Peszektergenye

A község az Alsó-Garammente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál, a Szikince partján fekszik, Zselíztől 7 km-re keletre, Lévától 21 km-re délkeletre. A Szikince mentén haladó, Garamkövesdet (34 km) Hontfüzesgyarmattal (7 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, mellékút köti össze Zselízzel és Lontóval (7,5 km). Területe nagyrészt dombos, de mezőgazdaságilag művelt terület, viszonylag magas erdősültséggel. Nyugatról Zselíz, délről Garamsalló, keletről Lontó és Százd, északról pedig Nemesoroszi és Kétfegyvernek községekkel határos. Nyugati határa Hont és Bars vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai területhez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1960-ban alakult Nagypeszek és Tergenye községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járáshoz tartoztak, Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-ig rövid ideig az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartoztak, annak megszüntetése után pedig az immár Sikenica néven egyesített községet a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1986-1992 között Zselízhez tartozott. A község két településrészre és kataszteri területre oszlik: Nagypeszek (12,61 km²), Tergenye (12,94 km²), területük az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 1182, 1921-ben 1354, 1938-ban pedig 1211, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1926-ban a Nagypeszek határában található Ágotamajorra szlovák kolonisták érkeztek, majd 1945 után Tergenye magyar lakosságának csaknem felét, Nagypeszekének pedig 1/5-ét kitelepítették Magyarországra, és szlovák betelepülők érkeztek. 1961-re lakosságának többsége már szlovák nemzetiségű volt, a magyarok aránya 40,3 %-ra csökkent. 1970-2001 között népességének 43,8 %-át elveszítette (népessége 1119 főről 629-re csökkent), 2001-2011 között csekély (4,5 %-os) népességnövekedés figyelhető meg, ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya zuhanásszerűen csökkent (40,4 %-ról 25,6 %-ra). A roma etnikumhoz a lakosság 17 %-a tartozik. 2011-ben a lakosság 49,6 %-a római katolikus, 10,7 %-a pedig református vallású volt, 1921-ben Nagypeszek református (55,5%), Tergenye pedig katolikus (63,5 %) többségű volt. 2011-ben a lakosság 49 %-a élt Nagypeszeken (322 fő), 51 %-a pedig Tergenyén (335 fő). A Nagypeszekhez tartozó Vadalmáspusztán 21 állandó lakos élt.

Történelem

Nagypeszeket 1295-ben Pescech alakban említik először, ekkor a Hont-Pázmány nemzetség birtoka. 1324-ben Pezek, 1355-ben Pescek Superior et Inferior, 1461-ben Kyspezek, 1497-ben Naghpezek alakban tűnik fel, majd a 18. században a Dersfi család zselizi uradalmának tartozéka. A 19. században a gróf Esterházy család, majd a gróf Breuner család örökösei a helység legjelentősebb birtokosai. Az Eszterházy családnak hatalmas szőlészete volt itt, szüretei messze földön híresek voltek. A hagyomány szerint Franz Schubert itt írta a Müller-dalait, ugyanis a híres zeneszerző az itteni Eszterházy-uradalom gyakori vendége volt. 1850 körül Nagypeszek 507 lakosából 410 református volt. Lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből és juhtenyésztésből éltek. 1926-ban határába (Ágotamajor) szlovák kolonisták telepedtek. Tergenyét 1307-ben és 1360-ban említik egy út (antiqua via) kapcsán. 1399 karácsonyán Peszeken és Tergenyén Figed-i István hatalmaskodott. 1402-ben Wezews György mester átadja birtokai egy részét, köztük a Tergenyeieket is mostohaanyjának. 1404-ben Zechen-i Konia bán fia Simon ajtónállómester elfoglalt néhány itteni szántót. Régi temploma a 15. században épült. 1549-ben 10 portája a Lévai várhoz tartozott. A reformáció során a község népe is az új hitre tért, de az ellenreformáció során a reformátusokat nagyrészt elűzték a faluból. A 19. század elején birtokosa az Eszterházy család volt, akik a Garam völgyéből katolikus németeket és szlovákokat telepítettek ide, ezek azonban később elmagyarosodtak. a A trianoni békeszerződésig mindkét település Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, illetve 1938-45 között Magyarország részei voltak. 1944 decemberétől kezdve több hónapon át heves harcok színtere, 1945. március 5-én a lakosságot is evakuálták, a két falu legnagyobb része elpusztult. 1945 után a magyarok kitelepítése és a lakosságcsere alapvetően megváltoztatta etnikai viszonyait és szlovák többségűvé vált. Nagypeszeket és Tergenyét 1960-ban egyesítették.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Nagypeszek református temploma 1750-ben épült barokk stílusban, Tergenye katolikus temploma pedig a 19. század elején klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PESZEK. Nagy Peszek, Kis Peszek. Két falu Hont Vármegyében, Kis Peszeknek földes Ura Gr. Berényi Uraság, fekszik Fűzes Gyarmathoz nem meszsze, mellynek filiája; Nagy Peszeknek pedig földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, ez fekszik Nemes Oroszinak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, és reformátusok, határbéli földgyeik közép termékenységűek, Kis Peszeknek legelője szoros, fájok van mind a’ kétféle, szőlőhegyei jó borokat teremnek, második osztálybéliek. TERGENYE. Magyar falu Hont Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Nemes Oroszihoz közel, és annak filiája; határja ollyan, mint Nagy Peszeké.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Peszek, magyar f., Honth vmegyében, Bars vmegye szélén; 82 kath., 15 evang., 410 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Nagy juhtenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Jánosné. Ut. p. Zeliz. Tergenye, magyar falu, Honth vgyében, a Szikincze vize mellett: 221 kath., 16 evang., 135 ref. lak., jó legelővel, erdővel, bortermesztéssel, vizimalommal. Ref. anyatemplom. F. u. többen. Ut. p. Zeliz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagypeszek, Bars vármegye határához közel fekvő magyar kisközség, 131 házzal és 620 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Zseliz, postája Tergenye. Nagypeszek nevével 1324-ben találkozunk először az oklevelekben. A XVI. században a Dersfiek zselizi uradalmához tartozott. A mult század elején gróf Esterházy volt a földesura; jelenleg gróf Breuer örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Az itteni ev. ref. templom 1750-ből való. Nagypeszek faluhoz tartozik az Ágota-major. Tergeny, magyar kisközség, a Szikincze patak mellett, 88 házzal; ev. ref. és részben róm. kath. vallású lakosainak száma, mely a legutóbbi népszámláláskor 543 volt, maig 443-ra olvadt le. A község körjegyzőségi székhely; vasúti állomása és távirója Zseliz, postája helyben van. Már 1307-ben Villa Tergenye alakban említik. Régisége mellett szól temploma, mely a XV. században épült és legujabb időkig eredeti alakjában volt látható, mígnem 1892-ben újjá építették. A mult század elején a gróf Esterházy család volt az ura, jelenleg gróf Breuner örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Az 1816. évi nagy inség alkalmával ide telepített német és tót lakosok azóta teljesen megmagyarosodtak.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagypeszek. Első okleveles nyomára a XIV. század első negyedében találunk. A XVI. században a Dersficsalád zselizi uradalmának tartozéka. A XVIII. században a gróf Esterházycsalád, majd legújabban a gróf Breuner-család örökösei a helység legjelentősebb birtokosai. A község külterületi lakott helyei: Ágotamajor és Vadalmásmajor. A község területe 2191 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 687. Tergenye. A község területe 2249 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 524.