Panyidaróc

A község a Losonci-medence legnyugatibb részén, a Jelsőci-dombság déli oldalán, az Ipoly jobb parti teraszán fekszik, a Koháry-patak mentén, Losonctól 5 km-re délnyugatra, Nógrádszentpétertől 24 km-re keletre, Bussától 19 km-re északkeletre. Áthalad rajta a Losoncot Nógrádszentpéterrel összekötő 585-ös út. Határa dombos, nagyobbrészt mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyötödét erdő borítja. Délnyugatról Vilke, nyugatról Jelsőc és Gács, északról Losonc, északkeletről Miksi, délkeletről pedig Rapp és Kalonda községekkel határos. Délkeleti határát az Ipoly-folyó, valamint a Nagykürtös-Losonc vasútvonal, északkeleti határát pedig az 594-es (Losonc-Kalonda) út alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). Területe (11,15 km²) 1910-38-hoz képest (11,08 km²) csak kismértékben változott.

Népesség

1910-ben 782, 1921-ben 701, 1938-ban 767, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 5,6 %, 1930-ban 6,9 % volt. 1980-1991 között még nagymértékű népességcsökkenés (16,4 %, 829 főről 693-ra) figyelhető meg, az 1991-2011 közötti időszakra viszont már szerény népességnövekedés (693 főről 743-ra) jellemző. Az asszimiláció révén 2001-re Panyidaróc szlovák többségűvé vált, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 53 %-ról 35,4 %-ra csökkent, a szlovákoké 44,3 %-ról 59 %-ra nőtt. A lakosság 15,7 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (71,6 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 5,4 %. Egyetlen lakott külterületén, Margócspusztán élt 2011-ben az összlakosság 11,1 %-a (83 fő).

Történelem

A település feltehetően a 13. században keletkezett. Az első írásos emlék 1246-ból származik, mely a települést "Draus"-ként említi, 1488-ban Darocz, 1573-ban pedig Panydarocz, Pani Darocz néven jegyzik. Több nemesi család tulajdonában volt - mint például a Daróczy család, Madách család, stb. A 17. század elején elpusztult, 1680 körül telepítették újra. 1920-ban Pani Darovce, 1927-ben Panické Dravce elnevezést kapta. 1828-ban 77 házában 706 lakos élt. lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A kapitalizmus kialakulása után a Básthy családnak volt itt nagybirtoka. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét a háború után is megőrizte. Az első bécsi döntés után a második világháború végéig Panyidaróc is újra Magyarország része volt. Magyar kisiskoláját 1978-ban szüntették meg.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szentháromságnak szentelt római katolikus temploma szecessziós stílusban épült a 20. század elején.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Panyi Darócz. Magyar, és tót falu Nógrád Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Vilykének szomszédságában, mellynek filiája, Losontztól három fertály mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű, tulajdonságaira nézve hasonlít Alsó Ludányhoz, vagyonnyainak eladására jó 461módgya lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Panyi-Darócz, magyar falu, Nógrád vgyében, az Ipoly szép széles völgye nyugoti oldalán, a bányavárosi országutban, ut. p. Losonczhoz 3/4 mfd. Lakja 76 házban 390 kath., 30 evang., 6 zsidó. Határa 2511 h., mellyből 138 hold beltelek, 619 hold szántóföld, 452 hold rét, 226 hold legelő, 1034 hold erdő, 42 hold árkos legelő. Ebből urbériség 60 hold beltelek, 253 hold szántó, 144 hold rét, 28 hold legelő. Majorsági belsőség 78 hold, szántó 366 hold, rét 308 hold, legelő 198 hold, haszontalan 42 hold, erdő 1034 hold. Az erdő egyuttal közös legelő. A föld általában lapály, lassan emelkedő dombokkal, agyagos homokkal vegyes, néhol vadvizes; legjobban termi a tiszta buzát, zabot, veres lóherét, burgonyát. Rétjei az Ipoly mellett terülnek el, melly gyakran kiönt. Szép szarvasmarhát, de lovakat is jókat tenyészt. Van itt kath. paroch. templom, 6 urasági lakház, és egy kis patak Kohári nevü. Birtokosok: Vattay Dánielnő, Básty Sándor, Gellén Károly, Szentiványi Bogomér, Horváth Lajosnő, Okolicsányi Péter, Pongrácz Antal, Fáy József, Draskóczy Gábor, Csikány Gábor, Plachy Zsiga, Bohunka, Sztankovics, Urbányi.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Panyidarócz. Az Ipolyvölgyben, Losoncz közelében fekszik. Magyar kisközség, 120 házzal és 673 róm. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása: Losoncz. Már a XV. században szerepel. 1548-ban Daróczy János és István birtokában találjuk. A XVI. század második felében elpusztúlt. 1563-ban, mint pusztát, Berényi András nyerte adományul, de az 1598. évi adóösszeírásban már Madách Péter és Hegyallyay Anna szerepelnek földesuraiként. 1613-ban Básthy Jánosnak és nejének, Hamvay Máriának, 1648-ban pedig ezek fiának Imrének és nejének, Ebeczky Máriának van itt birtoka. 1651-ben azonban Berényi György új adományt eszközölt ki e pusztai birtokra, melybe 1652-ben be is iktatták. 1715-ben öt és 1720-ban 11 magyar háztartását írták össze. 1770-ben Isák István, Szilassy György, a Markovics család, Szudy János Bátsmegyei Samu, Pelargus Sándor árvái, Gellén Sándor és Básthy Imre voltak a földesurai. 1826-ban pedig Básthy Sándor, Sebestyén László és V. Horváth Lajos özvegye, később Gellén Károly, Okolicsányi Miksa, Pongrácz Gábor, Fáy József, Draskóczy József, Vattay Lajos, Hegyesy Lajos és a Zmeskál család. Jelenleg Básthy Béla főszolgabirónak van itt nagyobb birtoka és régi kúriája melyet a XIX. század első felében Básthy Sándor építtetett. Gellén Gyulának is van itt birtoka, a régi Gellén-puszta és úrilaka. Ezt Fáy József építtette 1830 körül s végűl Gellén Ferencz 1907-ben építtetett itt magának egy úri lakot. A községhez tartoznak: a Gellén Gyula-féle-, Koháry-, Macskalyuk és Lukapatak-puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Panyidaróc. Első birtokosának Daróczy Jánost és Istvánt jegyezték fel 1548-ban. A török alatt elpusztult 1563-ban mint puszta szerepel Berényi András tulajdonában. A XVI. század végén Madách Péter és Hegyalljay Anna a földesura. Későbbi birtokos még itt a Básthy-, Berényi-, Isák , Szilassy-, Szúdy-, Bátsmegyei-, Pelargus-, Gellén-, Okolicsányi-, Pongrácz . Fáy-, Draskóczy-, Vattay-, Hegyesyés Zmeskál-család. Az összeomlás előtt Básthy Bélának és Gellén Gyulának volt itt nagyobb birtoka. Hozzátartozik: Koháripuszta, Margócspuszta. Pást, Tótokpuszta. A község területe 1925 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 767.