Palást

A község a Korponai-erdő vulkáni eredetű erdős hegyvidékének és az Ipolymenti-hátság dombvidékének határánál, a Korpona- és a Litva-patak mentén fekszik, a 75-ös országos főút mentén, Ipolyságtól 11 km-re északra. Mellékút köti össze Ipolysággal, a Korpona völgyén keresztül Dömeházával (16 km), valamint Ipolyfödémesen (8 km) keresztül Ipolynagyfaluval (16 km). Területének mintegy felét erdő borítja, határának keleti részén, a Korponai-fennsíkon legmagasabb pontja 480 m. Nyugatról Szalatnya, északnyugatról Gyűgy és Teszér, északról Rakonca és Csábrágsomos, északkeletről Csall, keletről Magasmajtény, délkeletről Ipolyfödémes, délről pedig Felsőtúr községekkel határos. Délkeleti határát a Lomóc-patak (Olvár) alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (50,51 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 50,53 km²).

Népesség

Palást a szlovák-magyar nyelvhatáron található. 1910-ben 1717, 1921-ben 1759, 1938-ban pedig 1931, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 16 %, 1930-ban 26,3 % volt. 1945 után magyar lakosságának 14 %-át kitelepítették. Magyar többségét napjainkig megőrizte (1961-ben 71,5 %, 2011-ben 64,5 %). 1991-2011 között népessége 9,2 %-al csökkent (1804 főről 1638-re), ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya 25,4 %-ról 33,9 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 5,5 %-a. A lakosság túlnyomó többsége (95,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

Már a bronzkorban is lakott település, a régió legrégibbjei közé tartozik. Egyike ama hetven községnek, melyeknek dézsmájáról Márton érsek az esztergomi káptalan javára lemondott. Az erről szóló oklevél Plast alakban írja nevét. 1230-ban királyi rendelet folytán a község dézsmáját a zólyomi uradalomhoz fizetik be. IV. Béla idején a helység a Csák-nemzetségből származó Máté fia István birtokába kerül. 1288-ban Palásthy Péter és társai ülnek a jövedelmező birtokba. IV. László a Palásthyakat, akik közben perbe keverednek egymással a birtok miatt, nemesi rangra emeli. Róbert Károly is több Palásthy-utódot a nemesek közé emel. A község neve a pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. 1331-ben Besnyő Gergely a helység földesura. 1342-ben a faluban vámszedőhely volt népessége egyre növekedett. Lázár deák 1528 előtti térképén a falu Palastiowitz alakban szerepel. 1544-től 1552-ig Paláston tartotta a vármegye közgyűléseit. 1552. augusztus 10-én itt veszített csatát az Erasmus Teuffel vezetése alatt álló egyesült keresztény sereg a török ellenében. A csatának több ezer halálos áldozata volt és ezt követően megnyílt az út a törökök előtt az észak-magyarországi várak elfoglalására. A 19. században többek között a Coburg, a Nedeczky és az Ivánka családok voltak a község birtokosai. 1938 és 1945 között az I. bécsi döntés értelmében újra Magyarország része, majd 1945 után megint Csehszlovákiához került. 1945 után körülbelül 100 magyar családot Csehországba deportáltak, akik később hazatértek.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és magyar egyházi alapiskola (Palásthy Pál MTEA) egyaránt működik, óvodája szintén kétnyelvű. A faluban számos kúria (Ivánka-, Zmeskall-, Nedeczky-kúriák) maradt fenn, a barokk Palásthy-kastély (1736) a magyar alapiskolának ad otthont. Néprajzi múzeuma az 1890-ben épült egykori katolikus népiskola épületében található. Az Ivánka-kúriában a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetőképzője működik. