Pány

Pány a Kassai-hegyalja dombvidékének nyugati részén, a Rudnoki-patak (más néven Csécsi-patak) partján, 242 méteres (határa 217-336 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Szepsitől 13 km-re északkeletre, Kassától 30 km-re délnyugatra, Nagyidától pedig 14 km-re északnyugatra. Határa részben mezőgazdaságilag művelt, részben lomboserdővel (főként tölgyesekkel) és rétekkel borított dombvidék: a község központjától nyugatra a Szőke-domb (Sivý kopec, 300 m) és a Pányi-erdő, északra pedig a Bánya-hegy (Banský vrch, 284 m) és a Nagy-erdő húzódik. A falutól keletre a Tárkány-hegyen (más néven Hosszú-hegy, 308 m) túl a Semsei-patak és annak jobb oldali mellékvize, a Szlani-patak völgyét (galériaerdőkkel) találjuk. A falutól délnyugatra, a Pányi-erdő déli részén találjuk a környék egyetlen természetes tavát, a fokozatosan elmocsarasodó Szőke-tó (Sivé jazero). Pánytól északra ömlik a Rudnoki-patakba Jászóújfalu és Rudnok határvize, a Zlatin-patak. Legmagasabb pontját (336 m) a Pányi-erdőben, Pány és Debrőd határánál találjuk. 2010-ben területének 44,6 %-át (922 ha) szántó, 30,7 %-át (634 ha) erdő, 17,8 %-át (369 ha) pedig rét és legelő foglalta el. Belterülete mintegy 70 hektárt foglal el, külterületi lakott helye nincs. A közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak a Csécsről (6 km) ide vezető, gyümölcsfákkal övezett, 3313-as számú úton közelíthető meg, a szomszédos Jászóújfaluval földút, az 548-as út Szepsi-Jászó szakaszával pedig erdei út köti össze. Délről Csécs, nyugatról Makranc és Debrőd, északnyugatról Jászó, északról Rudnok és Jászóújfalu, északkeletről Hatkóc és Semse, keletről pedig Nagyida községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Szepsi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Szepsi járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Szepsi járás). Területe (1910-38: 20,60 km², 2011: 20,68 km²) az elmúlt évszázadban csak kis mértékben változott.

Népesség

Pány a történelmi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, mára túlnyomórészt szlovák lakosságú község. Az eredetileg magyarok lakta községbe a szomszédos falvakból a 18. századtól betelepülő szlovákok a 19. századra már a lakosság többségét alkották. 1880-ban a lakosság 65,5 %-a volt szlovák, 23,5 %-a magyar és 7,1 %-a német anyanyelvű (utóbbiak az ekkor 40 fős zsidó lakosságból kerültek ki). 1910-re a túlnyomó többség (95,0 %) már magyar anyanyelvűnek vallotta magát, de a község Csehszlovákiához csatolásával ez alapvetően megváltozott: 1921-re a magyar nemzetiségűek aránya 11,1 %-ra csökkent. 2011-ben lakosságának 90,2 %-a szlovák, 5,4 %-a (32 fő) pedig magyar nemzetiségű (23,2 %-a – 137 fő – magyar anyanyelvű) volt. 1991-2011 között a magukat magyarnak vallók aránya a felére csökkent: 10,8 %-ról (59 fő) 5,4 %-ra (32 fő). A kettős identitás jelentőségét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek száma (137 fő) több mint négyszerese a magyar nemzetiségűeknek. 2011-ben a lakosság 70,5 %-a volt római katolikus, 13,6 %-a (1921-ben még 20,0 %-a) református vallású, 5,3 %-a pedig felekezeten kívüli. Pány népességének maximumát 1828-ban érte el (867 fő), az ezt követő évszázadban folyamatos fogyás figyelhető meg, míg 1921-re a minimumra csökkent (404 fő). Az 1921 óta eltelt időszakban (az 1941-50 és az 1980-91 közötti időszak kivételével) lassú, de folyamatos gyarapodás figyelhető meg, 1991-ben 546, 2001-ben 564, 2017-ben pedig 602 lakosa volt a községnek. Népsűrűsége (2011-ben 28,5 fő/km²) alacsony, alig haladja meg a járási átlag egyharmadát.

