SK
KE
.....

Óváros

Város

címer zászló
33350 75% magyar 1910
891 4% magyar 2011
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Staré Mesto
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Abaúj-Torna vármegye
Kassa szabad királyi város járás
törvényhatósági joggal felruházott város
1938-45 közötti vármegye, járás:
Abaúj-Torna vármegye (sz: Kassa)
Kassa sz.kir.tjv.
Más földrajzi nevek:
Benyék-árok, Csomordanka, Ferencváros, Fiserka, Józsefváros, Újváros
Koordináták:
48.72099686, 21.25774765
Terület:
4,34 km2
Rang:
város
Tszf. magasság:
208 m
Körzethívószám:
+421 (0) 55
Irányítószám:
04001
Település kód:
598186
Szervezeti azonosító:
690937
Adóazonosító:

Kassa-Óváros: A Kassa történelmi belvárosát és a 18. század végén már létező külvárosait (a déli Erzsébetváros kivételével, mely ma Kassa-Dél városrészhez tartozik) magába foglaló Kassa-Óváros városrész az Alsó-Hernád-völgyben, a Hernád bal partján és (a részben betemetett) Malomárok (Mlynský náhon) mentén fekszik, 212 méteres tengerszint feletti magasságban. 2010-ben területének 80,0 %-a (347 ha) beépített terület volt, mely a legmagasabb arány a kassai városrészek közül. Maga a történelmi városmag (melyet a 19. századig várfalak vettek körül) mintegy 80 hektáron (az egykori városfalak területe nélkül csak 36 hektáron) terül el, tengelyét az észak-déli irányú, 1,2 km hosszú, közepénél 75 méterig kiszélesedő egykori piacutca, a Fő utca alkotja, melynek közepénél magasodik a Szent Erzsébet-székesegyház. Az egykori várfalak helyét elfoglaló főutcákon (Moyzes utca, Hviezdoslav utca) túl a korábbi, földszintes házakból álló kassai külvárosokat az 1960-as évektől nagyrészt panelházas lakótelepek (Kassa-II., Kuzmányi-lakótelep) váltották fel. A városmagtól nyugatra a Józsefváros, északra a Ferencváros, északkeletre pedig az Újváros terült el, közülük csak utóbbinak egy része őrizte meg eredeti épületállományát. A városmagot keletről a Malomárok betemetésével (1968-tól) létrehozott Štefánik utca határolja, melyen túl a 11 hektáros Városi-parkot és a vasútállomás épületét találjuk. A városrész területének keleti részét szinte elvágja a belvárostól a vasútvonal és a Hernád-folyó, ezen a területen az egykori Fiserka, Csomordanka és Benyék-árok dűlőket ma főként ipari telephelyek foglalják el, északkeleten, az egykori katonai tábor helyén pedig a M.R. Štefánik Repülőakadémia épületeit találjuk. A városrészt északról Kassa-Észak, nyugagtról Kassa-Nyugat, délről Kassa-Dél, keletről Szilvásapáti és a Dargói Hősök-lakótelep, északkeletről pedig a Dzsungel kassai városrészek határolják. Déli határát a Štúr utca (az egykori Szepsi út), a Felszabadítók tere (egykori Erzsébet tér) és a Palacký utca, keleti határát a gyorsforgalmi úttá (PR3) átalakított Eperjesi út, északi határát pedig a Rámpa utca, a Szlovák Egység útja, a Nyár utca és az Amfiteátrum tér képezi.

Közigazgatás

Kassa-Óváros: 1990. október 1. óta Kassa önkormányzattal rendelkező városrésze, 1996 óta a Kassa-I. járás részét alkotja. Kassa-Óváros területe 2011-ben 4,34 km² volt, mely a város területének 1,8 %-át alkotta. Három kataszteri területre oszlik: Stredné Mesto (2,93 km²), Hušťáky (0,71 km²) és Letná (0,69 km²). Egész Kassa: Kassa a Kassai kerület székhelye és Pozsony mellett Szlovákia másik speciális közigazgatással rendelkező városa, 4 városi járásra (1996. júliusa óta) és 22 városrészre oszlik. 1968 óta a Kassa-környéki járás központja. Városrészei 1990. október 1-je óta rendelkeznek saját önkormányzattal. Városrészeinek fele (11) a város belterületének és lakótelepeinek önkormányzattal rendelkező egysége („kerülete”), melyeknek zöme már 1968 előtt is Kassa része volt (Peres és a Tihanyi-lakótelep kivételével, előbbi Szentlőrincke, utóbbi Hernádtihany határából vált ki). Ezek a következők: Kassa-Óváros, Kassa-Észak, Kassa-Nyugat, Kassa-Dél, KVP-lakótelep, Luník IX, Peres, Tóvárosi-lakótelep, Dargói Hősök-lakótelep, Dzsungel, Tihanyi-lakótelep. A másik 11 városrész korábban önálló község volt, melyeket két hullámban csatoltak a városhoz: 1968. július 1-jén (Bárca, Kassaújfalu, Pólyi, Saca, Hernádtihany, Felsőapáti, Miszlóka) és 1976. január 21-én (Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke, Zsebes). Kassa 1347-től szabad királyi város, 1647-től Abaúj vármegye székhelye volt, 1881-től 1922-ig pedig az egyesített Abaúj-Torna vármegye székhelye. 1876-tól törvényhatósági jogú város lett. 1920-1938 között, majd 1945-1992 között Csehszlovákiához tartozott, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A csehszlovák közigazgatásban 1923-1928 között Kassa megye (župa), 1949-1960 között a Kassai kerület (kraj), 1960-1990 között a Kelet-szlovákiai kerület székhelye volt. 1996-tól ismét kerületi székhely. A magyar közigazgatásban 1938-45 között a helyreállított Abaúj-Torna vármegye székhelye lett. 1960-ig a változó területű Kassai járás székhelye volt (a város a magyar közigazgatásban nem volt része a járásnak, a csehszlovákban 1968-ig igen), majd 1960-tól a Kassa-vidéki, 1996-tól pedig a Kassa-környéki járásé. A város területe 1968-ig csak kismértékben változott (1910-ben 94,03 km², 1921-ben 92,63 km²), mai területe az 1968-as és 1976-os községbeolvasztásokkal alakult ki, a korábbinak több mint két és félszeresére nőve (2011-ben 243,75 km²). Az egyes városrészek területe között hatalmas különbségek vannak: a legkisebb Dzsungel (0,47 km²) területét a legnagyobb Kassa-Északé (54,62 km²) több mint százszorosan meghaladja.

Népesség

Kassa-Óváros: Pozsonnyal ellentétben Kassa-Óváros népessége a 20. század elejéig sem azonosítható a teljes városéval, Kassa ugyanis terjeszkedése során már a 18. században túllépte a mai Óváros városrész déli határát, 1900-ban a ma Kassa-Dél városrészhez tartozó Erzsébetváros és Tábor már az össznépesség mintegy egynegyedének adott otthont. Ma Kassa-Óváros egyike a népesebb városrészeknek, bár 2011-ben már a város népességének csak 8,6 %-a élt itt. Ekkor 20 592 lakosa volt, melynek 65,2 %-a vallotta magát szlovák, 4,3 %-a (891 fő) pedig magyar nemzetiségűnek (5,8 %-a – 1201 fő – magyar anyanyelvűnek), kiugróan magas volt ugyanakkor a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (27,0 %). Kassa városrészei közül itt a legmagasabb a magyar nemzetiségűek aránya, bár 1991-2011 között a magukat magyarnak vallók száma kevesebb, mint felére csökkent (1740 főről 891 főre), a magyar nemzetiségűek aránya 1991-ben még 7,2 %, 2001-ben már csak 6,0 % volt, 2011-re pedig 4,3 %-ra csökkent az asszimiláció révén. Az 1970-ben még 32 267 lakosú városrész népessége 1980-1991 között csaknem egynegyedével csökkent (30 362 főről 24 264 főre), majd az 1991-2011 közötti két évtizedben a fogyás ütemének mérséklődése figyelhető meg (15,1 %-os csökkenés). 2011-2017 között a városrész népessége már csekély (0,7 %-os) növekedést mutat (20 592 főről 20 751 főre). 2011-ben a városrész népességének 37,4 %-a volt római katolikus, 5,4 %-a görög katolikus, 4,0 %-a evangélikus és 2,2 %-a református vallású, 17,4 %-a pedig felekezeten kívüli. Kassa-Óváros népsűrűsége 2011-ben 4745 fő/km² volt. A városrészen belül 2011-ben a Kuzmány-lakótelep (8033 fő), a Történelmi városmag (3276 fő) és a Tyršovo nábrežie (2908 fő) településrészek voltak a legnépesebbek. Egész Kassa: Kassa a 13. század közepén a tatárjárás során elpusztult magyar falvak helyén, német telepesközségként jött létre. Német többségét a 16. századig megőrizte, bár már a középkorban többnemzetiségű város volt. A 14. század elejétől (a Kárpátok keleti részének szlovák benépesítésétől) fogva a magyar-szlovák nyelvhatár Kassánál húzódott, a környező falvak zöme a 17. század második feléig magyar lakosságú volt. 1480-ban a város lakossága mintegy 10 ezer fő volt. A mohácsi vész (1526) után a török előrenyomulás elől északra húzódó magyar lakosság telepedett le Kassán. A 17. század második felében a pusztító hadjáratok és a járványok eredményeként a város népessége mintegy 40 %-kal csökkent (1650-96 között), 1700-ban már csak 4 ezer lakosa volt. Ekkor a környező falvak egész sora néptelenedett el, újratelepítésükre (főként szlovákokkal és ruszinokkal) a 18. század elején került sor, Kassától délre tolva el a magyar-szlovák nyelvhatárt. Magában Kassában is folyamatosan nőtt a szlovákok aránya, a 19. század közepére már relatív többséget alkottak. A városnak 1817-ben 11 963, 1850-ben 13 034 lakosa volt. Német lakossága a 19. század második felére nagyrészt beolvadt a magyarságba, 1880-ban a lakosság egyhatoda, 1910-ben már csak 7,2 %-a vallotta magát német anyanyelvűnek, 1930-ban 5,1 %-a német nemzetiségűnek. 1880-ban a magyarok (38,4 %) és szlovákok (39,5 %) aránya csaknem megegyezett, később a magyarok aránya fokozatosan nőtt a város népességének gyors növekedése (1880-1921 a lakosság száma a duplájára, 26 097 főről 52 898 főre nőtt) és a kettős identitású lakosság körében a magyar identitás előtérbe kerülése révén. 1910-ben 44 211 lakosának már háromnegyede (75,4 %) magyar anyanyelvű volt, a szlovák anyanyelvűek a népesség egyhatodát (14,8 %) tették ki. A város Csehszlovákiához csatolása alapvetően megváltoztatta a nemzetiségi összetételt, 1921-ben már a népesség 59,7 %-a, 1930-ban pedig 62,5 %-a vallotta csehszlováknak magát, ezzel párhuzamosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (1921-ben 21,2 %. 1930-ban 19,8 %). A (nagyrészt magyar nyelvű és identitású) zsidó lakosság a 19. század második felétől a város népességének jelentős részét alkotta, 1921-ben a népesség egyhatodát (16,6 %), 1938-ban egyötödét (19,7 %) tették ki az izraelita vallásúak. Az első csehszlovák népszámlálás során bevezették a zsidó nemzetiség fogalmát is (1930-ban 10,6 %) ezzel tovább csökkentve a magyarság részarányát. Az első csehszlovák köztársaság idején tovább növelte a (cseh)szlovákok arányát a magyar hivatalnokok tömeges elmenekülése és helyettesítésük cseh tisztségviselőkkel. A bécsi döntés után ismét tömeges identitásváltás ment végbe, 1938-ban már a lakosság háromnegyede (76,6 %), 1941-ben 89,4 %-a magyarnak vallotta magát. 1945 után a város nemzetiségi arculata alapvetően megváltozott, csaknem homogén szlovák lakosságúvá vált. Ehhez hozzájárult a kettős identitás megszűnése, a magyar identitású zsidó lakosság koncentrációs táborba hurcolása és elpusztítása (1944), valamint a magyar lakosság nagy részének elűzése és kitelepítése 1945 után. Az iparosítással és a tömeges szlovák betelepüléssel az 1960-as évektől Kassa nagyvárossá nőtt: 1950-ben népessége (60,7 ezer fő) csak kevéssel haladta meg az 1938-ast (58 090 fő), ez 1961-re egyharmadával nőtt (79,4 ezer fő). Az 1960-as években 70 ezerrel, csaknem duplájára nőtt a népessége, az 1970-es években pedig további 50 ezerrel (1970-ben 149 555, 1980-ban már 202 368 lakosa volt) gyarapodott. Ebben az időszakban épült a város új lakótelepeinek zöme és 11 község hozzácsatolásával (két hullámban) ekkor alakult ki mai területe is. A rohamos lakosságszám-növekedés az 1980-as években lelassult, de még ekkor is egyhatodával nőtt a város lakossága (a Dargói-lakótelepé több mint tízezer fővel), 1980-1991 között 202 368 főről 235 160 főre. A rendszerváltás után ez a folyamat megállt, bár a város legújabb lakótelepének, a Tihanyi-lakótelepnek az építését az 1990-es években fejezték be (1991-2001 között a városrész népessége 13 433 főről 22 522-re ugrott), de ez kivételnek mondható – egész Kassa népessége csak kismértékben nőtt, 1991-2011 között 2,2 %-kal. 2011-2017 között már 0,6 %-os fogyás (240 433 főről 239 095 főre) figyelhető meg. Az 1991-2011 közötti időszakra jellemző a belső városrészek népességének csökkenése (Óváros, Kassa-Észak, Kassa-Nyugat, Kassa-Dél), a kertvárosi (Peres) és a meginduló szuburbanizáció révén a korábban falusias városrészek (Szentlőrincke, Szilvásapáti, Abaszéplak, Hernádtihany) népességének gyors növekedése. Peres népessége több mint háromszorosára, Szentlőrinckéé és Dzsungelé több mint duplájára, Szilvásapáti, Abaszéplak, Hernádtihany és a Tihanyi-lakótelep népessége pedig több mint másfélszeresére nőtt 1991-2011 között. A roma gettóvá vált Luník IX. népessége több mint két és félszeresére (2439 főről 6032-re) ugrott ebben az időszakban. Kassa Szlovákia második legnépesebb városa, 2011-ben 240 433 lakosa volt, melynek 73,9 %-a vallotta magát szlovák, 2,7 %-a magyar, 2,0 %-a pedig roma nemzetiségűnek, csaknem egyötödük (19,0 %) viszont nem nyilatkozott nemzetiségéről. A magyar anyanyelvűek száma (8584 fő) több mint egyharmadával meghaladja a magyar nemzetiségűekét (6382 fő). 1980-1991 között a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma (8070 főről 10 128 főre) és aránya (4,0 %-ról 4,6 %-ra) is nőtt, de 1991-2011 között a kassai magyarság száma már több mint egyharmadával csökkent (10 128 főről 6382 főre). A szórványhelyzetbe került, 1945 előtt a város lakosságának többségét alkotó kassai magyarságot erősen sújtja az asszimiláció és az elöregedés. A városrészek közül az Óvárosban a legmagasabb a magyarok aránya (4,3 %), a városi átlagot meghaladó arány figyelhető meg a belvárosi városrészekben is (Kassa-Dél 3,8 %, Kassa-Észak 3,3 %, Kassa-Nyugat 2,8 %). A Kassához csatolt községek közül 1921-ben Abaszéplakon (56,1 %), Sacán (16,7 %) és Pólyin (11,1 %) élt jelentősebb számú magyar lakosság, mely mára csaknem teljesen eltűnt. A város roma népessége az 1980-as évektől kezdődő gettósodási folyamat során nagyrészt kiszorult a belső városrészekből és a Luník IX. városrészben összpontosult, ahol 2011-ben a lakosság 56,7 %-a vallotta roma nemzetiségűnek magát. A romák aránya (a Roma Atlasz 2013-as becslése szerint 7,6 %) többszörösen meghaladja a népszámlálási adatokat (2,0 % roma nemzetiségű, 2,6 %-a roma anyanyelvű). A város életében egykor meghatározó szerepet játszó német lakosság száma 2011-ben alig 308 fő (0,1 %) volt. 2011-ben a lakosság 45,0 %-a volt római katolikus, 6,1 %-a görög katolikus, 3,1 %-a evangélikus és 2,0 %-a református vallású, 16,6 %-a felekezeten kívüli, csaknem egynegyede (23,8 %) viszont nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. 1921-ben a római katolikusok még a lakosság csaknem kétharmadát (62,8 %) alkották, ekkor a görög katolikusok (6,7 %), a reformátusok (3,2 %) és az evangélikusok (4,0 %) aránya egyaránt hasonló volt a maihoz. Az izraelita vallásúak (1921-ben 16,0 %) az 1944-es népirtásig a második legnépesebb felekezetet alkották a városban (2011-ben számuk alig 267 fő volt). A 2011-es népszámlálás adatai szerint Kassa városrészei közül Kassa-Nyugat volt a legnépesebb (40 599 fő), népes belvárosi és lakótelepekből álló városrészeinek lakossága 20-28 ezer fő között volt, a Kassához csatolt egykori községek közül Saca (5612 fő) volt a legnépesebb, Szentlőrincke (441 fő), Zsebes (663 fő) és Pólyi (1107 fő) viszont a legkisebb népességű. A város népsűrűsége 2011-ben 986 fő/km² volt, itt található egész Szlovákia legsűrűbben lakott helyi önkormányzata, a KVP-lakótelep (14 223 fő/km²), de kiemelkedően magas Kassa-Nyugat (7342 fő/km²), a Tóvárosi-lakótelep (7041 fő/km²), a Luník IX (5637 fő/km²) és az Óváros (4745 fő/km²) népsűrűsége. Városrészei közül Pólyi (85 fő/km²), Kavocsán (113 fő/km²), Saca (123 fő/km²) és Zsebes (130 fő/km²) a legkevésbé sűrűn lakottak.

