Nagykapos

A város az Alföld északi peremén, a Nagykapos-sík kistáj középső részén fekszik, az ukrán határ közelében, Nagymihálytól 32 km-re délkeletre, Királyhelmectől 17 km-re északkeletre, Ungvártól 33 km-re délnyugatra, az Ungvárt Enyickével összekötő szélesvágányú vasércszállító vasútvonal mentén. A Bánóc-Nagykapos vasútvonalon 2012-ben megszűnt a személyforgalom. Az 552-es főút Kassával (83 km) és Mátyócvajkóccal (6 km), az 555-ös út pedig Nagymihállyal és Királyhelmeccel teremt összeköttetést, mellékutak kötik össze Dobóruszkával (6,5 km), Feketemezővel (4 km) és Csicserrel (5 km). Határának nagy része mezőgazdaságilag művelt terület, legdélebbi részét a Latorca mentén elterülő erdő borítja. Nyugatról Csicser, északnyugatról Mokcsamogyorós, északról Feketemező, keletről Mátyócvajkóc, Budaháza és Nyarádkelecsény, délről pedig Lelesz községekkel határos. Déli határa, melyet a Latorca-folyó korábbi medre képez, egyben Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát alkotja. Északi határa az Ortó-patak mentén húzódik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó város. Az 1870-es évekig mezővárosi rangot viselt, majd 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt. 1914-ben Nagykapos, Kiskapos és Csepely kisközségeket egyesítették. A csehszlovák közigazgatásban is járásszékhely maradt egészen 1960-ig a Nagykaposi járás székhelye volt; 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, majd a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás), ebben az időszakban nagyközségi rangra emelték. 1964-ben városi rangot kapott, egyben hozzácsatolták Veskóc községet. 1910-21-hez képest (Nagykapos – 25,16 km², Veskóc – 4,91 km²) területe 1,5 %-al csökkent (29,62 km²), kisebb területeit 1950 után Feketemezőhöz és Mokcsamogyoróshoz csatolták. Nagykapos és Veskóc ma egyetlen kataszteri területet alkot.

Népesség

Nagykapos a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, mindmáig magyar többségű város. 1910-ben 2170, 1921-ben 2204, 1938-ban pedig 2722, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,7 % volt. Az 1945 utáni évtizedekben a gazdasági fejlesztés, ipartelepítés és a hozzá kapcsolódó lakásépítés révén népessége többszörösére nőtt; 1938-hoz képest 1970-re megduplázódott (5047 fő), majd 2001-ig további folyamatos növekedéssel ismét csaknem duplájára nőtt és elérte a 9760 főt. 2001-2011 között a folyamat megfordult, ebben az időszakban 3,6 %-os lakosságszámcsökkenés (9760 főről 9406-ra) figyelhető meg. 1991-2011 között egyaránt csökkent a magyar (63,8 %-ról 59,6 %-ra) és a szlovák nemzetiségűek (34,5 %-ról 30,2 %-ra) aránya, viszonylag magas ugyanakkor a nemzetiségükről nem nyilatkozók részaránya (7,6 %). 2011-ben a lakosság 1,2 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor 2013-ban 12,6 %-a a roma etnikumhoz tartozott. 2011-ben a lakosság 44,8 %-a volt római katolikus, 24,8 %-a református, 10,7 %-a pedig görög katolikus vallású. 1921-ben a reformátusok még az összlakosság egyharmadát alkották (33,3 %), 1944 előtt a lakosság egyhatoda volt izraelita vallású (1921: 16,1 %). 2011-ben a város lakosságának 97,6 %-a (9177 fő) élt a központban, 2,4 %-a (229 fő) pedig Veskóc településrészen.

