Nyír

A Garammenti-hátság dombvidékének keleti, a Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján. Teljesen egybeépült a tőle délkeletre fekvő Ágóval, mellyel főutcája is közös.

Közigazgatás

1942-ig önálló község, azóta Nyírágóhoz tartozik. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Zselízi járáshoz. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, majd 1942-ben egyesítették Ágóval Ágónyír néven. 1939-ben 7,99 km²-es területét beolvaszották Nyírágó kataszterébe.

Népesség

1910-ben 298, 1921-ben 396, 1939-ben pedig 477, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt.

Történelem

Nyír a kőkortól lakott helyen települt, első okiratos említése a tatárjárást utáni (1247 Nyr), 1249-ben pedig IV. Béla adományaképpen Archinus kamaragróf birtokába került. Két évszázaddal később a győrödi Pobor család birtokában találjuk. A mohácsi vész esztendejében elhagyott hellyé vált, ekkor Barthamas földe néven említi egy összeírás. A 17–18. századokban Nyér alakban találjuk, ekkor az Ebeczky és a Sipeky családok osztozkodnak határán. Később a Breuner grófoké, valamint örököseiké lett. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1942-ben Ágónyír néven egyesítették Ágóval.

Mai jelentősége

A településrészen található Nyírágó községi hivatala és a magyar tanítási nyelvű óvoda. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma 1766-ban épült.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nyir, Esztergom vármegye határán fekvő magyar kisközség, 353 róm. kath. vallású lakossal. E községet IV. Béla király 1249-ben Archinus kamaragrófnak adományozta. 1423-ban a győrödi Pobor család birtokában van. Az 1527-iki összeírásban mint „Barthamas földe” és teljesen puszta hely szerepel. A XVII. században az Ebeczky, majd a Sipeky család a földesura, mely utóbbinak itt híres ménese volt. Itt volt elhelyezve ez időben a vármegye ménese is. A XVII. és a XVIII. században állandóan Nyér néven találjuk emítve. Most Breunner Ágost gróf örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Katholikus templomának építési ideje meg nem állapítható. Ide tartoznak Dolina és Nyir puszták is. Postája Nagymálas, távirója és vasúti állomása Zseliz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nyír. A tatárjárás előtti évtizedekben már fennáll a község. 1249-ben IV. Béla adományaképpen Archinus kamaragróf birtokába kerül. Két 'vszázaddal később a győrödi Poborcsalád birtokában találjuk. A mohácsi vész esztendejében elhagyott hely és ekkor „Barthamas földe” néven említi egy összeírás. A XVII. és XVIII. századokban Nyér alakban írják nevét. Ekkor az Ebeczky- és a Sipeky-család osztozkodnak határán. Később a Breuner grófok, valamint örököseik bírnak nagyobb birtoktesteket itt. Hozzátartozik Nyírpuszta. A község területe 1388 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 477.