta. Ekkor ismét a herczegprímás birtokában találjuk. Plébániáját 1734-ben állították vissza. 1724-ben országos vásár tartására nyert engedélyt. Templomát gróf Esterházy Imre herczegprímás építtette. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint egytantermű iskolája volt. Új iskolája 1803-ban épült, melyet 1869-ben megújítottak. Van itt takarékpénztár, hitelbank, ipartestület, kath. legényegylet és izraelita jótékony nőegylet. Iparvállalatai: a Frankl Fiai keményítő-, csiríz- és vegyi gyára, Renner Gáspár és Fia tégla-, fedél-, cserép- és mozaiklapgyára, Schrank Salamon és Fia eczetgyára, Timár gőzfűrészgyár és egy gőzmalom. Határában van az Érsekuradalmi major és a garamvölgyi fatelep. Siralomvölgy nevű dűlőjében volt 1683-ban a törökök leveretésével végződött nagy ütközet. Postája, távíró- és hajóállomása helyben van, vasúti állomása Párkány-Nána.

Magyar Katolikus Lexikon

Párkány, Gockern, v. Esztergom vm. (Štúrovo, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Bart, Bátorkeszi, Dunamocs, Ebed, Farnad, Kéménd, Köbölkút, Kőhídgyarmat, Muzsla, Nagyölved, Szőgyén. - 2. plébánia. 1397: már létezett. A törökök 1543 u. elpusztították. Esztergom filiájából 1734: alapították újra. Mai Szt Imre-tp-át 1709: építették. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. - Filiája 1917: Nána. - Lakói 1991: össz. 13.347, m. 9804 (73,45%); 2001: össz. 11.708, m. 8048 (68,74%). ** Némethy 1894:213. - Schem. Strig. 1917:15.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Párkány, ösi település és hajdan Kakatli néven fordul elő. Első okleveles említése 1075-ből maradt fenn s I. Géza a garamszentbenedeki apátság nak nagyobb donációt juttat itt. 1157ben II. Géza a községi vámszedés jogát az esztergomi főkáptalannak adományozza, II. Endre viszont a kikötővámot 1215-ben az esztergomi káptalannak juttatja. Vencel cseh király 1304-ben elfoglalja Kakath várát. A XIV. században az esztergomi érsek ség birtokában találjuk s ebben I. Albert 1439-ben megerősíti. Várát a tö rökök 1543-ban szállják meg. Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc 1595-ben visszafoglalja a töröktől, de későbben ismét a szultán kezére kerül. Ugy a vár, mint a község a törökvilág vége felé teljesen elpusztult. Szobieszki János lengyel király 1683-ban itt fényes győzelmet aratott a törökön. A felszabadításban azonban nem volt köszönet, mert a szövetséges seregek 'alán még a töröknél is jobban pusztították a várat és a községet felgyújtották és kifosztották. 1696-ban mindössze hat házat találtak itt. Csak fél száz esztendő multán népesítette újra az esztergomi érsekség, amelynek ez időtől fogva ismét nagy uradalma volt itt. ösi plébániája 1332-ben már fennállott. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik Mussolini - negyed. A község területe 2508 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3645.

Bernáth Tamás - Cs. Liszka Györgyi - Csicsay Alajos - Kovács Attila - Bandor Éva - Barta Gyula - Bartusz Gyula - Bugyács Sándor - Ferienčík Ági - Hajtman Béla - Hégli Dusan - Istvánffy Edvin - Janiga József - Juhász R. József - Keszeli Ferenc - Kocsis Ernő - Komzsik Attila - Lábik János - Nagy Ferenc - Papp Katalin - Pathó Károly - Popély Gyula - Sarlós József - Sebők Zsigmond - Simonyi Lajos - Skronka Tibor - Vančoné Kremmer Ildikó - Zahovay Ernő - Zalaba Zsuzsa -