Történelem

Egész Kassa: Kassa első írásos említése 1230-ból származik, ekkor Villa Cassa néven említik. Neve magyar személynévi eredetű (a Kosa névből), a szlovák Košice (tkp. Kosa hozzátartozói, háznépe) a 15. századtól adatolható. A település a tatárjárás során (1241-42) teljesen elpusztult. Ezután telepedtek le itt német hospesek, akik részére IV. Béla király 1249-ben adott ki szabadalomlevelet. Ekkor a település királyi falu volt („villa regia”) a várispán joghatósága alá tartozó koronabirtokként. 1261-ben V. István oklevele adományozta Kassának a tőle északra húzódó erdős területeket és a Csermely-patak völgyét, az akkor Felső-Kassának nevezett földet. A hegyvidék és a síkság találkozásánál létrejött település fontos kereskedelmi csomóponttá vált és gyors fejlődésnek indult. Különösen fontos volt a Lengyelországgal folytatott borkereskedelem. Kassa Abaúj (Újvár) vármegye, illetve az egri püspök joghatósága alá tartozott 1347-ig, a szabad királyi városi cím elnyeréséig. A későbbi dóm helyén épült, Szent Erzsébetnek szentelt templomát 1283-ban említik először. E templom mellett temető is volt, ennek kápolnájaként épült a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Szent Mihály-kápolna. Ugyanebben az évben szerepelt először írásos forrásban a déli elővárosban álló Szentlélek-ispotálytemplom. Kassa a 14. század elejére Felső-Magyarország egyik legfontosabb városává vált, jelentős polgári réteggel, iparral, pénzforgalommal és kereskedelemmel, 1297-től a kamaraispán székhelye is itt volt. A szűcsök ipari szabadlomlevele 1307-ből ismert. Ekkor már várfal védte a várost, mely az Árpád-ház kihalása után a cseh király pártjára állt, majd Károly Róbert Aba Amadénak adományozta. Az ő uralma alatt épült fel a Hradován (Várhegyen) a Hernád-völgy ellenőrzésére a kassai vár. A város polgárságát sanyargató oligarchát 1311. novemberében gyilkolták meg a kassaiak, majd 1312. június 15-én a királyi seregek a rozgonyi csatában aratott győzelemmel vetettek véget az Amadé-uralomnak. Ekkor a vár is megrongálódott, később már nem játszott szerepet a város történelmében, ma már romjai is alig láthatóak. Károly Róbert uralkodása alatt már pénzverde is működött Kassán. 1319-ben lakóit felmentették a vámfizetés alól Újvár és Zemplén vármegyékben. 1335-től itt tartották Abaúj és Sáros megye nemesei közgyűléseiket. I. Lajos uralkodása alatt a domonkos rend telepedett le a városban, ekkor épült a város egyik legrégebbi egyházi emléke, a Nagyboldogasszonynak szentelt domonkos templom. A szabad királyi városi címet és pallosjogot 1347-ben nyerte el a város jelentős pénzösszeg fejében. Ugyanebben az évben jogot kapott országos vásár rendezésére is eredetileg Szent Mihály, 1355-től a Szentháromság napján. 1369-ben Nagy Lajos címert is adományozott a városnak (Magyarország legrégebbi városi címerlevelével), melyet utódai 1502-ig három további címerlevéllel újítottak meg. Ekkoriban jelentős volt Kassa szőlőtermesztése is (a Heringesen, a Vörös-hegyen és a Várhegyen), de a kassaiaknak más településeken is voltak szőlőig egészen Tokajig. 1370-ben itt tárgyalt a lengyel királlyá választott I. Lajos a lengyel rendekkel, majd 1374-ben országgyűlés színhelye volt. 1374-ben egy tűzvész során leégett régi temploma, ekkor kezdték meg a Szent Erzsébet-székesegyház építését, mely 1508-ig tartott (a 15. század elejétől már miséztek benne). A város hamarosan maga is hűbérbirtokossá vált: 1382-ben Miszlóka és Tőkés, 1397-ben Tehány (Hernádtihany), 1423-ban pedig Kavocsán falvak kerültek a birtokába, a 16. században már tizenhat település tartozott a joghatósága alá (köztük Forró mezőváros is), ez az állapot egészen a jobbágyfelszabadításig fennmaradt. I. Zsigmond uralkodása alatt a város privilégiumai tovább bővültek (országos vámmentesség, barhetkészítési privilégium, katonáskodás alóli mentesség, stb.). 1405-ben szentelték fel a ferencesek templomát. 1439-ből ismertek a város legrégebbi céhlevelei, a takácsoké és az erszénygyártóké. Ebben az évben, I. Albert halála után a város az özvegy királyné által behívott és főkapitánnyá kinevezett Giskra zsoldosvezér kezére került, akinek Kassán volt a főhadiszállása. I. Ulászló hadai 1441-ben és 1442-ben is sikertelenül ostromolták. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, s a csatában a magyar hadvezér is elesett. Kassa egészen 1462-ig a (később Mátyás király szolgálatába álló) Giskra uralma alatt maradt. I. Mátyás uralkodása alatt a város pénzverési jogot kapott (1458), a székesegyház építése folytatódott (maga a király is több alkalommal járult hozzá anyagilag) és 1484-ben egy második várfalat is építettek a város körül. A város új hűbéres falvakra is szert tett: 1459-ben Aranyida, 1466-ban Garadna, 1479-ben Szebenye, 1480-ban pedig Kalsa községek kerültek a birtokába. Mátyás halála után, 1491-ben János Albert lengyel trónkövetelő fél évig ostromolta a várost. 1502-ben II. Ulászló adományozta Kassának ma is használt címerét. Kassa a mohácsi csatavesztés után Habsburg Ferdinánd pártjára állt, ezért 1528-ban Szapolyai János seregei a város ellen indultak, de vereséget szenvedtek a szinai mocsaraknál vívott csatában a Kacziáner vezette császári seregektől. 1536. december 4-én a város mégis Szapolyai kezére került, amikor Lónyay Gergely helytartó megnyitotta a déli városkaput a seregei előtt. Szapolyai bosszút állt címerének kilenc évvel korábbi kassai meggyalázásáért és megvonta a város privilégiumait, a városi tanács tagjait és 55 előkelő polgárt pedig elhurcoltatott. Ekkoriban került a városban túlsúlyba a magyar nyelvhasználat a német rovására, az Alföldről az előrenyomuló török elől északra menekülő lakosság a nemzetiségi arányokat is módosította (1550-ben a város már magyar többségű volt). Súlyos csapást jelentett ugyanakkor az észak és nyugat felé folytatott kereskedelem megszakadása. A városban gyorsan terjedt a reformáció, már 1531-ben hirdette az új hitet Dévai Bíró Mátyás, akit ezért el is fogattak és Bécsbe hurcoltak. A reformáció terjesztője lett a városban Henkel János lelkész is, miután 1526-ban visszatért a királyi udvarból, ahol megismerkedett Luther tanításaival. 1552-ben a város Ferdinánd uralma alá került, ugyanebben az évben a felsőmagyarországi kapitányok hivatalos székhelyévé vált. Ekkor már német lakossága nagyrészt lutheránus, magyar lakossága pedig kálvinista hitre tért. 1553-ban a dominikánus szerzeteseket is elűzték Kassáról. 1556. április 13-án csaknem az egész város leégett, alig 128 ház maradt épen, leégett a székesegyház és a bástyák egy része is (1566-68-ban építették újjá őket). A tűzvész után a várost nyolc évre felmentették a királyi adó fizetése alól. 1560-ban az ellenreformáció első kassai aktusaként az egri érsek elfogatta Huszár Gál prédikátort, akit azonban hívei kiszabadítottak. Később a lutheránus kassai polgárság részéről is üldözés érte a kálvinistákat. 1568-ban Kassára helyezték át Lőcséről a szepesi kamarát. Ekkoriban a 36 hektáros, várfalakon belüli városban mintegy 1500-an éltek. I. Rudolf uralkodása alatt a korábban tolerált lutheránusok ellen is felléptek, 1596-ban, Eger elfoglalása után az egri káptalan is Kassára költözött (1613-ig, ekkor Jászóra települt át) és hamarosan megérkeztek a jezsuiták is, 1601-1602-ben Pázmány Péter is itt tartózkodott. 1604. január 7-én Barbiano főkapitány katonai erővel vette vissza a székesegyházat a káptalan számára. Ez vezetett a városi polgárság szembefordulásához (Bocatius János főbíró vezetésével) a Habsburgokkal és Bocskai István seregének behívásához (1604. december 11.). A fejedelem 1606-ban két országgyűlést is tartott Kassán és itt is halt meg 1606. december 29-én. A megmérgezésével gyanúsított Kátay Mihály kancellárt 1607. február 13-án a város főterén a hajdúk felkoncolták. Bocskai halála után, 1607-ben Kassa meghódolt Rudolf királynak. 1610-ben alapította meg Kassán az első könyvnyomdát Fischer János. 1619. július 12-én a város nyugati része leégett. 1619. szeptember 6-án ismét az erdélyi fejedelem kezére került, ekkor vonult be Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György, a későbbi fejedelem, akit a város főkapitányának neveztek ki. A város elfoglalásakor három jezsuitát gyilkoltak meg (ők a később szentté avatott kassai vértanúk). Bethlen Gábor 1621-ben rövid időre Kassára vitte a Szent Koronát, 1626-ban pedig itt tartotta fényes menyegzőjét Brandenburgi Katalinnal. 1629-ben, Bethlen Gábor halála után újra a Habsburgoknak hódolt a város, 1644-ben viszont már a város falai alá vonuló I. Rákóczi György fejedelemnek. 1632-ben főterén végezték ki az abaúji és zempléni jobbágyfelkelők vezérét, Császár Pétert. 1647-ben Kassa lett Abaúj vármegye székhelye. A következő évben a város a linzi béke értelmében ismét a Habsburgok kezére került, de a pozsonyi országgyűlés után azok kénytelenek voltak engedélyezni a szabad vallásgyakorlást és a reformátusok első templomának felépítését (1652-55). 1654-ben a jezsuiták kapták meg a főkapitányok egykori székházát, ahol 1657-ben Kisdy Benedek egri püspök adományából egyetemet is létesítettek (Academia Cassoviensis). Az ellenreformáció 1670 után felerősödött, 1671-ben a dómot visszakapták a katolikusok, a következő évben a reformátusokat is megfosztották templomuktól. Spankau Páris tábornok elnyomta a város polgárságát, utóda, Kobb Farkas Frigyes pedig 1677-ben öt ellenszegülő polgárt kivégeztetett. 1671-ben, a Wesselényi-féle összeesküvés meghiúsulása után új, modern csillag alaprajzú erődítmény (citadella) építését kezdték meg a város délkeleti peremén. Ugyancsak ekkor kezdték meg az új jezsuita templom építését Báthory Zsófia alapítványából. 1674-ben a jezsuiták tudományos nyomdát alapítottak Kassán (fiát, I. Rákóczi Ferencet is itt temették el 1677-ben, majd négy évvel később őt is). Ugyanebben az évben, augusztus 22-én a város mintegy fele (155 ház) leégett, a puskaportorony felrobbanásakor számos lakos és katona vesztette életét. 1682. augusztus 15-én Thököly Imre csapatai foglalták el Kassát, ezután a protestánsok helyett immár a katolikusokat üldözték. 1685. október 25-én a császáriak Caprara vezetésével visszafoglalták a várost. 1687-ben az eperjesi vésztörvényszéken kivégeztették többek között Feja Dávid volt kassai bírót, ebben az évben került véglegesen katolikus kézre a székesegyház. A reformátusok csak 1696-ban építhettek új fatemplomot a külvárosban. 1696-ban a Maria Imaculata-szobor helyén lévő vesztőhelyen 26 városi polgárt fejeztek le, akiket a császári helyőrség elleni összeesküvéssel vádoltak. 1697-ben letelepedett a városban az Orsolya-apácák rendje, 1699-ben pedig a dominikánusok is visszatérhettek kolostorukba. A rekatolizálás keretében a protestánsokat a városi tanácsból is kiszorították. A város a 17. század második felében az állandó háborúskodás és a gyakori járványok közepette hanyatlásnak indult, 1650 és 1696 között 40 százalékkal csökkent a népessége, 1700-ban alig 4 ezer lakosa volt. Gyakran pusztított a városban a pestisjárvány a 16. századtól kezdve (1575-77, 1586, 1650, 1653-54, 1662-63, 1696), ehhez hozzájárult a Kassát délről övező lápos, mocsaras vidék. 1667-ben a várfalakon belül összesen 520 ház volt a városban, 1696-ban már csak 292. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai vették ostrom alá a várost, melyet 1704. október 20-án foglaltak el Forgách Simon vezetésével. A kurucok visszaállították a vallásszabadságot és a francia Le Maire tervei alapján megerősítették a város erődítéseit, melyek 1706. októberében ki is állták Rabutin seregének kilenc napon át tartó bombázását. 1706. decemberében rendi gyűlés színhelye volt, melyen a fejedelem is megjelent, aki 1707. januárjáig tartózkodott a városban. Kassa a felső-magyarországi megyéket magába foglaló főkapitányság székhelye lett. 1707-ben a városból kitiltották a jezsuitákat. 1709-1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított a városban, mely 1710. nyarán naponta húsz áldozatot szedett. A szabadságharc bukása után, 1711. április 27-én vonultak be Kassára a császáriak. A megtorlás során Pongrácz János kuruc ezredest felnégyeltették. A városban diadalmaskodott az ellenreformáció és megkezdődött az újranémetesítés is. 1713-ban megkezdték a citadella lerombolását és ugyanebben az évben a város utcáinak kikövezését is. A pestisjárvány után, 1715-ben nyitották meg a Rozália-temetőt. 1720-ban a városnak 272 háza volt. 1732-ben Királyi Jogakadémiát alapítottak a városban. A falakon túlra eső külvárosai (németül hochstad; ebből ered a máig fennmaradt magyar hostát és szlovák hušťáky elnevezés) már a 14. század óta léteztek, de az állandó háborúskodás során időről időre elpusztultak (ostrom idején a kassaiak kötelessége volt mindent lerombolni és elpusztítani a falakon kívül), jelentős növekedésük csak a 18. században kezdődött meg. A század végére a városfalaktól északra, délre és nyugatra egyaránt népes elővárosok jöttek létre (a Felső-, Középső- és Alsó-külváros 1861-ben kapta a Ferenc-, József- és Erzsébetváros nevet), 1799-ben már a város lakosságának több, mint egyharmada (3600 fő) itt élt. A város német jellegének megerősödésével egyre jelentősebb a szlovákok száma is, 1756-tól már szlovák nyelven is miséztek a székesegyházban. 1771-ben felszámolták a dóm körüli régi temetőt és új temetőt nyitottak a nyugati külvárosban. Ugyanebben az évben a városnak 5130 lakosa volt, több mint négyötödük római katolikus vallású. A főutca déli részén 1726-ban hatalmas kaszárnyát létesítettek, 1732-ben kezdik meg a gimnázium építését, 1767-ben újraépítik a domonkosok kolostorát, 1779-ben pedig felépül az új vármegyeháza, a következő évben pedig a városháza is. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatásával a kassai egyetem is megszűnik. 1777-ben jogakadémiát, főgimnáziumot és könyvtárat alapítottak Kassán. II. József trónörökösként is császárként is meglátogatta a várost, a közigazgatás átszervezésével Kassát egy négy megye összevonásával létrehozott kerület székhelyévé tette (1785-90 között). 1782-ben megnyílt a Fekete Sas-szálló, 1784-ben az újra megnyitott Forgách-kapu (vagy József-kapu, 1827-ben lebontották), 1790-ben pedig a középkori városháza helyén a Vigadó. 1788-tól állandó kőszínház működött a városban, ahol azonban 1816-ig csak németül játszottak. 1788-ban Kassán jelent meg Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében a Magyar Museum, az első magyar nyelvű folyóirat, melyet 1790-ben a Kazinczy szerkesztette Orpheus követett. A 18. század végén elkezdték a város további terjeszkedését gátló városfalak bontását, ez azonban egészen 1854-ig elhúzódott. A város lassú, de folyamatos gyarapodásával a 19. század elejére elérte a háromszáz évvel korábbi lakosságszámát, 1808-ban 8357, 1817-ben pedig 11 963 lakosa volt. A 19. században mint garnizonvárosban jelentős számú katonaság is állomásozott (1817-ben 1500 fő, az 1880-as években már mintegy 8 ezres állomány, ekkor ez a város népességének egynegyede volt). 1803-ban a citadella utolsó maradványainak elbontásával egyenes utat nyitottak Bárca felé (Pesti út). 1804-ben Kassa római katolikus püspöki székhely lett, a püspökség Abaúj, Sáros és Zemplén megyékre terjedt ki. 1805-ben I. Ferenc császár a francia sereg közeledte hírére gyerekeit, köztük Ferdinánd trónörököst Kassára küldte, akiket a Hadik-Barkóczy-palotában szállásoltak el. 1806. januárjában a Kutuzov vezette orosz csapatok Kassán át vonultak vissza a három császár csatájából. 1811-ben a reformátusok, 1816-ban pedig az evangélikusok is saját állandó templomot építettek. 1813-ban nagy áradás pusztított, 1820-ben pedig a középső külvárosban 99 ház esett a tűzvész áldozatául (ennek emlékét őrzi a ma is álló Szent Flórián-szobor). 1825-ben adták ki a Dulházy Mihály által szerkesztett Felsőmagyarországi Minerva című folyóiratot. 1831-ben 12 042 lakosa volt a városnak, ugyyanebben az évben súlyos kolerajárvány pusztított a nyári hónapokban, melynek 678 halálos áldozata volt. Kassáról indult ki a parasztlázadásba torkolló rémhír is a bizmut-porral történő szándékos mérgezésekről. 1833-ban Kassán adták elő elsőként Katona József drámáját, a Bánk bánt. 1834. október 15-én földrengés okozott nagy riadalmat a városban. 1839-től napi postakocsijáratok kötötték össze Eperjessel és Pest-Budával. 1840-ben nyílt meg a város első óvodája, a Ferdinandeum. Ugyanebben az éveben bontották le a nyugati sáncfalakat, melyeknek helyén később a Rákóczi körutat (ma Moyzes utca) alakították ki. 1840-ben a Mészáros utca egy része és az Orsolyák temploma, 1841-ben pedig a püspöki palota égett le. 1841 után engedélyezték a zsidók letelepedését Kassán. Az első zsinagóga 1842-ben, a zsidó temető 1844-ben nyílt meg. 1844-ben jött létre az első kassai pénzintézet és váltotta fel a latin nyelvű gimnáziumi oktatást a magyar. 1845-ben árvíz, 1846-ban újra tűzvész (a Forgách utcában) pusztított. 1847. júniusában József nádor tett látogatást Kassán. 1848. májusában a városban alakult meg a híres 9. vörössipkás zászlóalj. 1848. december 11-én a Kassai-hegyen és Budamér határában vívott csatában a Pulszky Sándor vezette forradalmi magyar hadsereg és a lengyel légió vereséget szenvedett a Schlick táborszernagy vezette osztrákoktól. A városba bevonuló Schlick minden politikai szabadságjogot elnyomott, a sajtószabadságot is megszüntette. 1849. január 4-én a magyar sereg a hadügyminiszter, Mészáros Lázár vezérlete sikertelenül kísérelte meg Kassa visszafoglalását Bárca irányából. 1849. februárjában a branyiszkói győzelem után tíz napra ismét magyar kézre került a város, majd Rhamberg György altábornagy császári seregének bevonulásával jutott végleg az ellenforradalom kezére. Márciusban Blaudek Ferenc és Miloslav Hurban császárpárti szlovák szabadcsapatai is megjelentek a városban, de toborzásuk csekély eredménnyel járt. 1849. júniusában kétszázezres orosz hadsereg vonult keresztül a városon, a katonák közt pusztító kolerajárvány áldozatait az ekkor megnyitott Kálvária-temetőben temették el. A szabadságharc leverése során az abszolutizmus bevezetésével a vármegyéket megszüntették, Kassa 1854-1860 között kerületi székhely lett. Bevezették a német nyelvű oktatást, a kassai gimnáziumot 1853-1861 között elvették a premontreiektől és világi német tanárokra bízták. I. Ferenc József 1853-ban és 1857-ben is meglátogatta a várost, második látogatásakor megtekintette az ipari kiállítást is. 1854-ben katonai nevelőintézetet, 1858-ban pedig katonai kórházat alapítottak Kassán. 1854-ben a városfal utolsó megmaradt részeit is lebontották. A város gyors fejlődésnek indult, 1857-ben távíróvonal, 1860-ban pedig már vasútvonal kötötte össze Pesttel. Az új pályaudvarra július 5-én érkezett meg az első gőzmozdony. 1870-ben megépült a kassa-oderbergi vasútvonal, 1873-ben a Kassát Legenyemihályival, 1890-ben pedig Tornával összekötő vasútvonalak is. Az 1850-ben még 13 034 lakosú városnak 1870-ben már 21 742, 1880-ban 26 097 lakosa volt. 1868-ban megalakult a Kassai Hitelbank, 1869-ben a Kazinczy Kör, 1870-ben bevezették a gázvilágítást, 1871-ben pedig felépült az Igazságügyi Palota. 1872-ben kolerajárvány pusztított a városban, melynek 4533 áldozata volt. 1872-től Kassa törvényhatósági jogú város lett. 1874-ben megalakult a Tűzoltóegylet, 1875-ben pedig a mezőgazdasági iskola (1906-tól Mezőgazdasági Akadémia). 1876-ban megnyílt a Felső-Magyarországi Múzeum, melyet a következő évben harmadszor Kassára látogató császár is megtekintett. 1882-ben új reáliskola, 1886-ban felső ipariskola létesült, 1903-1907-ben pedig felépült a katolikus főgimnázium új épülete is. 1885-ben megkezdődött az utcák aszfaltozása, 1891-ben megnyílt a városi tömegközlekedés elődjének számító lóvasút, mely a vasútállomástól kezdetben a Bárányka-vendéglőig, majd a Csermely-völgyi kioszkig közlekedett. A később gőzüzeművé átalakított járatot 1912-től villamossá alakították át. 1896-ban szentelték újra a Steindl Imre tervei alapján restaurált székesegyházat. 1898-ban megépült a múzeum új épülete, egy évvel később pedig átadták a Nemzeti Színházat is. Az 1890-es években Kassa már Magyarország egyik legfejlettebb és legiparosodottabb városa volt, legnagyobb iparvállalata az 1851-ben alapított, 1600 munkást foglalkoztató dohánygyár volt. Fontosabb ipari üzemei voltak az Eisler-féle hajlított fabútorgyár (250 munkás), a Fleischer-féle gépgyár és vasöntöde (130 munkás), Dunkl Vilmos parkettagyára (60 munkás), a Siposs-féle kötőszövőgyár (60 munkás), valamint egy vasbútorgyár, egy kékárugyár, a csermelyvölgyi papírgyár, két nagy műmalom, két sörgyár, pótkávé-, búzakeményítő- és légszeszgyár és több téglagyár. 1895-ben 1842 ház állt a városban. 1880-1921 között megduplázódott a lakosság száma, 1910-ben 44 211, 1921-ben már 52 898 lakosa volt Kassának. 1903-ban elkészült a városi csatornázási rendszer, ezzel föld alá került a kassai Főutcán korábban végigfolyó Csermely-patak. 1906. október 29-én II. Rákóczi Ferenc és fia, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós hamvait Törökországból Kassára hozták és ünnepélyesen újratemették a székesegyház kriptájában. Mint hadtestparancsnoksági székhelyen, városszerte számos kaszárnya és katonai épület épült. 1914-ben szűnt meg Kassa német nyelvű napilapja, a Kaschauer Rundschau. A város új közkórháza a déli elővárosban épült 1914-1918 között. 1918. decemberében a magyar kormány támogatását élvező úgynevezett Keleti-Tót Nemzeti Tanács itt kiáltotta ki a Tót Népköztársaságot. 1918. december 29-én a cseh legionáriusok bevonulásával kezdetét vette a húsz évig tartó első csehszlovák uralom. A megszállók több polgári lakost agyonlőttek és március 17-én ledöntötték a főtéren álló Honvéd-emlékművet. A Tanácsköztársaság hadserege 1919. június 6. – július 5. között visszafoglalta a várost, június 11-én a tanácshatalom vezetői, Kun Béla és Garbai Sándor is bevonultak Kassára. A Vörös Hadsereg azonban a Clemenceau-jegyzék elfogadása után hamarosan visszavonulni kényszerült. Az első Csehszlovák Köztársaság idején hatósági intézkedésekkel (a zsidó nemzetiség bevezetése, az állampolgárság megtagadása a magyar lakosság egy részétől) és a hivatalnokréteg tömeges Magyarországra költözésével és cseh hivatalnokok betelepítésével, valamint a kettős identitásúak nemzetiségváltásával jelentősen megváltoztak a város etnikai arányai, 1921-ben már csak a lakosság 21,2 %-a, 1930-ban 16,4 %-a vallotta magyarnak magát. A hivatali kétnyelvűséget is megszüntették 1932-ben a népszámlálási adatokra hivatkozva. A szimbolikus térfoglalás jegyében az utcaneveket megváltoztatták (a Ferenc József teret Husziták terének, az Erzsébet teret Legionáriusok terének nevezték el) és a főtéren szobrot emeltek M.R. Štefániknak, akiről a Fő utcát is elnevezték (1929) és Szent Vencelnek (1936). A lakosságszám tovább gyarapodott (1930-ban 70 117 fő), elsősorban az északi és a déli elővárosokban épültek új, családi házas lakóövezetek (Csermely-völgy, Erzsébetváros, Kis-Prága). A korszak jellegzetes épületei az erzsébetvárosi tűzoltólaktanya (1927), a fedett uszoda és strand (1936), a főposta (1928-30), az Őry Lajos által tervezett bérházak és a Baťa cipőkonszern belvárosi üzletháza (1931), de ekkor épült fel az ortodox (1926-27) és a neológ zsinagóga (1927) is. 1931-ben létesült a banktisztviselők lakótelepe (Masarykova kolónia). A csehszlovák állam katonai repülőteret is létesített a város közelében (a Pesti úton) 1920-ban, 1924-ben pedig megindult az első polgári légijárat Kassa és Pozsony között. 1938-ban Kassa adott otthon a Kelet-szlovákiai Kiállításnak. A csehszlovák uralom alatt a városban egyetlen magyar alapiskola maradt és a középfokú magyar nyelvű oktatást is felszámolták az államosított gimnázium és az ipariskola magyar tagozata (utóbbi 1927-ben vált önállóvá) kivételével. A Jogakadémiát 1922-ben felszámolták, 1937-ben viszont Műszaki főiskolát (1952-től egyetem) alapítottak a városban. A két világháború közötti időszakban Kassa a szlovákiai magyarság egyik fontos kulturális központjává vált, itt alapították meg 1928-ban a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetségét, ugyanebben az évben indult meg a kassai stúdióból a szlovákiai magyar rádiózás. Számos magyar sajtótermék jelent meg a városban (Kassai Újság, Kassai Munkás, A Nép, Új Élet, Kassai Hírlap, Szlovenszkói Színházi Élet) ebben az időszakban. 1935-ben a Szepesi Kamara egykori székházában felfedezték a híres kassai aranykincset. 1938-ban felszentelték Rákóczi Ferenc-emlékművét a székesegyház bejáratánál. Az első bécsi döntés által megvont új magyar-csehszlovák határ Kassától északra húzódott, így a város ismét magyar fennhatóság alá került. A magyar uralom 1938. november 11-én Horthy Miklós bevonulásával vette kezdetét. A város ismét megyeszékhellyé vált, 1938-ban 58 090, 1941-ben már 67 010 lakosa (8200 háza) volt, lakosainak túlnyomó többsége (1941-ben 89,4 %) magyarnak vallotta magát. Ebben az időszakban létesült a Műszaki Múzeum (1942) és kezdték el Rákóczi rodostói háza másolatának az építését. Bankófürdőn Budapest városa munkásüdülőt létesített. Több közterületet neveztek el a Horthy-rendszer prominens politikusairól (Teleki Pál, Gömbös Gyula) és magáról Horthyról is (az egykori Erzsébet teret). 1939-ben Kereskedelmi Főiskolát alapítottak a városban, ugyanebben az évben pedig ideköltöztették a Honvéd Repülőakadémiát. 1941. június 26-án a várost azonosítatlan repülőgépek bombázták (találat érte a postapalotát és a tüzérségi laktanyát, a támadás 32 halálos áldozatot követelt). A légitámadás szolgált ürügyül Magyarország hadbalépésére a Szovjetunió ellen a németek oldalán. 1943. nyarán szövetséges légitámadás érte a kassai repülőteret. A lakosság mintegy egyötödét kitevő zsidó vallású és a zsidónak nyilvánított lakosság fokozatos diszkriminánciója 1944-ben, a német megszállás után népirtásba torkollott: először a mai Felszabadítók lakótelepe helyén létrehozták a gettót, majd 1944. április 27-én megkezdődött a városi és vármegyei zsidóság gyűjtőtáborba hurcolása (a tábort a Szepsi úton, az ottani téglagyárakban alakították ki). A téglagyárakból mintegy 16 ezer főt szállítottak május 15 – június 2. között az auschwitzi megsemmisítő táborba, csak töredékük (450 fő) tért vissza a háború után. A nyilas hatalomátvétel után (október 15.) több száz személyt (antifasisztákat, bujkáló zsidókat és katonaszökevényeket) gyilkoltak meg a városban. A nyilasterror különösen vadul tombolt itt, mivel már korábban is a párt egyik erősségének számított a város (itt született Szálasi Ferenc is). A város 1945. január 19-én szabadult fel, a IV. Ukrán Front csapatainak bevonulásával Ivan Jefimovics Petrov parancsnoksága alatt. A csehszlovák uralom alá visszatért városban 1945. április 5-én hirdették ki a kassai kormányprogramot, mely az 1945-48 közötti koalíciós kormányzat alapja volt, deklarálta a cseh-szlovák nemzetállamot, egyben a német és magyar kisebbség teljes jogfosztását. A város magyar lakosságának egy része elmenekült, más részét kitelepítették, a magyar nyelvű oktatás megszüntetése és a magyarellenes atrocitások a kommunista hatalomátvételig napirenden maradtak. A városban az 1950-es években megkezdődtek az első lakótelep-építések (1954-58 között épült a Kassa I. és II.-lakótelep és a Komenský utcai lakótelep) és a szocialista nagyipar fejlesztése (magnezitüzem, gépgyár). Ekkor létesült a Csermely-völgyi úttörővasút (1955-56), majd 1958-61 között sorra épültek a mai Kassa-Észak városrész lakótelepei (Béke-, Malomárok-, Észak-, Szolovjev-lakótelep). 1950-1955 között Bárca határában felépült az új kassai repülőtér. Az 1960-as években a Kelet-szlovákiai vasmű felépítésével (1960-65, 1966-tól szélesvágányú vasútvonal kötötte össze a Szovjetunióval) Kassa ipari nagyvárossá nőtt, 1961-ben 79,4 ezres népessége 1970-re 149 555-re, 1980-ra 202 368-ra ugrott. Sorra épültek a zöldmezős beruházásként létrejövő új lakótelepek, ekkor épült ki Kassa-Dél és Kassa-Nyugat (vagy Terasz, 1962-71) városrész, valamint az Óváros nyugati részén a Kuzmány-lakótelep (1967-73). A város közigazgatási területe is két és félszeresére nőtt: 1968. július 1-jén Bárca, Kassaújfalu, Pólyi, Saca, Hernádtihany, Felsőapáti és Miszlóka, 1976. január 21-jén pedig Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke és Zsebes községeket olvasztották be a városba. A város oktatási intézményeinek sora is bővült: 1949-ben Állatorvosi Főiskola (1969-től egyetem), 1952-ben Műszaki Egyetem létesült, 1958-ban pedig létrehozták a Pavol Jozef Šafárikról elbevezett egyetemet, ezt követte 1973-ban a M.R. Štefánik Repülőkadémia. 