Nemeskosút

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Vízköz és az Alsó-Vágmente kistájak határán, a Dudvág partján fekszik, Galántától 6 km-re délnyugatra, Diószegtől 4,5 km-től délre. Mellékutak kötik össze Galántával, Diószeggel és Vízkelettel (2,5 km), határának északi részén keresztülhalad 1851 óta a Pozsony-Budapest vasúti fővonal. Délkeletről és délnyugatról Vízkelet, nyugatról Nagyfödémes, északnyugatról Vízkelet zúgói exklávéja, északról Diószeg, északkeletről Galánta határolja. Északkeleti határát a Sárd-patak, nyugati határát a Feketevíz alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe 1921/1939-hez képest 3 %-al (46 hektár) csökkent (15,19 km²-ről 14,73 km²) Galánta javára.

Népesség

A községnek 1910-ben 1213, 1939-ben 1375, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 20. század első felére a népesség növekedése jellemző, majd 1939-1991 között enyhe csökkenés jellemző (1375 főről 1296-ra). 1991-2011 között (elsősorban a betelepülés révén) 20 %-al nőtt a lakosságszám, ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya 29,9 %-ról 45,8 %-ra nőtt. 2011-ben a magyar nemzetiségűek már csak minimális többséget alkottak. A romák aránya 6,1 %. A község lakosságának túlnyomó többsége (72 %) római katolikus vallású.

Történelem

Késő árpád-kori írásos említései idején a minden bizonnyal helybeli Kosodi család birtokába tartozott. A 14. században részben várföld volt, amelyet részben Bogár fia Márton ispán birtokolt. A középkor végén a Hegyi és a Szobonya családok tulajdonában volt, majd utánuk a Vizkeleti, Olgyai és Török családoké lett. Ugyanekkor említik Fitykafölde néven Fityka tanyát, amely szintén a Török családé volt. A törökdúlás idején többször feldúlták és kirabolták, majd Érsekújvár eleste után, két évtizedig a hódoltsághoz tartozott. Az oszmánok kiűzése után részben az Esterházyak, részben további kisnemesi családok bírtak itt földet, úgy mint a Jezerniczky, Balogh, Duchon, Thédy, Liptay, Somogyi, Lelovics, Petrovits, Burián, Thúróczy és a Simonyi családok. Az itt élők mezőgazdasággal és főleg juhtartással foglalkoztak, a helyi cukorgyár 1867-es felépítése után pedig nagy teret nyert a cukorrépatermesztés. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után szemet szúrt a község neve (Kossuth) a császári kormánynak, és nyomást gyakoroltak, hogy vegye vissza régebbi, Kossolth névalakját, de ez a helyi köznemesség tiltakozása miatt meghiúsult. A 20. század elején, a diószegi cukorgyáron kívül a Fekete, Kiss és Ábrahámffy családoknak volt itt számottevő birtokuk. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta a községet, a 20-as és a 30-as években többször sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. 1931. május 25-én a csendőrök a tömegbe lőttek a kommunista párt itt rendezett gyűlésén, és hárman meghaltak. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia kapta meg. A két világháború közötti földbirtokreform során, 1925-ben, a határában felosztott nagybirtokokra szlovák kolonisták, majd az 1945 után Magyarországra telepített magyar lakosai helyére magyarországi és észak-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A trianoni döntésig 95%-ban magyar többségű falu volt, és a magyarok még a rendszerváltáskor is a népesség több mint kétharmadát tették ki. Azóta viszont nagy számban költöztek be a szlovákok, és rendkívüli módon felgyorsult az asszimiláció, így mára közel fele-fele arányban magyarnak, illetve szlováknak vallja magát a lakosság

Mai jelentősége

A községben szlovák óvoda, valamint magyar és szlovák alapiskola található. Szent Flóriánnak szentelt katolikus temploma 1849–51 között neoromán, temetőkápolnája a 18. század közepén barokk, nemesi kúriája a 19. század közepén klasszicista, kastélya 1898-ban neoklasszicista stílusban épült. A három halálos áldozatot követelő 1931. május 25-i kosúti agrártüntetés emlékművét 1966-ban állították. A Remetedombon 1951-ben 10–11. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KOSÚT. Magyar nemes falu Posony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Hegynek szomszédságában, mellynek filiája, határja soványas, szántó földgyei két fordúlóra vannak osztva, legelője van elég, vagyonnyai meg lehetősek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kossuth, Pozson m. magyar f., a Dudvágh mellett, Diószegtől délre 1/2 órányira. Számlál 794 kath., 44 zsidó lak. Ékesítik ezen helyet a kath. paroch. templom, a birtokos uraságok csinos lakhelyei. Róna határja mindent bőven megterem: legelője elég levén, a juhtenyésztés nagy divatjában van. F. u. Fekete Ferencz, Jezerniczky, s m. t. Ut. p. Cseklész.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kosut, a Mátyusföldön fekszik. Legnagyobb részben magyar és róm. kath. vallású lakosok lakják. A házak száma 131, a lakosoké 1238. Legrégibb okleveles említése 1214-ben történik Cousoud néven, 1223-ban pedig Kusoud alakban. 1265-ben és 1267-ben a Kosyd és Kwsyd személynevekben is előfordul. Ortvay állítása szerint e község 1138-ban már fennállott és azonos az ez évben II. Béla király oklevelében említett Villa Quosuttal. II. Endre király 1223. évi 82oklevelében Kusatid, IV. Béla királynak 1260. évi okiratában Kusond és az 1263-iki oklevelében Kusovath néven van említve, a Deáki községet illető határjárás alkalmából. 1260 és 1270 között Kusodi Mohofi Écs van birtokosául említve, 1293-ban pedig Kosodi Kozma fia Pál. A XIV. század elején részben várföld volt, melyet I. Károly király Bogár fia Mártonnak adományoz. 1334-ben Péter deák fia, Myke is birtokos volt itt. Az 1553-iki portális összeírásban a Hegyi és a Szobonya család 14 portája adózik itt, de két évvel később már Vizkeleti György és Jakab kapnak reá adományt. Ugyanekkor Olgyai György, néhány évvel később pedig Török Balázs is kap ide donácziót. Ez időben Kossolth néven van említve. Későbbi birtokosai: a Jezerniczky, Balogh, Duchon, Thédy, Fekete, Liptay, Somogyi, Lelovics, Kiss, Petrovits, Burián, Thúróczy, Ábrahámffy és a Simonyi családok, most pedig Fekete János bárónak és a diószegi czukor-gyárnak van itt nagyobb birtoka és az Ábrahámffy, báró Fekete és Kiss családnak csinos urilaka. Nevét a mai hangzásnak megfelelően csak az 1713-iki canonica visitatio írja először Kossuthnak. Az abszolutizmus idejében e név az osztrák kormánynak szemet szúrt és báró Fekete Mihály útján odahatott, hogy a község vegye föl a régi Kossolth nevet, a mit azonban, az itteni közbirtokosság határozott tiltakozása következtében, nem sikerült keresztülvinnie. A községhez tartozik ma Fityka tanya is, mely Fitykafölde néven már 1553-ban Török Balázs birtokaként szerepel. Ezenkívül ide tartozik Erdőalja, Esterházy- és Fekete-major. A községi katholikus templom újabbkori és 1849-ben épült. A községnek van postája és vasúti állomása, de távírója Magyardiószeg.