Történelem

A település valószínűleg a 11.-12. században jött létre, az Eperjes-Tokaj és Ungvár-Kassa kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél, egyik láncszeme lehetett a gyepűvonal mentén létrejött és határőrző szerepet betöltő helységek láncolatának. A legrégibb írásos emlék II. András király 1214-ben keltezett birtoklevelében található, amelyben Boleszló váci püspök, a leleszi premontrei prépostságnak tett kaposi adományát erősíti meg. Ebben az oklevélben Kapos neve Copus. A Sztáray kódex 1314-ben szintén Copus-ként említi, 1347-ben Kapus, 1392-ben Kapuus, 1400-ban Egyhazas-Kapus, 1414-ben Kápolnás-Kapus a neve. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben 80 porta Drugeth birtok, 16 porta a leleszi prépostságé volt. 1493-tól káptalani iskola működött a városban. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől, a szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A 16. és 17. században céhes ipara és kereskedelme volt, 1525-ben a szabók, 1608-ban a cipészek, 1665-ben a csizmadiák alakítottak céheket. A 17. században fazekas-műhelyek jöttek létre. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak. 1684-ben Thököly Imre fejedelem jelenlétében közgyűlést és tisztújító széket tartottak itt. A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek, teljesen azonban nem néptelenedett el. 1802-ben a jászói prépostság birtoka lett. 1900-ban hengermalom, 1905-ben pedig nyomda létesült Nagykaposon. 1910-ben megépült az Ungvárt Vajánnal összekötő vasútvonal, melynek egyik állomása Nagykapos lett. 1921-ben a vasútvonalat meghosszabbították Bánócig. 1914-ben az ekkorra már teljesen egybeépült Nagykapos, Kiskapos és Csepely kisközségeket Nagykapos néven egyesítették. Kiskapos (Kyskapos) 1464-ben a leleszi premontrei prépostsághoz tartozott. Mindig csak néhány portája volt, 1715-ben 9 adózó portája, 1720-ban 13, 1828-ban 56 porta 316 lakossal. Templomát 1807-ben Simon-Juda tiszteletére szentelték fel. Ez a római katolikus templom máig szolgálja az egész város római katolikus gyülekezetét. Csepelyről az első írásos emlék 1214-ből való, Csepely (Chepel) néven. Csepely (Ungcsepely) családi birtokként jött létre, első tulajdonosa a Mokcsayak voltak. A családi birtokot fokozatosan felosztották, és kisnemesek tulajdonába került. A Drugeth nemzetség szerzett nagyobb birtokrészt, szép kastélyt építettek, amit a 20. század elején lebontottak. Református község volt, első temploma fából épült. A 18. század végén kőtemplom állt itt, 1869-ben tornyot is kapott. Miután 1944-ben bombatalálat érte, lebontották. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után is járásszékhely maradt egészen 1960-ig. 1925-ben áramfejlesztő, 1936-ban pedig gabonatároló létesült a városban. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben a város lakosságának egyhatodát alkotó zsidó lakosággat (1938-ban 470 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1944 végén 96 lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a városba. Az államszocializmus évtizedeiben rohamos fejlődésnek indult, környékén országos jelentőségű ipari létesítmények sora létesült, a városban pedig új lakótelep létesült. 1966-ban megépült az Enyickére vezető szélesvágányú vasútvonal és a Nagykapos melletti rakodóállomás, 1961-1966 között a közeli vajáni hőerőmű, majd a kőolajfinomító (1978). A várostól délre 1973-ban épült meg a Szovjetunióból érkező földgázvezeték hatalmas kompresszorállomása. Nagykapos 1964-ben városi rangot kapott, ugyanebben az évben hozzácsatolták Veskóc községet. A Csemadok 1968 óta rendezi meg Nagykaposon az Erdélyi János Napokat.