1952-ben jött létre a Kelet-szlovákiai Képtár, 1959-ben a Bábszínház, 1968-ban pedig az Állami Filharmónia. A magyar nyelvű oktatás 1949-ben indult újra, 1969-ben alakult meg a Thália Színház, az 1960-as években a Batsányi Kör, a Csemadok 1967-ben rendezte meg először a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, 1974-2004 között pedig a Fábry Napokat. Az 1950-1960-as években magyar nyelvű járási hetilap is megjelent a városban („Keleti Hajnal”). A városkép teljes átalakításának számos történelmi jelentőségű épület és városrész is áldozatul esett: lebontották az egykori Hostát nagy részét, a Schalkház-szállót, a Brósz- és Éder-villát, a Csermely-völgyi kioszkot és a régi vasútállomást is, betemették a Malom-árok nagy részét. 1966-ban az Orbán-torony is leégett és harangja megsemmisült, de később újjáépítették. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés bevonuló csapatai 7 tüntetőt lelőttek a Tuzex áruház előtt. 1976-1982 között felépült a város keletről övező Furcsa-dombon a Dargói Hősök-lakótelep, ezt a kassai kormányprogramról elnevezett KVP-lakótelep (1980-88) és a már a rendszerváltás után befejezett Tihanyi-lakótelep (1988-1997) követte. Az 1980-as évek első felében, Rudolf Schuster (későbbi szlovák államfő) tanácselnöksége idején kezdődött el az egyre elhanyagoltabbá váló történelmi városmag rehabilitációja, ezzel együtt a leromlott állapotú házakban élő romák kiköltöztetése a Luník IX.-lakótelepre, mely az 1990-es évekre etnikai gettóvá vált. Az 1980-as években már lelassult a város növekedése, de még mindig több, mint 30 ezer új lakossal gyarapodott a város, ezt az 1990-es években stagnálás váltotta fel. Az államszocialista rendszer utolsó reprezentatív építkezése a város új adminisztatív központja („Fehér ház”) volt (1985), mely előtt 1987-1990 között Lenin bronzszobra állt. A rendszerváltás politikai és gazdasági átalakulást is hozott Kassa számára: 1990-ben megszűnt a Kelet-szlovákiai kerület, ugyanakkor városrészei saját önkormányzatot választhattak. 1996-ban vált újra kerületi székhellyé, a Kassai kerület önkormányzata 2002-ben jött létre. A város ipari üzemeinek nagy része megszűnt (1997-ben a sörgyár és a magnezitgyár, 2013-ban pedig hosszas hanyatlás után a Kelet-szlovákiai gépgyár is), a vasmű 2000-ben egy multinacionális nagyvállalat kezébe került (US Steel). Az ezredforduló után Kassán is felerősödtek a szuburbanizációs folyamatok, új „lakóparkok” létesültek a városhoz tartozó falvakban (Abaszéplak, Szentlőrince, Miszlóka) és a városhatáron túl is (Baska, Kisida, Enyicke, Benyék). A városközpontban is új lakókomplexumok épültek, illetve épülnek ma is (Rezidencia Cassovar, Mlynská Bašta, Pri Radnici). 1999-ben épült fel az első hipermarket Dzsungel városrészben, ezt egyre nagyobb alapterületű bevásárlóközpontok (Atrium Optima, Aupark, Cassovia stb.) követték a 2000-es évektől. Kassán is megjelentek az új építésű irodaházak és üzleti központok (Košice Business Centre, Business Center Moldavská stb.). Számos új közterületi szobrot avattak fel a városban (Štefan Moysesét 1997-ben, Jakuby Gyuláét 2001-ben, Márai Sándorét 2004-ben, Rákóczy Ferencét 2006-ban). Kassa a mohácsi csatavesztés után Habsburg Ferdinánd pártjára állt, ezért 1528-ban Szapolyai János seregei a város ellen indultak, de vereséget szenvedtek a szinai mocsaraknál vívott csatában a Kacziáner vezette császári seregektől. 1536. december 4-én a város mégis Szapolyai kezére került, amikor Lónyay Gergely helytartó megnyitotta a déli városkaput a serege előtt. Szapolyai bosszút állt címerének kilenc évvel korábbi kassai meggyalázásáért és megvonta a város privilégiumait, a városi tanács tagjait és 55 előkelő polgárt pedig elhurcoltatott. Ekkoriban került a városban túlsúlyba a magyar nyelvhasználat a német rovására, az előrenyomuló török elől az Alföldről északra menekült lakosság a nemzetiségi arányokat is módosította (1550-ben a város már magyar többségű volt). Súlyos csapást jelentett ugyanakkor az észak és nyugat felé folytatott kereskedelem megszakadása. A városban gyorsan terjedt a reformáció, már 1531-ben hirdette az új hitet Dévai Bíró Mátyás, akit ezért el is fogattak és Bécsbe hurcoltak. A reformáció terjesztője lett a városban Henkel János lelkész is, miután 1526-ban visszatért a királyi udvarból, ahol megismerkedett Luther tanításaival. 1552-ben a város Ferdinánd uralma alá került, ugyanebben az évben a felsőmagyarországi kapitányok hivatalos székhelyévé vált. Ekkor már német lakossága nagyrészt lutheránus, magyar lakossága pedig kálvinista hitre tért. 1553-ban a dominikánus szerzeteseket is elűzték Kassáról. 1556. április 13-án csaknem az egész város leégett, alig 128 ház maradt épen, leégett a székesegyház és a bástyák egy része is (1566-68-ban építették újjá őket). A tűzvész után a várost nyolc évre felmentették a királyi adó fizetése alól. 1560-ban a városban az ellenreformáció első kassai aktusaként az egri érsek elfogatta Huszár Gál prédikátort, akit azonban hívei kiszabadítottak. Később a lutheránus kassai polgárság részéről is üldözés érte a kálvinistákat. 1568-ban Kassára helyezték át Lőcséről a szepesi kamarát. Ekkoriban a 36 hektáros, várfalakon belüli városban mintegy 1500-an éltek. I. Rudolf uralkodása alatt a korábban tolerált lutheránusok ellen is felléptek. 1596-ban, Eger elfoglalása után az egri káptalan is Kassára költözött (1613-ig, ekkor Jászóra települt át) és hamarosan megérkeztek a jezsuiták is, 1601-1602-ben Pázmány Péter is itt tartózkodott. 1604. január 7-én Barbiano főkapitány katonai erővel vette vissza a székesegyházat a káptalan számára. Ez vezetett a városi polgárság szembefordulásához Bocatius János főbíró vezetésével a Habsburgokkal és Bocskai István seregének behívásához (1604. december 11.). A fejedelem 1606-ban két országgyűlést is tartott Kassán és itt is halt meg 1606. december 29-én. A megmérgezésével gyanúsított Kátay Mihály kancellárt 1607. február 13-án a város főterén a hajdúk felkoncolták. Bocskai halála után, 1607-ben Kassa meghódolt Rudolf királynak. 1610-ben alapította meg Kassán az első könyvnyomdát Fischer János. 1619. július 12-én a város nyugati része leégett. 1619. szeptember 6-án ismét az erdélyi fejedelem kezére került, ekkor vonult be Kassára Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György, a későbbi fejedelem, akit a város főkapitányának neveztek ki. A város elfoglalásakor három jezsuitát gyilkoltak meg (kassai vértanúk). Bethlen Gábor 1621-ben rövid időre Kassára vitte a Szent Koronát, 1626-ban pedig itt tartotta fényes mennyegzőjét Brandenburgi Katalinnal. 1629-ben, Bethlen Gábor halála után újra a Habsburgoknak hódolt a város, 1644-ben viszont már a város falai alá vonuló I. Rákóczi György fejedelemnek. 1632-ben Kassa főterén végezték ki az abaúji és zempléni jobbágyfelkelők vezérét, Császár Pétert. 1647-ben lett Abaúj vármegye székhelye. A következő évben a város a linzi béke értelmében ismét a Habsburgok kezére került, de a pozsonyi országgyűlés után azok kénytelenek voltak engedélyezni a szabad vallásgyakorlást és a reformátusok első templomának felépítését (1652-55). 1654-ben a jezsuiták kapták meg a főkapitányok egykori székházát, ahol 1657-ben Kisdy Benedek egri püspök adományából egyetemet is létesítettek (Academia Cassoviensis). Az ellenreformáció 1670 után felerősödött, 1671-ben a dómot visszakapták a katolikusok, a következő évben a reformátusokat megfosztották templomuktól. Spankau Páris tábornok elnyomta a város polgárságát, utóda, Kobb Farkas Frigyes pedig 1677-ben öt ellenszegülő polgárt kivégeztetett. 1671-ben, a Wesselényi-féle összeesküvés meghiúsulása után új, modern csillag alaprajzú erődítmény (citadella) építését kezdték meg a város délkeleti peremén. Ugyancsak ekkor kezdték meg az új jezsuita templom építését Báthory Zsófia (fiát, I. Rákóczi Ferencet is itt temették el 1677-ben, majd négy évvel később őt is) alapítványából. 1674-ben a jezsuiták tudományos nyomdát alapítottak Kassán. Ugyanebben az évben, augusztus 22-én a város mintegy fele (155 ház) leégett, a puskaportorony felrobbanásakor számos lakos és katona vesztette életét. 1682. augusztus 15-én Thököly Imre csapatai foglalták el Kassát, ezután a protestánsok helyett immár a katolikusokat üldözték. 1685. október 25-én a császáriak Caprara vezetésével visszafoglalták a várost. 1687-ben az eperjesi vésztörvényszéken kivégeztették többek között Feja Dávid volt kassai bírót, ebben az évben került véglegesen katolikus kézre a székesegyház. A reformátusok csak 1696-ban építhettek új fatemplomot a külvárosban. 1696-ban a Maria Imaculata-szobor helyén 26 városi polgárt fejeztek le, akiket a császári helyőrség elleni összeesküvéssel vádoltak. 1697-ben letelepedett a városban az Orsolya-apácák rendje, 1699-ben pedig a dominikánusok is visszatérhettek kolostorukba. A rekatolizálás keretében a protestánsokat a városi tanácsból is kiszorították. A város a 17. század második felében az állandó háborúskodás és a gyakori járványok közepette hanyatlásnak indult, 1650 és 1696 között 40 százalékkal csökkent a népessége, 1700-ban alig 4 ezer lakosa volt. Gyakran pusztított a városban a pestisjárvány a 16. századtól kezdve (1575-77, 1586, 1650, 1653-54, 1662-63, 1696), ehhez hozzájárult a Kassát délről övező lápos, mocsaras vidék. 1667-ben a várfalakon belül összesen 520 ház volt a városban, 1696-ban már csak 292. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai vették ostrom alá a várost, melyet 1704. október 20-án foglaltak el Forgách Simon vezetésével. A kurucok visszaállították a vallásszabadságot és a francia Le Maire tervei alapján megerősítették a város erődítéseit, melyek 1706. októberében ki is állták Rabutin seregének kilenc napon át tartó bombázását. 1706. decemberében rendi gyűlés színhelye volt, melyen a fejedelem is megjelent, aki 1707. januárjáig tartózkodott a városban. Kassa a felső-magyarországi megyéket magába foglaló főkapitányság székhelye lett. 1707-ben a városból kitiltották a jezsuitákat. 1709-1710-ben súlyos pestisjárvány pusztított a városban, mely 1710. nyarán naponta húsz áldozatot szedett. A szabadságharc bukása után, 1711. április 27-én vonultak be Kassára a császáriak. A bevonuló csapatok Pongrácz János kuruc ezredest felnégyelték. A városban diadalmaskodott az ellenreformáció és megkezdődött a németesítés is. 1713-ban megkezdték a citadella lerombolását és ugyanebben az évben a város utcáinak kikövezését is. A pestisjárvány után, 1715-ben nyitották meg a Rozália-temetőt. 1720-ban a városnak 272 háza volt. 1732-ben Királyi Jogakadémiát alapítottak a városban. A falakon túlra eső külvárosai (németül hochstad, ebből ered a máig fennmaradt magyar hostát és szlovák hušťáky elnevezés) már a 14. század óta léteztek, de az állandó háborúskodás során időről időre elpusztultak (ostrom idején a kassaiak kötelessége volt mindent lerombolni a falakon kívül), jelentős növekedésük csak a 18. században kezdődött meg. A század végére a városfalaktól északra, délre és nyugatra egyaránt népes elővárosok jöttek létre (a Felső-, Középső- és Alsó-külváros 1861-ben kapta a Ferenc-, József- és Erzsébetváros nevet), 1799-ben már a város lakosságának több, mint egyharmada (3600 fő) itt élt. A város német jellegének megerősödésével egyre jelentősebb a szlovákok száma is, 1756-tól már szlovák nyelven is miséztek a székesegyházban. 1771-ben felszámolták a dóm körüli régi temetőt és új temetőt nyitottak a nyugati külvárosban. Ugyanebben az évben a városnak 5130 lakosa volt, több mint négyötödük római katolikus vallású. A főutca déli részén 1726-ban hatalmas kaszárnyát létesítettek, 1732-ben kezdik meg a gimnázium építését, 1767-ben újraépítik a domonkosok kolostorát, 1779-ben pedig felépül az új vármegyeháza, a következő évben pedig a városháza is. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatásával a kassai egyetem is megszűnik. 1777-ben jogakadémiát, főgimnáziumot és könyvtárat alapítottak Kassán. II. József trónörökösként is császárként is meglátogatta a várost. A közigazgatás átszervezésével Kassát egy négy megye összevonásával létrehozott kerület székhelyévé tette (1785-90 között). 1782-ben megnyílt a Fekete Sas-szálló, 1784-ben az újra megnyitott Forgách-kapu (vagy József-kapu, 1827-ben lebontották), 1790-ben pedig a középkori városháza helyén a Vigadó. 1788-tól állandó kőszínház működött a városban, ahol azonban 1816-ig csak németül játszottak. 1788-ban Kassán jelent meg Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében a Magyar Museum, az első magyar nyelvű folyóirat, melyet 1790-ben a Kazinczy szerkesztette Orpheus követett. A 18. század végén elkezdték a város további terjeszkedését gátló városfalak bontását, ez azonban egészen 1854-ig elhúzódott. A város lassú, de folyamatos gyarapodással a 19. század elejére elérte a háromszáz évvel korábbi lakosságszámát, 1808-ban 8357, 1817-ben pedig 11 963 lakosa volt. A 19. században Kassán, mint garnizonvárosban jelentős számú katonaság is állomásozott itt (1817-ben 1500 fő, az 1880-as években már mintegy 8 ezres állomány, ekkor ez a szám a város népességének egynegyede volt). 1803-ban a citadella utolsó maradványainak elbontásával egyenes utat nyitottak Bárca felé (Pesti út). 1804-ben Kassa római katolikus püspöki székhely lett, a püspökség Abaúj, Sáros és Zemplén megyékre terjedt ki. 1805-ben I. Ferenc császár a francia sereg közeledte hírére gyerekeit, köztük Ferdinánd trónörököst Kassára küldte, akiket a Hadik-Barkóczy-palotában szállásoltak el. 1806. januárjában a Kutuzov vezette orosz csapatok Kassán át vonultak vissza a három császár csatájából. 1811-ben a reformátusok, 1816-ban pedig az evangélikusok is saját állandó templomot építettek. 1813-ban nagy áradás pusztított, 1820-ben pedig a középső külvárosban 99 ház esett a tűzvész áldozatául (ennek emlékét őrzi a ma is álló Szent Flórián-szobor). 1825-ben adták ki a Dulházy Mihály által szerkesztett Felsőmagyarországi Minerva című folyóiratot. 1831-ben 12 042 lakosa volt a városnak, ebben az évben azonban súlyos kolerajárvány pusztított a nyári hónapokban, melynek 678 halálos áldozata volt. Kassáról indult ki a parasztlázadásba torkolló rémhír is a bizmut-porral történő szándékos mérgezésekről. 1833-ban Kassán adták elő elsőként Katona József drámáját, a Bánk bánt. 1834. október 15-én földrengés okozott nagy riadalmat a városban. 1839-től Kassát napi postakocsijáratok kötötték össze Eperjessel és Pest-Budával. 1840-ben nyílt meg a város első óvodája, a Ferdinandeum. Ugyanebben az éveben bontották le a város nyugati sáncfalait, ahol később a Rákóczi körutat (ma Moyzes utca) alakították ki. 1840-ben a Mészárosi utca egy része és az Orsolyák temploma, 1841-ben pedig a püspöki palota égett le. 1841 után engedélyezték a zsidók letelepedését Kassán. Az első zsinagóga 1842-ben, a zsidó temető 1844-ben nyílt meg. 1844-ben jött létre az első kassai pénzintézet és váltotta fel a latin nyelvű gimnáziumi oktatást a magyar. 1845-ben árvíz, 1846-ban újra tűzvész (a Forgách utcában) pusztított. 1847. júniusában József nádor tett látogatást Kassán. 1848. májusában a városban alakult meg a híres 9. vörössipkás zászlóalj. 1848. december 11-én a Kassai-hegyen és Budamér határában vívott csatában a Pulszky Sándor vezette forradalmi magyar hadsereg és a lengyel légió vereséget szenvedett a Schlick táborszernagy vezette osztrákoktól. A városba bevonuló Schlick minden politikai szabadságjogot elnyomott, a sajtószabadságot is megszüntette. 1849. január 4-én a magyar sereg a hadügyminiszter, Mészáros Lázár vezérlete sikertelenül kísérelte meg Kassa visszafoglalását Bárca irányából. 1849. februárjában a branyiszkói győzelem után tíz napra ismét magyar kézre került a város, majd Rhamberg György altábornagy császári seregének bevonulásával jutott ismét az ellenforradalom kezére. Márciusban Blaudek Ferenc és Miloslav Hurban szlovák szabadcsapatai is megjelentek a városban, de toborzásuk csekély eredménnyel járt. 1849. júniusában kétszázezres orosz hadsereg vonult keresztül a városon, a katonák közt pusztító kolerajárvány áldozatait az ekkor megnyitott Kálvária-temetőben temették el. A szabadságharc leverése során az abszolutizmus bevezetésével a vármegyéket megszüntették, Kassa 1854-1860 között kerületi székhely lett. Bevezették a német nyelvű oktatást, a kassai gimnáziumot 1853-1861 között elvették a premontreiektől és világi német tanárokra bízták. I. Ferenc József 1853-ban és 1857-ben is meglátogatta a várost, második látogatásakor megtekintette az ipari kiállítást is. 1854-ben katonai nevelőintézetet, 1858-ban pedig katonai kórházat alapítottak Kassán. 1854-ben a városfalu utolsó megmaradt részeit is lebontották. A város gyors fejlődésnek indult, 1857-ben távíróvonal, 1860-ban pedig már vasútvonal kötötte össze Pesttel. Az új pályaudvarra július 5-én érkezett meg az első gőzmozdony. 1870-ben megépült a kassa-oderbergi vasútvonal, 1873-ben a Kassát Legenyemihályival, 1890-ben pedig Tornával összekötő vasútvonalak is. Az 1850-ben még 13 034 lakosú városnak 1870-ben már 21 742, 1880-ban 26 097 lakosa volt. 1868-ban megalakult a Kassai Hitelbank, 1869-ben a Kazinczy Kör, 1870-ben bevezették a gázvilágítást, 1871-ben pedig felépült az Igazságügyi Palota. 1872-ben kolerajárvány pusztított a városban, melynek 4533 áldozata volt. 1872-től Kassa törvényhatósági jogú város lett. 1874-ben megalakult a Tűzoltóegylet, 1875-ben pedig a mezőgazdasági iskola (1906-tól Mezőgazdasági Akadémia). 1876-ban megnyílt a Felső-Magyarországi Múzeum, melyet a következő évben harmadszor is Kassára látogató császár is megtekintett. 1882-ben új reáliskola, 1886-ban felső ipariskola létesült, 1903-1907-ben pedig felépült a katolikus főgimnázium új épülete is. 1885-ben megkezdődött az utcák aszfaltozása, 1891-ben megnyílt a városi tömegközlekedés elődjének számító lóvasút, mely a vasútállomástól kezdetben a Bárányka-vendéglőig, majd a Csermely-völgyi kioszkig közlekedett. A később gőzüzeművé átalakított járatot 1912-től villamossá alakították át. 1896-ban szentelték újjá a Steindl Imre tervei alapján restaurált székesegyházat. 1898-ban megépült a múzeum új épülete, egy évvel később pedig átadták a Nemzeti Színházat is. Az 1890-es években már Magyarország egyik legszebb és legiparosodottabb városa volt, legnagyobb iparvállalata az 1851-ben alapított, 1600 munkást foglalkoztató dohánygyár volt. Fontosabb ipari üzemei voltak az Eisler-féle hajlított fabútorgyár (250 munkás), a Fleischer-féle gépgyár és vasöntöde (130 munkás), Dunkl Vilmos parkettagyára (60 munkás), a Siposs-féle kötőszövőgyár (60 munkás), valamint egy vasbútorgyár egy kékárugyár, a csermelyvölgyi papírgyár, két nagy műmalom, két sörgyár, pótkávé-, búzakeményítő- és légszeszgyár és több téglagyár. 1895-ben 1842 ház állt a városban. 1880-1921 között megduplázódott a lakosság száma, 1910-ben 44 211, 1921-ben már 52 898 lakosa volt Kassának. 1903-ban elkészült a városi csatornázási rendszer, ezzel föld alá került a kassai Főutcán korábban végigfolyó Csermely-patak. 1906. október 29-én II. Rákóczi Ferenc és fia, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós hamvait Törökországból Kassára hozták és ünnepélyesen újratemették a székesegyház kriptájában. Mint hadtestparancsnoksági székhelyen, városszerte számos kaszárnya és katonai épület épült. 1914-ben szűnt meg Kassa német napilapja, a Kaschauer Rundschau. A város új közkórháza a déli elővárosban épült 1914-1918 között. 1918. decemberében a magyar kormány támogatását élvező úgynevezett Keleti-Tót Nemzeti Tanács itt kiáltotta ki a Tót Népköztársaságot. 1918. december 29-én a cseh legionáriusok bevonulásával kezdetét vette a húsz évig tartó első csehszlovák uralom. A megszállók több polgári lakost agyonlőttek és március 17-én ledöntötték a főtéren álló Honvéd-emlékművet. A Tanácsköztársaság hadserege 1919. június 6. – július 5. között visszafoglalta a várost, június 11-én a tanácshatalom vezetői, Kun Béla és Garbai Sándor is bevonultak Kassára. A Vörös Hadsereg azonban a Clemenceau-jegyzék elfogadása után hamarosan visszavonulni kényszerült. Az első Csehszlovák Köztársaság idején hatósági intézkedésekkel (a zsidó nemzetiség bevezetése, az állampolgárság megtagadása jelentős számú magyar lakosságtól) és a hivatalnokréteg tömeges Magyarországra költözésével és cseh hivatalnokok betelepítésével, a kettős identitásúak nemzetiségváltásával jelentősen megváltoztak a város etnikai arányai, 1921-ben már csak a lakosság 21,2 %-a, 1930-ban 16,4 %-a vallotta magyarnak magát. A hivatali kétnyelvűséget is megszüntették 1932-ben a népszámlálási adatokra hivatkozva. A szimbolikus térfoglalás jegyében az utcaneveket megváltoztatták (a Ferenc József teret Husziták terének, az Erzsébet teret Legionáriusok terének nevezték el) és a főtéren szobrot emeltek M.R. Štefániknak (1929), akiről a Fő utcát is elnevezték és Szent Vencelnek (1936). A lakosságszám tovább gyarapodott (1930-ban 70 117 fő), elsősorban az északi és a déli elővárosokban épültek új, családi házas lakóövezetek (Csermely-völgy, Erzsébetváros, Kis-Prága). A korszak jellegzetes épületei az erzsébetvárosi tűzoltólaktanya (1927), a fedett uszoda és strand (1936), a főposta (1928-30), az Őry Lajos által tervezett bérházak és a Baťa cipőkonszern belvárosi üzletháza (1931), de ekkor épült fel az ortodox (1926-27) és a neológ zsinagóga (1927) is. 1931-ben létesült a banktisztviselők lakótelepe (Masarykova Kolónia). A csehszlovák állam katonai repülőteret is létesített a város közelében (a Pesti úton) 1920-ban, 1924-ben pedig megindult az első légijárat Kassa és Pozsony között. 1938-ban Kassa adott otthon a Kelet-szlovákiai Kiállításnak. A csehszlovák uralom alatt a városban egyetlen magyar alapiskola maradt és a középfokú magyar nyelvű oktatást is felszámolták az államosított gimnázium és az ipariskola magyar tagozata (utóbbi 1927-ben vált önállóvá) kivételével. A Jogakadémiát 1922-ben felszámolták, 1937-ben viszont Műszaki főiskolát (1952-től egyetem) alapítottak a városban. A két világháború közötti időszakban Kassa a szlovákiai magyarság egyik fontos kulturális központjává vált, itt alapították meg 1928-ban a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetsége, ugyanebben az évben indult meg a kassai stúdióból a szlovákiai magyar rádiózás. Számos magyar sajtótermék jelent meg a városban (Kassai Újság, Kassai Munkás, A Nép, Új Élet, Kassai Hírlap, Szlovenszkói Színházi Élet) ebben az időszakban. 1935-ben a Szepesi Kamara egykori székházában felfedezték a híres kassai aranykincset. 1938-ban felszentelték Rákóczi Ferenc-emlékművét a székesegyház bejáratánál. Az első bécsi döntés által megvont új magyar-csehszlovák határ Kassa északi határánál húzódott, így a város ismét magyar fennhatóság alá került. A magyar uralom 1938. november 11-én Horthy Miklós bevonulásával vette kezdetét. A város ismét megyeszékhellyé vált, 1938-ban 58 090, 1941-ben már 67 010 lakosa (8200 háza) volt, lakosainak túlnyomó többsége (1941-ben 89,4 %) magyarnak vallotta magát. Ebben az időszakban létesült a Műszaki Múzeum (1942) és kezdték el Rákóczi rodostói háza másolatának az építését. Bankófürdőn Budapest városa munkásüdülőt létesített. Több közterületet neveztek el a Horthy-rendszer prominens politikusairól (Teleki Pál, Gömbös Gyula) és magáról Horthyról is (az egykori Erzsébet teret). 1939-ben Kereskedelmi Főiskolát alapítottak a városban, ugyanebben az évben pedig ideköltöztették a Honvéd Repülőakadémiát. 1941. június 26-án a várost azonosítatlan repülőgépek bombázták (találat érte a postapalotát és a tüzérségi laktanyát, a támadás 32 halálos áldozatot követelt). A légitámadás szolgált ürügyül Magyarország hadbalépésére a Szovjetunió ellen a németek oldalán. 1943. nyarán szövetséges légitámadás érte a kassai repülőteret. A lakosság mintegy egyötödét kitevő zsidó vallású és a zsidónak nyilvánított lakosság fokozatos diszkriminációja 1944-ben, a német megszállás után népirtásba torkollott: először a mai Felszabadítók lakótelepe helyén létrehozták a gettót, majd 1944. április 27-én megkezdődött a városi és vármegyei zsidóság gyűjtőtáborba hurcolása (a tábort a Szepsi úton, az ottani téglagyárakban alakították ki). A téglagyárakból mintegy 16 ezer főt szállítottak május 15 – június 2. között az auschwitzi megsemmisítő táborba, csak töredékük (450 fő) tért vissza a háború után. A nyilas hatalomátvétel után (október 15.) több száz személyt (antifasisztákat, bujkáló zsidókat és katonaszökevényeket) gyilkoltak meg a városban. A nyilasterror különösen vadul tombolt itt, mivel már korábban is a párt egyik erősségének számított a város (itt született Szálasi Ferenc is). A város 1945. január 19-én szabadult fel, a IV. Ukrán Front csapatainak bevonulásával Ivan Jefimovics Petrov parancsnoksága alatt. A csehszlovák uralom alá visszatért városban 1945. április 5-én hirdették ki a kassai kormányprogramot, mely az 1945-48 közötti koalíciós kormányzat alapja volt, deklarálta a cseh-szlovák nemzetállamot, egyben a német és magyar kisebbség teljes jogfosztását. A város magyar lakosságának egy része elmenekült, más részét kitelepítették, a magyar nyelvű oktatás megszüntetése és a magyarellenes atrocitások a kommunista hatalomátvételig napirenden maradtak. A városban az 1950-es években megkezdődtek az első lakótelep-építések (1954-58 között épült a Kassa I. és II.-lakótelep és a Komenský utcai lakótelep) és a szocialista nagyipar fejlesztése (magnezitüzem, gépgyár). Ekkor létesült a Csermely-völgyi úttörővasút (1955-56), majd 1958-61 között sorra épültek a mai Kassa-Észak városrész lakótelepei (Béke, Malomárok, Észak, Szolovjev). 1950-1955 között Bárca határában felépült az új kassai repülőtér. Az 1960-as években a Kelet-szlovákiai vasmű felépítésével (1960-65, 1966-tól szélesvágányú vasútvonal köti össze a Szovjetunióval) Kassa ipari nagyvárossá nőtt, 1961-ben 79,4 ezres népessége 1970-re 149 555-re, 1980-ra 202 368-ra ugrott. Sorra épültek a zöldmezős beruházásként létrejövő új lakótelepek, ekkor épült ki Kassa-Dél és Kassa-Nyugat (vagy Terasz, 1962-71) városrész, valamint az Óváros nyugati részén a Kuzmány-lakótelep (1967-73). A város közigazgatási területe is két és félszeresére nőtt: 1968. július 1-jén Bárca, Kassaújfalu, Pólyi, Saca, Hernádtihany, Felsőapáti és Miszlóka, 1976. január 21-jén pedig Kavocsán, Abaszéplak, Szentlőrincke és Zsebes községeket olvasztották be a városba. A város oktatási intézményeinek sora is bővült: 1949-ben Állatorvosi Főiskola (1969-től egyetem), 1952-ben Műszaki Egyetem létesült, 1958-ban pedig létrehozták a Pavol Jozef Šafárikról elbevezett egyetemet, ezt követte 1973-ban a M.R. Štefánik Repülőkadémia. 1952-ben jött létre a Kelet-szlovákiai Képtár, 1959-ben a Bábszínház, 1968-ban pedig az Állami Filharmónia. A magyar nyelvű oktatás 1949-ben indult újra, 1969-ben alakult meg a Thália Színház, az 1960-as években a Batsányi Kör, a Csemadok 1967-ben rendezte meg először a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, 1974-2004 között pedig a Fábry Napokat. Az 1950-1960-as években magyar nyelvű járási hetilap is megjelent a városban („Keleti Hajnal”). A városkép teljes átalakításának számos történelmi jelentőségű épület és városrész is áldozatul esett: lebontották az egykori Hostát nagy részét, a Schalkház-szállót, a Brósz- és Éder-villát, a Csermely-völgyi kioszkot és a régi vasútállomást is, betemették a Malom-árok nagy részét. 1966-ban az Orbán-torony is leégett és harangja megsemmisült, de később újjáépítették. 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés bevonuló csapatai 7 tüntetőt lelőttek a Tuzex áruház előtt.

