Nagymagyar

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, a Kis-Duna jobb partjának közelében, Somorjától 13 km-re északkeletre, Dunaszerdahelytől 23 km-re északnyugatra, Szenctől 14 km-re délre fekszik. Fontos forgalmi csomópont, itt találkozik a Somorját Szenccel összekötő 503-as út, valamint a Diószegről (21 km) Dunahidasra (16 km) vezető 510-es út. Mellékutak kötik össze Csenkével (1,7 km), Pozsonycsákánnyal (4,5 km) és Olgyával (3,5 km). Nyugatról Jányok és Pozsonycsákány, délről Nemesgomba, keletről Csenke és Illésháza, északról pedig Hurbanfalva, Egyházfa és Jóka községekkel határos. Északi határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). 1945 után a Kis-Dunától északra eső határrészét (Szigetmajor, 240 hektár) Egyházfához csatolták, majd 1956 után az újonnan alakult Hurbanfalva községhez. 1960-ban Nagymagyart Csenkével és Vajasvatával egyesítették Zlaté Klasy ("Arany Kalász") néven. 1993-ban Csenke önállósult, majd 2007-ben Vajasvata népszavazással csatlakozott Csenkéhez.

Népesség

A község népessége 1910-1941 között egynegyedével növekedett (1325-ről 1638-ra). Lakossága túlnyomórészt magyar nemzetiségű volt, Nagymagyaron élt 1944 előtt a Felső-Csallóköz 3. legnépesebb zsidó közössége (1921-ben az izraelita vallásúak a lakosság egyötödét tették ki, 1938-ban 15 %-át), melyet teljesen elpusztítottak a holokausztban. Szlovák telepesek 1923-ban érkeztek a községhez tartozó Szigetmajorra és még abban az évben iskolát is kaptak. 2001-2011 között a község lakossága Vajasvata elszakadása ellenére is gyarapodott. Nagymagyar a járás 6. legnépesebb települése és 3. legnépesebb községe 3571 lakosával. A szlovák nemzetiségűek aránya ugrásszerűen nőtt (34,8 %), de a magyar nemzetiségűek még mindig többséget alkotnak (43,8 %). A község lakosságának 62,1 %-a a roma etnikumhoz tartozik, ez a legmagasabb arány a járásban és Nagymagyar az egyetlen település a Csallóközben, ahol a romák többséget alkotnak. Önmagát roma nemzetiségűnek a lakosság 18,1 %-a, roma anyanyelvűnek 37,1 %-a vallotta.

Történelem

Nagymagyart 1239-ben „Mogor” alakban említik először. 1281-ben „Magari”, 1352-ben „Nogmagyar”, 1354-ben „Egyhazasmagyary” néven szerepel a korabeli forrásokban. Pozsony várának uradalmához tartozott, majd több nemesi család birtoka. 1553-ban részben a pozsonyi klarissza kolostor, részben a Csorba, Illyés és Olgyai családoké, valamint a pálosoké. A 17. századtól nagyobbrészt a klarisszáké, akik többi csallóközi birtokaikat is innen igazgatták. A település 1699-ben mezővárosi rangot kapott vásártartási joggal. A 18. században már sörgyára volt. A 19. században az Eszterházy, a Zichy, a Batthyány és Pálffy családok birtoka. 1553-ban 13 portája adózott. 1720-ban malma és 6 adózó portája volt. 1828-ban 182 házában 1301 lakos élt. A Kis-Duna mátyusföldi, bal partján fekvő Szigetmajort, ahová a két világháború közötti földbirtokreform során 1923-ban szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1956-ban az egyházfai Maholánypusztával együtt Hurbanova Ves néven önálló községgé szervezték. Templomát a Csallóköz legnagyobb méretű szakrális építményei közé sorolják.

