Nagykázmér

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kázmér (Nagy), tót-magyar-orosz falu, Zemplén vármegyében, Abauj vmegye szélén, Ujhelyhez északra 3 órányira: 218 római, 150 g. kath., 107 evang., 83 ref., 45 zsidó lak. Van itt r. kath. plebánia s egy elpusztult szentegyház; evang. templom, derék kastély és szép kert; 796 h. szántóföld. F. u. gr. Török.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagykázmér, kisközség 93 házzal és 522 lakossal, kiknek egy harmada magyar, a többi tót és róm. kath. vallású. Körjegyzőségi székhely. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. A Kázméry család ősi fészke és névadó községe. E család és osztályos atyafiai voltak birtokosai még a XVI. században is. Az 1598-iki összeírás Kázméry Istvánt és Lajost, Balogh Istvánt, Vékey Istvánt és Pétert és Ladmóczy Györgyöt említi uraiként. 1745-ben Beőthy Imre és Mihály is részbirtokosa. 1774-ben pedig a Beőthy 91családon kívül Kazinczy Péter, Szemere László, Ecsedy János, Paizsos János, Pandák Mihály, Fűzy András és Keresztessy László a birtokosai. Újabban a gróf Török család volt a földesura s most gróf Berchtold Kázmérnak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet még a gróf Török család építtetett. Hajdan vára is volt. Ősi templomának a község határában némi romjai láthatók. A község lakosai hitel- és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Az 1663-iki pestis nem kímélte meg ezt a községet sem. A faluban három templom van ú. m. róm. kath., ev. ref. és ág. h. evangelikus. A két utóbbinak az építési idejét nem ismerjük, az első 1769-ben épült.