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma szecessziós stíliusban épült 1898-ban. A Sipka-hegy erdős, sztyeppes növényvilága révén természetvédelmi terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PALÁST. Plasovce. Magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura Palásti Uraság, a’ kinek kastéllyával díszesíttetik, és több Urak; lakosai katolikusok, fekszik Szebeklébhez két mértföldnyire, határja jó, tulajdonságai külömbfélék, fája, réttye, legelője, ’s dohánnya is jó van, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Palást, magyar falu, Honth vmegyében, a Korpona völgyében, ut. p. Ipoly-Dághtól északra 2 mfd., 1044 kath., 96 evang. lak. Kath. paroch. templom. Rétje, erdeje, legelője igen sok, s azért sok juhot tenyészt. Bora becses. F. u. a Palásthy nemzetség s m t.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A nép hagyománya óriásokról is beszél, a kik valaha e tájon éltek. Ilyen óriásnak a lába nyomát látja Paláston egy táblaalakú szikla bemélyedésében s óriások lépéseinek nyomait Ipolyságon. (....) Palást nevezetes arról az ütközetről, melyben Ali budai basa Teuffel Erasmus mintegy 10.000 főnyi német seregét 1552-ben kemény küzdelemben tönkretette. Ősi fészke a Palásthy családnak, melynek tagjai közűl a századok folyamán sokan viseltek tisztségeket a megyében. A család egyik tagja, Palásthy Pál czímzetes püspök építtette azt a gót stilű, szép templomot is, mely ma a községet ékesíti. Palástnál keletről egy oldalvölgy nyílik, a Litava pataké, hol éjszakkelet felől gyönyörű kép tűnik elénk: erdőktől sötétlő hegyek keretében, a kanyargó Litava pataktól három oldalról övezve, egy 346 méter magas, meredek csúcson a Koháryak egykori fészke, a már régen romban heverő Csábrág vára.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Palást, a Korpona patak mellett fekvő magyar kisközség, 271 házzal és 1579 túlnyomóan r. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Ipolyságon, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. A vármegye legrégibb helységei közé sorozható; mert már 1156-ban szerepel, a mikor Márton érsek a falu dézsmáját az esztergomi káptalannak ajándékozta; ebben az oklevélben Plast alakban szerepel. 1230-ban II. András király elrendelte, hogy az itteni királyi dézsmát zólyomi uradalmába szállítsák. IV. Béla királynak évszám nélkül kiállított oklevelében Palást falut, a Csák nemzetségbeli Máté fia István kapta adományul. 1288-ban Mách fiai, István és Péter a maguk részét eladták Palásthy Péternek és társainak. A Palásthyakat azonban a XIII. század korábbi éveiben már birtokban találjuk itt. A Palásthyak később, három ágra oszolván, hosszas osztályos pörbe keveredtek. A család levéltárában volt az az érdekes oklevél, melyet II. András király a Szentföldön, 1217-ben, az egyik ott vitézkedett Palásthy részére kiállított. Ezt az oklevelet Werbőczy István is látta, mint azt Tripartitumának II. rész 13. czikkében említi; de az érdekes okirat 1750 táját elveszett és azóta sem került elő. IV. László király más Palásthyakat is nemesi sorba emelt a várkatonaságból, mikét azt 1281-ben kelt levele igazolja. 1281-ben a sági konvent előtt Ivánka fia, Albei, palásti birtokát öt arany márkáért átengedte Lévának és fiainak. Róbert Károly király 1327-ben Palásthy Györgyöt és testvéreit a honti várjobbágyok közül szabadokká tette és a királyi nemesek sorába emelte. Palást község nevét a pápai tizedszedők jegyzékében is megtaláljuk és a papjától szedett tized után itélve, már akkor is jelentősebb helység lehetett. Palásthy Bors bitófán kivégzett fiainak birtokrészét, 1331-ben Besnyő Gergely kapta. A XVI. században már politikai szerepe volt a helynek, mert 1544-től 1552-ig itt tartotta a vármegye közgyűléseit. A falu történetében legemlékezetesebb évszám az 1552., mert ez év augusztus 10. napján szintere volt annak a szomorú emlékű ütközetnek, melyet az egyesült magyar és császári hadak Teuffel Erasmus vezérlete alatt a török ellen