Nagymácséd

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén fekszik, az Alsó-Vágmente kistájon, a Csipkés-ér mentén, Galántától 8 km-re északnyugatra, Diószegtől 6 km-re északkeletre, Szeredtől 6 km-re délnyugatra. Érinti a 62-es országos főút Diószeg és Szered közötti szakasza. Mellékút köti össze a szomszédos Gánnyal (2,5 km). Északról Szered, keletről Alsószerdahely, délkeletről Gány, délről Galánta, délnyugatról Diószeg, nyugatról Kismácséd, Ábrahám és Kisgeszt községekkel határos. Nyugati határát a Sárd-ér, északkeleti határának egy részét a Dernye alkoja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás), ebben az időben nagyközségi rangot kapott és határközséggé vált (nyugati, északi és keleti határa egyaránt államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között). Területe (14,81 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 1793, 1921-ben 1927, 1939-ben pedig 2320, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcserével szlovákokat telepítettek a községbe, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 11,3 %-ról 20,3 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (76,3 %) ma is magyar nemzetiségű. A roma etnikum a népesség 5,4 %-át alkotja. A lakosság túlnyomó része (87,9 %) hagyományosan római katolikus vallású. Az 1991-2011 közötti időszakban a lakosságszám csak kismértékben növekedett (2,5%, 2539 főről 2603-ra).

Történelem

A 14. században már saját egyháza volt a jó termőföldön, gazdag erdő mellett fekvő falunak, de ennél többet nem tudunk a korai történetéről. A 15. században, és valószínűleg azt megelőzően is a semptei várhoz tartozó királyi birtok volt. a 17. században az Esterházy család birtokába jutott a semptei uradalommal egyetemben, és később az uradalom egyik legfontosabb településévé vált. Érsekújvár 1663-as oszmán kézre kerülése után megszaporodtak a török portyák a környéken, sok pusztítást okozva, ráadásul ezt tetézte az 1679-es pestisjárvány. Épphogy elmúlt a török veszély, a Rákóczi-szabadságharc eseményei érintették a falut, amelynek több lakója részt vett az 1704-es nagyszombati csatában. A háborús idők után gyors gazdasági fejlődésnek indult a földművelésből élő község, a 19. században pedig már a kézművesek is megjelentek. Iskoláját 1776-ban említik először. Az 1848/49-es szabadságharc hadieseményei elkerülték, ám a császáriak sokat zaklatták a falu világi és vallási vezetőit; Mészáros Dávid plébános a császáriakkal szembeni ellenállásra buzdított, amiért az osztrákok elhurcolták, és főbe lőtték. A 19. században sokat küzdöttek a kolerajárványokkal, a század második felében pedig kétszer is nagy tűzvész pusztította a falut. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, az 1920-as években gyakran sztrájkoltak a helyi mezőgazdasági munkások. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. A második világháború utáni magyarüldözés súlyosan érintette a falut, 578 lakosát kényszermunkára deportálták Csehországba, 61 családot pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek, akiknek a helyére szlovákok költöztek onnan.

Mai jelentősége

A községben magyar (Mészáros Dávid Alapiskola) és szlovák alapiskola, valamint magyar óvoda található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma barokk-klasszicista stílusban épült 1783-ban. Fontos régészeti lelőhely: 48 honfoglalás-kori magyar sírt tártak fel, ebből a temetőből került elő a kereszt alakú nagymácsédi kaptorga is, amely az 1993-ban forgalomba került tízkoronás érmén volt látható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Macsed. Két magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházi, Kis Macsednak G. Eszterházi, Draveczky, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik egyik Geszthez 1, másik Szeredhez 1 órányira, határjai két nyomásbéliek, eggyiknek erdője is van, legelőjök, réttyeik középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mácséd (Nagy), magyar falu, Poson vgyében, Szered és Diószegh közt, mindegyiktől 1 órányi távolságra a posoni utban. Számlál 1040 kath., 6 zsidó lak., kik a szeredi zsidóknak erősen fuvaroznak, s vagyonosak. Földjük, rétjök sok és kövér; sürű erdejök igen szép. F. u. gr. Eszterházy Károly. Ut. p. Szered.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagymácséd, vágvölgyi magyar kisközség, 276 házzal és 1825 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E községgel először Pensaurai Lénárd 1390-iki jegyzékében találkozunk, a mikor neve Mahid alakban van említve. Ez időben egyháza is volt már; mostani katholikus temploma azonban 1783-ban épült és 1880-ban nagyobbíttatott. 1553-ban Báthori András 9 és a borostyánkői uraknak szintén 9 portája adózik. Később a semptei uradalomhoz tartozott és az Esterházyak voltak az urai, kiktől a birtokot Alsasse d'Hennin Angelika herczegné vette meg, a ki itt ma is birtokos. 1679-ben a pestis pusztította a lakosokat. A községben van a járási faiskola felügyelősége. Posta van a községben, de a távírója és vasúti állomása Galánta.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagymácséd, v. Pozsony vm. (Vel'ká Mača, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1390: már létezett. Tp-át Szt Tamás tit-ra sztelték. Lakói 1577: ev-ok lettek. 1777: alapították újra. Mai Ker. Szt János-tp-át 1783: építették. Kegyura 1880: Hennin Angelika hgnő. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Lakói 1940: 2305 r.k., 1 g.kel., 2 ev., 6 ref., 6 izr., össz. 2320. ** Némethy 1894:185. - Pozsony vm. 1895:94. - Gerecze II:662. - Schem. Strig. 1917:202.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagymácséd. A XIV. század végéről merül fel neve elsőnek Mahid alakban. Ez időbeni birtokosát azonban nem jegyezték fel. 1553-ban az adóöszszeírók Báthori András és a Domini de Borostyánkő kezén találják. Idővel az Esterházy grófok szerzik meg, majd a XIX. század végén Alsasse d'Hennin hercegnő vásárolja meg az Esterházyak itteni uradalmát. A csehek alatt magyar lakossága sokat szenvedett. A község területe 2574 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2320.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nagymácséd nk. galántai járás. Már 1390-ben szerepel Mahid néven a feljegyzésekben. 1553-ban Báthory András bírja részben. Később az Esterházyak voltak urai, tőlük vette meg Alsasse d'Hennin Angelika hercegnő. Majd báró Ohrenstein Henrik tulajdonába megy át, akinek örökösei bírják jelenleg a csehszlovák földbirtokreform által megkapott birtokol. A község lakossága 1918-ban fegyveres erővel tartotta vissza a cseh: csapatokat s csak a környék teljes megszállása után adták meg magukat. A fegyveres ellenállást a Zacskó testvérek szervezték meg. Területe: 2.574 k. h. Lakosság: 2.320. Ebből magy.: 2.305, szlovák: 13. Magy. beszél: 2.309. Vallás szerint: r. k.: 2.311, ref. 2, ev.: 1, izr.: 5. Földbirtok: I. 1, II. 4, III. 231. Népsűrűség: 156.6. Lakóház: 472. A község bírója: Miklós Árpád. R. kat. elemi népiskola, önk. Tűzoltó Egy. Hitelszövetkezet, Fogyasztási Szövetkezet két üzlettel és vendéglővel. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. — Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. csö. Palánta.. V. á. Németdiószeg és Galánta. Posta és távbeszélő helyben.