Romhánypuszta

Romhánypuszta a Karancsvidék kistájon, a Babos-hegy (Bôbovec, 341 m) délkeleti és a Nagy-Hallgató (Počúvadlo, 391 m) északi lábánál, 211 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Losonctól 13 km-re délkeletre, Fülektől 18 km-re délnyugatra. A község központja Kisromhánypuszta (Malý Romháň) és Nagyromhánypuszta (Veľký Romháň) egybeolvadásával alakult ki, a központtól délkeletre 1,8 km-re, közvetlenül a szlovák-magyar határon találjuk Bánya (Baňa) külterületi lakott helyet, 1,5 km-re keletre pedig az egyetlen tanyából álló Bagópusztát. Határa 204-391 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, legmagasabb pontja az államhatáron magasodó Nagy-Hallgató. 2010-ben területének 41,7 %-át (431 ha) erdő, 39,0 %-át rét és legelő (403 ha), 12,3 %-át (127 ha) pedig szántóföld foglalta el. Miután 1945 után a Karancsberény felé vezető utat lezárták, Romhánypuszta a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak Rapp (6,5 km) felől, a Mucsényen (3 km) át ide vezető 2649-es számú mellékúton közelíthető meg. Északról Mucsény, északkeletről Fülekpilis, nyugatról Ipolytarnóc, délről Mihálygerge, Egyházasgerge és Karancskeszi, délkeletről pedig Karancsberény községekkel határos. Nyugati, déli és délkeleti határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1952-ben alakult önálló községgé, korábban teljes területe Fülekpilishez tartozott. Fülekpilis részeként 1920-ig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban is a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). 1952 óta mindig a (változó területű) Losonci járás része volt. Területe 2011-ben 10,34 km² volt.

Népesség

Romhánypusztának 2011-ben 264 lakosa volt, melynek 96,2 %-a szlovák és 0,4 %-a (1 fő) magyar nemzetiségűnek (1,1 %-a – 3 fő – magyar anyanyelvűnek) vallotta magát. A település egyike az első világháború után, a csehszlovák földbirtokreform során létrejött szlovák telepesközségeknek, szlovák nyelvi szigetet alkot az észak-nógrádi magyar nyelvterületen belül. Lakosságszáma fokozatosan csökken 1970 óta, 2017-ig népességének 40 százalékát elveszítette (1970-ben 423 fő, 1991-ben 327 fő, 2017-ben 254 fő). A község lakosságának mintegy egytizede (2011-ben 26 fő) él Bányán. 2011-ben a lakosság többsége (84,5 %) római katolikus vallású volt, az evangélikusok aránya 5,3 %, a felekezeten kívülieké pedig 4,5 % volt. Népsűrűsége egyike a legalacsonyabbaknak a járásban (2011-ben 25,5 fő/km²).