Mai jelentősége

Kassa-Óváros: Az Óváros a város történelmi központja, fontos adminisztratív, idegenforgalmi, oktatási, üzleti és közlekedési központ (a város főpályaudvarával), ahol azonban lakó- és gazdasági funkciókat ellátó városrészek is találhatóak. A történelmi városmag 1983 óta 85 hektáron védett műemlékegyüttes. Itt található a kerületi hivatal (az egykori hadtestparancsnokság épületében), a járásbíróság, a kerületi rendőrhivatal és az állami levéltár épülete. Az Óváros önkormányzatának a közigazgatási tanfolyam 1914-ben épült palotája (1927-től kassai városháza) ad otthont. Felsőoktatási intézményei a P.J. Šafárik egyetem (a rektorátus az Ítélőtábla 1903-ban épült épületében található) és az egykori katonai sátortábor helyén 1973-ban alapított M.R. Štefánik Repülőakadémia. Számos középiskola is működik itt, köztük Kassa egyetlen magyar gimnáziuma (és vele összevont alapiskolája) a Márai Sándor Gimnázium. Szlovák középiskolái a Šrobár, M.R. Štefánik, J.A. Komenský, Aquinói Szent Tamás Gimnázium, az 1882-ben épült Reálgimnázium épületében működő Posta utcai Gimnázium, a Gépipari, Gazdasági, a Közlekedési és a Vasúti szakközépiskola, valamint a Szakkay József Szakközépiskola. Az Óvárosban található a Kelet-szlovákiai múzeum (1872), a Műszaki múzeum (1942), a vármegyeháza épületében működő Kelet-szlovákiai képtár (1951) és a Löffler Béla Múzeum (1993). A városrészben két állami és egy egyházi alapiskola, valamint hét óvoda működik. Orsó alakban középen kiszélesedő főterén/főutcáján egymás mellett sorakoznak a város legértékesebb műemlékei: a tér közepén az 1378-1508 között gótikus stílusban épült, Steindl Imre tervei alapján felújított Szent Erzsébet-székesegyház, tőle délre a 14. század elején épült Szent Mihály kápolna (1902-ben újjáépítették), északra pedig az 1628-ban reneszánsz stílusban épült, később barokkosított Orbán-torony, előtte az 1557-ben öntött Orbán-haranggal. Az Állami Színház 1897-1899 között eklektikus stílusban épült, tőle északra az egykori vesztőhely helyén áll az 1720-23 között barokk stílusban emelt Maria Imaculata-szoborcsoport. A Fő utca nyugati oldalán található a püspöki palota (1805), a Hadik-Barkóczy-palota (18. század), az Orsolya-rendi-kolostor (1850), Szepesi Kamara egykori székháza, az első megyeháza (1647), a klasszicista stílusú Csáky-Desewffy-palota (1907) és az egykori Főkapitányok palotája vagy Rákóczi-ház (16. század, ma műszaki múzeum). A Fő utca keleti oldalán áll a Fekete Sas Fogadó (1782), a copf stílusú egykori vármegyeháza (ma Kassai Kormányprogram Háza, 1780), a régi, klasszicista stílusú városháza (1779), a gótikus Lőcsei-ház (14. század), a kora barokk premontrei (korábban jezsuita) templom (1671-84) és a hozzá csatlakozó rendház, a neobarokk Andrássy-palota (1898) és a Páduai Szent Antalnak szentelt ferences templom (14. századi, 1764-65-ben barokk stílusban átépítették). A történelmi városmag nyugati részében találjuk az eredetileg 13. században épült, majd barokk stílusban újjáépített domonkosrendi (Szentháromság-) templomot, a barokk Orsolya-rendi templomot (1663), a Mária születésének szentelt görög katolikus templomot (neoromán, 1882-86) a neológ zsinagógát (1927, ma Művészetek háza) és Márai Sándor egykori szülő- és lakóházát. A Fő utcától keletre áll a református templom (1805-11, historizáló), az empire stílusú evangélikus templom (1804-16), az ortodox zsinagóga (1926-27), a Miklós-börtön (13-14. század, ma múzeum), az egykori várfal megmaradt része, a Hóhér-bástya (15. század), valamint Rákóczi Ferenc rodostói házának másolata (1906). A történelmi városmagon túl találjuk a vasútállomás melletti Városi parkot (eredetileg Széchenyi-liget) a 19. századi korcsolya-pavilonnal, a Vasúti igazgatóság egykori épületét (1914-27, 1938-45 között városháza, ma adóhivatal), az 1889-ben Lechner Ödön tervei szerint épült volt Rákóczi-múzeumot (ma Kelet-szlovákiai múzeum) udvarán Körmös község régi fatemplomával, valamint a Szent Flórián-kápolnát (1826) és az ortodox (1912) és baptista templomokat.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KASSA. Cassovia Kaschau. Kossicze. Szabad Királyi Város Abaúj Vármegyében, és Magyar Országnak felsőbb részében a’ legrégibb, ’s leg nevezetesebb ’s Fő Város. Fekszik Hernád vize mellet, lapos és kies térségen, külömbféle hegyektől nem meszsze, tetszőleg helyheztetve, Bárczának szomszédságában, Eperjesről 4, Egerhez 12, Budához, és Pesthez pedig 33 német mérföldnyire. EREDETE. Nevezetének eredetéről külömbféle képen véllekednek az Írók, némellyek a’ Kvadúsoktól, e’ német szótól, Quardau, az az Kvadusok’ mezeje, a’ Kaszszától, vagy Gázától nevezik. Bombárdi pedig Kásafalvától, ollyformán mint Búzafalva neveztetik a’ búzától, ’s azzal akarja hítelesebbé tenni véllekedését, hogy IMRE Királlynak diplomájában MCCII. Kasafalviaknak neveztetnek a’ lakosok. E’ Városnak eredetét Turóczi mintegy 1143-dik esztendőre határozza, és azoknak a’ szászoknak tulajdoníttya, kiket magyar Országba, és Erdélybe, második GEIZA hívott vala. Mások ellenben azt állíttyák felőle, hogy két faluból származott légyen, mellynek eggyike alsó, másika pedig felső Kassának neveztetett. Székely pedig Magyar Kronikájában így ír Kassa felől a’ 150dik lapon: „Továb-„bá egyébféle Németekkel „építtette Nagy Bányát, „Kassát, Eperjest, Bártfát, „Szebent, Lőtsét, kiket „mind azért miele, hogy „ezekből Erdélységet, és „Pannoniát bírhatná: de „meg tsalatkozék mint jám-„bor véllekedésében, mert „ezekkel mind a’ Magyaroknak szolgála. Mert mi-„helt a’ Magyarok ismét „másodszor Hunniából ki „jövének, azon helt ezek „mind Németestől a’ Ma-„gyarok birodalma alá ju-„tának.” Lehető ugyan, de ekkor még Kassa, ’s a’ több említett Városok is, tsak hadi készület képen építtettek, ’s annak utánna öregbűlésnek idővel lassanként. Minthogy Íróink e’ Városnak eredetét világosan, és bizonyosan meg határozva fel nem jegyzették, nem lehet egyenesen meg határozni, kivévén, hogy e’ Város, IMRE Király alatt, már a’ nagyobb Városok közzé számláltatott, és kő falakkal is körűl vétettetett. Ötödik ISTVÁN alatt pedig földekkel meg ajándékoztatott. Némellyek a’ Városnak meg erőssíttetését 1290-dik esztendőre határozták; de inkább vélhető, hogy 1241-diktől 1244-dikig tartott Tatároknak dühösködések után nem lévén még Kassa meg újjítva, 1285-dikben Kún László alatt, ismét tetemetesebben széjjel rontattatott, és így András által Kassa Városának falai inkább meg újjíttattak, mind tulajdonképen építettek. Annak utánna első KÁROLY által még inkább meg erőssíttettek, mellyett kétség kivül első LAJOS öregbített vala. HISTORIÁJA. Minekutánna már Kassa Városa gyarapodni kezdett, kevés idő múlva a» Királyi Városok közzé számláltattatott, 1290-dik esztendőben Illdik András Király alatt. Már ez előtt 1283-dikban készíttetett vala a’ Szent Ferencz Szerzetebéli Atyáknak számokra Szentegyházat, és Klastromot a’ nevezetes Prinyi Nemzetség. Azután pedig első KÁROLY uralkodásának kezdetével annyira meg nevekedett a’ Kassaiaknak hatalmok, és bátorságjok, hogy az említett Király ellen Trentséni Máténak részére állván, pártoskodni mérészlettek 1324-dik esztendőben; lásd felőle Magyar Országnak historiáját. Kassa Városában köttetett vala meg a’ szövetség első LAJOS Királynak Leánya Hedvig, és a’ Lengyelek között, midőn Attyának testamentoma szerént Lengyel Országnak uralkodásához kezdett vólna: lásd felőle Révai Pétert in Cor. Hung. P. 25. Meg halálozván pedig ALBERT, ERZSÉBETNEK részére állott, ’s abban állhatatosan meg is maradott Kassa Városa, sőt Giskra cseh Vezérnek igazgatása alatt, az ostromlásokat is férfiasan ki állotta. Mint hogy pedig Giskra a’ ragadományt kiváltképen óhajtotta, az óltalomnak színe, ’s palástya alatt sokáig sanyargatá vala e’ vidéket, a’ Várost pedig, hogy bátrabb maradása lehessen, mindenképen meg erőssíttette. Sokáig tartott vala ez a’ nyomorgatás, ’s még ULÁSZLÓ sem érhette el tzéllyát orstromlásával, míg végre I. MÁTYÁS által e’ Város, a’ Cseheknek hatalmok alól fel szabadíttatván kénszeríttetett a’ parantsolatoknak bétellyesítésekre. KORVINUS MÁTYÁSNAK Kassán lételét 1478. bizonyítja Bonfin Decade IV. Libr. V. pag. 660. 30. Kiváltképen való hívségét bizonyította meg Kassa Városa ULÁSZLÓ eránt, midőn ALBERT által a’ hadakozásra kénszeríttetett, mert mind az ostromlásokat ki állották, mind pedig a’ béke kötést eszközlötték 1401-dikben. Gyakorta tartózkodott vala ULÁSZLÓ Kassa Városában, midőn az említett hadból okoztatott viszálkodásoknak le tsendesítésére, ’s elhárításokra gyűlést rendele, ’s helybe hozván Lőtsén a kívánt dolgokat, ismét Kassára érkezett vala. Békeséges idő derűle azután Kassa Városára, ’s az egész hazabéli felső Tartományra nézve; szépen is gyarapodott a’ Város, és e’ boldogsága egész a’ Mohátsi szerentsétlenségig tartott vala, holott LAJOS Király el esvén 1525dikben, minthogy Zápolya János a’ Királyi hatalmat magának tulajdonítá, más felől pedig FERDINÁND is fegyverrel tusakodott azt tőle el venni; és így Kassa Városa majd az egyik, majd pedig a’ másik Félnek hatalma alatt lévén eleget szenvedett, mert többnyire innen történtek a’ hadakozási kezdetek, és mozdúlások, míg a’ Vátzi békesség szerént Kassa Városa tellyes hatalommal Zápolya Jánosnak által engedtetett. Meg halálozván János, IZABELLÁNAK birtokában vólt a’ Város egész 15 esztendőig. Annak utánna pedig 1551-ben a’ Város az egész felső tartománnyal FERDINÁNDNAK hatalmába esett. Minémű szomorúsággal érkezett vala IZABELLA azután Erdélyből Kassára, lásd Istvánfinál Libr. XVI. Innen az után Sziléziába útazott vala. El menvén Kassáról IZABELLA hathatósan meg erőssíttette e’ Várost FERDINÁND, ’s katonasággal is meg szaporította, hogy ha némellyek nyughatatlankodnának, szándékjokat könnyebben meg gátolhassa. Jó hasznát is vette ez előre való gondoskodásának FERDNÁND, mert az Erdélyiek ki híván Lengyel Országból IZABELLÁT, mind a’ Várost, melly akkor szerencsétlen történetből el égett vala, háborgatták, mind pedig az egész Tartományt FERDINÁND ellen fellázasztották . Meg erőssítvén ismét FERDINÁND e’ Várost ellenségei ellen, gyakorta gazdagíttatott mind ágyúkkal, mind pedig egyéb el vett ragadományokkal. Kivált Telekesy Imrének, akkori öreg igen jeles hadi Vitéznek igazgatása, és a’ németekkel lett öszve kaptsolások után. Meg halálozván pedig az említett hadi Vitéz, azonnal meg változott Kassa Városának szerentséje is, ’s balra fordúlván, tartott egész az időig, míg FERDINÁND által a Tanátsnak helyben hagyásával Zay Ferencz nem tétettetett a’ Várnak Igazgatójává. El háríttatának ez után Kassa Városáról a’ hadi környűlállások, ’s FERDINÁNDNAK egész uralkodása alatt békességben maradott, és virágzott vala. Mihelyt pedig MAKSZIMILIÁN Királlyá lett, azonnal újj szélvész kezdett támadni a’ Kassaiak ellen; de az Erdélyieknek tzéllyokat az essőzés meg akadályoztatá, ’s vissza térni kénteleníttettek. Békességes időt értek az után a’ Kassaiak Svendius Lázár, és Bátori András serény hadi Vezérek alatt, míg az Erdélyiek az Ozmanokkal egyesülvén újabb háborút nem indítottak. Benn vala ugyan a’ Városban Svendius Vezér, de a’ nagy ostromló erőnek kevés népével tzéllyához képest ellene nem álhatott. Erőssen készűlt már János Zsigmond a’ Városnak ostromlásához, de hirtelen nehéz betegségbe esvén, kénteleníttetett a’ táborból el költözni. Meg szerezteték nyóltz esztendeig a’ békés tsendesség Szelimmel, ’s el költözött vala Svendius Kassáról, és maga helyébe Ruber Jánost hagyta, minekutánna a’ Kassai Királyi Kamarának kezdeti alapját meg vetette vala, lásd felőle Istvánfit Libr. XXIV. p. 507. mert az előtt a’ Szepességben vólt ennek igazgatása. Még minekutánna már a’ békeség Spira Városában meg köttetett vala János Zsigmond, és a’ Tsászár között, az után is tusakodtak az Erdélyiek Kassa Városának birtokáért, míg az 1571-dikben minden veszedelem alól fel nem szabadíttatott. Ritkán fordúl elő emlékezet Kassa Városának az után való állapottyáról Íróinknál, talám mivel a’ hadakozások Kassáról messzebb történtek. Még inkább híresedett Kassa Városa az után, midőn már Eger Várát az Ozmanok el foglálták, ’s Makszimilian Fő Hertzeg is Rudolf Tsászárnak Testvérjére kétszer látogatá meg e’ Várost. Annakutána 1595dikben nagy pompával érkezének e’ Városba az Erdélyi követek, ’s tzéllyokat a’ Tsászárnál szerencsésen el végezvén, ismét Kassára érkeztek, meg kettőztetett kísérőkkel, hova a Makszimilián Fő Hertzeg, és Máriának édes Annya is el érkezett vala, ’s Máriát, Zsigmondnak nevében Bogáti Imre köszöntötte. Változóvá lett annak utánna Kassa városának szerentséje, mellyet hanyatlásában segéllett Barbianus akkori Város Igazgatójának kegyetlenkedése, mert mind a’ lakosokat sanyargatta, mind pedig a’ Városnak mintegy 28 falujit, mellyeket a’ Magyar Kiráyoktól nyertek vala, a’ Tsászárnak parantsolattyára, Barbianus el vevé a’ Városról; ’s ez vólt eggyik oka, hogy a’ Tsászár eránt az előtt híven meg tartott hajlandóságjokat elveszvén, Botskainak a’ Város kapuit ki nyitották, és így a’ Várost Lippai, Botskainak nevében el foglalá, ’s a’ Királyi kintset, és sok hadi készületeket is. Meg értvén ezt a’ Tsászár, Basta hadi Vezért küldötte a’ dolognak, és Botskay igyekezetének meg gátólására. Hogy pedig Botskay is férfias bátorságát követőji előtt meg mutassa, személyesen Kassára érkezett, és igen pompásan, ’s majd Királyi módon fogadtatott, és reménység felett számosan is öszve gyülekezének, ’s részére állottak. Meg esvén a’ tsata Bocskay, és a’ Tsászárnak részén levő Basta között, amaz el annyira meg verettetett, hogy nem is ítélte eléggé bátorságoknak Kassára való vissza térését. Batsa pedig Kassa Városát ostrom alá vette; de onnan győzedelem nélkül ment el népével. Kassa Városa vala azután a’ Botskay mozdúlásianak műhelye, mert hajdúji, innen rohanának széjjel: azután pedig idővel maga is Kassára vissza érkezett. Gyűlést is tartott vala Kassán, mellyben a’ Tsászári részen lévők ellen igen kemény törvények, ’s büntetések hozattattak: lásd felőle Articuli in Diaeta, <s></s>Congregatione Cassioviensi <s>c.</s> die XIIma May, 1606. De ezek a’ Bécsi békekötés által egészszen fel forgattattak, sőt Kassa Városa is elvéteték keze közzűl; mind azáltal ő azt egész életében meg tartani törekedett, ’s ugyan ott is hólt meg 1606-dikban. Azt nyerte ez által Kassa Városa, hogy birtokait ismét vissza nyervén, azoknak igazgatása Magyarokra bizattatott. Ki lobbanván pedig Rudolf Tsászár, és Mátyás Fő Hertzeg közöt a’ versengés, Kassa Városa ennek részére hajlott. Fel bontotta azután e’ Városnak nyugodalmát Betlen; a’ ki azt öszve gyűjtött Seregével hatalma alá hodította Igen nagy pompával érkezett a’ Városba, holott Ország Gyűlését is tartott vala. Ezt el végezvén, Posonyba útazott, Kassát pedig Homonnai György által, a ’ ki a’ Tsászárnak részét igen erőssen oltalmazza el vesztette: de az után ismét vissza nyerte, és szemesebben is óltalmazza. Meg nyugodhatott vólna az után Betlen a’ Ferdinánddal kötött béke kötésével; de ezt mintegy két esztendő múlva fel bontván hadat, vagy zendülést indított, ’s Kassa Városának birtokában maradott, és e’ Várost nem tsak tartózkodásai; hanem házassági pompával is meg tisztelte; ’s minekutánna Kovatsótzi István Cantzelláriusa, Hidvégi Mikó Ferentz, és Quad Mátyás német hadi Tiszt, Berlinben részére KATALINT el jegyzették, maga is ide érkezett Erdélyből Februárius tájján, ’s nagy gonddal, és pompával készűlének a’ lakadalmi vígassághoz. Az alatt külömbféle követek érkezének Hertzegi, és Királyi ajándékokkal Betlenhez, mellyeknek el fogadásai igen nagy pompával történtek. Meg értvén pedig magának a’ Mennyasszonynak el érkezését, mind a’ válogatott szép, és gazdag öltözetű Uraságok, mind a’ katonák, mind pedig maga Betlen is hertzegi módon elejébe indúlt a’ Menyasszonynak; alig lovagolt vala a’ Városon kivül mintegy ezer lépésnyire, és már a’ Menyasszonynak kotsijához közelítvén, hirtelen le ugrott negédes paripájáról, és a’ Menyasszonyt a’ a legvidámabb nyájassággal fogadá el. Azután a’ magyar szokás szerint sátorba mulattak egymással, mint egy óráig; a’ honnan a’ Hertzeg kivezetvén a’ Menyasszonyt, hertzegi igen dompás kotsijába ültette, ’s maga előtt érkezék a’ Városba. Alig fuvattak meg a’ trombiták, ’s alig zendülének meg a’ musikák is, és azonnal nagy felszóval kiáltozának a Népek szerentséltetésekért. Meg indúlván a’ nagy gyűlekezet tsendes lépésekkel a’ Város felé, mihelyt közel érkeztek, azonnal el süttettek háromszor egy más után a’ nagy durrogó ágyúk, ’s a’ leg szebb rendel, és nem közönséges örömmel, ’s nyájassággal fogadtatott a’ Menyasszony. Más nap azután bé mutatá Betlen Hertzegnek Svartzenburg a’ Brandenburgi választó Fejedelemnek követtye egy ládátskában a’ drága ajándékot, kegyelmébe ’s szíves szeretetébe ajánlván Katalint, a’ kit az nap dél előtt a’ Hertzeg hit által magához kaptsolván, olly igen gazdag, olly pompás, és olly számos Uraságoknak adott vala ebédet a’ Hertzeg, hogy alig lehetett azt tsudálni elegendőképen, mert mintegy felül látszatott haladni értekét egy Hertzegnek. A’ mulatságok is, a’ tűzi, és más féle játékok olly mértékben valának, hogy akkor Kassa Városa, mint egy vigasság helye méltán szemléltettethetett Nagy figyelmességet okozott a’ mieink előtt, a’ Németeknek Spanyol íz szerént itten először szemlélt, lárvás, vagy állortzás tántzolások, kiket némellyek mórióknak, vagy enyelegve bolondoskodóknak nevezének. Az után a’ Hertzeg is igen gazdagon meg ajándékozá Katalint. Közönségesen azt lehet meg jegyezni e’ házassági ’s ritkán szemlélhető, és a’ vesztegetésig gazdag pompa felől, hogy azt Betlenek hibáúl lehetett vólna tulajdonítani, hanem ha ő olly előre látó nem lett vólna, hogy e’ lakadalmi pompára, minden Europai Királyokat, és Fejedelmeket előre nem hivott vólna: el is érte tzéllyát ez által, mert ki vévén a’ Frantz, Venétziai, és Brittaniai Udvarokat, mindenünnen meg jelenének, meg pedig igen gazdag ajándékokkal a’ Követek, és így a’ mint a’ Hertzeg a’ réven el vesztegetett, a’ vámon viszsza nyerte. Annakutána Erdélybe útazott az új Hertzegnével, ’s meg nem szűnt természeti hajlandósága szerént az újjabb még újabb hadakozásokról, és Kassa Városát nem hogy keze közzűl ki eresztette vólna, sőt inkább a’ Bécsi béke kötés szerént is azt tulajdonává tette. Látván a’ Tsászár változandóságát ítt vala az Erdélyi Rendeknek, hogy fegyvert ne szolgáltatnának mindenkor a’ Hertzegnek, és így a’ béke kötésnek meg tartására kénszerítének, mellynek hasznos foganattya is lett 1627-dikben 22dik Aprilisban, Károly Fejérváron költt frigy kötés szerént. Meghalálozván Betlen 1629-dikben 15. Novemberben, fel szabadúlt vala Kassa Városa tíz esztendőig tartott szolgálattya alól, és a’ Tsászár a’ hét Vármegyékkel egyetemben ismét hatalma alá vissza foglalta. De minekutánna Eszterházi Miklóst, Rákotzi György meg győzte, meg eggyezett vala II. FERDINÁND az újj Hertzegnek választásában, ’s le tévén a’ fegyvert, mind a’ két Félnek megegyezésével Kassán békeséget kötének, mellyet Rákótzi György Váradon 7dik Aprilisban 1631-dikben meg erőssíttetett: de mind ezek vízi buborék módgyára elenyésztek. Forgách Miklós küldettetett vala Kassára a’ Tsászártól, a’ ki is minden lehetőségeket híven el követett, és a’ Várost a’ leg veszedelmesebb környűl állásokban is szemes gondoskodásával igazgatta. Ki hirdetvén pedig Rákótzi Kállóban 1644-dikben 17-dik Febr. a’ hadat FERDINÁND ellen, mellyet ez Bétsben 1644-dikben 23 Febr. költt Diplomája által el óltani, és akadályoztatni igyekezett, tsak ugyan ostrom alá vétettetett vala Kassa Városa. Nagy, és fontos erőssítő készűleteket tett vala Forgách a’ Városnak meg óltalmaztatása végett; de haszontalan, mert elidegenedett szívvel lévén a’ lakosok a’ Tsászár eránt, sőt sokan ollyanok is lévén a’ Városban, a’ kik Rákótzival alattomban eggyet értettek. Meg érkezvén Rákótzi egész népével, kérettetett vala Forgách; hogy a’ Városnak kedvezne, annyival inkább, mivel Rákótzi az elől, míg hatalma alá nem hajtotta, el nem fogna mozdúlni; látván ezen kivül a’ készűleteket, ’s tudván a’ népnek hajlandóságát, újjobban meg esküdtette a’ 400 magyar, és 200 német őrző katonákat a’ Tsászárnak hívségére. Meg fontolá a’ környűi állásokat, ’s tudvta Forgách hogy a’ Nép, ha tzéllyában akadályoztattatik az áradó viznek módgyára, kártékonykodva szaggattya el a’ gátot, kénteleníttetett lehető kötések szerint fél adni az erősséget, és a’ Városból népével kiköltözni, könnyű móddal hódoltatá mindenfelé a’ népet maga részére Rákótzi, mert az őrizőkön kivűl semmi hadi sereg sem vólt előtte, ’s már Eperjest, Sárost, sőt Lőtsét is hatalma alá hajtotta követtyei által, és Fülekre, sőt Szendrőt is meg határozta az ostormlásra. Míg ezek folynának eggyesíté népét Eszterházy Bucháimmal, ’s Rákótzi ellen mozdúltak; meg tudván ezt a’ Fejedelem, meg parancsolta, hogy a’ Bánya Városokat hagynák el katonáji, és az ostromlott helyeket óldanák fel; öszve szedvén tehát népét, Sáros Patak felé indúlt, innén akarván szemlélni, mit tévők fognának lenni a’ Tsászári Fő Tisztek. Kiváltképen féltette Kassa Városát Rákótzi, ’s mind újj erősséggel, mind néppel, mind eleséggel meg gazdagította. Meg érezé ezt Eszterházy, ’s jónak ítéllé Kassa Városának, a’ hadi Tanáts által is helyben hagyott ostromoltatását. Meg érkezének a ’ népek, keményen lövöldöztettetett a’ Város; ’s nem bízván Rákótzi az ostromlottaknak vagy erejekhez, vagy szerentséjekhez, levelet küldött Eszterházihoz, ’s kérte, hogy addig szűnne meg az ostormlástól, míg az alku eránt hozzá követeket küldene. Egybe gyűlekezvén Sároson a’ béke kötés végett, az alatt meg erőssödött Rákótzi, Erdélyből érkezett népe által, ’s azt parantsolá, hogy Eperjesről rohannának ki, és Bucháimot népével támadnák meg. Úgy is történt a’ dolog, és egész nyóltz óráig tartott a’ kemény viadal, ’s Bucháim meg szalasztatott. Meg boszszonkodván ezért Eszterházy, maga is követte Bucháimot seregével. Illyen mesterséggel tartotta meg akkor Rákótzi Kassa Városát, ’s Ország Gyűlést rendelt vala ide, mellyre sokan is öszve gyűlekeztek, ’s azt végezték, hogy a’ szerentsésen kezdett had mindaddig folytattassék, míg örvendetes béke kötést fogna okozni. Az Ozman Tsászárnak követtye is jelen volt e’ Gyűlésben, és minden segedelmet ígért, ha a’ 7 Vármegyék adózók akarnának lenni érette. Nem szívelhette ezt Rákótzi, ismét sürgette a’ békeségét, tartván Götzi Tsászári Vezérnek meg érkezésétől, és így Nagy Szombatban leve meg az újjabb béke kötés. Míg ez ottan folyna, Gőtzi fel szabadította Szendrőt az ostrom alól, és az Erdélyieket Bucháim által Tokajhoz közel meg verte. Azomban Rákótzi Kassát el hagyá, és Váradra ment, ’s azután tavaszszal 1645dikben meg újjított seregével ismét viszsza érkezett. Meg hallván, hogy Nagy Szombatban a’ békeségnek kötése akadályosan foly, ismét seregeket gyűjtött, sőt népét az Olmutznál tartózkodott Svéviai katonákkal is egyesíteni kívánta, ’s 22000ből álló népével ismét Magyar Országba indúlt, Hitvese, és György fija által is kisértetén Kassára érkezett. Meg zavarta Rákótzinak ez el érkezése a’ Tsászáriakat, mert Götzi téli szállásán a’ Bánya Városokban tartózkodott, Bucháim kevés népével Galgótz körűl vigyázott, és nem tartóztathatta Rákóctzit; hogy a’ felső Vág vizén által költözvén, már Morva Ország széléhez ne közelitene. Ekkor meg köttetvén a’ békeség Nagy Szombatban, el állott kevés ideig Rákótzi a’ Svéviabélieknek társaságoktól; de Thorstensohn által ismét reá beszéltetett, és a’ hadakozás újjolag ki lobbant vala. Ismét fegyverkeztető helye vala Kasza Városa Rákótzinak, a’ honnan ki mozdúlván, Szendrő, és Fülek sikeretlenül ostromoltatott; de a’ Bánya Városok Rákótzinak meg hódolának. Békeségre szóllítá Rákótzi azután a’ Tsászárakat, ’s olly formán leve meg az egyezés, mint Bethlen Gáborral 1622-dikben; és így Rákótzi mind Kassa Városát, mind pedig a’ hét Vármegyéket 1648-dik esztendőig 19dik Octoberig, midőn meg halálozott vala, birtokában meg tarttotta. Meg pihent vala ezután Kassa Városa, míg Váradot 1666dikban el foglalván az Ozmanoktól, itten 13 Vármegyék közönséges Gyűlést tartottak, hogy eggyező akarattal végeztetnék el, hová kellene Susa Vezért katonáival szállására ereszteni. Meg egyeztek vala már az öszve gyűlekezett Rendek, hogy az említett Tiszt 150 gyalog katonákkal a’ Városba bé eresztessék; de Veselényi lebeszéllette róla a’ Rendeket, ’s azt víttatta, hogy ez az erősség 200 magyar katonaság, és a’ lakosók által eléggé meg vólna erősítve, és rakva, ’s nem is szabad vólna a’ Tsászárnak egy németet is bé vezetni a’ Városba, ’s nem kevés kérések által nyerte meg Susa, hogy a’ nagyobb hadi eszközök a’ külső városban maradhatnának, a’ katonák pedig a’ körűl lévő vidékeken télelnének, maga ellenben Szendrőben télelt vala. 1667-ban is így történt Montekukkulival. 1670-dikben azután közönséges Gyűlést hirdettek ide a’ felsőbb Magyar Országi Rendek. Ugyan ebben az esztendőben tsak ugyan bé eresztetett Kassára a ’német őrző Katonaság, ’s Vagner azt jegyzette meg, hogy egy éjjel ezeknek halálok eltökéllhtetett, ’s ez okozta, hogy a’ Városnak újj erőssége az úgy nevezett Citadella, a’ leg erősebb móddal építtettetett. Kirontott vala annakutánna Parschitus szerént a’ hamu alá takart tűz 1672-dikben, mert a’ meg nem elégedettek Petróczy István, Szuhai Mátyás, Szepes Pál, és Kende Gábor vezérlések alatt fel kelvén, a’ Várost igen kemény ostrom alá vevék, a kiket Eszterházy Pál, és Kopp Generális el széllesztettek. Igen kegyetlenűl verekedtek vala ekkor ezer magokat fel adni nem akaró férfiakkal Hernád vize mellett, mert mindnyájan azon helyen hóltak meg, a’ mellyen meg átalkodva állottak vólt. A’ Városnak az a’ haszna leve ez ütközetből, hogy minden hadi készűletek, és ágyúk, melyek Eperjesen, Bártfán, és Szendrőben találtattak Kassára vitettek. Kétséges állapotban vala azután Kassa Városa, midőn mind a’ fegyverház meg égett vala; mind pedig az éléstárház, mellyet Vagner elő adott. Gyűlölségessé tevé rend kivűl való kegyetlenkedése által Kassa Városát, magával egyetemben Kopp német Fő Tiszt, mert a’ foglyokkal igen embertelenűl, ’s emberi érzékenység nélkűl bánatott, sőt azt parancsolta, hogy a’ tsászáriak magokkal foglyokat ne hordoznának, hanem azokat külömbféle kegyetlenkedések által ölnék meg, és így mind Kassán, mind más helyeken három száz embernél többen ölettettek meg illyen borzasztó kegyetlenséggel! A’ helyett tehát, hogy Kopp, tzéllya szerént a’ Tsászárhoz hódolta vólna a’ Magyarokat, még inkább el idegenítette a’ magyar szíveket, ’s víz helyett, égő olajat öntött a’ tűzre, ’s a’ magyarok is halmazva vissza adák a’ költsönt. Meg lágyította a’ kegyetlenkedést a’ Tsászárnak rendelése,’s Kopp után, Vurm, majd Leslaeus leve a’ kormányozó, a’ kinek jelen létele az otthonra, hogy midőn Tökölyi alatt kivűl zsibongó mozgásban folynának a’ dolgok, a’ Városban belől tsendesség vala. Káprára Fő Tiszt érkezvén Kassára a’ betegeskedő Leslaeus után, ez elinte meg akadályoztatta a’ Magyaroknak mozgásait, de azután meg nem tartóztathatta, hogy majd egész felső Magyar Ország Tökölyinek hálójába kerűllyön. Nem nagy bajjal foglalá el Wagner szerént Tökölyi mind Szatmárt, mind pedig Kassa Városát; mert egy felől a’ külső Városban támadott, vagy gyújtott tűznek óltására, ’s szemlélésére tsalván ki az őrizőket, más felől fel mászván a’ falakon, el foglalák a’ Várat, ’s a’ németeket rész szerént meg ölték, rész szerént pedig az Ozmanoknak adák ajándékúl. Szentiványi azt írja, hogy 1682-dikben a’ Kassai véd erősséget, Citadellát Tökölyi el árúlás által foglalta el, és így a’ Város is a’ Budai Vezérnek segedelme által fel adásra kénszeríttetett. Túrótzi is csalárdság által állíttya a’ Városnak, meg vétettetését. Parchitius ellenben sem tsalárdságról, sem az el árúlásról nem emlékezik. Akar mint történt légyen a’ dolog e’ Városnak el vesztése, az egész Országnak káros vala. Azt állíttyák némellyek, hogy a’ kötött meg egyezés ellen, az el költöző katonákat, majd mind el emésztették Tökölyinek katonái. Le tsendesíttetvén annakutánna Rákóczinak mozgása, az őt szegeletű erősség Pálfy János által el rontattatott. Meszsze terjesztette vala már Tökölyi hatalmát, midőn az után esztendővel Kassára Ország Gyűlést hirdetett, mellyre elég számosan öszve gyűlekeztek; kivált pedig azok, kik a’ németeket nem szívelhették. Elől űlt vala maga Tökölyi a’ Gyűlésben, mellette jobb felől az Ozman követ, bal felől az Erdély Országi követ, ’s valamint a’ német Tsászári uralkodásnak módgyát alatsonyította ékes beszédgyével; úgy magasztalta ellenben az Ozman Tsászárét, ’s tzéllyában a’ jelen lévő Rendek meg eggyezvén esküvéssel is meg erőssítették azt. Vissza érkezvén Bécs Városának fel szabadításáról a’ Lengyel Országi Király, el lankadt, ’s meg fogyott győzedelmes népével szándékozott vala Kassa Városát a’ Tsászárnak hatalma alá hodítani; de Parschitius szerént Tököly Imrének őrző katonái által valamint Eperjes, és Bártfa; úgy Kassa alól is győzedelem nélkűl el költözni kénteleníttettek. KassaVárosa vala az után Tökölyinek fegyver, és hadi tárja, mert egész 1684-dik esztendőben innen hordatta vala a’ hadi eszközöket, és ágyúkat, ’s ezekkel ostromlotta, mind Lőtsét, mind Szepes Várallyát, kik a’ Tsászári katonákat bé eresztették. Öregbedvén annak utánna LEOPOLDNAK győzedelme, Esztergomnak, E. Újvárnak, és Erperjesnek meg vételek által, meg tsekéllyedett Tökölynek bátorsága. Minek okáért az parantsoltatott vala Káprára Fő Hadi Tisztnek, hogy valamint Újvárt diadalmasan meg hodította, úgy Kassa Városát is győzedelmes seregével a’ Tsászárnak szerezze vissza. Annyival tetszett könnyebbnek e’ nagy dolognak végben vitele, mivel már Eperjest, Tokaj, és Kálló a’ Tsászáriak részére kénszeríttettek magokat fel adni, és a’ táborokban Ozman katonák nem vóltak. Bé állottak már az őszi esős, és hideg napok, midőn Káptára 13-dik Octob. Ostromló seregét le telepítvén, egy trombitás által fel kéreti vala a’ Várat, ’s valamint egy részről a’ Tsászárnak minden kegyelmeit ígérte; úgy más részről, ha a’ Várat, és Várost fel nem adná annak Fő Kapitánnya, mindenféle kemény bűntetésekkel fenyegetődzött, nem tsak a’ katonákra, hanem még a’ lakosokra nézve is: de reménységénél keményebb feleletet nyervén a’ Várból, minden ágyúkat egyszerre ki süttetett. Sokkal nagyobb védelmet tapasztalt Káprára, mint sem előre képzelte, ’s az alkalamtlan idő is nem kevéssé sanyargatá katonáit, ide járúl Tökölyinek nyughatatlansága is, a’ ki utólsó szoross állapottyában minden módokat el követett vala, hogy segedelmet nyerhessen az Ozmanoktól. Mindazáltal Káptára keményen tűzeltetett, ’s verettette mind a’ Városnak falait, mind pedig a’ belső házakat. Érezvén a’ dolognak súllyát az ostromlottak jó erővel rohantak vala ki a’ Városból, és a’ Tsászáriaknak mind első sántzaikat fel gátolván, mind ostromló eszközeiknek gyújtó lyukait bé dugdosván, ’s a’ katonáknak egy részét is le szabdalván, nem kevés kártékonysággal néztek vissza a’ Városba. Látván ezt Káprára szorosabb gátokat készíttetett az ostromlottak ellen, ’s meg kettőztette az ágyúzást is, hogy veszedelmesebb ki rohanást ne kénteleníttessék szenyvedni, a szemes hadi vigyázása ellen is csak ugyan ismét ki rohantak a’ Kassaiak, ’s ismét nevezetes tsapásaik után szerentsésen viszsza tértek vala a’ Városba. Elég gondot adtak a’ Kassaiak Káprára Vezérnek, ’s főtt is eléggé gondoskodása, hogy Újvárnál nyertt hirét, ’s győzedelmét innen el ne temesse, el kénszerittetvén a’ Városnak ostromlásától. Midőn ez ostromlásnak illy igen kétséges kezdete folyt vala, véletlenűl fogságba esett vólt Tököly, ’s ez által az ostromlottaknak bátorságjok meg tsökkenvén, az ostromlók ellenben szívet nyertek ez által. Történt, hogy Tökölyi Petneházi nevű követével a’ Váradi Bassáhz ment, hogy ettől benne helyheztetett bizodalma szerént segedelmet nyerhessen, ’s a’ Városba bé tsalattatván szépen el fogadtatott, ’s rab módra küldetett Hadrianopolisba. Penteházi ezen el bámúlván, minthogy néki az parantsoltatott, hogy azonban Tökölynek dolgát igazgassa, el beszéllé a’ szerentsétlen történetet, ’s mit lehessen egyszersmind várni az Ozmanoknak társaságjok által: mellyet Petneházytól meg értvén, mindnyájan meg egyeztek, hogy Káprára Vezérhez kellene menni, ’s hitet adván néki, meg mentsék mind a’ Várost, mind pedig a’ lakosokat a’ következhető veszedelemtől. Mintegy hét százan érkeztek vala az említett Vezérhez, a’ kik mindnyájan könnyen engedelmet nyertek, Petneházy pedig azt is meg nyerte, hogy a’ Városba bé menvén, tudósíttsa az ostromlottakat Tökölyinek szerentsétlenségéről, és a’ közelgető veszedelemről. Azt okozta tehát, vagy Tökölyinek fogsága, vagy közvetének tekintete, és hathatós beszédgye, hogy a’ Városiak az erősséget, azok a’ törvények szerént, mellyekkel Eperjes fel adattatott, az ostromlásnak 13-dik napján fel adni készek valának. Igy jutott minden reménység felett Kassa Városa, és felső Magyar Országnak feje, négy esztendővel az után ismét viszsza a’ Tsászárnak birtokába; minek utánna tőle el vétetett vala Tökölyi által. Meg szabadúlása után Tökölyinek vissza nem állhatott többé az ő részére való hajtás, mint hogy már azok is a’Tsászárnak hívségére esküdtek vala, a kik a’ németeket egyébaránt nem igen szívelhették. Nyúgodalmas állapottyában gyraapodott annak utánna Kassa Városa, míg Rákótzi Ferencz ismét eleinek példáji szerént fejét fel nem emelte 1702-dik esztendőben a’ nyárnak kezdetével. Minden reménység felett nevekedett Rákótzinak szerentséje, ’s már az egész Hazában el terjedett vala a’ veszedelmes forgó szél; Kassa Városa mindazáltal a’ Tsászárnak hívségét példásan meg is bizonyította, és abban állandóúl meg maradott, ’s bátorságban is vólt, míg mind az őrző katonaságnak, mind pedig a» lakosoknak eleségjek vala. Minthogy pedig a’ Várost Rákótzi, és a’ pártyára állott Magyarok tsendes, és az el záró ostrom alá vették, sőt apró tsaták által, mind az őrző katonákat, mind pedig ’a lakosokat viadalra késztették; ’s már egy esztendő el múlt vala, és még is semmi reménység sem lehetett segedelmekre, annyival inkább felszabadíttatásokra, nem annyira az akarat, mint sem az eleségnek szűk vólta lankasztotta el a’ népet. Rákótzi azonban el annyira meg nevekedett erejében, hogy már kénszerítő ostrommal sürgethette a’ Várost. Hogy tehát a’ közelgető veszedelmet, mind a’ Városra, mind pedig a’ lakosokra nézve kikerűlhessék a’ leg lehetőbb törvények alatt fel adták a’ Várost 1704dik esztendőben 11 Octob., minekutánna már az ostromoltatásnak elég súllyos terhát szenyvedték vala. Híven meg tartattak az eggyezések, mert a’ bennt vólt őríző nép rész szerént Pozsonyba, rész szerént Bétsbe, és Sziléziába minden sérelem nélkűl el jutottak. Mennyire öregbedett e’ fel adás által Kassa Városának erőssége, kevés idő alatt tapasztaltatott, mert Rákóczi mindeneket el követett, hogy azt el annyira megerőssítse, hogy a’ leg keménnyebb ostromot is ki állhassa, sőt viszsza nyomhassa; el készűlvén a’ Városak újjabb erőssítései, majd tsak nem győzhetetlen Várnak tartattatott. Ki tetszett ez Rabutin Tsászári Vezérnék ostromlásakor, mert ez ostrom alá vévén Kassa Városát, nem hogy meg vehette vólna azt; hanem még seregét is tetemesen megfogyasztván, minthogy az ostromlottak kétszer rohanván ki a’ Városból igen szerentsésen, és férfiasan tellyesítették vala tzéllyokat, ’s a’ Városnak falai is erőssek lévén, viszsza verettetett a’ Várnak ostromlásától, mellyet ha meg vehetett vólna; egész ellenségének meg győzettetését nem igen terhes munkával tellyesíttette vólna. Annak utánna Rákótzi, eleinek példáját követvén Ország Gyűlést hirdettetett vala Kassára 1707. Decemb. Hova maga is Szalánczról Királyi pompával meg érkezett vala, és igen is fényes szertartással fogadtatott, ’s olly nagy vala a’ népnek kivánsága, hogy őtet szemlélhessék, mellyet maga is alig reményelhetett, mert nem tsak az ablakok; hanem még a’ házaknak fedelei is a’ közép útszán rakva valának emberekkel, ’s ki jővén a’ Szentegyhazból a’ szokás szerént, Eszterházy Antalnak házában szállott vala meg, melly annak utánna a’ leg lehetőbb móddal őríztetett. Négy napi vígasságok után ki hirdettette tzéllyát, és okát el érkezésének, ’s olly nevezetes rendtartással kezdődött a’ Gyűlés, hogy először mindennek neve fel olvastatott Aszalay Ferencz Titoknok által, a’ kiknek a’ Gyűlésben jelen kellett lenniek, meg is jelenének mindnyájan Borsod, és Liptó Vármegyei követeken kivül. Az alatt Bertsényi, és a’ Tanátsosok Rákótzihoz mentek vala, hogy annál nagyobb pompával történnyék meg érkezése, a’ Gyűlésbe, a’ hová meg érkezvén a’ számára készített magosabb helyen királyi módon széket foglalt. A’ belső Tanátsos Urakon kivül, külömbféle táblák mellett ültek a’ több öszve gyűlekezett Urak. Jeles, és szívre ható ékesen szólással kezdette szép módgya szerént Rákótzy azokat elő adni, mellyek fel tett tzéllyát eszközlötték. El végeződvén a’ Gyűlés, annak utánna egy egész hónapig Kassán mulatott vala Rákótzi; de az Egri Gyűlés után tartott ütközetben meg verettetett; e’ szerentsétlensége után még inkább különös gonddal szorgalmatoskodott Kassa Városa eránt, mert a’ Maklári Gyűlés után Berthóty Ferentzet Kassára küldötte, hogy mind a’ Városnak, mind a’ fegyvertárnak, mind pedig egyéb hadi készűleteknek mivóltát különös figyelemmel vizsgálná meg, és őtet felőle tudósítaná. Hoszszas, és nem igen vígasztaló vala felelete Berthotinak, minthogy a’ Városnak falai Rabutinnak ostromlása után meg nem erőssíttettek; mindazáltal Keczer Sándorra bízván a’ meg jobbíttatásokat, és az eleségnek, ’s egyéb meg kivántató dolgoknak bé szerzését, minden képen foglalatoskodtak annak meg erőssítében. Haszontalanokká lettek mind ezek az igyekezetek annakutánna, mert a’ több Városok, már Kassa Városán kivűl, melly Rákótzinak igen híven kedvezett vala, mind meg hódíttattak, ’s ámbár Ebergényi Lászlónak vezérlése alatt sokáig tsendes ostrom alá zárattatott vala a’ Város; de mint hogy Pálfy János Fő Tsászári Vezérnek kérelmeire Károlyi Sándor Rákotzival a’ béke kötést alattomban nagy serénységgel sürgette, végre meg is történt vala Szatmáron. Nem vólt tehát okok továbbá már a’ Kassaiaknak, hogy az által adást akadályoztassák, noha még a’ béke kötést bizonyosan nem tudták; míg a’ követek, Nyikházy György, Palásti Ferentz, Szüke Mihály, Reinsberger József, és Győri Péter hadi Tisztek Ebergényitől, a’ ki Debretzenből útazott vala viszsza, a’ béke kötést meg nem értették. Javasolván ez a’ követeknek, hogy tovább ne utaznának, mint hogy a’ Városnak dolga Pálffy János által ő reá bízattatott; hanem inkább vele viszsza útazván, siettetnék a’ Városnak fel adattatását, mellyet ezek, fel fedezvén Kassán mindeneket; végre is hajtottak. Eszterházy Dániel vala ekkor a’ Városnak Igazgatója, a’ ki meg lévén a’ kötés, a’ Városnak fel adattatása után Viárd német vasas seregnek Tisztyét, népével egyetemben bé is eresztette a’ Városba: és így a’ Tsászári nép, a’ felső kapun méne bé a’ Városba, midőn az alsó kapun a’ Magyarok szomorúan költöztek ki a’ Városból. Így adattatott vala által Kassa Városa hat esztendővel el foglaltatása után JÓZSEF Tsászárnak, a’ kinek halála titokban tartattatott a’ Németek által, hogy a’ Magyarok azt meg ertvén a’ béke kötés ellen ne mozogzának. Híven meg tartattak a’ kötések is, mellyek szerént kiki oda útazhatott vagyonnyaival a’ hova tetszett: némellyek hat, mások három ezerre határozzák a’ Kassáról ki költözött népet. Ezek igen rövideden Kassa Városának hadi viszontagságai! Már most egyéb külömbféle szerentsétlenségeit is szükség rövideden illetni; mint hogy azoknak környűállásos elő adása igen sokat kivánna. Szánakozásra méltó égést szenyvedett a’ Város 1564dikben, melly a’ mint vélletlenűl ki lobbant vala, úgy hirtelen is lángba boritotta a’ Várost: gyakorta szenyvedtek a’ Kassaiak az után is illy szerentsétlenségeket, kivált 1674-dikben Augustusban, midőn mind az élésház, mind pedig a’ fegyvertár elégtek vala, és a’ fel lobbant puska por is igen tetemes kárt tett, ’s mintegy 40 férfiak, a’ kik a’ tüzet óltani kívánták a’ levegőbe vettettek fel, sőt mintegy 17 házak is hirtelen elégtek. Vagner gyanúsnak állíttya e’ tűznek ki lobbanását. Alig felejtették el a’ lakosok az említett szerentséglenséget, midőn 1676-dikban Mart. Nagy föld indúlás által félemlíttettek, mert a’ házaknak meg hasadásáikon kivűl egy erőssége a’ Városnak egészszen le roggyadozott vala. Annak utánna ismét a’ tüzek által sanyargattattak 1702. és ismét 1712dik esztendőben, melly égések után a’ Város, hova tovább tsinosabban meg újjíttattatott. A’ pestis, vagy hirtelen ragadó mirígyes halál is sanyargatá e’ Várost, először 1610dikben, melly az egész Hazában közönséges vala, az után 1679-dikben, midőn e’ Városnak lakosait annyira el fogyasztotta vala, hogy más idegenek által szaporíttattak helyre. Utólsó nevezetes égést szenyvedett ala Kassa Város 1795dikben, midőn fellobbanván vélletlenűl a’ tűz a’ volt Jeszsuiták épűlete mellett, Silinzky Úrnak házánál, mind a’ mellette lévő Szentegyházat, Oskolákat, mind pedig már számos jeles épületeket lángba borított; és sok károkat okozott: de kevés idő múlva ismét tsinosan fel épittettek. Melly híres, fényes, és nevezetes vala régi időről olta Kassa Városa kitetszik Bokáczy Polgár Mesternek, ditséretére írt deák verseiből; ’s az idő ólta is szűntelen gyarapodik hírében, és nevezetes vóltában. Öregbítette Kassa Városának fényét néhai Kisdy Benedek vólt Egri Püspök, a’ ki 1657-dikben ide gazdag Akademiát emelt, és rendelt vala, melyet LEOPOLD Tsászár is helybe hagyott, és a’ tudományoknak terjesztése a’ Jezsuitá Szerzetbéli Atyákra bízattatott, a’ kik már Kássán az előtt 1650dikben Oskolájokat fel nyitották. Ugyan abban az esztendőben tétteett vala által Kassára Jászóról az Egri Káptalan, mellynek tulajdon helyére való által tételében Fenessy Györgynek halála után Telekesy István eléggé szorgalmatoskodott; de tsak nagyobb részét tellyesíthette, és így mind a’ két helyen egy formán folytak a’ Káptalannak dolgai, míg Gróf Erdődy Gábor 1724-dikban azt egészszen Egerbe helyheztethette. A’ mi a’ Városnak fekvését, és épűleteit illeti; igen szép rendel, és ízléssel, ’s majd az egész Hazában leg tsínosabb módintéztettek. Nem nagy ugyan maga a’ Királyi Város, mert az eggyik fő kaputól, majd a’ másodikig el lehet látni a’ Városnak északról délre terjedő leg szebb útszáján: de szélesen készűlt útszája, ’s Csermely vizének kettős tsinált tsatornája által mintegy három részre osztattatik. Ketté válik ez a’ patakocska a’ Boldogságos Szűznek képénél, ’s míg a’ más kapunál ismét öszve folyna, egy hosszú, és tágas szigetet formál. Ugyan is az őr álló házon, ’s a’ Városnak játzó színét, tántzházát, és tsinos kávéházát, sőt még számos bóltokat is magában foglaló nagy, és nevezetes tekintetű szép épűletén kivűl, e’ két folyó víz között áll ama nagy, és nevezetes Városnak Királyi Szentegyháza is, melly Sz. Erzsébetnek emlékezetére ’s tiszteletére szenteltetett. Faragott erős kövekből épűlt, mintegy kereszt formára, melynek képét elevenen le festette vala Turóczi László. Igen méltóságos, és szép mesterséggel készűlt e’ Szentegyháznak egész épűlete, ’s sokan a’ Bétsi Szent Istvánnak tiszteletére épűlt igen nevezetes Szentegyházhoz hasonlíttyák, azzal a’ külömbözéssel, hogy ennek tornya magasabb, ’s az épűlet is nagyobb, és még méltóságosabb, és hogy emez régi fekete épűletei színe által tiszteletre készteti a’ nézőt, amaz pedig belől ez előtt nehány esztendőkkel meg újjíttatott, és ki fejéríttettet. Kettős toronnyal kezdődött e’ Szentegyháznak épűlete, ’s eggyike egészszen fel építtetett, másika pedig tsak a’ fedezetig: emlékezetet érdemel itten az a’ nevezetes jobb felől lévő garádits is, mellynek mássát nem könnyen lehet szemlélni. Mintegy 1324-dik esztendőben kezdette e’ Királyi Szentegyházat ERZSÉBET Királyné I. KÁROLYNAK Hitvese építtetni, mellyet Férje is helyben hagyott; ennek halála után is serényen folytatta az említett Királyné az építtetést, végre pedig mind a’ kettőnek halálok után I. LAJOS is mindeneket el követett, hogy e’ nevezetes Szentegyház a’ kezdet szerént fel építtessék, ’s ezeknek a’ három Királyi Jóltévőknek képeiket lehet a’ Szentegyháznak északi ajtója felett szemlélni. Mások külömböző véllekedéssel is vagynak e’ Szentegyháznak építtetéséről. E’ mellett vagyon ama régi Kápolna forma kisded tsíno Szentegyház is, melly felől az állíttatik, hogy a’ Várossal egy idejű légyen. Ez említett épűleteken kivül van még Csermely patakjának két ága között az alsó kapú felé az eggyik nagy Kaszárnya is, mellyben egy bataillon katonaság el fér, hogy a’ nagy tágas piatzot, és a’ katonaságnak gyakorló helyét elhalgassam. Könnyen képzelhető annakokáért, melly széles, és melly tsínos útszája van Kassa Városának, mint hogy az említett patakok, mellyek sok hidakkal fedeztettek minden tisztátatalanságokat ki visznek a’ Városból, ’s a’ szerentsétlen tűzi égéskor is kiváltképen hasznosak a’ lakosoknak. E’ királyi fő Szentegyházon kivűl, még számos Szentegyházak vagynak Kassán: legrégibbnek állíttatik ezek között a’ Dominikánusoké; de az egy századnál tovább állott vala omladékjaiban; le írá viszontagságát Ferrarius Zsigmond, ’s azt a’ szerentséglenségét is, mellykor, mind a’ Város, mind a’ Nagy Templom, mind pedig a’ Szent Ferentz Szerzetbéli Attyáké el égtek vala. Véllhető, hogy az 1546-dik esztendőbéli gyúlladáskor történt vala, melly az egész Várost hamuja alá temette vólt. Annakutána II. Rudolfnak engedelmével a’ lakosoknak kérésekre gabonát tartó háznak engedtetett 1578-dik esztendőben; de azzal a’ meghatározással, hogy azt, ha a’ Dominikánusok viszsza kívánnyák, tartozzanak vissza adni. Igen nagy vólt a’ régi Szentegyháznak épűlete, a’ mint az említett esztendőbéli diplomából ki tetszik, ’s Királyi költséget kívánt építtetése. Némellyek azt állíttyák, hogy Sz. Hiacinth Lengyel Országból ide hozattatván építtette; de Ferrarius felőle nem emlékezik, és így régi épűletének eredete bizonytalan: de az bizonyos némellyek szerént, hogy a’ régi Klastromban száz Atáyknál is számosabban valának néha. Már most ismét tsínosan fel építtetett mind a’ Szentegyház, mind pedig a’ Klastrom; és szép előmenetellel virágzik. Nevezetes Szentegyház továbbá a’ Sz. Ferentz, Szerzetbéli Atyáké, melly Bóldogságos Szűz Máriának emlékezetére szenteltettet. Az egész Templomnak tekintete régiséget mutat, ’s már most a’ Klastrom is régi vóltához képest elég díszesen fel építtetett, sőt meg nyervén az épűlethez a’ régi fegyvertárnak helyét sokkal meg is nagyobbíttatott. Eredetét Thuróczy szerént már fellyebb elő adtuk. Ugyan ez óldalon van a’ Jezsuiták által épűlt szép Szentegyház, és vólt nagy Collegiom, melly valamint az útszának, úgy az egész Városnak is újj díszt szolgáltat. Kezdette ennek építtetését IIdik Rákótzi Györgynek özvegye Bátori Zsófia, I. Ferentz fiával egyetemben. Igen szép e’ Szentegyháznak belső tekintete, mind díszesen készűlt mesterséges voltáért, mind pedig nagyságáért, és a’ felső Magyar Országi újjabb leg szebb Szentegyházak közzé tartozik. Alig készűltek vala el díszes tornyai, midőn 1701-dikben a’ tűz által mind a’ Szentegyház, mind a’ tornyok, mind a’ Collégiom el égtek, és az egész épület igen meg károsíttatott, melly mindazáltal kevés idő múlva serényen, és szépen fel építtettetett, sőt a’ Residentzia egy újjabb épűlettel meg is bővíttettett. Ez épűletben vagyon most is az Akadémia, mellyet Kisdy vólt Egri Püspök fundált ’s LEOPOLD pedig megerősített vala. Sanyargatá vala e’ Szerzetbélieket Betlen 1619-dikben, midőn a’ Város néki meg hódolt, ’s a’ zavaros időben Pongrátz István, és Godetz Melchior meg is ölettettek, mindaz által erejeket, és állandóságjokat meg nem tsekéllyithette, sőt inkább Betlennek halála után szépen szaporodott is. Illdik FERDINÁND ajándékozá először a’ Kassai Kollégiomnak a’ Miskei Prépostságot, hogy annak jövedelméből az ifjúságot oktató Tanítók tápláltatnának, mellyet öregbített az után Keczer Sándornak, és Hitvesének Sándor Zsófiának jóltévőségek, melly által mind a’ Lelki Atyáknak számok, mind pedig a’ Kollégiom meg öregbíttetett. Nevezetes Könyvnyomtató házok is volt; itten a’ Jezsuitáknak, mellyben sok külömbféle magyar, és kivált deák, oskolai, és más féle könyvek nyomtattattak. Meg szűnvén pedig a’ Szerzet, N. Nemes Fűskúti Landerer Mihály vette tulajdonává kész pénze által, ’s most is Maradékának birtokában van. E’ nagy épűlettel által ellenben van az Urszula Szerzetbéli Apátzáknak Klastromjok, és Szentegyházok, melly Szent Mihálynak emlékezetére szenteltetett. Ide származának ezek az Apátzák 1697-dik esztendőben, Fenesy Egri Püspöknek eszközlése, és ELEONÓRA Királynénak segedelmek által Posony Városából. Épűletek nem annyira nagy, mint tsínos, és épen olly szegletet formál, mint a’ le írt Jezsuitáknak vólt épűletek, ’s valamint amabban a’ deák nagyobb, és kisebb Ifjúság példás szorgalommal, és hasznos előmenetellel taníttatik, úgy az Apátzák által is dítséretesen taníttatnak a’ Leánykák, a’ normális tanításnak módgya szerént, ’s nem külömben az egyéb szükséges aszszonyi munkákra is. Nevezetes ez oskolákon kivűl Kassán a’ Normalis fő Oskola is, mellyben négy Tanítók, ’s egy rajzoló, és egy muzsikát tanító Mesterek vagynak, és egy Director, a’ ki a’ felső Magyar Országi részen a’ normalis tanításra készűlő Ifjúságot taníttya, és a’ fő Oskolát igazgattya. Épűlete ez Oskolának a’ Város által építtetett két emeletre, alól a’ Tanítók, a középben az Oskolák, felűl pedig Rajzolóinak, és a’ Directornak Oskolája van. Nem lehető a’ rövidséghez képest e’ tsínos Királyi Városnak számos szép épűleteit elő számlálni, ’s tsak némellyeket említek, mellyek a’ Városnak ékességét eszközlik. Illyen a’ többek között, a’ Városháza, melly mind kivül, mind belől igen díszesen készűlt, ’s egy az egész Hazában, a’ legszebbek közzűl, minden Királyi Városoknak épűletei között. Tsínos épűlet a’ Vármegye háza is, melly leg közelebb újjíttatott meg; ’s ezek után sok Uraságoknak, és lakosoknak házaik, kivált a’ nagy útszában. Patikája nevezetesebb a’ Jézsuiták épűletében van. Vendég fogadóji között pedig e’ Városban a’ Fekete Sasnál, kivül pedig az úgy nevezett Zöldfánál. Külső Városai is tágasak e’ Királyi Városnak, mellynek egy részében van a’ Protestantusoknak két Templomjok, a’ nagyobbikban a’ német, a’ kisebben pedig a’ tót nyelven való isteni tisztelet tartattatik, ’s az újj, vagy Forgách kapuján járnak ki ide a’ Városiak, közel ezekhez épűlt a’ Reformátusoké is, amaz elsőnél kisebb. Ez épűleteken kivűl külömbféle díszes kertekkel is ékesíttettek a’ külső Városok. A’ mi a’ Városnak külső erősségeit illeti az mind kő falakkal, mind bástyákkal meg erőssíttetett, és a bástyákon a’ lakosoknak igen szép sétálások vagyon, mellynek a’ mellette folyó Hernád víze is újj erősséget szolgáltat. Elevenen le festette ezeket Vágner, midőn a’ Várost Tökölyi el foglalta. Közel az alsó kapuhoz fördője is van egy semlyékes helyen Kassa Városának, melly melegíttetik, és felőle azt tartyák, hogy az elesett tagokat erősíti: ezen kivül igen hasznos malmok is vagynak Hernád vizén, és a’ Városnak szomszédságában. Mulató helyei között Kassa Városának leg nevezetesebb az úgy nevezett Bankó, egy igen igen szép erdős helyen épűlve, holott a’ külömbféle jó alkalmatosságokon kívül fördő is készítteték a’ lakosoknak hasznokra, és mulatságokra. Határja e’ Királyi Városnak külömbféle fekvéseihez képest, hol kövér, és kiváltképen termékeny, hol pedig második Osztálybéli, réttyei jók, fája elég van, és óltsó áron, piatza igen jó, bora néhol gyenge, de egésséges, és más vidékekről élnek leg inkább, javai külömbfélék, és méltán igen kedves, sőt meg elégedtető lakást szolgáltat kinek kinek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kassa, németül Caschau, egy a legszebb legrégibb, s legmüveltebb királyi városaink közül, Abauj-Torna vmegyében, Pesthez 32, Debreczenhez 18 mfd távolságra, majd minden oldalról szőlőhegyekkel körülkeritett gyönyörü kies völgyben fekszik, a Hernád vize partján. Maga a hajdan nagyon megerősitett város kicsiny, de széles rendes utczái, csinos sőt pompás épületei miatt, méltán legszebb városaink közt foglal helyet. Ezenkivül, 3 külvárost számlál, mellyeket a belvárostól széles gyeptér (glacis) választ el. A külvárosok házai alacsonyok, s jelest épen nem lehet róluk mondani. A belváros főutczáján látható a sz. Erzsébet roppant és pompás szentegyháza, melly most püspöki székes templom. Ez csupa négyszegü faragott kövekből régi goth izlésre épült, s mint hazánk egyik nevezetes régiségét, Henselmann Imre ur különös irataiban bőven megismerteté. Nevezetesb épületek még: a sz. Mihály temploma, melly Kassán legrégibb épületnek tartatik; a dominikanusok, a sz. Orsolya szüzek templomai és kolostorai; a seminariumi, academiai szentegyházak, melly utolsót az academia épületével együtt hajdan a jesuiták birtak; az evang. ujabb izlésre épült szentegyház, s a félreeső ref. templom; a püspöki palota; a kétemeletes nagy kiterjedésü kamara-ház, mellyben a posta, harminczad s beváltó pénztár hivatalok vannak telepitve; a vármegyeház; a tanácsház; a felső-kaszárnya; vége gr. Andrássy, Szirmay, Barkóczy, Csáky, Péchy, Sos stb. nemzetségek lakházai. Népessége a legujabb katonai összeirás szerint 13,034 lélek, kik közt 4738 tót, 2904 magyar, 2592 német ajkú, 729 izraelita, 113 orosz, 100 czigány, 2838 pedig részint belföldi, részint külföldi idegen. Vallásukra nézve reform. 898, evang. 1039, izraelita 729, gör. kath. 113, a többi római katholikus. Foglalatosságuk kis részben föld és szőlőmüvelés, nagyobb részben kézmüi és gyári ipar, és kereskedés. Szántóföldjei termékenyek, különösen rétjei nagyon jók; szőlőhegye savanyus, de állandó asztali bort ad; a városi vágásokra osztott erdő igen tágas és szép. Egyébiránt Kassa, saját határán kivül, földesuri joggal birja még Forró mezővárosát, és 18 más helységet; s csak az uradalmi erdőség 29,000 holdra felrug. A kézmüvesek száma 539, kik közt sok a csizmadia, s ezek becses kordovány csizmáikkal Debreczenbe is lejárnak. Van itt 1 kőedény-, 1 vasszög-, egy jó hirben álló bőrgyár, répaczukorgyár, eczet- rosolis- liqueur- kártya, több burnótgyár, papiros- s puskapormalom, egy kisebb s egy nagyobb posztógyár, s egy könyvnyomda. Van itt tovább egy kath. királyi nagyobb gymnasium a praemonstrati szerzet alatt 8 osztálylyal, egy kir. academia, mellyekben vegyesen magyar és német nyelveken adatnak elő a különböző tudományok, de a tót nyelv is rendesen tanittatik; királyi nemes Convictus, papnövelde, 1 kisdedóvoda, nemzeti és rajz-iskola, 3 könyv- és műárus. Mulatságul szolgálnak a városi játékszin, a város közepén levő téres sétahely, melly három soru magas nyár és gesztenye-fákkal ültetett be; a város kies környéke, mellynek közelében fürdők, hámorok, gyárak, stb. bőséggel találtatnak. – De kereskedési forgalma szinte nagy fontosságu, mert északi Magyarország fővárosául Kassát méltán tekinthetni, s a Magyarország és Galiczia közti kereskedésnek középpontja. Fő kereskedési czikkek a bor, gabona, dohány, gubacs, posztó és gyolcs, bőr, kalap s más kézmüi áruk, piskolcz, vas s más ércznemüek, papiros, asztalos-enyv, stb. Öt országos-vására csekély, de hetivásárai felette népesek. Diszesitik végre Kassát az itt székelő fő egyházi, polgári és katonai kormányszékek. Igy Kassa székhelye egy római kath. püspöknek, s káptalannak. E püspökség 1804-ben állitatott, s megyéje, melly kiterjed Abauj, Sáros és Zemplén vmegyékre, a hajdani egri püspökség területéből szakittatott ki. Van benne 1 jövedelmes apátság, 3 jövedelmes prépostság, 1 káptalan 6 kanonokkal, 3 fő, 17 al-plebánia. Továbbá Magyarország az uj rendezés szerint 5 kerületre osztatván, ezekből egy kassai kerületnek czimeztetik, s e kerület áll: Abauj-Torna, Gömör és Kis-Hont, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg-Ugocsa, és Máramaros vmegyékből. Mellynélfogva Kassa székhelye a kassai kerület főispánjának, s a mellé rendelt katonai főparancsnoknak, s az ezekhez tartozó különféle hivataloknak, az egyesitett Abauj-Torna megyék főnökének, és több kincstári hivataloknak. – E város hajdan 2 faluból állott, u. m. Alsó- és Felső-Kassából; de a Sajó melletti szerencsétlen ütközet után IV. Béla az alsó-kassai lakosoknál kitünő fogadtatást nyervén: Alsó-Kassát városnak tette, s különféle szabadságokkal megajándékozta. Későbben (1270) V. István Felső-Kassát is ide csatolván, az egyesült helységet királyi városi rangra emelé, s ennek előbbeni birtokosait, u. m. Lodomerit, Theodorit, Gallit, Csány és Göncz falukkal ajándékozá meg. Kassának ekkori lakosai szászok voltak, s a bányamüvelés levén fő foglalatosságuk: a többi szepesi szászokkal együtt kamaragróf által kormányoztattak. Ezenkivül laktak itt gazdag kereskedő zsidók is, de ezeket idővel I. Lajos kiüzette. IV. László 1290-ben a várost kőfalakkal, sánczokkal vétette körül, mellyeket II. Ferdinand megnagyobbitott, I. Leopold pedig hozzá erős fellegvárat épittete. I. Károly Kassát Amade Pál nádornak, Göncz birtokosának adá el, mivel a lakosok Trencséni Mátéval tartottak: de ezek uj földesurokat megölvén, az öt gyermekkel hátramaradt özvegy minden jogairól lemonda, sőt 2 fiai a kassaiakkal egyetértvén a rozgonyi ütközetben Károly ellen harczoltak, s ott el is estek. E győzedelmes ütközet után melly az elhatalmasadott Trencsényi Mátét végképen tönkre tevé, Kassa is visszatért törvényes urához, s ez szabadságaikat ujolag megerősitette. Erzsébet I. Károly hitvese kezdte el épittetni a maig fenálló roppant szent Erzsébet templomát, s ugyanez ajándékozta a városnak Forró helységét, és Szántón némelly szőlőket. I. Lajos 1346-ban vérhatalommal ruházza föl. Ugyanez 1361-ben Kassát árurakhelynek (Stappelplatz) rendeli az orosz és lengyel portékákra nézve, s egyszersmind vásárok tartására szabadságot enged. Corvin Mátyás megengedi, hogy a kassaiak a buda pénzmérték szerint pénzt verethessenek, s az itt vertt pénzek oldalain egyfelől C. betüt, más felől franczia liliomot lehete szemlélni. 1430. nagy döghalál uralkodik. 1461-ben az ujvári vár széljelhányatására Kassa kölcsönzött lőszerszámokat; 1528. pedig katonákat küldött Szepes vára oltalmára. 1556-ban majd az egész Kassa elég, s a dominikanus és sz. ferenczi szerzetesek kiköltöznek. 1568-ban a szepesi városok kamarai kormányszéke Kassára tétetik. 1619-ben Bethlen Gábor itt országgyülést tart, s ugyan itt ment végbe 1626-ban Brandenburgi Katalinnali pompás összekelése. 1653. III. Ferdinand tulajdon palotáját a jesuitáknak adja, kik már 1630 olta az ifjuság nevelését magukra vállalták. 1659-ben Kisdi Benedek egri püspök academiát állit, s ezt I. Leopold 1660-ban arany pecsétes levéllel erősiti meg. 1674-ben aug. 22-kén iszonyu gyuladás ütötte ki magát, melly alkalommal 300 ember veszté életét. 1676-ban földrengés. 1682-ben Tököli országgyülést tart. Az 1848-ki magyar forradalomban kétszer volt Kassa közelében ütközet a császári osztrák és magyar seregek közt, de mind a kétszer az utóbbiak szétverettek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kassa, a megye fő és székhelye, nemcsak Abaúj-Tornamegyének, hanem egész Felső-Magyarországnak is egyik legszebb és legfontosabb városa önálló törvényhatósággal. A megye éjszaki széléhez közel, a Hernád téres jobb partján fekszik ott, a hol a völgy hirtelen összeszűkűl annyira, hogy a városon felűl a megye határáig, sőt még azon túl is jó darabon alig jut hely a folyó mellett egy szekérútnak és a vaspályának. Nyugatról a szomolnok-kassai hegység erdős nyúlványai, keletről pedig az eperjes-tokaji hegylánczolat csekély magasságú, de meredek esésű s jó részt szőlőültetvényekkel borított oldallejtői ereszkednek le a város alá; éjszakon e két hegységnek összehajló s fokozatosan magasbbodó erdős bérczei egységesnek látszó hatalmas háttérré csoportosúlnak mögötte, míg dél felé szép tágas völgylapályra néz. Így Kassa fekvése mind tájképileg nagyon kies, mind éghajlati és közlekedési tekintetben igen kedvező. A Hernád Kassának csak a keleti szélét érinti; de magát a várost is átszeli hosszában két víz-ér: az egyik a Hernádból kiágazó s a városon alúl bele ismét visszatérő Malom-árok, melyet a kassaiak még a XIV. században ástak; másik az éjszaknyugati magas hegyek közűl érkező Csermely patak, mely a városon amazzal egyközűleg s részben beboltozott mederben végig futva, annak közepén, a tágas Fő-útczán két ágra válik, egy keskeny, hosszú szigetet alkot s aztán ismét egy mederbe egyesűlve, a városon alúl a Hernádba ömlik. Kassa meglehetős szabályosan épűlt s a hosszas négyszög alakú Belvárosból meg öt külvárosból áll, melyek a Belvárost egészen körűlveszik, még pedig keleten és éjszakkeleten az Újváros, éjszakon és éjszaknyugaton a Ferencz-város, nyugaton a József-város,délnyugaton a Tábor és délen az Erzsébet-város. Az éjszakról délre húzódó Belvárost egész hosszában végig metszi s csaknem egyenlő két félre osztja a már említett Fő-útcza. Itt vannak Kassának legnevezetesebb középűletei, legérdekesebb régi és legszebb új házai, legfényesebb üzletei és első rangú vendégfogadói, valamint általában ez a fő ere a város társadalmi és üzleti életének. A Fő-útcza déli felében, a felső és alsó végén díszes közkertté alakított Csermely-szigeten pompázik Kassa legnevezetesebb épűlete, a Szent Erzsébetről czímzett róm. kath. püspöki székesegyház, hazánkban a csúcsíves építészetnek egyik legrégibb (XIV. század) és legkiválóbb remeke, melyet „Építészeti emlékek Felső-Magyarországon” czímű közleményünk tűzetesen ismertetett (V. köt. 80. s köv. l.) s melynek 1877-ben megkezdett stilszerű teljes megújítása már a befejezéshez közeleg. Szomszédos ezzel dél felől a XIII. századból való Mihály-kápolna, éjszakon pedig a XVII. században épűlt zömök Orbán torony. Ezen fölűl állt ugyancsak a szigeten a régi színház is, melyet 116 évi használat után 1894-ben rozzantsága miatt bezártak, de helyén most új, fényes színház-palota épűlt, a melyet 1899 őszén nyitottak meg. A Fő-útcza díszes új házai közt még elég sok régi, csúcsíves és renaissance izlésű házat is láthatni, melyek mind megannyi jellemző maradványai a város egykori sajátos építészetének. Szintén ebben az útczában van a legtöbb templom és iskola, itt van a legnagyobb állami hivatalokon kivűl a barok stilű városháza és a hasonló építésű vármegyeháza, továbbá a püspöki palota, a prémontreiek társháza (főgymnasiummal), az „Andrássy-udvar” nevű pompás bérház, két nagy gyalogsági kaszárnya, a Felső-magyarországi múzeum, egy honvéd-kaszárnya, a pénzügyi palota és az Orsolya-apáczák zárdája. A keresztútczák közűl legszebbek a székesegyháztól nyugatra a Forgách-útcza és keletre a Kossuth Lajos-útcza, mely a Széchenyi-liget nevű nagy és szép közkerten át egyenesen a díszes vasúti állomásra nyílik. Ez útczában legföltűnőbb az ágostai evangelikusok bizanti stilű kupolás temploma. Innen éjszakra a szomszédos útczákban van a református templom, a kir. jogakadémia, a tanító- és tanítónőképző-intézet, a főreáliskola, stb. A Belvárost hajdan várfalak és bástyák környezték. Ezek helyén ma tágas és részben fasorokkal is díszített terek és útczák vannak, minők éjszakon a Ferencz József-tér, nyugaton a Rákóczi- és Bethlen-körút s a kettő közén levő Kül-, Közép- és Alsó-sétatér, délen a Szepsi-út a mór stilű zsidótemplommal, az Erzsébet-tér és Eperjesi-út, keleten a Hernád-sor, a Barkóczy-út és a már említett Széchenyi-liget. Ezeken kivűl terjednek az újabb keletű külvárosok, melyekben a szép egyenes útczák nagyvárosias magánházai mellett lépten-nyomon iskolák, kaszárnyák és gyárak vonják magukra figyelmünket. Ilyenek a Ferencz-városban a Felső-magyarországi múzeum új palotája, a katonai alreáliskola és a gazdasági iskola hatalmas és díszes épűletei, a közép-ipariskola, a Ferencz József-kaszárnya és a kir. dohánygyár; az Újvárosban a szekerész-kaszárnya és a Hernádon túli kültelken a nagy terjedelmű sátor-tábor; a József-városban a felső leányiskola, csendőrségi és tüzérségi kaszárnyák, görög katholikus és orthodox zsidótemplom, meg számos gyár; a domboldalon telepűlt s kisvárosias Tábort különösen tégla- és keramitgyárai jellemzik; az Erzsébet-városban, az Erzsébet-árvaházon s a katonai épűleteken és tárházakon kívűl a legkülönfélébb gyárak egész serege tűnik szemünkbe, melyeknek sűrűn emelkedő kisebb-nagyobb kéményei már messziről hirdetik a délvidékről érkezőnek, hogy Kassán, mondhatni, minden iparágnak megvan a maga termelő telepe. Kassa lakossága ma meghaladja a 30.000 lelket, mely szám a katonasággal együtt többre nő 34.000-nél. Anyanyelvre nézve a népesség vegyes, de a magyarúl tudók összes száma már az 1891-iki népszámláláskor 71.38%-ra rúgott. A lakosság 2/3-da a róm. kath. egyház híve; a többi négy felekezet közt oszlik meg, ú. m. gör. katholikus, ágostai evangelikus, református és zsidó. Az értelmiségi, kereskedő és iparos osztályok mellett elenyészőleg csekély az őstermeléssel foglalkozók száma. Ehhez képest a város köz- és társadalmi élete igen előkelő fejlettségű, sőt Felső-Magyarország nagy részére nézve irányadó és vezető szerepre emelkedett. Közel hatvan azon egyesűletek száma, a melyek irodalmi, művészeti, közművelődési, közgazdasági, társadalmi és emberbaráti czélok megvalósításán buzgólkodnak. Kassa keletkezésének története ismeretlen. Helyén már a népvándorlás korában telep volt, mert határában nem régiben azon korból való sírokra akadtak. A magyar történelem csak a XIII. század első felében kezdi emlegetni Kassát. Akkor még két szomszédos, Kassa és Fel-Kassa nevű falucskából állott. Később a két falu egyesűlt, városi rangra emelkedett s német telepesekkel népesűlt be, kik az Árpádok korában folyvást szivárogtak erre a vidékre. Első, IV. Bélától 1249-ből való szabadalomlevele „villa regia”-nak mondja s már régibb szabadalmat is erősít meg. Azon túl V. István, Róbert Károly, Nagy Lajos és Mátyás királyoktól újabb szabadalmakat nyert s egyre emelkedett fontosságban már helyzeténél fogva is, a mennyiben érintkező pontja volt az Al- és Felföld forgalmának; majd pedig a XIV. század elején védőművekkel vétetvén körűl, valóságos kulcsa lett e részen Felső-Magyarországnak. 1347-ben szabad kir. várossá emeltetett árúmegállító és vásártartó joggal. Tekintélyét nem kevéssé növelte az, hogy ámbár még nem volt megyei székhely, Abaúj- és Sárosmegye nemesei 1335 óta gyakran tartották benne gyűléseiket. A XV. században már jobban megvolt erősítve, mikor a cseh Giskra lett benne úrrá, mint a királyné főkapitánya. Kassa nagyobb fontosságú szerepe és nagy eseményekben gazdag mozgalmas élete főleg a XVI. században kezdődik. A reformáczió Kassán vert először gyökeret; onnan indúlt ki az új tanok irodalma is; de viszont az ellenreformáczió is itt lépett föl legnagyobb erőszakkal. Belgiojoso királyi vezér 1604-ben karhatalommal elvevén a protestánsoktól más templomokon kivűl a Szent Erzsébet egyházat, ezzel az akkor még legnagyobb részt protestáns várost arra indította, hogy Bocskay erdélyi fejedelemnek a nemzeti és vallási szabadság érdekében ép akkor kibontott zászlajához csatlakozzék. Ettől kezdve Kassa története szorosan egybekapcsolódik a nyomban bekövetkezett százados szabadságharczokkal, melyek viharai közben tömérdek viszontagságot állott ki. Bocskay ugyan 1606-ban Kassán meghalt; de Bethlen Gábor itt országgyűlést tartott a protestánsok sérelmeinek orvoslására és szintén Kassát tette felső-magyarországi hadjáratainak fő hadiszállásává. Aztán a linczi békekötés értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem bírta. Abaújmegye ebben az időben tette át székhelyét Gönczről Kassára. Szintén ekkortájban állította föl Kisdy Benedek egri püspök az egyetemnek nevezett akadémiát, mely azonban megszűnt, mielőtt életre valóvá fejlődhetett volna. Rákóczi György halála után (1648) önként meghódolt a város a királynak abban a reményben, hogy valahára a köz- és vallási béke visszatér falai közé. De III. Ferdinánd alatt a vallási villongások ismét lángra lobbantak, a mit szinte rémuralommá fokoztak az akkori katonai parancsnokok: Spankau, Strassoldo és Kobb Farkas Frigyes. Ekkor jelent meg hadaival Kassánál Thököly Imre, ki a várost 1682-ben ostrom alá fogta s be is vette, belőle a szerzeteseket kiűzte. 1687-ben Caraffa eperjesi vértörvényszéke éreztette kegyetlen hatalmát Kassával is. 1704-ben II. Rákóczi Ferencz hadai vették be a várost. 1706-ban Rabutin vezér romboló ostrommal támadta meg, de nem tudta hatalmába ejteni. 1711-ben újabb ostrommal támadtak a császáriak a városra, de Kassa csak a szatmári békekötés előtt hajolt meg. Nagy időbe kerűlt, míg a város a viszontagságokat annyira kiheverhette, hogy lehanyatlott ipara, kereskedelme és minden téren való művelődése ismét föllendűlhetett; de régi ipara, melynek különösen az ötvösség messze földön nagy hírű dísze volt, nem újúlt föl többé. Századunk első tizedeiben igen nagy hasznára vált Kassának, hogy a megyei és felföldi nemesség mind nagyobb számmal költözött részint telelni, részint állandó lakóúl is a városba. Ez emelte akkor Kassát a magyar irodalom és színészet egyik fő helyévé, s ez adta meg a lökést azóta folytonos szellemi és anyagi emelkedésének.