Mai jelentősége

Nagykapos az Ung-vidék gazdasági és kulturális központja, élelmiszer- és építőiparral, határában gázkompresszorállomás működik. Magyar és szlovák tanítási nyelvű gimnázium, magyar és szlovák alapiskola (Erdélyi János Alapiskola), két szakközépiskola, művészeti alapiskola valamint kisegítő iskola és gyermekotthon található a városban. Református temploma 1787-ben barokk-klasszicista, Szent Simonnak és Júdának szentelt római katolikus temploma 1807-ben épült klasszicista stílusban, előtte áll 1995 óta Mécs László mellszobra. Görög katolikus temploma a 21. század elején épült. A kiskaposi születési Erdélyi János író mellszobrát 1968-ban avatták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KAPOS. Kis, és Nagy Kapos. Két magyar faluk Ungvár Várm. földes Urak a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Csicserhez nem meszsze, mellynek filiáji, földgyeik jók, fájok, réttyek, legelőjök bőven, makkoltatások hasznos, a’ sertés hús itten igen oltsó. CSEPELY. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, fekszik nem meszsze Latortza vizétöl, Kaposhoz 1/4. mértföldnyire. Határja középszerű. VESZKÓCZ. Falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Dobruskához nem meszsze, mellynek filiája; határja jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kapos (Nagy), Ungh v. magyar m. v., Kis-Kapos szomszédságában: 231 római, 30 g. kath., 814 ref., 34 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, sok urasági épülettel, számos nemes lakossal. Határa róna, s igen termékeny, szénája bőséggel; körülötte több apró tavak találtatnak, mellyek közt legnagyobb az Ortói. Makkos erdeje derék. F. u. a jászói prépostság. Kapos (Kis), Ungh v. magyar m. v., Unghvárhoz nyugotra 2 1/2 mfd-nyire: 179 római, 20 g. kath., 218 ref., 4 zsidó lak. Kath. paroch. templom. F. u. a jászói prépostság. Csepely, magyar falu, Ungh vgyében, N.-Kaposhoz 1/4 órányira: 57 r., 19 g. kath., 238 ref., 43 zsidó lak., ref. anyaszentegyházzal. F. u. többen. Veskócz, Ungh v. magyar falu, Nagy-Kaposhoz 1 órányira: 82 rom. kath., 356 ref., 38 zsidó lak., reform. anyaszentegyházzal, s termékeny földekkel és rétekkel. F. u. többen, de a Budaházy nemzetség innen veszi praedicatumát. Ut. p. Ungvár.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ennek a vidéknek fő helye az egy községet tevő Kis- és Nagy-Kapos mezőváros az egészen hozzá épűlt Csepely faluval. A megyei életben Nagy-Kapos kiváló szerepet vitt, s egykor a megye karai és rendei legtöbbször itt tartották a tisztújító székeket és közgyűléseket. A vallási villongások idején nagy táborjárások színhelye volt Nagy-Kapos. Így 1684-ben Thököly Imre fejedelem jelenlétében volt itt közgyűlés és tisztújító szék. Nagy-Kapossal kapcsolatos nevezetes mozzanat az is, hogy Thököly Imre, midőn Zrinyi Ilonával, I. Rákóczy Ferencz hős lelkű özvegyével egybekelendő volt és Budáról Munkácsra útazott, Nagy-Kaposon fogadta azt a fényes násznépet, melylyel jegyese, Zrinyi Ilona, magával víve kis fiát, II. Rákóczy Ferenczet is, Munkácsról elébe ment. Nagy-Kapos ma járási székhely. Itt született Erdélyi János jeles költőnk, kinek emlékét a nagy-kaposi református templom falába illesztett fölíratos kőtáblával örökítették meg. A leleszi premontrei prépostságnak Kis-Kaposon szép mintagazdasága van.