Mai jelentősége

A község szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolával és 1992-ben alapított magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző magániskolával rendelkezik. Központi szerepet tölt be a környéken oktatási és egészségügyi téren. A késő gótikus templom helyén álló Szt. Kereszt felmagasztalásának szentelt temploma 1886-ban historizáló stílusban, római katolikus kápolnája és nemesi kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült, Lourdes-i kápolnája pedig 1740-ben. A temetőben található Leszkai Sándor 1848-as honvédhadnagy sírja.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Magyar. Ez Nemes, és Portális magyar mező Város, másik N. Magyar falu Posony Várm. Kis Magyarnak földes Urai többek, Nagy Magyarnak pedig a’ Religyiói Kintstár, és más Urak is, Kis Magyar, Nagy Magyarnak filiája, lakosai katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, d. Gombának, n. ny. Csákánynak szomszédságokban, a’ kis Duna N. Magyarnak határján foly, ’s Mérges nevű erdővel bír, határjok középszerű. A. F. és Újvári pusztákat árendálják, Kis Magyar, fa, és rét nélkűl szűkölködik, ’s határja is szűk.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar (Nagy), Gross Magendorf, népes magyar falu, Poson vmegyében, a Csalóközben, ut. p. Posonhoz 3, Csötörtökhöz északra 1 mfd. 753 kath., 3 evang., 7 ref., 285 zsidó lak., kik közt számos mesterember és kereskedő találtatik. Van kath. paroch. temploma, több uri épületei; sörháza, vendégfogadója, országos vásár. Szántófölde termékeny; rétje kevés, juha sok. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné, Takács s m t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymagyar, magyar kisközség a Felső-Csallóközben, 173 házzal és régebben 1424 róm. kath. vallású lakossal, (az utolsó népszámláláskor ugyan csak 1353 volt a lakosok száma). A pozsonyi vár tartozéka volt és 1239-ben már említve van. Neve különféle változatokban fordul elő. Legrégibb elnevezése Morthamagor. Később már Egyházas-Magyar néven is említve találjuk. Némely író szerint II. Béla király idejében itt a templom mellett apáczazárda is volt. 1355-ben az Olgyaiak egyesség-levelében szerepel. 1383-ban Ilona és Margit úrasszonyok itteni birtokrészüket Miklósfia Mihálynak adják át. 1416-ban Olgyai György fia, Miklós, itteni birtokából leánynegyedet ad ki. 1488-ban ugyancsak az Olgyaiak a Dankháziaknak egy kúriát és tekintélyes földbirtokot engednek át. II. Ulászló király 1495-ben csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományoz egy itteni birtokrészt. 1506-ban Verbőczi Istvánnak is van itt birtoka. 1533-ban Csorba Gergely fiai és Csorba Pál osztozkodnak birtokukon. 1540-ben a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispánnak és testvérének, Saághi Deák Imrének és fiának, Zsigmondnak hagyományozza. Az 1553-iki összeírásban az óbudai apáczáknak 6, Csorba Jánosnak 2, Illyés Ferencznek 1, az Olgyai családnak 1 és a pálosoknak 3 portájok van itt. 1647-ben a pozsonyi apáczáké, 1787-ben a vallásalapé volt. Később az Esterházyak lettek az urai, azután a Zichy és Batthyány grófok, ma pedig Pálffy Béláné grófnőnek van itt nagyobb birtoka. I. Lipót király 1679-ben betiltotta a község hetivásárjait. 1699-ben mezőváros. Ugyanekkor a pestis pusztította lakosait. A község határában a Rákóczy-féle felkelés idejében ütközet volt. A mult század elején sörház is volt itt és országos vásárai nagyon látogatottak voltak. Plébániája az 1390-iki összeírásban már említve van, de mai temploma az ősi templom helyén 1886-ban épült. Az egyház birtokában a XVII. századból nagyon érdekes zománczozott ezüst-feszület van, melyet egy Zichy grófnő ajándékozott az egyháznak. Az érdekes ötvösmű, hátsó részén, Krisztus kínszenvedéseinek a jelvényeivel van díszítve. Az egész ötvösmű, Krisztus alakját kivéve, aranyozva van. Nagymagyarhoz tartozik és a mult század elején említve van Újvásár és Mocsola puszta, mely utóbbiról már 1330-ban találunk írott nyomokat. Újvásár már 1298-ban szerepel, a mikor Gombai Kumpert fiai, Olgyai Péter comesnek adják el. Az 1553-iki összeírás szerint az óbudai apáczáknak itt 3 portájuk van. A község határában, 1319-ben egy Kökényes nevű község is szerepel, mely Kondorosi Pálé és fiaié. 1620-ban Kökényrév néven találjuk említve. Ide tartozik még Nagyerdő. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Somorja-Uszor. Körjegyzőségi székhely.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymagyar, Grossmagendorf, v. Pozsony vm. (Zlaté Klasy, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1390: már létezett. Lakói 1580 k. ev-ok lettek. 1634: alapították újra. Mai Szt Kereszt felmagasztalása-tp-át 1886: építették. Anyakönyvei 1673-tól. Kegyura 1880: Vetsera Albin br. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Bústelek, Csenke, Felsőjányok, Kismagyar, Nemesgomba, Olgya, Vajasvata. - Lakói 1940: 1425 r.k., 7 g.k., 1 g.kel., 90 ev., 11 ref., 251 izr., össz. 1785; 1991: össz. 3723, m. 3148 (8456%); 2001: össz. 3475, m. 2352 (67,68%). ** Némethy 1894:185. - Pozsony vm. 1895:96. - Gerecze II:662. - Schem. Strig. 1917:186.