Magyar Katolikus Lexikon

Kassa, v. Abaúj-Torna vm. (Košice, Szl.): 1. város a Hernád jobb partján, a v. Abaúj-Torna vm. és a →kassai érsekség székhelye. - A hagyomány szerint az I. Géza kir. idejében (ur. 1074-77) betelepített →szászok Ó-~ mellett építették föl közs-üket. 1230: okl. említi ~t, melynek lakói a Várhegyen erődítményt emeltek. A tatárok feldúlták, de 1249: már kir. város. Szász és flamand telepesek lendítették föl. 1312: Károly Róbert kir-t (ur. 1308-42) a ~iak támogatták az Omodékkal és Csák Mátéval szemben. I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) 1347: →szabad királyi várossá tette Buda kiváltságaival, 1367: Szomolnokbányáról ~ra telepítette a pénzverő kamarát. A 14. sz: a Bártfa-Eperjes-Késmárk-Kisszeben-Lőcse-~ városszöv. székhelye. - A →husziták idején Giskra bevette, I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) csapatai szabadították föl. 1526: a mohácsi vész után ~ Habsburg Ferdinánd oldalára állt, de Szapolyai János 1536: elfoglalta. Özvegye, lengyel Izabella 1552: adta át ~t a császáriaknak. 1554: a felső-mo-i főkapitányság és a vm. székhelye. Jelentősége a Bécstől Erdélyig vezető út kulcspontjaként is megnőtt. - Az →egri székeskáptalan részére az ogy. hiteleshelyi székhelyként 1596: ~t jelölte ki. 1603: Barbiano Jakab, Felső-Mo. kormányzója visszavette a tp-ot a prot-októl, és a kápt-nak adta, mely ~ról 1613: Jászóra, 1649: ismét ~ra költözött. 1687-ig ~ a pp-ök székhelye is, a kápt. 1725: telepedett vissza Egerbe. - A →reformáció lutheri ága a ném. lakosság körében 1526 e., kálvini ága a m-ok között 1550 k. gyökeresedett meg (3 ném., 3 m., 1 szl. lelkésze volt). A prot-ok egymással (ev-ok a ref-okkal, ill. e kettő az →unitáriusokkal) folytatott vitáinak is ~ lett a közp-ja. - A 17. sz: ~ végig szoros kapcsolatban volt az erdélyi fejedelemséggel: Bocskai István ~ról indította hadjáratát, s a →bécsi béke (1606. VI. 23.) u. ~ra tért vissza; itt halt meg. Bethlen Gábor 1619. IX. 5: elfoglalta ~t (IX. 6-7: kínozták halálra a kassai vértanúkat, Kőrösi →Márk esztergomi knk-ot, Grodecz →Menyhért SJ és →Pongrácz István SJ tábori lelkészeket), 1626: ~n tartotta esküvőjét Brandenburgi Katalinnal. A tp-ot (melyet 1604: Lippay Balázs hajdúkapitány elvett a kat-októl és a prot-oknak adott, de 1618: a kat-ok visszavették) Bethlen 1620: vette el a kat-októl. Halála, 1629. XI. 15. u. ~ ismét kat. lett. I. Rákóczi György erdélyi fejed. 1644: udvari ekklézsiaként ref. egyhközs-et alapított isk-val, székhelyét rövid időre Gyulafehérvárról ~ra tette át. A linzi békében (→harmincéves háború) föltételként szabta birtoklását. Az 1647:18-19. tc. a kat. és ref. hívőknek szabad vallásgyakorlatot s épületeikhez telket biztosított. - I. Lipót (ur. 1637-57) alatt 1657: került vissza ~ a kir. Mo-hoz. A ref-ok 1663. XI. 11: tp-ot avattak, isk-jukat fejleszteni kezdték, de 1672: lelkészeiket és tanáraikat elűzték. A ref. lelkész 1681: térhetett vissza. Épületeiket Thököly Imre 1682: visszaadta, de 1711: végleg elvesztették. 1687. I. 2: Fenessy György pp. újra fölszentelte a tp-ot. A prot-oknak a →türelmi rendelet nyitott új lehetőséget, 1811: a ref-ok, 1816: az ev-ok avattak tp-ot. - Az 1711. IV. 30-i →szatmári béke után III. Károly (ur. 1711-40) lebontatta erődítéseit, ezzel ~ stratégiai jelentősége megszűnt. - A 18. sz. végétől több magyar nyelvművelő társaság alakult a városban, m. nyelvű újság jelent meg. E mozgalmakban fontos szerepet játszott Batsányi János és Kazinczy Ferenc. - A szabharc alatt ~n is felszínre kerültek a m-szl. ellentétek. 1848. XII. 11: az osztrákok elfoglalták, 1849. II. 9: Görgey Artúr visszavette, VI. 24: cári csapatok vonultak be. Az elesett m. honvédeket a ~ melletti Magyarbőd (Bidovce) faluban temették el, 1992: a tp-kertben kopjafát állítottak tiszt-ükre. - Mo. fennállásának ezeréves évford-jára, 1896-ra 19 é. restaurálás után elkészült az Árpádházi Szt Erzsébet dóm. Országos ünnepség keretében egyik kriptájában helyezték örök nyugalomra az 1906: Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejed-nek, hozzátartozóinak (anyja, Zrínyi Ilona és József fia) és társainak hamvait. A Szt István-kpna alatti kripta látogatható. - 1918. XII: ~t cseh légionisták foglalták el. 1918. X. 28-1939. III. 14: (→bécsi döntés, I.) és 1945. V. 9-1992. XII. 31: →Csehszlovákiában K-Szlovákia főv-a. 2000: ~ Szl. második legnagyobb városa, a K-szl. kerület és a ~i járás székhelye. A II. vh. utáni kitelepítések és jogtipró intézkedések miatt magyar lakossága erősen visszaszorult, m. isk-ival és más intézményeivel ~ mégis a környező abaúji és tornai, zempléni magyarság szellemi közp-ja. - Lakói 1840: 9923 r.k., 546 g.k., 831 ev., 408 ref., 16 izr., össz. 11.724; 1910: 27.863 r.k., 3533 g.k., 89 g.kel., 2382 ev., 3591 ref., 20 unit., 6723 izr., 10 egyéb vall., össz. 44.211, ebből m. anyanyelvű 33.350; 1940: 42.148 r.k., 5658 g.k., 278 g.kel., 2923 ev., 5781 ref., 42 unit., 10.079 izr., 59 egyéb vall., össz. 56.889; 1991: össz. 235.160, m. 10.760 (4,58%); 2001: össz. 236.093, m. 8940 (3,79%). 1998: 235.160 (10.760 m.) - 2. esperesség a v. egri, majd kassai egyhm-ben. Plébániái 1910: Alsómislye, Bárca, Enyicke, Felsőolcsvár, Kassaújfalu, Kenyhec, Koksómindszent, Lengyelfalva, Regeteruszka, Széplak. - 3. plébánia. 1230: Cassa. 1257: már létezett. Tp-át ismeretlen tit-ra sztelték. Mai Árpádházi Szt Erzsébet tp-át 1300 k. építették. Pléb-ját 1687: állították helyre. A tp. 1556. IV. 13: leégett. 1842-45: földrengés rongálta, 1877-96: restaurálták, ez lett a szegyh. Kegyura 1880: a város. Anyanyelve 1880: m., ném., szl.; 1910: m., szl., ném.; 1940: m., szl., ném. - 4. g.k. esperesség a v. eperjesi egyhm-ben. A parókiát Zdoba filiájából 1851: alapították. Tp-a a szemináriumé volt, mai Kisboldogasszony tp-át 1886: építették. Anyanyelve 1880: rutén, m. - 5. Műv. emlékei. A kk-tól a 18. sz-ig ~ Felső-Mo. műv. közp-ja. Az 1350: épült →kassai Szent Mihály-kápolna diadalívszerű homlokzata az azt díszítő nyeregtetős toronnyal művtört. ritkaság. Az Árpádházi Szt Erzsébet tiszt-ére szentelt →kassai dóm a gótika egyik legjelentősebb emléke. É-i oldalán áll a Szt Orbán-torony, benne az 1556. évi tűzvészkor megolvadt harangok anyagából öntött 72 mázsás harang. - A ferencesek Szt Miklós tp-át a hagyomány szerint 1405: szentelték föl, a dóm építőműhelye is dolgozott benne. A 18. sz. elején barokk stílusban átépítették. Az orsolya apácák egykori rháza mögött, az egykori Apáca u. sarkán áll a 17. sz. közepén eredetileg ref-nak épült barokk, berendezésében rokokó tp. (magyar címert is ábrázoló szentélyi üvegablakát 1999: befalazták). - A főtértől K-re nyíló régi Tömlöc u-ban van a Miklós-börtön kk. épülete (2000: múzeum), mögötte a 19. sz. eleji ref. tp. mellett áll a 15. sz. Hóhérbástya, melynek belső udvarában a 19 sz. végén fölépítették II. Rákóczi Ferenc rodostói házának mását. - ~ közp-jától É-ra, a Kálváriához közel van a Rozália-temető, a barokk Rozália-kpnával, melyet az 1709-es járvány alkalmából építettek. Benne a pestistől védő, kisdedét tejével tápláló, csillagba foglalt Szűzanya képét látjuk, körülötte a →pestisszentek szobrai: Sebestyén, Rókus és Rozália, kétoldalt András és Zoerard (Benedek) zoborhegyi remeték fatáblára festett képei. - A városközponttól D-re, már kívül az egykori városkapun, áll az ún. Ispotály-tp., helyén már a 13. sz: kórház állt, a mai tp. 1730-33: épült. - 7. Szerzetesek. a) Páduai Szt Antal ferences konvent és tp. 1450 k. a Perényi család a konventuálisokat telepítette le, akik 1554: elmenekültek a prot-ok elől. 1650: a szalvatoriánusok jöttek. Házuk 1668: konvent, később a rtart. tanulm. háza. II. József (ur. 1780-90) 1788: föloszlatta, 1804: a ppségé, szem. lett. 1938: Csárszky pp. visszaadta a r-nek. - b) Jezsuita tp., rház és koll. A jezsuiták 1643: telepedtek meg ~n. 1654: kezdték a tanítást a Kisdy Benedek egri pp. által alapított nagygimn-ukban (1773: világi papok és tanárok, majd a prem-ek vették át). 1657: Kisdy Jeles Ppi Kassai Egyetem néven akad-t és szem-ot alapított, melyet Ungvárt kellett volna fölépíteni, de Lippay György 1659: ~ra rendelte és a jezsuitákra bízta. (1647: Ungvárt nemesi konviktust alapítottak, melyet később szintén ~i jezsuitákra bíztak.) Főisk-jukat I. Lipót kir. (ur. 1657-1705) egyetemi rangra emelte. - Tp-ukat II. Rákóczi Ferenc nagyanyja, Báthory Zsófia építette (gondozását később a prem-ek vették át, 1990: visszaköltöztek régi rházukba). A tp-ban a czestochowai Szűzanya képe utal a fejedelmi alapítónő nagyatyja, Báthory István lengy. kir. áhítatára. A jezsuitákat 1682: Thököly, 1706: Rákóczi Lengyo-ba száműzte. 1709: tértek vissza. Tp-ukban Mária-, Vérrel verejtékező Krisztus-, Fájdalmas Szűz-, Szt Kereszt- és Szt Ferenc Szíve-társulat létezett. A szegények számára szálláshelyet és kórházat tartottak fenn. 1760: ők építették a Kálváriadombon a →kassai kálváriát. A ktor épületében működött egykor a kassai jezsuita egyetem, itt szerk. Baróti Szabó Dávid, Batsányi János és Kazinczy Ferenc a Magyar Museum c. folyóir-ot. A ktor épülete előtt áll az 1710-11-es pestisjárvány emlékére 1720-23: emelt Immaculata szoborcsoport. A koll-nak nyomdája volt, melyet 1762: eladtak (→kassai jezsuita nyomda). - Házfőn-ök és ig-k: 1616: Banky János, 1655: Keresztes István, 1661: →Palkovics Márton, 1669: Lanczmár Márton, 1680: Pethő István, 1682: →Hrabovszky Miklós, Szécsen Miklós, 1689: Gribóczy Mihály, 1691: Permay László, 1695: →Kecskeméthy János, 1696: Pethő István, 1699: →Jurkovicz János, 1712: →Szerdahelyi Gábor, 1721: →Kecskés Ferenc, 1723: György Imre, 1727: →Sigray András, 1728: →Timon Samu, 1731: Kecskés Ferenc, Cserkó István, 1734: →Csernovics Ferenc, 1742: →Kunics Ferenc, 1750: →Repszeli László, 1755: →Hávor János, 1759: Kéry Ferenc, 1764: Molnár János, 1766: →Szegedi György, 1768: →Fodor Mihály. - Itt működött →Kaprinai István is. - c) Az orsolyiták 1699: telepedtek meg ~n. Egykori rházuk a prem. tp-mal szemben, a főtér túlsó oldalán van. - d) A domonkosok tp-a ~ legrégibb egyh. épülete. 1303: említik, 1700-50: barokk stílusban átépítették. 2000: zeneisk-ként használt egykori ktorukban volt a 13. sz: ~ első isk-ja (a régi Domonkos térnél a piac mellett). - 2 kódexe és 20 nyomtatott kv-e ismert, a teljes kvtárat egy 1604-es feljegyzés alapján 2-300 kötetesre becsülik. - A domonkos nővérek 1912: isk-t nyitottak ~n. 8. Búcsújáró hely: →kassai dóm, →kassai kálvária (2). 9. Iskolái. a) A középkori pléb. isk. a 16. sz. elején humanista gimn-má vált. 1550 k. ev., majd ref. vezetés alá került. A humanista gimn. tananyagot és teol-t oktató ref. isk-t, melyet vsz. 1 tanár vezetett, 1671: megszüntették. - b) →Kassai Premontrei Gimnázium - c) →kassai jezsuita főiskola - d) Balassa Zsuzsanna 1657: alapította a →Kassai Királyi Alapítványi Konviktust. - e) Az orsolyiták leány el. népisk-jához 1860: tanítónőképzőt csatoltak. Ez 1868: 3, 1888: 4 évf-os lett. 1900: polg isk-t, 1905: a város szélén, új épületben női gazd. tanint-et, keresk. szaktanf-ot és f. leányisk-t nyitottak. Az utóbbiból 1915: gimn. lett. 1920: csak az el., a polg. és a keresk. isk-ban tanítottak tovább, mert a csehszl. hatóságok ezekben engedélyezték a m. nyelvű okt-t. 1937: épületüket visszakapták, s →Angelinium Leánynevelő Intézet néven szl. nyelvű leánygimn-ot és tanítónőképzőt nyitottak. 1938. XI-1945: az int. m-ul oktatott. - f) A kir. kat. el. isk. tanítóképzőt 1777: alapították. 1918: 13 tanára, 22 fős internátusa volt. 1919. VII. 31: Srobár teljhatalmú szl. min. bezáratta, s a Felvidék K-i részén ezzel megszüntette a m. nyelvű tanítóképzést. - g) A domonkos nővérek polg. leányisk-ját 1912: alapították. A nővérek a cseh kormány zaklatása miatt 1922: elhagyták ~t, az isk. a szl. nővéreké lett. 1941-44: ismét m. isk. 1942/43: 3 o-ban 6 tanárnő 148 leányt okt. 1945: a hatóságok megszüntették. - h) 1939-44: KALOT népfőisk. működött. 10. Üldözött papjai: 1950. IV. 6: Rokiczky Pál (1892-1952) esp-t letartóztatták, IV. 28: Bácsra, IX. 1: Galgócra internálták, 1951. VI: 4: 18 hónapra ítélték, 1952. III. 25: Pozsonyból súlyos betegen szabadult, VII. 5: meghalt. - 1950. IV. 26: Tátrai László (1919-89) kp-t letartóztatták, 1951. VII. 18. u. kémkedésért 12 é. ítélték; Eperjesen raboskodott; 1958. X. 25: szabadult. - 1950. IV. 28. u. Jonocskó András (1900-70) parókust letartóztatták, Podolinba, majd Bácsra internálták, 1951: Cseho-ba száműzték, csak fiz. munkát vállalhatott, 1968. VII. 1: tért haza. - 1950. X. 25: Sztuljákovics Pál (1895-1972) kp-t letartóztatták; Eperjesre, Podolinba, majd Bácsra internálták; 1952. IX. 1: szabadult. 11. Kat. sajtója: 1874-75: Katholikus Világ, 1898-99: Tisztes Ipar, 1899: Magyar Diák, 1900-03: Felsővidék, 1906-07: Felsővidéki Szemle, 1907-19: Felvidéki Újság, 1910-11: Kassai Levita, 1914-40: Kassai Katholikus Egyházi Tudósító, 1919-21: Esti Újság, 1920-21: Keresztény Munkás, 1921: Az Esti Újság Vasárnapja, 1921-22: Jövőnk, 1921-37: A Nép, 1932-41: Új Élet, 1932: Katholikus Nő, 1941-44: Kassai Kat. Tudósító, 1942-44: Szent Magyarok Lapja, 1942-44: Margareten Blatt, 1943: Kassai Kat. Nyári Egyetem. **-88-B.G. Jordánszky 1836:116. - Fridrich II:44. - Rupp II:258. - Velics II:91. - Schem. Ep. 1903:117. - KTN I:41. - Gerecze II:72. - MTC 1918:415. - Wick Béla: Szt Ferenc rendjének tört. Kassán. Kassa, 1942. - Polg. Isk. 1942/43:277. - Schem. Slov. 1948:47. - Zoványi 1977:299. - Csapodi-Tóth-Vértesy 1987:78. - Györffy I:55. - Mészáros 1988:198. - Hetényi Varga I:547, 556, 562. - Bálint-Barna 1994. - Szilárdfy 1994. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sokszor látok magam elölt egy képet: a háttérben a kassai Dóm elmosódó sziluettje, elöl pedig egy fiatalember áll, a szeme elé tett kézzel hosszan nézi az esti homályba olvadó csúcsíveket és csodás köcsipkéket. Tekintetében van valami fájdalom, valahogyan úgy néz, mint az, akinek szeretettjét viszi el a vonat ismeretlen messzeségek felé. Ez a fiatalember négy évvel előbb jött Kassára valahonnan a Kisalföld pereméről, s a sors úgy hozta, hogy most el kellett mennie. Búcsúzott Kassától. . . Ebben az alföldi fiúban láttam megtestesülve Kassa csodálatos átformáló erejét. Benne figyeltem meg azt a csodálatos metamorfózist, ahogyan a síksági falu fiából urbánus ember lett. Miben van ez az átalakító erő? — A kövekben? — A távolról sötétlő hegyekből idelengő szellő hoz talán valami misztikus varázst, a lustán hömpölygő Hernád ejti meg az idegent, vagy az emberek, az életüket megszabó életformák íze ejt meg? Ki tudná megmondani? Talán mindez együtt, a dolgoknak abban a misztikus vegyülésében, amit nem lehet a természeti törvények milligrammokban is durva műszereivel lemérni. A kassai lélek van, és évszázadok folyamán igen sokszor tett bizonyságot arról, hogy értékes komponense az egyetemes magyar léleknek. De meghatározni, hogy mi ez a lélek, miben különbözik és miben egyezik más városok lelki habitusától, igen nehéz feladat lenne. A művész már megkísérelte megsejtetni. Rohböck híres metszetében, az író a Féltékenységben, az öreg Garren alakjával talán közel jutott hozzá. A kassai lélek mégis misztikus valami, de valóság, amelyre, úgy vélem, építeni lehet. Az elmúlt húsz esztendő története bizonyítja, hogy ennek a léleknek a szavait lehet elnémítani, de nem lehet megmásítani. Az örök kassai lélek feltört akkor is, amikor egy idegen invázió zuhant reá, s a túlsúly és túlerő nehezékeivel igyekezett elfojtani. A megszállott Kassa nagyszerű példát szolgáltatott arra, hogy materiális erőnél vannak még nagyobb erők, amelyek a lelkek mélyén élnek és hatnak. Kassa ezért nem lehet soha idegen város. Az ősi kövek között ezrével telepedhettek meg a hódító pretoriánusok, a gót és barokk emlékek közé emelhettek modern üvegpalotákat, a Fő-utcán mégis a Dóm fenséges csúcsai uralkodtak, s az ősi kövekkel egybeforrott ősi lélek gyökerei sohasem száradtak el. A visszatért Felvidéknek talán legszebb városa Kassa. Azzá teszi nagyszerű fekvése, számos műemléke, rendezett utcái és nem utolsó sorban gyönyörű környéke. Valaki egyszer azt mondotta, hogy Magyarország egyik legurbánusabb városa. S ha összehasonlítást teszünk, mondjuk szétterpeszkedő alföldi városainkkal, valóban megállapíthatjuk, hogy Kassán évszázadok során igazi városi kultúra fejlődött ki. Tengelye az egy kilométeres Fő-utca, amelynek közepén magasra emelkedik gótikus templomaink egyik legszebbike: a Dóm. Mellette az egyik oldalon az építészeti szempontból jellegzetes Mihály-kápolna, másik oldalon pedig az Orbán-torony áll. A Dómmal egy vonalban, valamivel feljebb a színház épületét látjuk. A Fő-utca északi irányában a Rubies Zsigmond-utcában folytatódva a Csermelybe vezet. A Főutcából jobbra és balra húzódnak a régi Kassa jellegzetes utcái. Ugy a Fő-utcán, mint ezekben az utcákban számos műemlék-jellegű épületet találunk. Nem egy nagyszerű barokk palota hirdeti, hogy Kassa polgárai mindig gondot fordítottak a város csínjére. Az utcák a régi városrészben is rendezettek, s a régi Kassa összhangját csak az a néhány modern palota zavarja meg, amely a cseh uralom alatt épült. Az új urak nem törődtek a város építészeti összhangjával, vagy talán éppen az ősi házak közé becsempészett betonpalotákkal akarták az ősi kövek között élő emberek lelki egyensúlyát megbolygatni. Magyar várossá teszi, hogy van magyar polgársága, vagyis az a réteg, amely igen sok városunkban más nemzetiségek köréből került ki. Ez a polgárság nemcsak a kisebbségi sors megpróbáltatásai alatt forrott össze az értelmiségi réteggel, hanem már a háború előtti Magyarországon is szoros egységgé kovácsolódott. Ez a társadalmi folyamat hozta azután magával, hogy a cseh megszállás nem egy atomjaira hullott, egymással szemben állott, osztályokra tagozódott magyarságot, hanem egy osztatlan magyar társadalommal találta szemben magát. Kassa társadalmi fejlődésének szerencsés alakulása egyetemes magyar szempontból is példaadó lett volna, ha nem jön a háború utáni összeomlás. A legújabb korban a magyar társadalomnak az a szervi baja volt, hogy a magyar polgári rétegekhez igyekeztek hozzáidomulni, elmetszették polgári tradíciójuk köldökzsinórját s új életükben gyökértelenné váltak. Kassán ez a folyamat nem következett be, — legalább nem általánosan. Ha voltak is polgárságukat és polgári tradíciójukat megtagadó egyének, a polgári osztály zöme tovább is gondosan ápolta azokat a hagyományokat, amelyek nélkül egészséges polgárias gondolkodás elképzelhetetlen. A cseh megszállás ezt az újkori polgáriasodási folyamatot nem törte ugyan derékba, de a cseh-szlovák politika raffinált módszerei minden eszközt felhasználtak, hogy ennek a polgári osztálynak polgári életszínvonalát lesüllyesszék. A felszabadulás így egy gazdaságilag meggyengült, de öntudatában töretlen polgárságot talált Kassa városában, egy olyan réteget, amely igen értékes alkotója lesz majd a jövő Magyarországának. Abból, hogy Kassán a polgári réteg komoly vezetőszerephez jutott, következik, hogy a város mindig igen komoly tényezője volt a magyar szellemi életnek. A magyar szellemtörténetnek, mint tanulmányunk történeti részében rámutatunk majd, — számos fontos kezdeményezése indul el innét. Kassa a megszállás előtti utolsó években is a legtermékenyebb szellemi életet élő vidéki városok egyike volt. Kultúrcentrummá predesztinálta lakosságának kultúrigényessége. Színházában a színpadirodalom legkiválóbb klasszikus és modern alkotásaiban a legjobb magyar színművészek játszották, előadótermeiben a legkiválóbb magyar tudósok és írók jutottak szóhoz, zenei szempontból pedig egyenesen páratlan vidéki városaink sorában Kassa, mert hang verseny-dobogóin a világhírű művészek szerepeltek. Irodalmi és társadalmi egyesületeinek színvonala sohasem esett a vidéki városok nagyon sokszor dilettantizmust ápoló mélységeibe. Amikor Kassa gazdasági és jogakadémiát kap, a kiváló tudósok egész sora kapcsolódik be ebbe a kultúréletbe. Kassa a keleti Felvidéknek azonban nemcsak kulturális, de kereskedelmi központja is volt. A nagy kassai cégek és néhány gyáros gazdasági kapcsolatait úgy építette ki, hogy a város megszállás előtti utolsó félévszázadában Nagymagyarország egyik igen számottevő kereskedelmi tényezője lett. A megszállással ez a folyamat szintén megakad. Noha a cseh uralom alatt Kassát területileg és lélekszámban fejlesztették is, a cseh politika Kassából csak közigazgatási központot akart kiépíteni, gazdaságilag éppen úgy, mint a többi felvidéki városban, a tervszerű leépítés módszeréhez folyamodott. Kassa magyarsága az elmúlt húsz év alatt polgári életszínvonaláról, azt mondhatnók, kispolgári életszínvonalra kényszerült leszállani. Ez a változás fájdalmas volt, de a megfogyatkozott magyarság öntudatosan vállalta az új életformákat, összébb kellett húzódnia, elvesztette befolyását a város életének irányításában, de csodálatos módon nem szállította le kultúrigényeit. A magyar színházat látogatták, a magyar előadásnak mindig volt hallgatósága, a magyar könyvnek olvasója. A kispolgári, sőt sokszor proletársorsba hullott magyarságnak — kissé túlozva — főúri kultúrigényei voltak, mert tudta, hogy a kisebbségi nép számára a magyar szó és a magyar betű jelenti a magyar életet. A magyar szereti a fényes külsőségeket, a tündöklő életformát, de Kassa két kisebbségi évtizede bizonyítja, hogy vállalni tudja a szürke hétköznapokat is, amelyekben a dolgozó magyar kezek megtalálják egymást, akár írótollat, akár kalapácsot forgatnak. A kisebbségi sors még a mulatságok külső képét is megváltoztatja. Nincsen fényes megyebál, ragyogó toalettekkel és exklusiv előkelőségekkel, hanem magyar bál, amelyen a város minden társadalmi rétege részt vehet és ahol a legfényesebb toalett a magyar, vagy magyaros ruha. Magyar, vagy szlovák város-e Kassa? Ezt a kérdést számtalanszor vetették fel az elmúlt húsz esztendő alatt s a cseh statisztika a maga módján meg is felelt a kérdésre, amikor az utolsó népszámlálás 18%-ra szállította le a magyarság arányszámát. A történelem épúgy mást bizonyít azonban, mint ahogy a cseh statisztika valótlanságáról meggyőződhetik mindenki, aki egyszer végigsétál Kassa utcáin. Kassa magyar alapítású város és előbb germán bevándorlók, később pedig szláv beszivárgók változtattak jellegén. Átmenetileg egyidőre el is németesedett, de a történelem megpróbáltatásai után a német befolyás eltűnt s Kassa ismét visszanyerte magyar jellegét. Ujabbkori kultúrélete mindig magyar kultúrélet volt. A szlovákság beszivárgása csak elenyészően csekély — sajnos — annál veszélyesebb volt. A primitivebb szláv életformákban, a lágy szláv nyelvekben csodálatos asszimiláló erő van. Igv értjük meg, hogy színmagyar ősi települések miként szlávosodtak el, s hogyan lehet, hogy ma szín-szlovák községekben tömegével találunk magyar nevű, de már magyarul nem beszélő családokat. Kassa környéke sem volt eredetileg szlovák. Az ősi magyar nyelvhatár egészen Délsárosig terjedt és a szlovákság az évszázadok folyamán lassan fokozatosan nyomult délfelé. Kassa környéke így szlovákosodott el és a szláv befolyás nyelvileg éreztette hatását Kassa egyszerűbb népi rétegeinél is. Ennek a népi rétegnek egy része valóban elszlovákosodott, zöme azonban még nyelvében is csak félig lett szlovákká. Kassa régebbi külső peremén a „Hochstadt"-ban, vagy amint Kassán nevezik a „Husták"-on ma is igen sokan vannak, akik két nyelven beszélnek — és ez az érdekes — egyszerre. Valami különös szépnek éppen nem mondható keveréknyelv ez, szlovák szavak magyar ragozással és fordítva. A cseh statisztika ezeket az egyszerű embereket könnyen és egyszerűen szlovákoknak minősítette. De a nemzetiség kritériuma nem lehet egyedül a nyelv, különösen akkor nem, ha ez a kritérium sem biztos. A Husták lakói nyelvükben csak félig voltak magyarok, lélekben azonban egészen. Magyar újságot olvastak, magyar színházba jártak, magyar pártokba léptek be és gyermekeiket magyar iskolába járatták: 1938 őszén pedig a felszabaduláskor az első piros-fehér-zöld zászlók a Husták házain jelentek meg. Szlovákká minősítésük önkényes és rosszindulatú volt. Kassa arányszámát azonban még így sem tudták volna 18% alá sülylyeszteni. Igaz ugyan, hogy a megszállás alkalmával igen sokan — főleg a honoratior osztályból — jöttek át Csonka-Magyarországba és így a magyarság lélekszáma megcsappant. Kassa magyar jellegét még ez sem befolyásolta volna, ha a cseh uralom alatt nem telepítenek Kassára tízezrével szlovákokat és cseheket, kisiparosokat, kereskedőket, hivatalnokokat, munkásokat. Kassát a cseh uralom mesterségesen felduzzasztottá és a jövevények eluralkodtak az őslakókon. Egészen új koloniákat kellett építeni az ezrével tóduló idegeneknek. A felszabadulás után Kassa megszabadult ezektől a jövevényektől s csak ottmaradt telepeik emlékeztetnek arra, hogy a Moldva partjairól idevezényelt jövevények egykor itt uralkodtak. A keleti Felvidéken, a magyar Alföld északi nyúlványában fekszik a Hernád folyó mentén Kassa városa. A környéken végzett ásatások valószínűsítik a feltevést, hogy e helyen római település és valószínűleg katonai állás volt. A város elnevezése keletkezésével egyidősnek látszik; szláv és német neve magyar nevének változatai csupán. A honfoglalással magyar birtokká lett Kassát Osád vezér kapta birtokba, kinek fia Örs, a Várhegyen várat épít. így lesz Kassa az első erőssége Szent István földvári sorának. A vár tulajdonát a XI. században az Aba nemzetség kapta meg. Míg az ország nyugati gyepűit a már letelepedett besenyők és kunok védik a német betörés ellen és Szent László visszaveri Ungvárnál és Borsavánál a kun hadakat, a Szepességben megindul a szászok, frankok és flamandok letelepedése. Főleg a szászok húzódnak befelé és lesznek alapítói a későbbi német városoknak és ezzel indul meg a magyar Kassa elnémetesedése is. Az ország belsejében nemesi vármegyék alakulnak, a Felvidék királyi birtokot képez és lesz Kassa is Imre király királyi városa. IV. Béla lázadó fiának adja az ország jó részét, közte Kassa városát is. Egyébként is, Kassa birtokáért szívesen harcolnak királyaink. IV. István után V. István veszi a várost tulajdonába, majd kegyes pártfogásába. V. István a német jövevényeket, a „hű kassai vendégek"-et a város „örök tulajdonosáivá teszi, akiknek azután IV. László megengedi, hogy városukat fallal vegyék körül és így védhessék magukat a kunok betörései ellen. Ennek a várfalnak nyomai észlelhetők még ma is a Fegyverház-, Bástya-, Vársánc-, Várkapu-, Harang- és Fazekas-utcák vonalában. A legépebben megmaradt falak a Mária-udvarban találhatók. Utolsó Árpádházi királyaink gyenge uralkodása alatt a hatalom az oligarcha családok kezébe került. A Felvidéken Csák Máté és Róbert Károly pártharcában Kassa városa Csák mellé állott és amikor a király 1311-ben a városi Amadénak adományozta, Kassa polgársága Amadét meggyilkolta. A király nem állott bosszút a város polgárságán, hanem a rozgonyi győzelem után a polgárokat szabadalmaikban megerősíti, mire a kassaiak ismételten hűséget fogadnak királyuknak. Kassa ekkor a Felvidék leggazdagabb városa és központja a Lengyelország felé irányuló közvetítő kereskedelemnek. Innét irányítja Nagy Lajos politikáját Lengyelország felé, így lesz Kassa Nagy Lajos Magyarországának egyik fontos gazdasági és politikai központja. Mikor a lengyelek Lajost királyukká választják, a lengyel rendek 1374-ben Kassán gyűléseznek, itt biztosítják maguknak „nagy privilégiumaikat" a királyi hatalommal szemben. Ugyanezen évben Nagy Lajos az országgyűlést is Kassára hívja össze. Kassa továbbra is dédelgetett városa marad a királynak. Pallosjogot, majd vásárállítási, szabad bíró-választási jogot adományoz a városnak s 1379-ben Kassa szabadkirályi város rangjára emelkedik. Nagy Lajos díszes címert is adományoz Kassa városának. Nagy Lajos alatt költöznek Kassára a domonkosok és építik fel Kassa egyik legrégibb gótikus egyházi emlékét a Nagyboldogasszonyról elnevezett templomot. 1550-ben Lippai János kassai főbíró fegyveres erővel elfoglalja a templomot és a protestánsoknak adja. II. Rudolf császár a templomot éléstárnak használja. 1700-ban lesz újra a rendé és restaurálása során a kor uralkodó divatja jutván kifejezésre, a gótikus alapépítményt barokk cirádákkal díszítik. Nagy Lajos korában építik fel a városi polgárság áldozataiból a nevezetes Szent Mihály kápolnát. A kápolna temetőben épült; sorsa egy a város sorsával. 1556-ban tűzvész pusztítja. 11 évvel később képrombolók összetörik oltárait és a XVIII. században egyformán szolgálja katolikus és protestáns híveit. Mai formájával, eredeti építészeti szerkezetével is híven őrzi a XIV. sz. kassai építőmesterek művészetének emlékét. Zsigmond király alatt Kassa kereskedelmi súlyát megtartja és tovább folyik az élénk kereskedelem Szilézia— Danzig, Krakkó—Oroszország irányában. Innen irányul a magyar király figyelme ismét Lengyelország felé, itt találkozik Zsigmond Ulászló lengyel királlyal. A város polgársága a király engedélyével új falat épít a város körül „az ellenség elől való megvédés" céljából. Ebből a körfalból több kisebb részlet maradt meg. Ezidőből származik a Hóhér-bástya épülete, mely az akkori nyolc bástyának egyike volt. Giskra huszita seregét Erzsébet királyné hívja be a városba: így szeretné biztosítani fia számára a trónt. 1441-ben Kassa Giskrát kapja főkapitányának, Ulászló kétszer is hiába kíséreli meg a város felszabadítását és Kassa jó két évtizedig a huszita zsoldosok áldozata lesz. Templom-udvarokból és váraikból rohamokat intéznek a városi polgárság ellen, kíméletlenül pusztítják a város értékeit. Kassa huszitává lett polgárai később beolvadtak a protestantizmusba. A Giskra ellen alakult öt város szövetségében Kassát is ott találjuk. Ujabb fejlődésnek indul Kassa városa Mátyás uralkodásával. Mátyás országos kultúrális törekvései mellett Kassát is támogatja és többszöri ottartózkodása nagy hatással volt a város gazdasági, építési, szobrászati, festészeti és ötvösművészeti fejlődésére. Mátyás király ad új lendületet a már XIII. sz.-ban megkezdett Dóm építésének. Kassa városa rendkívül fejlett művészi ízlésről tesz tanúságot a templom megalkotásánál. A Dóm külső és belső formagazdagsága, a kőbe, fába és vasba öntött gót ihletettséggel kivitt bibliai képsorozata és más koncepciók csodás tökéletességgel olvadnak művészi harmóniába. Mátyás emlékére nevezték el a Székesegyház déli sarkában lévő oszlopát Mátyás-oszlopnak. Nevéhez fűződik a Mátyás-oratórium, a Mátyás-lámpa és Király-lépcső. Kassára menekül Mátyás feleségével a török által behurcolt mirigy-halál elöl. Kassa követei állandó érintkezést tartanak fenn a királlyal, közelében tartózkodnak és így Kassa elsőnek értesül az országos ügyekről. A király felszólítására a város hozzájárult a magyar korona kiváltási díjához, viszont a király is hozzájárult harminc arany forinttal a városháza építési költségeihez. XV. sz. elején épül fel a csúcsíves „Lőcsei-ház", az épület nevét onnét kapta, hogy 1561-ben a ház Lőcse város tulajdona és lőcsei kereskedők szállása volt. Kilenc évvel későbben Kassa városa megvette, és lett belőle a város legelőkelőbb szállója, ahol fejedelmek és követek szállnak meg. E házban született Szatmáry György, későbbi esztergomi érsek. Kassa városa tovább fejlődik Ulászló alatt is. Jelentősége, történelmi hivatása emelkedik, mikor az ország királyát megvédi öccsével, Albert lengyel királlyal szemben. Albert a város falait nehézágyúkkal lövette, de a város az ostromot visszavetette; jutálmul a király megerősíti és kiterjeszti a város árumegállítási jogát és pénzverő jogot ad Kassának. A husziták támadása és a reformáció után veszi kezdetét a török hódoltság és az ellenreformáció köre. Kassán jelenik meg 1521-ben az angol származású John Knox lutheránus prédikátor. Ugyancsak itt látjuk ebben az időben Bornemissza Péter protestáns prédikátort és írót. A protestánsok elfoglalják a Szent Erzsébet székesegyházat s csak 1603-ban adja vissza Rudolf a katholikusoknak, mikor az egri káptalan püspökével a városba menekül. Kassán évtizedekig nincsen ezidőben templomuk a katolikusoknak. A török idők alatti, csaknem a magyar Felvidékből álló Magyarországon méginkább megnő Kassa város jelentősége és lesz belőle a Felvidék kulcsa. A trónviszályban Kassa Ferdinánd oldalára állott, mert a Zápolyák már azelőtt sokat ártottak a város gazdasági életének. Mégis, 1536-ban kénytelen volt a város János előtt is megnyitni kapuit. Amennyire visszafejlődött ez idő alatt Kassa lengyel kereskedelme, annyira fontos feladatot kapott a város a török elleni hadianyaggyártás idehelyezésével. Az elnémetesedett város ismét mind sűrűbben lakott lesz a török elől idemenekülő magyaroktól; ezzel megindul a város visszamagyarosodása és Kassa városbírái között egyre nagyobb számmal találunk magyarokat. A vallási harcok itt is elfajulnak. 1553-ban felfegyverzett polgárok betörnek a domonkosok zárdájába, a kincseket elhurcolják, a szerzeteseket kiűzik a városból, de rövid idő multán a királyi katonaság oltalma alatt ismét visszatérnek. Kassán fejti ki működését működését és itt hal meg 1634-ben a hitviták híres és jellegzetes alakja, Alvinczy Péter prédikátor. 1556-ban Kassa városa tűzvész áldozata lett. A nagy tűzvészben a város harangjai megolvadtak. A tűzvészt követő évben a harangok maradványaiból egy olmützi származású kassai ágyú- és harangöntő, lllenfeld Ferenc, Szent Orbán tiszteletére egy nagy harangot öntött. A harang nem férvén el a Dóm tornyában, felépítették az úgynevezett Orbán tornyot, — ezt a jellegzetes kampanilét — azóta innen szólítja immár Kassa katolikusait a Dóm harangja. Az elpusztult szerzetesi templomokat nem építették fel újra, hanem átalakították és katonai célokra használták fel. A hatalmas tűzvész kegyetlen pusztítást végzett a városban és számos műemlék lett a tűz martaléka. A Habsburg-elnyomás ellen a vallásszabadságért megindított küzdelemben Eperjes és Igló városok mellett Kassa is szövetkezett Bocskayval. Bocskay 1604-ben bevonul Kassára s azt székhelyül választja. Ide hívják össze az országgyűlést, itt hódolnak Bocskay magyar fejedelem előtt a Felvidék főurai és Kassára küldi a szultán a hűbéres királyság jelvényeit. Itt hal meg Bocskay 1606-ban. Kassán köt békét 1610-ben Bethlen Gábor kiküldötte Thurzó György nádorral. 1619-ben Rákóczi György vette birtokba Kassát. Rákóczi György hajdúi gyilkolták meg Körösi Márk esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodetzy Menyhért jezsuitákat. A három kassai vértanút az Egyház boldoggá avatta és a kassai premontrei templomban minden év szeptember hónap 7-én áldoznak emléküknek. Ugyancsak 1619-ben kerül Kassa a nikolsburgi béke alapján Bethlen Gábor tulajdonába. 1626-ban Kassán tartja lakodalmát a város új ura, Brandenburgi Katalinnal a híres „Lőcsei-házban". A kassai és eperjesi egyezményben szabályozzák ez időben I. Bákóczi Gy. erdélyi fejedelem és a Habsburg-ház viszonyát. Kassa városa egyre tovább magyarosodik. Bocskay hajdúit telepíti ide, de helyet kap a szegényebb osztály, a jobbágyság is, azonkívül sok a kisiparos és a magyar kézműves is. A város tanácsában szaporodnak a magyar tanácstagok. A szellemi élet Kisdy Benedek egri püspök gimnázium- és főiskolaalapításával indul újabb fejlődésnek. Ennek a fejlődésnek szolgálatában áll a Balassa Zsuzsanna által ezidőben felállított nemesi konviktus is. A XVII. század végén Báthory Zsófia vezeti az ellenreformációt. Áldozatkészségéből épült többek között a kassai jezsuita templom — a mai premontrei templom — a kor egyik legszebb barokk alkotása. Ide temették el építtetőjét, Báthory Zsófiát, fiát, I. Rákóczi Ferenczet. Kassán torolja meg Cobb Farkas a leleplezett Wesselényi összeesküvést. A vesztőhely a mai Immaculata-szobor táján volt felállítva; itt kínozták és húzták karóba a beteglelkű császári vezérek áldozataikat. A várost 1682-ben Thököly foglalja el, de két év múlva újra a császár kezére kerül és császári hadak vonulnak végig Kassa utcáin. 1704-ben Rákóczi Ferencz vezére: Forgách Simon megveszi a várost Montecuccolitól. 1706-ban Kassa hősiesen ellenáll a császári seregek támadásának. Ekkor a Nagy Fejedelem a városban tartózkodik. Szállása a híres „Parancsnoki ház" volt, az az épület, amelyben a XVI. század közepe óta a felsőmagyarországi főkapitányság székelt. Egy ideig e házban volt berendezve Bethlen Gábor pénzverője, itt lakott Wesselényi Ferencz, majd Spankau, Cobb, Caraffa császári vezérek után Thököly Imre is. Ebből az épületből megy minden reggel a ferencesek templomába és hallgat szentmisét az istenfélő Fejedelem. Országgyűlést is tart Kassán; a város hűséges marad fejedelmi urához és csak a szatmári békét közvetlenül megelőző időkben adja meg magát a császár hadainak tisztességes feltételek mellett. A Rákóczi-korszak után Kassa történetében is a pihenés korszaka áll be. A város éli a maga belső életét és a nemzeti felujulás korának kell jönnie, hogy Kassa ismét elfoglalja az őt megillető helyet a magyarság szellemi életében. A felujulás korában Kassa a megújuló magyar szellemiség egyik legfontosabb központja. Az innen kiáradó szellem frissitoleg hat az egész magyar szellemi életre. Kazinczy vezetésével Kassáról indul meg a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésére irányuló mozgalom. Nagy nyelvújítónk mellett állanak Bacsányi János és Baróti Szabó Dávid. Együtt indítják meg 1788-ban az első magyar folyóiratot, a Kassai Magyar Muzeum ot. Kazinczy adja ki 1710-ben az Orpheust is. Ő a magyar irodalmi megujulás korszakának legdinamikusabb egyénisége. Hosszabb ideig Kassán lakik és ezen körülmény már magában is magyarázza, hogy miként alakul ki Kassán egy olyan szellemi központ, amelynek kisugárzása termékenyítőleg hat az egész magyar szellemiségre. Ugy érezzük, Kassa szellemének csodálatos varázsa ejtette meg Kazinczyt is. Nem véletlen, valami törvényszerűséget kell felfedeznünk abban, hogy a nemzeti nyelv és irodalom úttörő munkása Kassán kezdi el szellemünk új korszakát megnyitó munkásságát. Rákóczi városában a szabadság eszméjének új, korszerű értelmezését adja Kazinczy, amikor életét a nemzeti nyelv és irodalom megnemesítésére áldozza. A történelmi levegő inspirálta Kazinczyt, de serkentőleg kellett hatnia reá és irodalmi körére Kassa ekkor már magyar polgárságában és nemesi rétegében élő magyar szellem iránti vágyódásnak is. Kassa felsőbb rétegei — ideértve a polgárságot is — ebben a korszakban már olyan színvonalat értek el, amely amely termékeny televény volt Kazinczyék munkássága számára. Másfél évszázaddal később, a kisebbségi sorsba hullott magyarság Kazinczy szelleméből merített erőt, amikor útnak indította a felvidéki magyar irodalom megszervezését. Kassa város szellemi életében igen nagy fontosságú esemény, hogy 1804-ben VII. Pius pápa a városnak püspökséget ad. A püspökök hosszú sorában számos olyan névvel találkozunk — csak Bubics Zsigmond és Fischer-Colbrie nevét említjük — akik nemcsak Kassa város szellemi életében vittek nagy szerepet, hanem a magyar egyháztörténelem kimagasló egyéniségei is. Megzavarja a város nyugodtabb fejlődését az 1813. majd az 1845. évi árvíz. Ehhez járul az időközben — 1834-ben — Kassán is átvonuló földrengés. A sokszázados épületekben súlyos károkat okoz az újabb természeti csapás és a gondos restaurálás sem tudja feledtetni hosszú ideig a pusztítás nyomait. A leginkább anyagi javakat pusztító természeti csapások után, 1831-ben kolerajárvány szedi áldozatait. A borzalmas vész valósággal megtizedeli Kassa polgárságát. A kolerajárvánnyal kapcsolatos az a szlovák lázadás, amelyet egyesek szeretnek nemzetiségi lázadásnak minősíteni. A lázadás története a következő: Lehoczky Ferenc kassai orvos a kolerás betegeket bizmut-porokkal gyógyította és ezt az orvosságot profilaktikus célokból egészséges gyerekeknek is beadta, akik közül több meghalt kolerában. A városba bejáró, vándor szlovák árusok ezt a hírt vidéken elterjesztették és ez váltotta ki az inkább szociálisnak, mint nemzetiséginek nevezhető lázadást. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején Kassa városának több igen előkelő vendége van. Maga II. József császár háromszor is meglátogatja a várost. A francia háború idején pedig Kassa nyújt menedéket a győzelmes francia seregek elől menekülő trónörökösnek, a későbbi V. Ferdinánd császárnak, Mária Lujzának, Napoleon későbbi feleségének és Leopoldina főhercegnőnek, aki későbben a brazil császár hitvese lett. Az ilyen előkelő látogatások ebben a korszakban már nemcsak anyagi megterhelést jelentettek a városnak, hanem számos tekintetben előnyöket is. A magyar szellemi élet fejedelmei is ellátogatnak Kassára. így például 1845 április 3-án Petőfi száll meg a „Fekete Sas" vendégfogadóban. Petőfi ekkor Eperjes felé tartott, ahol Kerényi Frigyes költő barátját látogatta meg és Tompa Mihálylyal is találkozott. A három költő találkozásából született meg az Erdei lak megéneklésének költői versenye. Kassa lakosságának kultúrigényét bizonyítja, hogy már 1792-ben otthont adott a magyar színészetnek. A kassai színház másfélévszázados története alatt sok fényes lappal gazdagította a magyar szülészet krónikáját. 1828—1837 között éli fénykorát a kassai színház, amikor Déryné, Kántorné, Lendvay, Megyeri játszanak falai között. A kassai színház egészen a cseh megszállásig igyekezett hű maradni a fényes tradíciókhoz és nem egy fiatal színésztehetség kezdte itt pályafutását. Kassán születik 1823-ban és innen indul útjára a Monarchia nagy államférfia: gróf Andrássy Gyula. Kassa adja a magyarságnak Heckenást Gusztávot, a magyar klasszikusok megértő kiadóját és a szabadságharc bátorlelkű nyomdatulajdonosát. A szabadságharc ideje alatt Kassa is nagy szerepet játszik. Nem olyan értelemben mint például Komárom, amelyik híres erősség volt, mert Kassa ekkor már elvesztette erődi jellegét. Itt toborozzák azonban a híres 9. honvédzászlóaljat, a hős veressipkásokat. A szabadságharc második évében Görgey Kassára is bevonul; a kassai múzeum sok emlékét őrzi a Kassa környékén lefolyt harcoknak. A szabadságharc emlékére emelt honvédszobrot a csehek bevonulásuk után ledöntötték és az összedőlt szobrot sok utánjárásra a múzeumban helyezték el. A szabadságharc leveretése után, az azt követő elnyomatás a történelmében és már egész szellemében magyar várost nem tudta újra német jellegű várossá tenni. A premontrei iskolában megszüntetik a magyar tanítást, helyébe német oktatást rendel a Bach-rendszer. A nemzeti megújulással magasba lendült irodalom veszi át a fegyverek szerepét és biztosítja a nemzeti szellem fennmaradását, sőt fejlődését is. A Cobb, Caraffa idejében halálraítélt és Kazinczy kufsteini fogságával büntetett újjászülető magyar géniusz tovább szenved Haynau vérengzései után is. Kassán tartják fogva a Fekete Sas vendégfogadóban Tompa Mihályt az 1852—1853-as években 14 hétig a „Gólyához" c. allegorikus költeménye miatt. Alkotó magyar erő indítja útnak Kassára 1860 július 5-én az első személyvonatot és a város lelkesedése üdvözli a „vaspályáudvarba" berobogó „Kassa" nevű gőzöst. 1872-ben a négy Klimkovics-testvér magángyűjteményét átengedi a Múzeum Egyletnek. Ez a négy magángyűjtemény alkotja az alapuló kassai múzeum törzsanyagát, melyhez Bubics Zsigmond járul gazdag történelmi anyaggal. Az első gyűjtemény az ősrégi „Arany Csillag" szállóban nyert elhelyezést. A felszaporodott gyűjteménynek építették az ország művészeti emlékekben és kincsekben leggazdagabb múzeumát, a felsőmagyarországi Rákóczi-Múzeum-ot. Két országos esemény színhelye volt az új helyiség: itt rendezték meg a 48-as ereklyekiállítást és az országos Rákóczi-kiállítást. A királyával megbékélt nemzet a század végén boldogan ünnepli ezeréves történelmét. A milléniumi ünnepségek után tíz évvel a szabad élet és szabad szabad nemzeti gondolat megvalósulásának boldog idején a nemzet szeretete Rodostó felé fordul. A szabad nemzet nem felejtheti el a nemzeti szabadság száműzött harcosát és 1906 október 29-én a Nagyságos Fejedelem a király és az egész ország hódolata közben ismét bevonul Kassára, hogy a Szent Erzsébet Székesegyház történelmi falai között őrködjön — most már örökre — szeretett nemzete felett. Mellette alussza örök álmát édesanyja, Zrinyi Ilona, egyik fia, József, hűséges katonája, Bercsényi Miklós és Bercsényi második felesége: Csáky Krisztina, Sibrik Miklós, a Fejedelem udvarmestere és az ármégenerális, Eszterházy Antal. A világháború kitöréséig Kassa fokozatosan fejlődött és ezt a fejlődést törte derékbe a világháború és az azt követő összeomlás. 1918 december 20-án a cseh légionárusok az antant erőszakos fellépésének védelme alatt bevonulnak Kassára. A cseh uralmat rövid időre a vörös csapatok előretörése megszakítja és Kassa néhány hétre Kun Béláék uralma alá kerül. Kassa népe nem tudván, hogy a vörös csapatok nem jelentenek egyet a felszabadító magyar, honvédséggel, nemzetiszínű zászlódíszben fogadja a vöröskatonákat és a nyomukban jövő terrorcsapatokat. A kiábrándulás keserű. A vörös uralom nem tartott sokáig Kassán. A cseh megszálló csapatok antant segítséggel ismét visszajönnek és Kassa népe megkezdi húszesztendős kisebbségi életét. A cseh megszállással teremtett új helyzet váratlanul érte Kassa polgárságát. Hónapok teltek el, amíg magához tért és igyekezett beleilleszkedni a reákényszerített keretekbe. Az első meglepetés akkor érte, amikor rádöbbent, hogy sorai megfogyatkoztak; sokan repatriáltak a csonka országba, elsősorban az értelmiségi rétegből. Amikor a magyarság mozogni kezdett, elsősorban vezetők után kellett néznie. Ekkor egyre határozottabban emelkedik ki egy filigrán, törékenytestű ember arca, Fischer-Colbrie Ágoston, kassai püspöké. Ez a gyengetestű, de erőslelkű férfiú maga köré gyűjti a város ottmaradt vezető magyar egyéniségeit s az ő irányításával indul meg a kassai magyarság első szervezkedése. Mivel Csehszlovákia politikai demokráciát hirdetett, a magyarságnak is politikai síkon kellett először felvennie a küzdelmet. Éppen ezért az első teendő egy magyar politikai pártkeret megteremtése volt. Fischer-Colbrie látta, hogy a magyarság sorait osztályalapon igyekeznek megbontani és ezért a keresztény szociálizmus eszméinek elmélyítését tartotta szükségesnek. Az Ő szellemének hatása alatt alakult meg Kassán az „Országos Keresztény Szocialista Párt", amely a pozsonyi hasonló szervezkedéssel karöltve a felvidéki magyarságnak hosszú időn keresztül egyik legjelentősebb politikai szervezete volt. A felvidéki magyar kultúrélet megszervezésében is vezető szerepet vállalt Kassa magyarsága. A háború előtt alapított Kazinczy Társaságot új életre keltik, a Társaság feladatául tűzi ki a felvidéki magyar írók és a magyar könyvkiadás megszervezését. Abból az elgondolásból indulnak ki, hogy a magyar betű a nemzeti érzésnek leghatalmasabb fenntartója. A húszas évek elején kezdik meg a könyvkiadást. Mindenekelőtt az olvasóközönség megszervezését tartják szükségesnek és megteremtik a „Könyvbarátok Országos Szervezeté"-t, később a Kazinczy Lap és Könyvkiadó Szövetkezet-et, mely sok értékes írás kiadásával gazdagította az egyetemes magyar irodalmat is. A Kazinczy Társaság országos jelentőségű munkája mellett helyi viszonylatban előadások rendezésével nagy szerepet játszott a „Keresztény Társadalmi Kör, a „Polgári Társaskör" és a „Katolikus Olvasókör", a „Katolikus Legényegylet", az „Iparoskör". A magyar kultúrélet megszervezésének első időszakában Kassa városának két értékes napilapja van. Az egyik a Fischer-Colbrie szellemi vezetése alatt álló „Esti Újság", a másik pedig a liberális szellemű „Kassai Napló". A harmadik napilap, a „Kassai Újság", csak szenzációéhséget elégít ki. A két előbbi hamar megszűnt és így csak a nem éppen dicséretes munkát végző „Kassai Újság" maradt meg. Ekkor azonban a felvidéki magyarságnak nagy és magas színvonalú napilapja, a „Prágai Magyar Hirlap" pótolta a megfelelő helyi lap hiányait. Lelkes kultúrmunkások művészeti síkon is igyekeztek Kassa magyarságának kultúrigényeit is kielégíteni. A helyi magyar színtársulat a cseh kultúrpolitika tervszerű háttérbeszorító taktikája ellenére — volt idő, amikor csak a nyári hónapokban engedték át a magyar társulatnak a színházat —- mindvégig hősiesen igyekezett eleget tenni missziójának. S ha a hivatásos színészek nem játszhattak, műkedvelő előadások rendezésével tartották ébren a magyar közönségben a színművészet iránti érdeklődést. Az elmúlt húsz esztendőben három nagy országos ünnepség zajlott le Kassán. 1923-ban a Petőficentennárium ünnepségei; 1925-ben a Jókai-ünnepségek; 1935-ben a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékének országraszóló kegyeletes ünnepe. A megszállás alatt sorsát férfiasan viselő magyarság hivatástudattal teli lélekkel áldoz a toll és kard megdicsőült harcosainak. A magyarság vezetői tudták, hogy a mult tisztelete és nemzeti nagyjainak emlékének termékeny mag lehet a magyarság lelkében, Kassa városa ezzel a gondolattal hinti el a mult tanulságait a magyarság fogékony lelkében. A kisebbségi sorsban találunk Kassán több kitűnő magyar festőművészt is. Sajnos, sokszor igen nagy nélkülözések közepette kell dolgozniok. Halász-Hradil Elemér, Csorndák Lajos, Jaszus Antal, a fiatal Jakoby Gyula, Kieselbach Géza, az őstehetség Oravecz Imre és még sok más művészt említhetnék. A Kazinczy Társaság 1938-ban ezeknek a kassai művészeknek alkotásaiból reprezentatív kiállítást rendezett meg, melyre Budapest is felfigyelt. Két évtized küzdelmei után, amelyből Kassa város polgársága férfiasan kivette részét, 1938 őszén csillant lel a kassai magyarok előtt a felszabadulás reménye. Münchentől november hó 10-ig nehéz napok következtek el. Az utolsó napjait élő cseh impériumnak azonban minden brutalitása ellenére sem sikerült elnyomnia a felszabadulás vágyától fűtött magyar lelkesedést. Kis iskolás gyermekek és sokan aggastyánok, katonák és rendőrök szuronyai és gumibotjai között is áhítatos lélekkel imádkozták a magyar imádságot. November 2-ától 10-ig Kassa magyarjai elégtétellátták, hogyan döcögnek észak felé a húszesztendő alatt bevándorolt „urak" társzekerei. Nehéz és megpróbáltatásokkal teli napok voltak ezek, míg eljött a november 11-ike, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, fehér lován csapatai élén ujjongó tízezrek tömegei között vonult be a piros-fehér-zöld színű zászlódíszben úszó Kassa városába. A felszabadult Kassa nem nyerte ugyan vissza régi gazdasági jelentőségét, hiszen egyelőre határmenti város. A gondos kormánypolitika és a város vezetősége azonban az idegenforgalom fokozásával, intézmények idehelyezésével és más módon igyekeznek előmozdítani, hogy Kassa ismét elfoglalja méltó helyét, és a kassai lélek a maga nagyszerű tulajdonságaival alkotólag kapcsolódjék be a magyar életbe.