vívtak és a mely harcz a keresztény sereg teljes vereségével végződött. Ebből a harczból származó fegyverek ma is láthatók itt egyeseknél. Azon a helyen, a hol Sbardelatti Ágoston váczi püspök elesett, a Palásthy-család kápolnát emelt. A török uralom idejéből regényes hagyomány maradt fenn: valami harácsoló török zsarnokot megölve találtak Palást és Födémes között; a nógrádi bég nyomozást indított a gyilkosság ügyében és azt az itéletet hozta, hogy ha a gyilkos meg nem kerül, annak a községnek a birája, a melyiknek határában az adószedő törököt megtalálták, karóba huzassék. A gyilkost nem tudták kinyomozni, a területet pedig egyik község sem vállalta. Erre a két szomszédos falu biráit az ügy eldöntésére Szécsénybe rendelték és minthogy a födémesi biró, a ki előbb érkezett oda, megesküdött, hogy a terület nem tartozik Födémeshez, a később érkező Koncz Ambrus palásti birót, minden tiltakozása ellenére, karóba huzták. A mikor azonban később a födémesiek mégis használni akarták azt a vitás területet, az akkori biróság »tömlöcbe vettetlek, tetvekkel étetlek« fenyegetéssel kényszerítette a palástiakat, hogy vegyenek sarlót és foglalják el azt a területet, a mely őket illet meg. Koncz Ambrus fából épült háza még a mult század hetvenes éveiben is fennállot. Azon a helyen, hol a birót karóba húzták, a palástiak keresztet állítottak. Így jutott Palást határába az a darab föld, a hol a födémesi régi templom romjai állanak; ez a terület a Klasznyavér nevet viseli. Palást a XVIII. században Alsó-, Felső- és Közép-Palástra oszlott, ma azonban mind a három egy. A XVIII. század első harmadában, 1730-ban, a vármegye ismét itt tartotta közgyűléseit. A mult század első felében, a Palásthyakon kivül, a Nedeczky és Murányi családok, valamint az Ullmann-Szitányi, gróf Batthyány és Lederer családok voltak a földesurai. Jelenleg Nedeczky Bélának, Ivánka Istvánnak, Luka Pálnak és nejének, Blaskovics Máriának, továbbá Vajda Pálnak és Zmeskall Györgyné, Nedeczky Irénnek van nagyobb birtokuk és egy-egy kastélyuk. A régi Palásthy-féle kastély, melyet 1730-ban Palásthy Ferenc tábornok épített, az utóbbi években Reuss herczegé volt, kitől Rothkugel Arnold lovag és ettől Roszvadovszky Jenő lovag szerezte meg. A falubeli díszes, román stilű új templomot 1898-ban Palásthy Pál püspök építette. Palást községhez tartoznak az Iszkornya, Jalsó, Középolvár, Litva, Olvár, Oszikó, Sopa és Szállásolvár puszták.

Magyar Katolikus Lexikon

Palást, v. Hont vm. (Plášt'ovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. drégelyi, 2000: a nagyszombati főegyhm. ipolysági esp. ker-ében. - 1156: Plast. 1332: már létezett. Tp-át 1281 e. Szt György tit-ra sztelték, a mait 1898: építették. A reformáció nem érintette, mert a földesúr Palásthy család r.k. maradt. - 1552. VIII. 10-11: a törökkel csatázó csapat a tp. kerítése mögé és a tp-ba menekült, melyet erre a törökök tüzes nyilakkal felgyújtottak. ~ 1552-93: és 1608-85: török uralom alatt volt. A csata után a helybéliek hozzáfogtak tp-uk újjáépítéséhez, s hogy a portyázó törökök ne ide kössék be lovaikat és ne zavarják az istentiszt-eket, rendszeresen sarcot fizettek, pl. 1625: 300 forintot. - A régi tp. 13. sz. román és 14-16. sz. gót épület lehetett. A mai, vörös téglából készült neoromán tp-ot 42 m magas toronnyal Palásthy Pál pp. építtette 50 ezer Ft-os költséggel, 1898. VII. 3: ő maga sztelte föl és mondta benne aranymiséjét. Belsője egyhajós, félköríves szentélyű, gazdagon festett, a főoltáron Schöffmann M. Szt György-képe. A tp-mal egyidős orgonát 1990: reprezentatív koncertorgonára cserélték. - 2000: is őrzi a falu népe a ~i bíró, Koncz Ambrus történetét, mint a „közösségi önfeláldozás dicső példáját”: a török időkben