Nagyida

Nagyida a Kassai-medence délnyugati peremén, Kassa központjától 18 km-re délnyugatra, Szepsitől 15 km-re keletre, 210 méteres (határa 194-325 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, az Ida-patak partján. Határa három kistáj (Alsó Hernád-völgy, Kanyapta-medence, Kassai-hegyalja) találkozásánál terül el, északnyugati részét a Kassai-hegyaljához tartozó erdős dombvidék (Koldus- v. Zsobrák-erdő) foglalja el, itt találjuk területének legmagasabb pontját (325 m) is. Határának középső és déli része nagyrészt mezőgazdaságilag művelt síkvidék, Nagyidától nyugatra egy kis erdőfolt az egykori (a 18. század végén az első katonai felmérés térképén már „Grosse Wald“ néven ábrázolt) Nagy-erdő maradéka. A község központjának közvetlen keleti szomszédságában található a Kelet-szlovákiai Vasmű (US Steel) hatalmas ipartelepe. Külterületi lakott helyei a Nagyidától 4 km-re északnyugatra található Ferencpuszta (Františkov dvor), mely a község ipari parkjának ad otthont és a 16-os főút mellett, a központtól 4,5 km-re nyugatra található Dobogó (Dobogov), melynek területe részben Nagyida, részben Szeszta kataszteréhez tartozik. A Koldus-erdő szélén található egykori Gyula-tanya (Júliov) a 20. század második felében elnéptelenedett. 2010-ben a község területének 60,8 %-át (1886 ha) szántóföld, 23,2 %-át erdő (718 ha), 6,2 %-át rét és legelő (191 ha), 5,3 %-át beépített terület (163 ha) és 1,6 %-át (49 ha) kert foglalta el. Nagyidát érinti a Kassát Tornán keresztül Rozsnyóval összekötő vasútvonal (megállóhely). A községet a 3400-as út köti össze Sacán (4 km) keresztül Kassával, illetve Komarócon (4,5 km) át Buzitával (11 km), a 3315-ös út Perénnyel (7,5 km), a 3318-as út pedig Bocsárddal (8 km) teremt összeköttetést. Határán áthalad a 16-os (korábban 50-es) főút Kassát Rozsnyóval összekötő szakasza. Északról Semse, nyugatról Pány, Csécs és Szeszta, délnyugatról Komaróc, délről Perény-Hím, délkeletről Abaújszina községekkel, északkeletről és keletről pedig Saca kassai városrésszel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1461-től az 1870-es évekig mezővárosi rangot viselt, 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig nagyközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Kassai járáshoz tartozott, majd a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye Kassai járáshoz tartozó nagyközségként). 1968-ban határának egynegyedét az ekkor Kassa városrészévé váló Sacához csatolták, területe ezzel 41,66 km²-ről 31,01 km²-re csökkent.

Népesség

Nagyida a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 2011-ben 3256 lakosának 52,3 %-a szlovák, 27,1 %-a roma és 9,9 %-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát, mintegy egytizede (10,4 %) pedig nem nyilatkozott nemzeti hovatartozásáról. Ugyanekkor a magyar anyanyelvűek aránya a magyar nemzetiségűekének csaknem a duplája (17,1 %) volt. Nagyida a 20. század első felében még túlnyomórészt magyar lakosságú település volt; 1921-ben a (cseh)szlovákok a lakosság 6,8 %-át, 1930-ban már egyharmadát (33,4 %) alkották, az államfordulat után, 1941-ben azonban már csak 9-en vallották magukat szlováknak. A 20. század második felében a község etnikai arculata teljesen átalakult, 1991-re az asszimiláció következtében a magyarok aránya 25,1 %-ra csökkent, majd 2001-re – dinamikus népességnövekedés mellett – 18,4 %-ra, 2011-re pedig a lakosság kevesebb, mint egytizedére (9,9 %). Nagyidán a 16. század óta élnek romák, 1941-ben a lakosság 12,7 százaléka volt cigány anyanyelvű, 2013-ban már 42,6 százaléka tartozott a roma etnikumhoz. Az 1991-es népszámlálás során a lakosság 21,5 %-a, 2001-ben pedig 31,6 %-a vallotta roma nemzetiségűnek magát. Ma a roma lakosság nagy része a falu északi bejáratánál, a Felvég keleti szomszédságában található nyomortelepen tömörül. A község népességének változása élesen eltérő szakaszokra osztható: 1880-1941 