Történelem

A falu a nevét magyar névadással kapta, vélhetően szláv eredetű személynévről. 1274-ben „Paan” alakban említik először írásos források, ekkor IV. László király az Aba nembeli János comesnek adományozta. Temploma 1317-ben már létezett. A középkorban a Pányi család birtoka volt, de hűbérurai közé tartozott a jászói prépostság is. 1427-ben 29 portát számláltak itt össze. A 16. században a törökkel vívott harcok során csaknem elnéptelenedett, 1553-ban 12, 1564-ben már csak 7 porta állt itt. Lakói a 16. század közepén református hitre tértek. A 18. század elejére újra elnéptelenedett falut 1720 után nagyrészt katolikus vallású szlovákokkal telepítették újra, akik elsősorban a közeli falvakból (Jászóújfalu, Hatkóc) érkeztek. Ekkoriban alakult ki a település második tengelye, a Rudnoki patak jobb parti teraszain. Templomát 1750-ben vették el a reformátusoktól, római katolikus egyházközségét 1788-ban alapították újra (Pány 1765-88 között Jászóújfalu leányegyháza volt). Az 1750-60-as években barokk stílusban újjáépített templom tornya 1802-ben ledőlt, monumentális (ma is álló) új tornyát 1802-1809 között emelték. 1780-ban a községnek 612 lakosa, 1828-ban 54 háza és 867 lakosa volt. 1773-ban említik először Panowcze szlovák néven, de ekkor még fő beszélt nyelvként a magyar szerepel. A 19. század közepén, Fényes Elek geográfiai szótárában kiemeli pálinkafőzését, megemlíti vízimalmát és erdejét. Ekkor a fő birtokosok a Szirmay, Lánczy és a Puky családok voltak. A 19. század végén a református magyarok a lakosság mintegy egyötödét alkották. A század második felében népes zsidó közösség (1851-ben 70 fő, 1880-ban 40 fő) is élt itt (1921-ben már csak 2 fő volt izraelita vallású). A község népessége 1921-ig folyamatosan csökkent: 1869-ben 657, 1880-ban 579, 1891-ben 544, 1900-ban 515, 1910-ben 496, 1921-ben már csak 404 lakosa volt. 1912-ben a község mintegy egyharmada leégett. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Szepsi járásához tartozott, ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1941-ben 93 háza és 471 lakosa volt. 1945. januárjában a front áthaladásakor súlyos károkat szenvedett. Mezőgazdasági szövetkezetét 1950-ben alapították. A második világháború után mérsékelt ütemben, de (az 1980-as éveket nem számítva) folyamatosan nőtt a népesség: 1950-ben 464, 1961-ben 495, 1970-ben 548, 1980-ban pedig 554 lakosa volt a községnek. A házállomány 1970-re 127-re, 2001-re pedig 168-ra nőtt, több új utcát nyitottak, ugyanakkor a régi parasztházak mintegy háromnegyede a bontások áldozatául esett és megszüntették a falutól északra található gyümölcsöst is. Az eredetileg mezőgazdasági jellegű község egyre több lakosa vált ipari munkássá, főként az 1960-as évektől, a Kelet-szlovákiai Vasmű átadása után. 1998-ban fogadták el a község címerét és zászlaját, előbbinek alapját az 1804-ből fennmaradt pecsétnyomó rajzolata képezi. Pány mezőgazdasági szövetkezete ma is működik, 2010-ben 750 hektáron gazdálkodott.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Határában 2011 óta fotovoltaikus erőmű üzemel. Alexandriai Szent Katalinnak szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban, 1750 körül barokk stílusban átalakították, új tornyát 1802-1809-ben építették hozzá. A református templom 1911-ben épült neoklasszicista stílusban. Szakrális kisemlékei közül legjelentősebb a Nepomuki Szent János-kápolna, mely egy 19. századi mezei oltár. A faluban fennmaradt a népi építészet több szép emléke.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PÁNY. Panyovce. Magyar és tót falu Abaúj Vármegyében, földes Ura a’ Jászói Prépostság, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik a’ Kassai járásban; határja jó, de megkivánnya minden harmadik esztendőben a’ trágyázást, réttye, legelője hasznos, épűletre való fája nints, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pány, Panowcze, tót-magyar falu, Abauj vgyében, ut. p. Kassához nyugotra 2 1/2 mfdnyire: 815 katholikus, 21 evangelikus, 86 reformatus, 74 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ref. szentegyház. Van itt egy mesterségesen készűlt tó, melly malmot hajt; sok erdő, nagy pálinka égetés. F. u. Szirmay, Lánczy, Puky nemzetségek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Délnyugatra fordulva, a Rudnoki-patak völgyében érjük Pány községet 83 házzal és 544 magyar és tót lakossal. Postája Szepsi, távirója Csécs. Katholikus temploma a reformácziót megelőző időből való.

Magyar Katolikus Lexikon

Pány, Gorica, v. Abaúj-Torna vm. (Paňovce, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. sacai esp. ker-ében. - 1274: Paan. 1332: már létezett. Tp-át 1660: Alexandriai Szt Katalin tit-ra sztelték. Főoltárképét 1762-63: →Kracker János Lukács festette. Lakói 1650 k. ref-ok lettek. 1788: alapították újra. Anyakönyvei 1827-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl., m. - Lakói 1991: 59 m. (10,81%), össz. 546; 2001: 44 m. (7,80%), össz. 564. ** KTN I:159. - Schem. Cass. 1915:54; 2000:75. (lakói 2000: 379 r.k., össz. 547) - Garas 1955:187. - Györffy I:127. - Gyurgyik 2002.

Helységnévtár

Pány (Panyovci), RK. 418 Kassa, gk. 28 Szeszta, ág. 5 - , ref. 88 Csécs, izr. 40 Nagy-Ida.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pány. Keletkezését és történetét nem ismerjük, kétségtelen azonban, hogy régebbi település, amit bizonyít több mint 400 esztendős kath. temploma. A község területe 3580 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 471.