egy harácsoló török holttestét találták a falu határában. A kádi megparancsolta a ~i bírónak, hogy adja ki a gyilkost, ellenkező esetben vállalniuk kell a megtizedelést. Koncz Ambrus akkor a falu iránti szeretetéből magára vállalta a gyilkosságot és az azért járó büntetést, a karóbahúzást. A régi öregek szerint a bírónak a kivégzés után fehér lett a haja, mint a galamb. Ezt isteni csodának vélték, bizonyítéknak, hogy a bíró ártatlanul halt meg. - Anyakönyvei 1709-től, az 1895 előttieket a járási hatóságok elvitték, helyük 2000: ismeretlen. - Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Kegyura 1847-ig (640 éven át) a Palásthy család. - Plébánosai 1332-37: Lőrinc; 1630: Palotai Ábrahám, 1647: Zvoncsanszki János, 1671: Cseklészy János, 1674: Ozbelicz Péter, 1695: Joklovics György, 1732: Gyurcsányi András, 1750: Harmat Márton, 1752: Dobronyai István, 1758: Szoják János, 1764: Liptay Pál, 1766: Komáromi Antal, 1788: Simonics András, 1797: Fribeisz Ignác, 1827: Erős Ignác, 1830: Birkés György, 1837: Pásztory János, 1868: Dezsőffy Gyula, 1883: Varjú Sándor, 1911: Horváth Zsigmond, 1937: Bartal Rafael, 1948: Kovács Mihály, 1949: Kátai Imre, 1951: Maczkó István, 1957: Danis Endre, 1968: Bartal Lajos, 1989: Bartal Károly Tamás, 1991: Mahulányi József, 1996: Urbán Ferenc. - Lakói 1940: 1931 r.k., 1 g.kel., 62 ev., 10 ref., 7 izr., össz. 2011; 1991: össz. 1804, ebből 1334 (73,95%) m., 458 (25,39%) szl., 1688 (93,57%) r.k., 23 ev., 63 (5,54%) egyéb vall.; 2001: 1201 m. (69,22%), össz. 1735. - 1992. IX. 1: nyitották meg a Palásti Pál Magyar Tanítási Nyelvű Egyh. Alapiskolát. 1995: 14 tanító 8 o-ban 134 diákot okt. Urbán Ferenc Palásthy Pál: Palásthyak. Bp., 1890. - Némethy 1894:212. - Hont vm. 1906:61. - Schem. Strig. 1917:42. - Györffy III:171. - Bakács István: Hont vm. Mohács előtt. Bp., 1971. - Csáky Károly: Isten házai és szolgái. H.n., 1993. - Herdics 1996:69. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Paláston 1921-ben az idegen uralom első éveiben 83% magyart talált a csehszlovák statisztikai hivatal, ami az uralmi törekvéseknek megfelelően 1931-ig 73%-ra csökkent. Ez a szám a fölszabadulással együtt eltűnt s 1938-ban 88%-ra emelkedett föl. (....) Palást. Bars megye legrégibb települései közé tartozik. Egyike ama hetven községnek, melyeknek dézsmájáról Márton érsek az esztergomi káptalan javára lemondott. Az erről szóló oklevél Plast alakban írja nevét. 1230-ban királyi rendelet folytán a község dézsmáját a zólyomi uradalomhoz fizetik be. IV. Béla idején a helység a Csák-nemzetségből származó Máté fia István birtokába kerül. 1288-ban Palásthy Péter és társai ülnek a jövedelmező birtokba. IV. László a Palásthyakat, akik közben perbe keverednek egymással a birtok miatt, nemesi rangra emeli. Róbert Károly is több Palásthy-utódot a nemesek közé emel. A község neve a pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. 1331-ben Besnyő Gergely a helység földesura. 1544-től 1552-ig Paláston tartotta a vármegye közgyűléseit. 1552. augusztus 10-én itt veszít csatát a Teuffei Erasmus vezetése alatt álló egyesült keresztény sereg a török el lenében. A XVIII. században Alsó-, Felső- és Közép-Palástra tagozódik a község határa. 1730-ban ismét Paláston tartja közgyűléseit a vármegye. A község külterületi lakott helyei: Iszkornyapuszta, Litvapuszta, Olvárpuszta, Oszikópuszta, Sopapuszta. A község területe 8781 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1931, túlnyomóan róm. kath.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Palást plébániája szintén létezett a 14. században. Anyakönyvei 1709-től vannak. Templomának védőszentje Szent György. A hivek anyanyelve magyar. Van katolikus iskolája. Plébánosa: Bartal Ráfael.