között lassú, de (az 1920-as évek stagnálását nem számítva) folyamatos gyarapodással egyharmadával, 1706 főről 2298 főre növelte lakosságszámát, majd a háború utáni két évtizedre dinamikus (1941-61 között 41,1 százalékos, 2298 főről 3243 főre) gyarapodás volt a jellemző. Ezt a rendszerváltásig az adminisztratív korlátozások révén történő „visszafejlesztés“ követte: az 1960-as években stagnált, majd 1970-91 között csaknem egynegyedével csökkent (3249 főről 2446 főre) a lakosság száma. A rendszerváltás után ezt gyors (2011 után gyorsuló ütemű) gyarapodás (1991-2017 között másfélszeresére, 2446 főről 3714 főre nőtt a lakosság száma) váltotta fel, mely csaknem kizárólag a roma gettó népességrobbanásával magyarázható. 2011-ben a lakosság 78,6 %-a római katolikus, 5,4 %-a református, 1,3 %-a görög katolikus vallású volt, a felekezeten kívüliek aránya 2,2 %, a vallási hovatartozásukról nem nyilatkozóké 11,2 % volt. A reformátusok (1880-ban 17,6 %, 1921-ben 14,2 %) és a görög katolikusok (1880-ban 12,2 %, 1921-ben 7,3 %) aránya a 20. század első fele óta jelentős mértékben csökkent a községben. 1944-ig számottevő izraelita közösség is élt Nagyidán (1880-ban a lakosság 12,3 %-át, 1921-ben 7,5 %-át, 1938-ban pedig 3,7 %-át alkották). Nagyida népsűrűsége (2011-ben 105 fő/km2, Gombospuszta nélkül 96,7 fő/km2) több, mint egyharmadával meghaladja a járási átlagot. Bár Perény kataszteri területén fekszik, a Nagyidától 3 km-re délre fekvő Gombospuszta közigazgatásilag Nagyidához tartozik, lakosságát is Nagyidáéhoz számítják. 2011-ben 257 lakosa volt, itt élt a község népességének 7,9 %-a.

Történelem

A község első írásos említése 1251-ben Ida néven, IV. Béla oklevelében szerepel. Nevét a (tisztázatlan etimológiájú) Ida patakról kapta. A Nagyida („Noghyda”) névváltozat 1330-ban jelent meg először (1332-ben „Magna Ida” latin alakban), 1400-ból fennmaradt Amadéida („Amade-Yda”) névváltozata is. Földvárát, mely fontos szerepet játszott a huszita betörések elleni védekezés során, 1406-ban építtette Perényi Péter országbíró. Az egykori vár a településtől északnyugatra állt, emlékét a Vár táblák dűlőnév őrzi. 1442-ben Nagyida várát Giskrának engedték át váltságdíjul. 1461-től Nagyida mezővárosként (oppidium) szerepelt, 91 portájával (1427) már a 15. században a jelentősebb települések közé számított. 1510 és 1513 között Ilosvai Selymes Péter tanítóként tevékenykedett Nagyidán. 1556-ban I. Ferdinánd seregei 20 napig ostromolták, majd lerombolták a nagyidai földvárat, ez az esemény ihlette Arany János "Nagyidai cigányok" című költeményét. Az 1550-es években lakossága református hitre tért. 1650-ben nagy zsidó vallási gyűlés színhelye volt, melyre egész Európából érkeztek résztvevők. A 17. század végére népessége jelentősen lecsökkent, 1696-ban mindössze 16 jobbágy- és 7 zsellérportája, 1715-ben 7, 1720-ban 8 portája adózott. A 18. században a kincstári birtokká nyilvánított nagyidai uradalom az aktív telepítési politikát folytató Csáky család birtokába került. Az új betelepülők zöme római katolikus vallású volt, így a reformátusok a század végére kisebbségbe kerültek. 1772-ben 106 porta volt Nagyidán. Római katolikus plébániáját 1742-ben alapították újra. Népes zsidó közössége már az 1780-as években zsinagógát létesített. 1818-as hatalmas tűzvész pusztított, melyben a katolikus templom is leégett. 1828-ban 213 háza és 1743 lakosa volt, ezzel Abaúj vármegye népesebb települései közé tartozott. 1851-ben 1698 lakosának kétharmada római katolikus, egyötöde református, egytizede pedig izraelita vallású (az első zsidók a 18. század végén telepedtek le Nagyidán). A 19. században Nagyida híres volt vásárairól (évente négyszer regionális, ötször-hatszor pedig helyi jelentőségű vásárnak adott helyet), ekkor kisebb téglagyár és két vízimalom (Alsó- és Felsőmalom) is üzemelt a faluban. Lakói főként a helyi nagybirtokon dolgoztak, elterjedt foglalkozás volt a szövés is. 1890-ben megépült a Kassát Tornával összekötő vasútvonal, melynek egyik állomása Nagyidán létesült. Az első népiskolát a három felekezet hívei közösen építették 1899-ben, épülete ma az óvodának ad otthont. A századfordulón épült a régi községháza (ma rendőrőrs) épülete. 