Névelőfordulások
1230
Villa Cassa
1249
Kassa
1288
Kossa
1307
Casscha
1371
Cassouia
1382
Cosszicze
1388
Cassovia
1394
Cassow
1420
Caschowia
1441
Cassovia
1773
Cassovia, Kassa, Kaschau, Kossicze
1786
Kaschau, Cassovia, Kascha, Kossice
1808
Cassovia, Kassa, Kaschau, Kossice
1863
Kassa
1920
Košice
1938
Kassa
1945
Košice

Közigazgatás

Polgármesteri hivatal
Cím: (Hviezdoslavova) 7
Telefon:

Honlap: kosice-city.sk
Polgármester:
Petrovčik Igor (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS, Progresívne Slovensko)

Képviselő-testület:
Blaškovičová Ľubica (Független)
Hulmečíková Eva (Független)
Djordjevič Michal (Független)
Faťolová Ingrid (Független)
Ďurica Andrej (OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár)
Torkošová Martina (OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár)
Priester Pavol (OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár)
Gacík Peter (ŠKV)
Petrovčik Igor (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS)
Galdunová Magdaléna (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS)
Hanesz Zoltán (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS)
Kočiš Richard (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS)
Havasi Peter (SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS)
Független 31% Független 4 képviselö OBYČAJNÍ... 23% OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár 3 képviselö 8% ŠKV 1 képviselö SPOLU, S... 38% SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS 5 képviselö 13 képviselö
Spoločenskovedný ústav Slovenskej akadémie vied

Karpatská 5

Škola úžitkového výtvarníctva

Jakobyho 15

Gymnázium M. R. Štefánika

Nám. L. Novomeského 4

Gimnázium

Šrobárova 1

Gymnázium, Poštová 9, Košice

Poštová 9

Spojená škola,Kuzmányho 6,Košice s org.zl.Gymnázium Sándora Máraiho-Márai Sándor Gimnázium,Kuzmányho 6,Košice a ZŠ Sándora Máraiho-Márai Sándor

Kuzmányho 6

Konzervatórium

Timonova 2

Centrum pedagogicko-psychologického poradenstva a prevencie, Karpatská 8, Košice

Karpatská 8

Štátna vedecká knižnica v Košiciach

Hlavná 10

Štátna filharmónia Košice

Moyzesova 66

Stredná priemyselná škola dopravná, Hlavná 113, Košice

Hlavná 113

Stredná priemyselná škola stavebná a geodetická, Lermontovova 1, Košice

Lermontovova 1

Stredná priemyselná škola, Komenského 2, Košice

Komenského 2

Stredná odborná škola Jozefa Szakkayho - Szakkay József Szakközépiskola, Grešákova 1, 040 01 Košice

Grešákova 1

Okresný súd Košice okolie

Štúrova 29

Inšpektorát práce Košice

Masarykova 10

Národný inšpektorát práce

Masarykova 10

Krajská prokuratúra

Mojmírova 5

Krajský súd v Košiciach

Štúrova 29

Centrum voľného času Strojárenská 3, Košice

Strojárenská 3

Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach

Šrobárova 2

Stredná zdravotnícka škola, Moyzesova 17, Košice

Moyzesova 17

Mestská časť Košice-Sever

Festivalové námestie 2

Mestská časť Košice-Staré Mesto

Hviezdoslavova 7

Stredisko sociálnej pomoci mesta Košice, Garbiarska 4

Garbiarska 4

Slovenské technické múzeum

Hlavná 88

Východoslovenské múzeum v Košiciach

Hviezdoslavova 3

Bábkové divadlo v Košiciach

Tajovského 4

Východoslovenská galéria

Hlavná 27

Verejná knižnica Jána Bocatia

Hlavná 48

Divadlo Thália Színház

Timonova 3

Divadlo Romathan

Štefánikova 4

Spojená škola, Vojenská 13, Košice s organizačnými zložkami: Špeciálna základná škola, Vojenská 13, Košice a Praktická škola, Vojenská 13,Košice

Vojenská 13

Okresný súd Košice I

Štúrova 29

Okresný súd Košice II

Štúrova 29

Múzeum Vojtecha Löfflera

Alžbetina 20

Kancelária Ústavného súdu Slovenskej republiky

Hlavná 110

Jazyková škola Komenského 2, Košice

Komenského 2

Štátne divadlo Košice

Hlavná 58

Košický samosprávny kraj

Námestie Maratónu mieru 1

Základná škola Park Angelinum 8, Košice

Park Angelinum 8

Základná umelecká škola Márie Hemerkovej

Hlavná 68

Materská škola

Tatranská 23

Materská škola

Hrnčiarska 1

Materská škola

Park Angelinum 7

Základná škola

Masarykova 19/A

Základná škola Nám. L. Novomeského 2, Košice

Nám. L. Novomeského 2

Základná umelecká škola - výtvarný odbor

Kováčska 43

Správa ciest Košického samosprávneho kraja

Námestie Maratónu mieru 1

Úrad práce, sociálnych vecí a rodiny Košice

Staničné námestie 9

Vysokošpecializovaný odborný ústav geriatrický sv. Lukáša v Košiciach n.o.

Strojárenská 13

Ústav na výkon väzby a Ústav na výkon trestu odňatia slobody

Floriánska 18

Stredná odborná škola železničná, Palackého 14, Košice

Palackého 14

Stredná odborná škola Jána Bocatia, Bocatiova 1, Košice

Bocatiova 1

Letecká vojenská nemocnica, a.s.

Murgašova 1

Správa majetku Košického samosprávneho kraja

Tatranská 25

Regionálne združenie partnerstiev sociálnej inklúzie - Cesta n.o.

Námestie Maratónu mieru 1

Centrum špeciálno-pedagogického poradenstva Bocatiova 1 Košice

Bocatiova 1

Materská škola

Rumanova 4

Materská škola

Jarná 4

Materská škola

Zádielska 4

Mestská krytá plaváreň

Protifašistických bojovníkov 4

Európske zoskupenie územnej spolupráce Via Carpatia

Nám. Maratónu mieru 1

Kassai Járási Rendőrkapitányság - környék

Trieda SNP 35

Kassai Rendőrkapitányság

Rampová 7

Kassai Rendőrörs - Óváros

Pribinova 6

Základná škola, G s VJM

Kuzmányho 6

Alapiskola

Masarykova 19/A

Súkromná základná škola

Masarykova 19/A

Alapiskola

Nám. L. Novomeského 2

Súkromná základná škola

Palackého 14

Alapiskola

Park Angelinum 8

Spoj.škola - PŠ

Vojenská 13

Premonštrátske gymnáziu

Kováčska 28

Gymnázium a ZŠ s VJM

Kuzmányho 6

Gymnázium M.R.Štefánika

Nám. L. Novomeského 4

Gimnázium

Poštová 9

Gymn. sv. T. Akvinského

Zbrojničná 3

Evanjelické gymnázium

Škultétyho 10

Gimnázium

Šrobárova 1

Óvoda

Hrnčiarska 1

Óvoda

Jarná 4

Cirkevná materská škola

Moyzesova 8

Óvoda

Park Angelinum 7

Óvoda

Rumanova 4

Súkr.materská škola

Tatranská 10

Óvoda

Tatranská 23

Óvoda

Zádielska 4

SOŠ Jána Bocatia

Bocatiova 1

Stredná odborná škola

Grešákova 1

SPŠ dopravná

Hlavná 113

Škola úžit.výtvarníctva

Jakobyho 15

Stredná priemysel.škola

Komenského 2

SPŠ stavebná a geodet.

Lermontovova 1

Stredná zdravot. škola

Moyzesova 17

SZŠ sv. Alžbety

Mäsiarska 25

Súkr.SOŠ ekonom.Tercium

Palackého 14

SOŠ železničná

Palackého 14

Spoj.škola - ZŠ autizm.

Vojenská 13

Spoj.škola - ŠZŠ

Vojenská 13

Súkromná materská škola

Stará baštová 11

Anyakönyvi Hivatal

Hviezdoslav 7

Kassai I. Járási Ügyészség

Mojmír utca 5.

Kassai II. Járási Ügyészség

Mojmír utca 5.

Kassa-környéki Járási Ügyészség

Štúr utca 7.