Magyar Katolikus Lexikon

Nemeskosút, Kossuth, Kosút, v. Pozsony vm. (Košúty, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szeredi esp. ker-ében. - A Hegyben alapított helyi káplánságot 1794: ~ba helyezték, 1809: pléb. lett. Tp-át 1849: Szt Flórián tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1788-tól. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. Filiája 1917: Hegy. - Lakói 1940: 1308 r.k., 5 g.k., 3 g.kel., 3 ev., 3 ref., 24 izr., össz. 1346; 1970: 69,9% m., össz. 1140; 1991: 896 m. (69,14%), össz. 1296; 2001: 878 m. (60,68%), össz. 1447. ** Némethy 1894:140. - Pozsony vm. 1895:81. - Gerecze II:659. - Schem. Strig. 1917:203.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nemeskosút. Azelőtt Kosút. A község neve az idők folyamán számtalan változatban fordul elő. 1138-ban Villa Quosut, 1214-ben Cousoud, 1223-ban Kusoud és Kusatid, 1260-ban Kusond, 1263-ban Kusovath, 1553-ban pedig ltossolth alakban említik. A XIll. század végén Kusodi Mohofi Écs a birtokosa, 1293-ban Kosodi Kozma fia Pál. A XIV. században Bogár fia Márton, 1334-ben Péter fia Myke a földesura. A XVI. század derekán a Hegyíés Szobonya-család bírja, majd rövidesen a Vízkeleti-, utánuk az Olgyay Jezerniczky-, Thédy-, Thuróczi-, Kiss-, Abrahámffy-, Simonyi-, majd a báró Fekete-családnak van itt birtoka. A szabadságharc leverése után Bécsnek szemet szúrt a község nevének Kossúth Lajosra való emlékeztetése s keresztül akarták vinni, hogy a régebbi Kossolth nevet vegye fel a község, de a magyar lakosság kemény ellenállásán megtört ez a szándék, miként napjainkban sem sikerült a cseheknek sem a maguk nemzeti ideológiáját a községbeli magyarságra rákényszeríteni. Hozzátartozik Magyardiószegi cukorgyár majorja. A község területe 2638 kat. hold s lakóinak száma 1375.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nemeskosut kk. kj. Vízkelet, galántai járás. A község már 1138-ban fennállt és azonos II. Béla királyi oklevelében említett Villa Quosuttal, 1214-ben Consoud, 1223-ban Kusoud és Kusatid, 1260-ban Kousond, 1267-ben Kosyd és Kusyd, majd 1553-ban Kossolth néven említik. A községnek 1265 körül Kusodi Mohofi Écs, 1293-ban pedig már Kosodi Kozma fia Pál a birtokosa. A XVI. század derekán a Hegyi és Szobonyi család bírja, azután a Vizkeleti, ismét később az Olgyai, Jezernitzky, Thédy, Thuróczy, Kiss, Ábrahámffy és Simonyi családok, majd pedig a báró Fekete családnak van itt nagyobb birtoka. Nevét a mai hangzásnak megfelelőfen az 1713-iki canonica visitatio írja Kossuthnak. Az abszolutizmus idején a község neve szemetszúr és Kossolth nevet akarják a községre kényszeríteni, azonban nem sikerül. Hozzátartozik a diószegi cukorgyár majorja és a Fekete tanya. Területe: 2.638 k. h. Lakosság: 1.375. Ebből magy.: 1.338, szlov.: 21, német: 4, magy. beszél: 1.357. Vallás szerint: r. k.: 1.332, ev.; 4, izr.; 28. Lakóház: 263. Népsűrűség: 90.6. Földbirtok: I. 2, II. 9, ÜL 20. Községi bíró: Petrovics Ignác. Községi elemi isk. 5 tanerővel, önkéntes Tűzoltó Egyesület. Hitel és Fogyasztási Szövetkezet külön-külön. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. Püig. Érsekújvár, tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta. Csö. helyben, V. á. Galánta, u. p. Galánta.