1881-ig Abaúj, majd 1920-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1909-ben szeszgyár létesült a községben. 1910-ben a Nagyidához tartozó, a 19. század második felében létesült Ferencpusztának (Ferencztanya) 146 állandó lakosa volt, a község többi külterületén összesen 156-an éltek. 1945-ig a kastély a Schell család birtokában volt. 1880-ban 379, 1890-ben 319, 1910-ben pedig 325 ház állt Nagyidán. 1880-ban 1706, 1890-ben 1838, 1900-ban 1923, 1910-ben 2047 lakosa volt. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 2145, 1930-ban 2125 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz. A magyar közigazgatásban ismét nagyközséggé nyilvánították, 1941-ben 423 háza és 2298 lakosa volt. 1944-ben zsidónak nyilvánított lakosait (1938-ban 86 személy volt izraelita vallású a községben) megsemmisítő táborba hurcolták. 1945-ben visszacsatolták Csehszlovákiához, magyar lakosságának zöme reszlovakizált, így elkerülte a kitelepítést. Az 1950-es években a számos új munkalehetőség révén dinamikus fejlődésnek indult a település, új baromfiüzem és családi házas lakóövezet létesült a vasúton túli határrészen. 1948-ban létesült mezőgazdasági szövetkezete 1959-ben állami gazdasággá alakult át. 1953-ban iskolájában 12 szlovák és 4 magyar tanítási nyelvű osztály volt, a magyar nyelvű oktatás teljes megszüntetése az 1980-as években elősegítette az asszimiláció felgyorsulását. 1950-ben 2523, 1961-ben már 3243 lakosa volt a községnek. Az 1960-as években részben Nagyida határában építették fel a Kelet-szlovákiai Vasmű hatalmas kohászati komplexumát (a területet – az egykori Táborhely, Tanárok, Ortás és Makó alja dűlőket – 1968-ban elcsatolták a községtől). 1969-ben a falu szélén, az egykori uradalmi földeken szociális lakásokat létesítettek a roma lakosság számára (ekkor 177-en költöztek be). 1962-től építési tilalmat rendeltek el, a távlati tervek a község megszüntetésével számoltak, ennek ellenére sor került építkezésekre és új iskolát is létesítettek. 1950-ben 477, 1961-ben 609, 1991-ben 572 ház állt a községben. A vasmű közelsége miatt a község hanyatlásnak indult, mezőgazdasági jellegét nagyrészt elveszítette, a rendszerváltásig népessége is gyorsan csökkent: 1970-ben 3249, 1980-ban 2911, 1991-ben pedig 2446 lakosa volt. Az 1980-as évek végén a felnőtt lakosság fele a vasműben dolgozott. A rendszerváltás után állami gazdasága megszűnt, telephelyeinek nagy részét teljesen felszámolták. Az 1990-es évektől a szociális lakások körüli, egyre elterjedtebb illegális építkezéssel Nagyida belterületének északkeleti peremén (részben Nagyida, részben Saca kataszterében) a környék egyik legnagyobb roma nyomortelepe jött létre. 1995 őszén súlyos ipari baleset színhelye volt – a vasműben megsérült a gázvezeték, 11-en haltak meg és a község lakosságát ideiglenesen kitelepítették. 2014-ben a község határában, Ferencpuszta közelében ipari parkot létesítettek. 2001-ben Nagyidának 2808, 2011-ben 3256, 2017-ben pedig 3714 lakosa volt. Nagyidán 1951 óta tevékenykedik a nagy múltú Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, 2019-ben 12. alkalommal rendezték meg a községben az Ilosvai Fesztivált.