Örös

A község a Bodrogköz középső részén, a Nagy-Karcsa és a Kis-Karcsa (egykori folyóágak) között fekszik, Királyhelmectől 16 km-re délnyugatra, Sátoraljaújhelytől 23 km-re délkeletre. Érinti a Nagykövesdet (6 km) Nagygéresen (4,5 km) keresztül Királyhelmeccel összekötő országút. Határán keresztülhalad a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal, de megállóhelye nincs. Nyugatról Nagykövesd, északról Szomotor, északkeletről (rövid szakaszon) Kisgéres, keletről Nagygéres, délről pedig Pácin és Nagyrozvágy községekkel határos. Déli határa, melyet a Kis- és Nagy-Karcsa alkotnak, államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1920-ban határának egy kis részét (Gaz-határrész) elvesztette, területe ezzel 4,4 %-al, 17,48 km²-ről 16,71 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 742, 1921-ben 668, 1938-ban pedig 783, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (1991-ben 94,2 %, 2011-ben 91,3 %) napjainkig megőrizte, bár a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 5,5 %-ról 7,8 %-ra emelkedett). Az 1991-2011 közötti időszakban népessége 7,8 %-al csökkent (708 főről 653-ra). A lakosság 66,8 %-a református, 24,5 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

A falu királyi szolgálatban állt határőrök falujaként keletkezett. 1310-ben "Wrus" néven említik először, ekkor lett tulajdonosa Imreghy Dénes. 15. században a Kistárkányiaké, majd a Fogas és a Boda család birtoka. Később több birtokosa is volt, így a 15. század végén öt, a 16. század végén hat társtulajdonosa volt. 1572-ben Ibrányi Ferencnek volt itt udvarháza. 1557-ben 4 és fél porta után adózott. 1663-ban pestisjárvány, 1690-ben pedig árvíz pusztította a községet. 1715-ben 21 háztartása volt. 1787-ben 40 házában 255 lakos élt. 1828-ban 71 háza és 526 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ben számos lakosa vesztette életét a kolerajárványban. Református temploma 1841-ben leégett; teljes újjáépítésére 1877-ben került sor. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. A trianoni határ megvonásával határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Határában található Gerepsepuszta (vagy Gerebcsepuszta), melynek helyén a 16. századig Gerepse település feküdt, ma fontos régészeti lelőhely. Neve először 1254-ből ismert, amikor a Guth-Keled nembeli István, szlavón bán megvette a Csák nembeli Jánostól. A 14. században előbb az Imreghieké volt, majd Konrád fiaié. 1400-ban a Kistárkányiaké – innen származik a Gerepsey család is. A 15. században előbb a Tárkányiak és a Szerdahelyiek osztoztak rajta, majd Serédy Gáspár és Boda István. A falu neve a 17. századbeli összeírásokban már nem szerepel, mert időközben elnéptelenedett. Feltételezhető, hogy lakosai a közeli Örösbe és Nagykövesdre költöztek. Ekkorra már pusztává lett, birtokosai pedig a leleszi prépostság, a Csákyak és mások voltak. Emlékét ma már csak egy dűlőnév őrzi a Karcsa közelében. Gerepse templomos hely volt, mert már a pápai tizedszedők 1332 és 1337 között említik Szent Máriának szentelt templomát és Gergely nevű papját. Helyéről, kinézetéről semmit sem tudunk, sorsáról is csak annyit, hogy 1433-ban mint plébániatemplom búcsút kapott. Az egykori templom nevét őrzi a Templom-homok határnév.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Református temploma 1803-ban klasszicista, római katolikus temploma 1968-ban archaizáló stílusban épült. A határában található Gerebcsepuszta a 16. században elpusztult egykori település, ma fontos régészeti lelőhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÖRÖS. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Nagy Kövesdnek szomszédságában, Nagy Géreshez sem meszsze, határja a’ Nagy Géresihez hasonlító, lakosai a’ barom tartásban gyönyörködnek, határja mellett fekszik Gerepese puszta, szántó földgyei a’ homokokon vannak, réttyei pedig lapos, és vizenyős helyeken, annyira hogy ár víz idején nem is lehet használni.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Örös, a bodrogközi síkságon fekvő magyar kisközség. 124 házat számlál és 614 lakosa van, kiknek nagyobb része református vallású. Postája Nagygéres s távírója és vasúti állomása Szomotor. Ősrégi őrhely, mely az árpádkori oklevelekben Wrs alakban szerepel. 1310-ben István bán fiai István, Vid és Miklós elcserélik az Imreghiek más birtokával. 1432-ben a Kistárkányi család az ura, 1444-ben pedig Pazdics Fogas Istvánt iktatják némely részeibe, de ugyanakkor a Kistárkányi Boda család is birtokosa. 1463-ban Sztrithey László kap itt részeket. 1551-ben a Buttkay és a Boday családok is possessorok. 1570-ben Boda Ozsvátnak és Móré Gáspárnak, 1585-ben Himmelreich Tibornak s Joó Jánosnak is van itt birtokuk. Az 1598-iki összeírás Tibay László özvegyét és Palágyi Gáspár özvegyét, Vancsody Miklóst, Paczoth Ferenczet, Boijy Lászlót és Bornemisza Mátyást sorolja fel. 1619-ben Hardicsay Zsuzsannát, 1655-ben Kállay Klárát s 1658-ban Cserney Pált iktatják itt némely részbirtokokba. 1774-ben Klobusitzky Antal, 'Sennyey Imre, Borbély György, Rátkay Péter, Gazdag István és Sámuel, Pancsovszky Ferencz, Farkas László, Balogh János, Horváth Mihály, Ramocsaházy István és a Pilissy és Bártfay családok a földesurai, azután részben bírják még a Gobóczy, Porubszky és Bartay családok is. Most nincs nagyobb birtokosa. A XVII. századbeli pestis Örösfalut sem kímélte meg, 1690 körül pedig árvíz pusztította. Református temploma 1803-ban épült. Ide tartozik Bús-tanya. Dűlői között szerepel a Gerebse nevű, mely már 1332-ben községként szerepel és a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul. Birtokviszonyai teljesen megegyeznek Örös községével. Gerebse-pusztáról vette előnevét és nevét a Gerebsey család. Itt Örös körül fekhetett valahol Csőgérd is, melyet egy 1263-iki határjáró levél említ, midőn V. István Zomotor földjét, Gera, Zompa és Mátyás halála után, Péter mesternek adományozza.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Örös. Wrs alakban már az Árpádházi fejedelmek idejében fennállott. Birtokos viszonyait és történelmét azonban csak a XIV. század elejétől kezdve ismerjük. Legrégibb birtokosának István bánt tudjuk s ennek fiai 1310-ben itteni jószágukat elcserélik az Imreghiek más birtokával. A XV. században a Kistárkányiak bírják, de birtoka van itt még a Fogas, Boda, Szigethy családnak is. A XVI.—XVII. században a Buttkay, Boday, Boda, Móré, Himmelreich, Joó, Palágyi, Vancsódy, Paczoth, Boijy, Bornemisza, Czerny családnak, Hradicsay Zsuzsannának és Kállay Klárának, a XVIII. századtól pedig a Klobusitzky és Sennvek grófoknak, a Borbély, Rátkay, Gazdag, Pancsovszky, Farkas, Balogh, Horváth, Ramocsaházy, Pilisy, Bártfay, Gobóczy, Porubszky és Bartay családnak. 1663-ban pestis, 1813-ban kolera tizedelte, 1690 körül árvíz pusztította. A község területe 2901 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 783.