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagykapos, v. Ung vm. (Vel'ké Kapušany, Szl.): plébánia a v. kassai egyhm-ben. - Vsz. 1180: a leleszi prépostság birtoka. II. Endre kir. 1214-i birtokmegerősítő okl-ében is szerepel a helység neve. 1332-37: Copus, Kopus. 1400: Eghazus-Kapus, 1414: Kápolnás-Kapus. 1417: mezőváros. 1427: 80 porta Drugeth-birtok, 19 porta a leleszi konventé. 1480: országos vásárai is voltak. 1493: isk-t nyitottak. 1530 k. a Homonnay testvérek Losonczy Antallal együtt elfoglalták a várost, és tp-át minden egyh. felszereléstől megfosztották. Ferdinánd kir. ebben az ügyben Seredy Gáspárt bízta meg, hogy a leleszi konventnek visszaadja ~t. A 16. sz. elején vm. székhely törvénykezési házzal. 1550: Nagh-Kapos a leleszi préposté 20, 1555: 15, 1556: 10 portával. 1562: Vékey Ferenc foglalta el rend birtokát. 1567: 4 egész, 14 feles jobbágyporta és 12 zsellércsalád a népessége. 1600: 66 házzal adóztak. 1567: Vékey Ferenc Swendy Lázárnak zálogosította el, utóbb a kir. váltotta vissza és a leleszi konventnek adta. II. József cs. a kir. kamarának adta. - 1815: Zazius András prép. Szt Júdás és Simon-tp-ot építtetett, ~ Csicser filiájából a leleszi prép. által ellátott pléb. lett. Harangjait 99 és 5 cm átm. 1923: Egri Ferenc öntötte Kisgejőcön. - Plébánosai premontreiek: 1815-től Klosznek Ambrus, Kovács Imre, Tresh Ferenc, Dudics Benedek, Zavadszky József, Hollósi Boldizsár, Szepessy Miksa, Neviczky János, Káda Ernő, Madarassy Lipó, Szepessy Géza, Polányi Endre; 1900-tól Tóth Lőrinc, Mécs László, Stefancsik Konrád, Lukovics Gellért, Szabadka Medárd, Majtényi Dezső, Borbély Béla, Kocska Antal, Józsa László, Kocska Antal, Majancsik Ferenc, Józsicsko Béla, Gábor Bertalan. - Lakói 1869: össz. 1155; 1900: össz. 1523; 1920: 2148; 1940: 2613 m., 6 ném., 52 szl., 47 rutén, 4 egyéb anyanyelvű; 1091 r.k., 370 g.k., 782 ref., 8 ev., 470 izr., 1 egyéb vall., össz. 2722; 1991: 4200 r.k., 888 g.k., 141 g.kel., 412 ev., 1576 ref., 647 hitetlen, 134 egyéb vall., 1432 közömbös, össz. 9430, ebből 6007 m. (63,8%); 2001: 5561 m. (56,98%), össz. 9760. Merli Rudolf Schem. Cass. 2000:60. (lakói 2000: 4200 r.k., össz. 9430) - Gyurgyik 2002. Kiskapos, v. Ung vm. (Malé Kapušany, Szl.): plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. alsóungi esp. ker-ében. - 1274: Kyskapus. 1332: már létezett. Tp-át Szt Simon és Júdás Tádé tit-ra sztelték, a mait 1815: építették. Lakói 1550 u. ref-ok lettek. Csicser filiájából 1815: alapították újra. Anyakönyvei 1816-tól. Kegyura 1880: a jászói prép. Anyanyelve 1880: m. - Filiái 1901: Nagykapos (a reformáció előtt pléb.), Csepely, Veskóc. - Plébánosai: 1816: Klosznek Ambrus, 1819: Kovács Imre, 1827: Tresch Ferenc, 1830: Dudits Benedek, 1841: Zavadszky József, 1853: Hollósy Boldizsár, 1855: Szepessy Miksa, 1870: Neviczky János, 1872: Kádas Ernő, 1878: Madarssy Lipót, 1887: Szepesi Géza, 1890: Pólányi András, 1896: Tóth Lőrinc. - Lakói 1904: 233 r.k., össz. 434. ** Schem. Szat. 1901:102. - JKJN 1902:282.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagykapos. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytelep. A község területe 4739 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2722. Veskóc. A község területe 851 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 398.