Történelem

Romhánypuszta helyén a középkorban is település állt, melynek első említését 1238-ban „Ruhman” alakban találjuk, 1335-ben pedig „Rohman” néven szerepelt. A 15. században már két faluként említik a források: 1478-ban mint Kis- és Felsőromhány, majd 1496-ban mint Egyházas- és Felsőromhány, 1503-ban pedig Nagy- és Kisromhány szerepelt az okiratokban. A középkorban az Ilsvaiak és más nemesek birtoka volt, majd 1554-1594 között Nógrád vármegye nagy részével együtt a töröknek adózott. 1593. november 21-én itt zajlott le a fülek-romhányi csata, melynek során az ottomán hadak vereséget szenvedtek a Fülek felé előrenyomuló keresztény hadtól. A település a 17. században elpusztult, csak a 18. század elején települt újra pusztaként. 1715-ben 10, 1720-ban pedig 15 portája adózott. 1828-ban 15 háza és 112 lakosa volt. 1851-ben 133 lakosa volt. 1873-ban kolerajárvány pusztított itt. 1874-75-ben Shvoy Miklós vármegye-monográfiájában földjét agyagosnak írja le, mely csupán rozsot termel, jó rétjét és tölgyes erdejét is említi. Ekkor Török Sándorné Batternay Hermina volt fő birtokosa. A 19. század végén Kisromhány a Szakáll, Nagyromhány pedig a Török család birtokában volt. Kisromhányon egy régi kúria helyén 1870-ben Szakáll Barnabás építtetett úrilakot (1980-ban lebontották), Nagyromhányon Török Zoltán a régi Szerémy-kúria helyén 1893-ban építtetett kúriát. 1909-ben megalakult a Rapp-Romhányi Kőszénbánya Rt., majd 1910-ben megkezdődött a szénbányászat a Magas-hegy délnyugati oldalán nyitott bányában. A gyenge minőségű barnaszén kitermelése 1917-ig tartott, a maximális munkáslétszám 124 fő (1912), a maximális kitermelt mennyiség 4356 tonna (1914) volt. Az első világháború alatt hadifoglyok is dolgoztak a bányában. 1919-1921 között megkezdődött Török Béla nagybirtokán a szlovákok betelepülése magánkolonizáció keretében. Romhánypuszta Nógrád egyik legnagyobb kolóniájává vált, stratégiai jelentőségét az újonnan megvont államhatár menti fekvése is növelte. 43 család összesen 428 hektáron kapott birtokot, a betelepülők főként Gyetva környékéről (Gyetva, Herencsvölgy, a gömöri Rimakokova és a nógrádi Látkapuszta) érkeztek. 1923-ban már iskola is működött itt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig a települést visszacsatolták Magyarországhoz. Ebben az időszakban a telepesek egy része elmenekült, a helyben maradók viszont 1940-41-ben megkapták a szlovák állampolgárságot és szlovák tannyelvű iskolája is tovább működhetett. 1944-ben Nógrádi Sándor vezetésével partizáncsoport tevékenykedett Romhánypuszta környékén. 1944. december 28-án a román hadsereg bevonult a településre, majd 1945. januárjában helyreállt a csehszlovák uralom. 1945 után új szlovák betelepülők érkeztek a településre. Romhánypuszta 1952-ben alakult önálló községgé, korábban Fülekpilishez tartozott. Ekkor kapta előzmények nélküli szlovák névadással a hivatalos Lipovany nevet (korábban Malý Romháň, Veľký Romháň), mely a szlovák lipa (hárs) szóból ered. Az elektromos áramot 1957-ben vezették be, az ide vezető út aszfaltozására azonban csak az 1970-es évek elején került sor. Határában 1977-ig a losonci állami gazdaság, majd a rappi székhelyű egyesített EFSz gazdálkodott (ma Agro Družstvo Rapovce néven). Szlovák tannyelvű alapiskolája az 1970-es évekig működött. 1990-ig közös helyi nemzeti bizottsága volt Fülekpilissel és Mucsénnyel. 2005-ben fogadták el a község hivatalos címerét és zászlaját. Határában 2010-2012 között napkollektoros erőművet létesítettek.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Határában fotovoltaikus erőmű működik. Hétfájdalmú Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1962-1964 között épült, 1996-ban újjáépítették. Az egykori Török-kúria (1893) ma a községi hivatalnak ad otthont. A határában található régi homokkőbánya (a romhányi homokkő bemutatóhelye) ma földtani bemutatóhely. Bánya fölött, az államhatár vonalán, 2015-ben 20 méter magas acélvázas kilátót létesítettek.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Romhány, és Nagy Romhány. Szabad puszták Nógrád Várm. Kis Romhánynak földes Urai több Urak; Nagy Romhánynak pedig Kis Uraság, fekszenek Raphoz közel, mellynek filiáji.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Romhány (Kis és Nagy), népes puszta, Nógrád vmegyében, 133 kath. lak. Pilis és Karancskeszi közt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

FÜLEKPILIS: Ide tartoznak Nagyromhány- és Kisromhány-puszták. E két puszta helyén a középkorban Egyházas romhány és Nagyromhány nevű községek állottak, melyek 1496-ban a Romhányiak birtokában voltak, továbbá Bagó, Erzsébetszállás (azelőtt Gyugdel), Koplaló-telep, Levélszög-telep és Macskalyuk. Nagyromhány-puszta Török Zoltán volt főispán birtoka, a hol a mostani tulajdonos a régi Szerémy-kúria helyén 1893-ban kényelmes úrilakot építtetett. Az úrilak nevezetességei közé tartoznak az ott őrzött Alt-Wien porczellánok, régi érdekes butorok és a családi képtár, mely Török János nővéreinek: gróf Unwerth Ignáczné, Török Teréz és Hessen-Darmstadti herczegné. Török Sarolta, férjeiknek s ez utóbbi leszármazottjainak egykorú arczképeit foglalja magában. Kisromhánypusztán van Szakall István birtoka, kinek csinos úrilakát a régi kúria helyén Szakall Barnabás 1870-ben emeltette. A birtokon levő s már egyízben föltárt, de szünetelő kőszénbányát legközelebb ismét üzembe helyezik részvénytársasági alapon.