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
ruszinok
romák
ukránok
csehek
németek
lengyelek
egyéb
ismeretlen
1880
1910
1991
2001
2011
Nemzet Százalék
összlétszám 26097
magyarok 10007 38%
szlovákok 10311 40%
ruszinok 0 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 0 0%
németek 4218 16%
lengyelek 0 0%
egyéb 1561 6%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 44211
magyarok 33350 75%
szlovákok 6547 15%
ruszinok 210 0%
romák 0 0%
ukránok 0 0%
csehek 227 1%
németek 3189 7%
lengyelek 453 1%
egyéb 235 1%
ismeretlen 0 0%
összlétszám 24264
magyarok 1740 7%
szlovákok 21027 87%
ruszinok 95 0%
romák 536 2%
ukránok 102 0%
csehek 490 2%
németek 58 0%
lengyelek 15 0%
egyéb 49 0%
ismeretlen 152 1%
összlétszám 22171
magyarok 1339 6%
szlovákok 18652 84%
ruszinok 126 1%
romák 341 2%
ukránok 95 0%
csehek 361 2%
németek 71 0%
lengyelek 7 0%
egyéb 13 0%
ismeretlen 1166 5%
összlétszám 20592
magyarok 891 4%
szlovákok 13426 65%
ruszinok 151 1%
romák 119 1%
ukránok 50 0%
csehek 198 1%
németek 37 0%
lengyelek 8 0%
egyéb 147 1%
ismeretlen 5565 27%





Mai közigazgatás

Választások

Választási részvétel
2018
Választásra jogosult: 18111
Választási részvétel: 38.31 %
Kiadott boríték: 6938
Bedobott boríték: 6934

Polgármester

Érvényes szavazólap: 6710
# Jelölt Szavazat Százalék Párt
Petrovčik Igor 2626 39.14 % SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS, Progresívne Slovensko
Grega Ľubomír 2078 30.97 % OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár, NÁRODNÁ KOALÍCIA
Djordjevič Michal 1631 24.31 % Független
Lučanský Kamil 191 2.85 % ĽS Naše Slovensko
Kohanová Iveta 184 2.74 % KSS

Képviselőválasztás

# Név Szavazat Párt
Blaškovičová Ľubica 934 Független
Ďurica Andrej 812 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Hulmečíková Eva 706 Független
Torkošová Martina 670 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Priester Pavol 667 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Ondová Reiter Flóra 624 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Murková Beáta 621 Független
Krajňak Ľuboš 544 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Papp Tibor 480 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Polyák Lukas 469 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Herditzky Ladislav 423 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Buriánek Miroslav 370 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Micenko Mário 275 EDS
Straka Gustáv 228 SMER-SD
Lučanský Kamil 194 ĽS Naše Slovensko
Kudernáč Jozef 131 ŠANCA
Hric Marián 115 ŠANCA
Petrovčik Igor 956 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Galdunová Magdaléna 712 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Gacík Peter 643 ŠKV
Hanesz Zoltán 563 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Konečný Martin 544 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Süli Ján 487 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Grusz Ladislav 381 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Mátyás Tibor 381 ŠKV
Gaj Marián 368 ŠKV
Gerda Zdenek 339 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Cengel Peter 315 DS
Roland Robert 267 DS
Hanušin Pavol 239 SMER-SD
Benkovský Štefan 236 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Galajdová Mária 184 SMER-SD
Korpa Marek 174 MOST - HÍD
Skyba Lukáš 121 MOST - HÍD
Djordjevič Michal 1159 Független
Kočiš Richard 649 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Havasi Peter 590 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Faťolová Ingrid 588 Független
Bagoňa Miloslav 569 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Jakub Peter 507 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Jalč Martin 446 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Biznarová Andrea 399 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Krasniči Katarína 352 OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár
Šimon Peter 341 SMER-SD
Škultéty Jozef 328 SMER-SD
Morvay Ladislav 304 MOST - HÍD
Kopka Michal 292 Progresívne Slovensko
Javornická Engelmayer Mária 288 SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS
Kohanová Iveta 198 KSS
Hrabovský Gabriel 144 ŠANCA

Képviselők

2014
SMER-SD 23.08% SMER-SD 3 képviselö Független 23.08% Független 3 képviselö DS, KDH, SIEŤ, SaS, SMK-MKP 46.15% DS, KDH, SIEŤ, SaS, SMK-MKP 6 képviselö 7.69% SDKÚ-DS 1 képviselö 13 képviselö
2018
Független 30.77% Független 4 képviselö OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár 23.08% OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), Zmena zdola, DÚ, SME RODINA - Boris Kollár 3 képviselö SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS 38.46% SPOLU, SMK-MKP, KDH, SaS 5 képviselö 7.69% ŠKV 1 képviselö 13 képviselö
Képviselőjelöltek eredményei pártok szerint
Választásra jogosult: 17968
Választási részvétel: 19.73 %
Kiadott boríték: 3545
Bedobott boríték: 3540
Választásra jogosult: 17965
Választási részvétel: 20.66 %
Kiadott boríték: 3711
Bedobott boríték: 3708
Választásra jogosult: 18 124
Választási részvétel: 35,10 %
Kiadott boríték: 6 363
Bedobott boríték: 6 361

Elnökválasztás

1.forduló
Érvényes szavazólap: 3419
1.forduló
Érvényes szavazólap: 99818
Érvényes szavazólap: 6 264
Érvényes szavazólap: 157651
# Jelölt Szavazat Százalék Párt
Zdenko Trebuľa 1215 35.54 % SMER - SD, MOST - HÍD, SMK-MKP
Rudolf Bauer 1115 32.61 % KDS
Rastislav Masnyk 357 10.44 % SDKÚ - DS, SaS
Dominika Palaščáková 207 6.05 % NOVA
Vladimír Gürtler 200 5.85 % 7 STATOČNÝCH
Jaroslav Džunko 100 2.92 % Független
Ivan Kuhn 66 1.93 % OKS
Lukáš Sisák 57 1.67 % KSS
Jozef Holečko 52 1.52 % Független
Marek Ďurán 50 1.46 % ĽS Naše Slovensko
Zdenko Trebuľa 1324 36.02% SMER - SD, SMK-MKP, MOST - HÍD
Rastislav Trnka 3 908 62.39 % OĽaNO, SaS, KDH, NOVA, Šanca
Richard Raši 1 461 23.32 % Smer-SD, SMK-MKP, SZS, SaNK
Karol Pataky 233 3.72 % MOST - HÍD, SKOK
Štefan Surmánek 195 3.11 % ĽSNS
Róbert Bačinský 169 2.70 % Független
Jarmila Tkáčová 127 2.03 % SNS
Jaroslav Džunko 38 0.61 % Független
Adam Šepetka 23 0.37 % NAJ
Oliver Petrík 22 0.35 % JĽSS
Lukáš Sisák 21 0.34 % KSS
Vladislav Stanko 21 0.34 % Független
Ján Struk 19 0.30 % SMS
Jozef Bobík 11 0.18 % Független
Jozef Červeňák 10 0.16 % RIS
Rudolf Botka 6 0.10 % NP
Zdenko Trebuľa 48487 48.58 % SMER - SD, MOST - HÍD, SMK-MKP
Rudolf Bauer 24487 24.53 % KDS
Dominika Palaščáková 5957 5.97 % NOVA
Rastislav Masnyk 5482 5.49 % SDKÚ - DS, SaS
Vladimír Gürtler 2933 2.94 % 7 STATOČNÝCH
Marek Ďurán 2923 2.93 % ĽS Naše Slovensko
Jaroslav Džunko 2608 2.61 % Független
Jozef Holečko 2508 2.51 % Független
Lukáš Sisák 2453 2.46 % KSS
Ivan Kuhn 1980 1.98 % OKS
Rudolf Bauer 35339 46.93% KDS
Rastislav Trnka 59599 37.80 % OĽaNO, SaS, KDH, NOVA, Šanca
Richard Raši 58724 37.25 % Smer-SD, SMK-MKP, SZS, SaNK
Karol Pataky 14843 9.42 % MOST - HÍD, SKOK
Štefan Surmánek 7375 4.68 % ĽSNS
Róbert Bačinský 4903 3.11 % Független
Jarmila Tkáčová 3638 2.31 % SNS
Oliver Petrík 1730 1.10 % JĽSS
Jozef Bobík 1222 0.78 % Független
Lukáš Sisák 1169 0.74 % KSS
Jozef Červeňák 1049 0.67 % RIS
Jaroslav Džunko 1021 0.65 % Független
Vladislav Stanko 753 0.48 % Független
Adam Šepetka 655 0.42 % NAJ
Rudolf Botka 564 0.36 % NP
Ján Struk 406 0.26 % SMS

Képviselőválasztás

Érvényes szavazólap: 3419
Érvényes szavazólap: 6 167
Érvényes szavazólap: 17247
# Név Szavazat Százalék Párt
Ľubomír Grega 1057 30.92% Független
Ľubica Blaškovičová 848 24.80% Független
Rastislav Trnka 740 21.64% MOST - HÍD, SDKÚ - DS, KDH
Marek Vargovčák 715 20.91% MOST - HÍD, KDH, SDKÚ - DS
Štefan Laský 689 20.15% SMER - SD
Jozef Burian 689 20.15% SMER - SD
Miloš Ihnát 554 16.20% SMER - SD
Jozef Figeľ 526 15.38% KDH, SDKÚ - DS, MOST - HÍD
Rastislav Amrich 490 14.33% NOVA
Andreja Takáčová 472 13.81% Független
Vladimír Vágási 469 13.72% KDH, MOST - HÍD, SDKÚ - DS
Marián Macej 461 13.48% SDKÚ - DS, MOST - HÍD, KDH
Michal Kravčík 428 12.52% 7 STATOČNÝCH
Štefan Baláž 422 12.34% NOVA
Vladimír Gürtler 393 11.49% 7 STATOČNÝCH
Ľubica Gaľová 349 10.21% Független
Štefan Bereš 348 10.18% Független
Robert Roland 323 9.45% DS
Marcel Gibóda 308 9.01% Független
Peter Berta 298 8.72% Független
Jozef Filipko 270 7.90% SMK-MKP
Kosmas Bekiaris 257 7.52% 7 STATOČNÝCH
Zsolt Lukács 255 7.46% Független
Jaroslav Polaček 253 7.40% Független
Juraj Gubík 227 6.64% NOVA
Renáta Bagiová 223 6.52% KDS
Cyril Betuš 183 5.35% PD
Peter Kolár 183 5.35% SMK-MKP
Peter Pihorňa 181 5.29% SaS
Jozef Holečko 169 4.94% Független
Terézia Dančáková 167 4.88% KSS
Miroslav Čonka 167 4.88% MS
Jaroslav Macko 155 4.53% KSS
Nikola Kibritov 99 2.90% DS
Monika Makeľová 86 2.52% ĽS-HZDS
Alexander Murin 85 2.49% SĽS
Vlastimil Eštvan 83 2.43% SNS
Ladislav Ondrášek 80 2.34% OKS
Ivan Pramuk 80 2.34% SĽS
Ladislav Nagy 76 2.22% SĽS
Ján Struk 68 1.99% SMS
Maroš Štupák 68 1.99% ĽS Naše Slovensko
Viera Idesová 67 1.96% SĽS
Igor Petrovčik 1 687 27.36% Független
Ľubomír Grega 1 674 27.14% Független
Jaroslav Polaček 1 510 24.49% Független
Ľubica Blaškovičová 1 379 22.36% Független
Michal Kravčík 1 236 20.04% SaS, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), NOVA
Jozef Figeľ 1 022 16.57% OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SaS, NOVA
Michal Djordjevič 990 16.05% Független
Juraj Mazák 949 15.39% NOVA, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS
Lucia Rennerová 844 13.69% KDH, NOVA, SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO)
Mária Sadovská 835 13.54% KDH, SaS, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO)
Jozef Burian 613 9.94% SMER-SD
Marián Gaj 603 9.78% ŠKV
Miloš Ihnát 588 9.53% Független
Pavol Mutafov 538 8.72% SMER-SD
Tibor Mátyás 503 8.16% ŠKV
Dagmar Kažimírová 458 7.43% Független
Miroslav Špak 453 7.35% Független
Robert Roland 431 6.99% DS
Ján Bartko 429 6.96% Független
Andreja Takáčová 421 6.83% Független
Zuzana Slivenská 415 6.73% Független
Cyril Betuš 410 6.65% ŠKV
Štefan Surmánek 370 6.00% ĽS Naše Slovensko
Igor Babják 363 5.89% Független
Vladimír Vágási 357 5.79% MOST - HÍD
Zdeňka Olejárová 351 5.69% Független
Zoltán Hanesz 329 5.33% SMK-MKP
Jozef Filipko 319 5.17% SMK-MKP
Peter Beňo 319 5.17% MOST - HÍD
Mariana Makó 313 5.08% ĽS Naše Slovensko
Marek Kondáš 302 4.90% ĽS Naše Slovensko
Zuzana Demjanová 302 4.90% OKS
Peter Slávik 302 4.90% ŠKV
Tomáš Kišiday 291 4.72% Független
Štefan Fejko 280 4.54% ĽS Naše Slovensko
Jozef Molnár 277 4.49% Független
Peter Bajus 250 4.05% DS
Iveta Kohanová 241 3.91% KSS
Zuzana Sedláková 234 3.79% MOST - HÍD
Emil Petrvalský 226 3.66% ŠKV
Štefan Bereš 195 3.16% Független
Jozef Holečko 157 2.55% SME RODINA - Boris Kollár
Pavol Novotný 131 2.12% VZDOR
Jozef Kmeťko 122 1.98% NAJ
Peter Gašpar 117 1.90% JEDNOTA-ĽSS
Lukáš Novák 116 1.88% DS
Ján Struk 114 1.85% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Adam Šepetka 98 1.59% NAJ
Adriana Pištejová 98 1.59% ŠANCA
Ľudovít Demian 95 1.54% MOST - HÍD
Vlastimil Eštvan 66 1.07% SNS
Martin Ferdinandy 58 0.94% JEDNOTA-ĽSS
Marek Vargovčák 1803 0.00% KDH, SDKÚ - DS, MOST - HÍD
Rastislav Trnka 1727 0.00% KDH, SDKÚ - DS, MOST - HÍD
Ľubica Blaškovičová 1721 0.00% Független
Jozef Figeľ 1651 0.00% SDKÚ - DS, KDH, MOST - HÍD
Jozef Burian 1508 0.00% SMER - SD
Ľubomír Grega 1502 0.00% Független
Andreja Takáčová 1452 0.00% Független
Miloš Ihnát 1436 0.00% SMER - SD
Štefan Laský 1365 0.00% SMER - SD
Rastislav Amrich 1343 0.00% NOVA
Vladimír Vágási 1276 0.00% KDH, MOST - HÍD, SDKÚ - DS
Marcel Gibóda 1202 0.00% Független
Michal Kravčík 1177 0.00% 7 STATOČNÝCH
Marián Macej 1156 0.00% SDKÚ - DS, MOST - HÍD, KDH
Jaroslav Polaček 1146 0.00% Független
Vladimír Gürtler 1122 0.00% 7 STATOČNÝCH
Štefan Baláž 1106 0.00% NOVA
Peter Berta 1088 0.00% Független
Štefan Bereš 1055 0.00% Független
Cyril Betuš 949 0.00% PD
Ľubica Gaľová 935 0.00% Független
Kosmas Bekiaris 768 0.00% 7 STATOČNÝCH
Jozef Filipko 719 0.00% SMK-MKP
Renáta Bagiová 677 0.00% KDS
Robert Roland 645 0.00% DS
Juraj Gubík 642 0.00% NOVA
Zsolt Lukács 626 0.00% Független
Peter Pihorňa 548 0.00% SaS
Jozef Holečko 521 0.00% Független
Miroslav Čonka 449 0.00% MS
Terézia Dančáková 437 0.00% KSS
Peter Kolár 393 0.00% SMK-MKP
Jaroslav Macko 371 0.00% KSS
Nikola Kibritov 287 0.00% DS
Alexander Murin 263 0.00% SĽS
Monika Makeľová 237 0.00% ĽS-HZDS
Ladislav Nagy 231 0.00% SĽS
Vlastimil Eštvan 225 0.00% SNS
Maroš Štupák 211 0.00% ĽS Naše Slovensko
Ivan Pramuk 192 0.00% SĽS
Viera Idesová 189 0.00% SĽS
Ján Struk 165 0.00% SMS
Ladislav Ondrášek 163 0.00% OKS
Jaroslav Polaček 4259 24.69% Független
Igor Petrovčik 3544 20.55% Független
Jozef Figeľ 3358 19.47% OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), KDH, SaS, NOVA
Miloš Ihnát 3229 18.72% Független
Michal Kravčík 3140 18.21% SaS, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), NOVA
Ľubica Blaškovičová 2676 15.52% Független
Juraj Mazák 2664 15.45% NOVA, KDH, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO), SaS
Ľubomír Grega 2596 15.05% Független
Mária Sadovská 2229 12.92% KDH, SaS, NOVA, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO)
Miroslav Špak 2161 12.53% Független
Zuzana Slivenská 2071 12.01% Független
Marián Gaj 1965 11.39% ŠKV
Lucia Rennerová 1914 11.10% KDH, NOVA, SaS, OBYČAJNÍ ĽUDIA a nezávislé osobnosti (OĽANO)
Cyril Betuš 1826 10.59% ŠKV
Michal Djordjevič 1629 9.45% Független
Jozef Holečko 1559 9.04% SME RODINA - Boris Kollár
Jozef Burian 1535 8.90% SMER-SD
Andreja Takáčová 1515 8.78% Független
Pavol Mutafov 1303 7.55% SMER-SD
Zdeňka Olejárová 1282 7.43% Független
Emil Petrvalský 1214 7.04% ŠKV
Jozef Molnár 1186 6.88% Független
Igor Babják 1167 6.77% Független
Ján Bartko 1142 6.62% Független
Dagmar Kažimírová 1135 6.58% Független
Peter Slávik 1042 6.04% ŠKV
Štefan Surmánek 1009 5.85% ĽS Naše Slovensko
Tibor Mátyás 992 5.75% ŠKV
Štefan Bereš 978 5.67% Független
Marek Kondáš 902 5.23% ĽS Naše Slovensko
Tomáš Kišiday 874 5.07% Független
Jozef Filipko 863 5.00% SMK-MKP
Mariana Makó 858 4.97% ĽS Naše Slovensko
Vladimír Vágási 848 4.92% MOST - HÍD
Štefan Fejko 769 4.46% ĽS Naše Slovensko
Robert Roland 747 4.33% DS
Zoltán Hanesz 703 4.08% SMK-MKP
Zuzana Demjanová 672 3.90% OKS
Zuzana Sedláková 569 3.30% MOST - HÍD
Peter Beňo 535 3.10% MOST - HÍD
Iveta Kohanová 490 2.84% KSS
Peter Bajus 478 2.77% DS
Adriana Pištejová 455 2.64% ŠANCA
Lukáš Novák 385 2.23% DS
Ľudovít Demian 346 2.01% MOST - HÍD
Pavol Novotný 312 1.81% VZDOR
Adam Šepetka 295 1.71% NAJ
Jozef Kmeťko 269 1.56% NAJ
Vlastimil Eštvan 260 1.51% SNS
Peter Gašpar 251 1.46% JEDNOTA-ĽSS
Ján Struk 213 1.23% STRANA MODERNÉHO SLOVENSKA (SMS)
Martin Ferdinandy 190 1.10% JEDNOTA-ĽSS

Képviselők

Párt:
# Város Szavazat Százalék
Észak 117 39.66 %
Óváros 98 33.22 %
Tihanyi-lakótelep 56 18.98 %
Hernádtihany 13 4.41 %
Kavocsán 6 2.03 %
Dzsungel 5 1.69 %
Tihanyi-lakótelep 251 55.16 %
Óváros 98 21.54 %
Észak 82 18.02 %
Hernádtihany 16 3.52 %
Kavocsán 6 1.32 %
Dzsungel 2 0.44 %
Észak 770 50.83 %
Óváros 421 27.79 %
Tihanyi-lakótelep 218 14.39 %
Dzsungel 39 2.57 %
Hernádtihany 35 2.31 %
Kavocsán 32 2.11 %
Tihanyi-lakótelep 966 52.90 %
Óváros 410 22.45 %
Észak 328 17.96 %
Hernádtihany 86 4.71 %
Dzsungel 23 1.26 %
Kavocsán 13 0.71 %
Észak 467 41.15 %
Óváros 458 40.35 %
Tihanyi-lakótelep 159 14.01 %
Hernádtihany 28 2.47 %
Kavocsán 17 1.50 %
Dzsungel 6 0.53 %
Tihanyi-lakótelep 675 55.60 %
Óváros 226 18.62 %
Észak 209 17.22 %
Hernádtihany 58 4.78 %
Dzsungel 36 2.97 %
Kavocsán 10 0.82 %
Észak 487 41.73 %
Óváros 363 31.11 %
Tihanyi-lakótelep 235 20.14 %
Kavocsán 37 3.17 %
Hernádtihany 32 2.74 %
Dzsungel 13 1.11 %
Óváros 1 687 47.60 %
Észak 1 231 34.73 %
Tihanyi-lakótelep 523 14.76 %
Hernádtihany 57 1.61 %
Kavocsán 38 1.07 %
Dzsungel 8 0.23 %
Óváros 241 49.18 %
Észak 149 30.41 %
Tihanyi-lakótelep 88 17.96 %
Hernádtihany 8 1.63 %
Dzsungel 2 0.41 %
Kavocsán 2 0.41 %
Észak 1 907 44.78 %
Óváros 1 510 35.45 %
Tihanyi-lakótelep 702 16.48 %
Kavocsán 65 1.53 %
Hernádtihany 58 1.36 %
Dzsungel 17 0.40 %
Óváros 613 39.93 %
Észak 577 37.59 %
Tihanyi-lakótelep 259 16.87 %
Dzsungel 35 2.28 %
Hernádtihany 35 2.28 %
Kavocsán 16 1.04 %
Tihanyi-lakótelep 1 092 32.52 %
Óváros 1 022 30.43 %
Észak 1 000 29.78 %
Hernádtihany 154 4.59 %
Kavocsán 74 2.20 %
Dzsungel 16 0.48 %
Észak 365 42.29 %
Óváros 319 36.96 %
Tihanyi-lakótelep 145 16.80 %
Kavocsán 16 1.85 %
Hernádtihany 16 1.85 %
Dzsungel 2 0.23 %
Észak 163 37.56 %
Óváros 157 36.18 %
Tihanyi-lakótelep 94 21.66 %
Kavocsán 11 2.53 %
Hernádtihany 6 1.38 %
Dzsungel 3 0.69 %
Óváros 122 45.35 %
Észak 68 25.28 %
Tihanyi-lakótelep 64 23.79 %
Hernádtihany 10 3.72 %
Kavocsán 4 1.49 %
Dzsungel 1 0.37 %
Tihanyi-lakótelep 582 49.07 %
Óváros 277 23.36 %
Észak 254 21.42 %
Hernádtihany 49 4.13 %
Kavocsán 17 1.43 %
Dzsungel 7 0.59 %
Óváros 949 35.62 %
Észak 788 29.58 %
Tihanyi-lakótelep 751 28.19 %
Hernádtihany 112 4.20 %
Kavocsán 43 1.61 %
Dzsungel 21 0.79 %
Észak 475 41.59 %
Óváros 429 37.57 %
Tihanyi-lakótelep 192 16.81 %
Hernádtihany 19 1.66 %
Kavocsán 14 1.23 %
Dzsungel 13 1.14 %
Óváros 114 53.52 %
Észak 46 21.60 %
Tihanyi-lakótelep 41 19.25 %
Kavocsán 5 2.35 %
Hernádtihany 5 2.35 %
Dzsungel 2 0.94 %
Óváros 844 44.10 %
Észak 613 32.03 %
Tihanyi-lakótelep 346 18.08 %
Hernádtihany 61 3.19 %
Kavocsán 33 1.72 %
Dzsungel 17 0.89 %
Észak 180 46.75 %
Óváros 116 30.13 %
Tihanyi-lakótelep 70 18.18 %
Hernádtihany 9 2.34 %
Kavocsán 6 1.56 %
Dzsungel 4 1.04 %
Óváros 302 33.48 %
Észak 265 29.38 %
Tihanyi-lakótelep 263 29.16 %
Hernádtihany 38 4.21 %
Dzsungel 17 1.88 %
Kavocsán 17 1.88 %
Óváros 313 36.48 %
Észak 295 34.38 %
Tihanyi-lakótelep 212 24.71 %
Hernádtihany 19 2.21 %
Dzsungel 10 1.17 %
Kavocsán 9 1.05 %
Észak 1 028 52.32 %
Óváros 603 30.69 %
Tihanyi-lakótelep 266 13.54 %
Hernádtihany 29 1.48 %
Kavocsán 27 1.37 %
Dzsungel 12 0.61 %
Észak 95 50.00 %
Óváros 58 30.53 %
Tihanyi-lakótelep 30 15.79 %
Kavocsán 3 1.58 %
Dzsungel 2 1.05 %
Hernádtihany 2 1.05 %
Óváros 990 60.77 %
Észak 354 21.73 %
Tihanyi-lakótelep 191 11.72 %
Dzsungel 37 2.27 %
Hernádtihany 29 1.78 %
Kavocsán 28 1.72 %
Óváros 1 236 39.36 %
Észak 1 153 36.72 %
Tihanyi-lakótelep 586 18.66 %
Hernádtihany 92 2.93 %
Kavocsán 55 1.75 %
Dzsungel 18 0.57 %
Tihanyi-lakótelep 2 002 62.00 %
Óváros 588 18.21 %
Észak 473 14.65 %
Hernádtihany 125 3.87 %
Kavocsán 33 1.02 %
Dzsungel 8 0.25 %
Tihanyi-lakótelep 1 163 53.82 %
Óváros 453 20.96 %
Észak 418 19.34 %
Hernádtihany 96 4.44 %
Kavocsán 20 0.93 %
Dzsungel 11 0.51 %
Óváros 835 37.46 %
Észak 790 35.44 %
Tihanyi-lakótelep 460 20.64 %
Hernádtihany 76 3.41 %
Kavocsán 48 2.15 %
Dzsungel 20 0.90 %
Óváros 538 41.29 %
Észak 471 36.15 %
Tihanyi-lakótelep 209 16.04 %
Dzsungel 41 3.15 %
Hernádtihany 28 2.15 %
Kavocsán 16 1.23 %
Óváros 131 41.99 %
Észak 107 34.29 %
Tihanyi-lakótelep 58 18.59 %
Kavocsán 9 2.88 %
Hernádtihany 4 1.28 %
Dzsungel 3 0.96 %
Óváros 250 52.30 %
Észak 146 30.54 %
Tihanyi-lakótelep 62 12.97 %
Kavocsán 11 2.30 %
Hernádtihany 8 1.67 %
Dzsungel 1 0.21 %
Óváros 319 59.63 %
Észak 144 26.92 %
Tihanyi-lakótelep 56 10.47 %
Hernádtihany 11 2.06 %
Dzsungel 3 0.56 %
Kavocsán 2 0.37 %
Óváros 117 46.61 %
Észak 65 25.90 %
Tihanyi-lakótelep 58 23.11 %
Hernádtihany 7 2.79 %
Kavocsán 3 1.20 %
Dzsungel 1 0.40 %
Tihanyi-lakótelep 341 32.73 %
Észak 319 30.61 %
Óváros 302 28.98 %
Hernádtihany 56 5.37 %
Kavocsán 18 1.73 %
Dzsungel 6 0.58 %
Óváros 431 57.70 %
Észak 224 29.99 %
Tihanyi-lakótelep 68 9.10 %
Hernádtihany 13 1.74 %
Kavocsán 7 0.94 %
Dzsungel 4 0.54 %
Óváros 503 50.71 %
Észak 269 27.12 %
Tihanyi-lakótelep 164 16.53 %
Kavocsán 37 3.73 %
Hernádtihany 14 1.41 %
Dzsungel 5 0.50 %
Észak 384 43.94 %
Óváros 291 33.30 %
Tihanyi-lakótelep 162 18.54 %
Hernádtihany 21 2.40 %
Kavocsán 12 1.37 %
Dzsungel 4 0.46 %
Óváros 357 42.10 %
Észak 344 40.57 %
Tihanyi-lakótelep 111 13.09 %
Kavocsán 15 1.77 %
Hernádtihany 14 1.65 %
Dzsungel 7 0.83 %
Tihanyi-lakótelep 97 37.31 %
Óváros 66 25.38 %
Észak 64 24.62 %
Hernádtihany 28 10.77 %
Dzsungel 3 1.15 %
Kavocsán 2 0.77 %
Tihanyi-lakótelep 515 40.17 %
Óváros 351 27.38 %
Észak 335 26.13 %
Hernádtihany 47 3.67 %
Kavocsán 28 2.18 %
Dzsungel 6 0.47 %
Óváros 329 46.80 %
Észak 225 32.01 %
Tihanyi-lakótelep 111 15.79 %
Kavocsán 25 3.56 %
Hernádtihany 10 1.42 %
Dzsungel 3 0.43 %
Óváros 302 44.94 %
Észak 173 25.74 %
Tihanyi-lakótelep 152 22.62 %
Hernádtihany 24 3.57 %
Kavocsán 15 2.23 %
Dzsungel 6 0.89 %
Óváros 234 41.12 %
Észak 212 37.26 %
Tihanyi-lakótelep 102 17.93 %
Hernádtihany 10 1.76 %
Kavocsán 9 1.58 %
Dzsungel 2 0.35 %
Tihanyi-lakótelep 1 177 56.83 %
Óváros 415 20.04 %
Észak 380 18.35 %
Hernádtihany 70 3.38 %
Kavocsán 16 0.77 %
Dzsungel 13 0.63 %
Óváros 1 379 51.53 %
Észak 799 29.86 %
Tihanyi-lakótelep 417 15.58 %
Hernádtihany 36 1.35 %
Kavocsán 27 1.01 %
Dzsungel 18 0.67 %
Óváros 1 674 64.48 %
Észak 561 21.61 %
Tihanyi-lakótelep 241 9.28 %
Kavocsán 62 2.39 %
Hernádtihany 38 1.46 %
Dzsungel 20 0.77 %
Tihanyi-lakótelep 139 40.17 %
Óváros 95 27.46 %
Észak 91 26.30 %
Hernádtihany 14 4.05 %
Kavocsán 5 1.45 %
Dzsungel 2 0.58 %
Tihanyi-lakótelep 552 56.44 %
Óváros 195 19.94 %
Észak 164 16.77 %
Hernádtihany 47 4.81 %
Kavocsán 15 1.53 %
Dzsungel 5 0.51 %
Óváros 280 36.41 %
Észak 262 34.07 %
Tihanyi-lakótelep 193 25.10 %
Hernádtihany 20 2.60 %
Kavocsán 8 1.04 %
Dzsungel 6 0.78 %
Óváros 370 36.67 %
Észak 343 33.99 %
Tihanyi-lakótelep 253 25.07 %
Hernádtihany 18 1.78 %
Kavocsán 15 1.49 %
Dzsungel 10 0.99 %
Választások eredményeinek változása százalékban
Párt neve Voksok Arány
VPN
17303 42.55%
KSČ
6242 15.35%
KDH
5798 14.26%
SZ
2226 5.47%
Együttélés-MKDM
2008 4.94%
SNS
1968 4.84%
SD
1773 4.36%
DS
1540 3.79%
SSL
677 1.66%
HČSP
384 0.94%
SPV
312 0.77%
VDSPR
272 0.67%
Egyéb
160 0.39%
Érvényes szavazatok 40663
SDĽ
2980 19.79%
ODÚ
2480 16.47%
HZDS
2412 16.02%
DS-ODS
1459 9.69%
KDH
1392 9.25%
Együttélés-MKDM
928 6.16%
SDSS
794 5.27%
SNS
713 4.74%
SZS
457 3.04%
SZ
334 2.22%
SKDH
233 1.55%
SPI
176 1.17%
Magyar Polgári Párt
171 1.14%
ZPR-RČS
137 0.91%
KSS
137 0.91%
ROI
79 0.52%
SSL-SNZ
65 0.43%
Egyéb
108 0.72%
Érvényes szavazatok 15055
2947 21.24%
HZDS-RSS
2380 17.15%
SP-VOĽBA
2310 16.65%
KDH
1792 12.91%
MK
1068 7.70%
DS
1030 7.42%
ZRS
558 4.02%
SNS
427 3.08%
KSS
318 2.29%
HZPCS
269 1.94%
NS
247 1.78%
SPK
187 1.35%
KSÚ
161 1.16%
ROISR
95 0.68%
Egyéb
88 0.63%
Érvényes szavazatok 13877
SDK
6338 39.36%
SOP
3595 22.33%
HZDS
2272 14.11%
SDĽ
1948 12.10%
MKP
861 5.35%
SNS
612 3.80%
KSS
282 1.75%
Egyéb
194 1.20%
Érvényes szavazatok 16102
SDKU
4016 30.24%
MKP
1649 12.42%
ANO
1441 10.85%
SMER
1391 10.47%
HZDS
1229 9.25%
KDH
1041 7.84%
KSS
724 5.45%
SDA
457 3.44%
HZD
223 1.68%
SNS
222 1.67%
PSNS
192 1.45%
SDPO
131 0.99%
SDĽ
128 0.96%
SZS
112 0.84%
NOSNP
89 0.67%
OKS
80 0.60%
ZAR
54 0.41%
Egyéb
103 0.78%
Érvényes szavazatok 13282
SDKU DS
3395 34.07%
SMER
2140 21.48%
MKP
1143 11.47%
KDH
882 8.85%
ĽS HZDS
533 5.35%
SF
532 5.34%
SNS
479 4.81%
KSS
388 3.89%
ANO
192 1.93%
NADEJ
70 0.70%
OKS
56 0.56%
HZD
52 0.52%
Egyéb
102 1.02%
Érvényes szavazatok 9964
SDKU DS
2838 27.89%
SMER
2406 23.64%
SaS
1427 14.02%
Most-Híd
1161 11.41%
KDH
932 9.16%
MKP
298 2.93%
ĽS HZDS
280 2.75%
SNS
270 2.65%
SDĽ
210 2.06%
Únia
76 0.75%
KSS
73 0.72%
LSNS
63 0.62%
Paliho Kapurkova
55 0.54%
Egyéb
87 0.85%
Érvényes szavazatok 10176
SMER SD
3020 29.77%
SDKU DS
1240 12.22%
Most-Híd
1178 11.61%
KDH
1078 10.63%
OĽaNO
1040 10.25%
SaS
953 9.39%
MKP
299 2.95%
SSS NM
263 2.59%
Zmena zdola DU
237 2.34%
SNS
170 1.68%
99 Percent
141 1.39%
LSNS
82 0.81%
KSS
71 0.70%
ĽS HZDS
68 0.67%
SF
53 0.52%
NaS ns
51 0.50%
SZ
42 0.41%
Egyéb
158 1.56%
Érvényes szavazatok 10144
SMER SD
2010 19.56%
SaS
2000 19.46%
OĽANO-NOVA
1520 14.79%
Most-Híd
1090 10.61%
#SIEŤ
867 8.44%
SME RODINA
567 5.52%
KDH
535 5.21%
SNS
534 5.20%
LSNS
483 4.70%
MKP
240 2.34%
SKOK!
123 1.20%
SZS
74 0.72%
KSS
53 0.52%
SDKU DS
45 0.44%
Egyéb
136 1.32%
Érvényes szavazatok 10277
Kassa I járás
Szlovákia

Bejelentések