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Ipari parkjában két autóipari beszállító vállalat (IEE Sensing, Oerlikon Balzers) telephelye működik, melyek 2016-ban összesen 1500 munkást foglalkoztattak. Határában mezőgazdasági repülőtér működik. Az eredetileg késő reneszánsz stílusban, 1688-ban épült, később klasszicista stílusban átalakított egykori Csáky-kastély ma a községi hivatalnak (korábban az iskolának) ad otthont, kiterjedt (hét hektáros) kastélypark veszi körül. Szent Mártonnak szentelt, eredetileg a 14. században gótikus stílusban épült, mai formájában 1743 óta barokk stílusú római katolikus temploma, 1799-ben épült református temploma, valamint 1780-ban épült barokk zsinagógája egyaránt műemléki értékűek. A község legrégebbi fennmaradt épülete az ún. Ilosvai-ház a 18. századból. Az 1824-ban épült klasszicista Brezsányi-kastélynak csak néhány romja maradt fent. A község központjának értékes mezővárosi építészeti együttese nagyrészt napjainkig fennmaradt.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

IDA. Nagy Ida. Hajdani Vár, és mező Város Abaúj- Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, Perényi, és Jábretzki Urak, a’ kiknek épűleteikkel díszesíttetik. Hajdan nevezetesebb vala, és Vára is jó karban lévén, elég viszontagságokat szenyvedett.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Ida, magyar m. v. Abauj vmegyében, Kassához dél nyugotra 2 órányira: 1158 kath., 10 evang., 345 ref., 185 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplom. Diszesiti ezen helységet a gr. Csáky Antal kastélyja s gyönyörű angol kertje, pompás tavakkal, üvegházakkal, vadaskerttel. Határának nagyobb része sikon fekszik s igen termékeny; erdeje, rétje, legelője jó, nádja elég a Kanyapta mocsárban; országos vásárai erősen látogatottak, különösen a sertésre nézve hiresek. 1557-ben Perényi Ferencz igen vitézül megoltalmazta az ide való várat Puchaim császári vezér ellen, s számos czigányokat is fegyverfogásra kényszeritvén; de végre ezt a puskapor hiánya miatt 20 napi ostrom után csakugyan feladá. 1650-ben pedig az izraeliták tartának itt nevezetes zsinatot, mellyre Europának minden tartományából jelentek meg, de sikeretlenül megint eloszlottak. – F. u. nagyobb részt gr. Csáky Antal és báró Perényi, továbbá Knézsik, Jabreczky, Püspöki, stb.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Nagy-Ida régi mezőváros közel 2.000 lakossal s római katholikus, református és zsidó templommal. Hajdan a Perényiek birtoka volt, kik itt várat is építtettek. Nagy-Ida 1536-ban Zápolya János király hatalmába kerűlt. 1556-ban Puchaim, I. Ferdinánd vezére, Kassa ellen akarván nyomúlni, előbb Nagy-Ida várát támadta meg, melyet tulajdonosa, Perényi, rendes katonasága nem levén, nagy számú czigányaival védelmezett. Húsz napi ostrom után a védők puskapora elfogyván, Puchaim bevette és földig lerombolta a várat, mely aztán nem is épűlt föl többé. A megye 1608-ban itt tartotta közgyűlését. Ugyancsak itt tartottak egyetemes gyűlést az európai zsidó rabbik 1650-ben. A város közepe táján egy nagy kastély áll, mely ma a báró Schell Rezsőé, kinek itt érdekes régi képgyűjteménye van. Nagy-Idától délnyugatra terűl a Kanyapta szép lapálya, melyre szelíd lejtőkkel ereszkedik alá a dombos Cserehátnak éjszaki hosszú párkánya.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagy-Ida mezőváros, nagyközség. Kassával egyenes országuti összeköttetésben áll, azonkivül állomása a kassa–tornai vasutnak, mely Bárczán és Enyiczkén át kanyarodik Nagy-Ida felé. 319 házból áll; lakosainak száma 1835, kik csekély töredéken kívül mind magyarok, két harmadrészben katholikusok, egyébként különböző felekezetekre oszlanak. A katholikusokon kívül a reformátusoknak is van templomuk, a nagy számmal levő, az összes lakosságnak 10%-át képező izraelitáknak imaházuk. Van posta- és táviró állomása. Vásárai rendesen népesek szoktak lenni.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagyida, v. Abaúj-Torna vm. (Vel'ká Ida, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. szepsi esp. ker-ében. - 1251: Ida. 1332: már létezett. Tp-át Szt Márton tit-ra sztelték, 1818: bőv. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1650: zsidó zsinatot tartottak, melyre ezrével érkeztek a résztvevők egész Eu-ból, köztük 300 rabbi. A téma az volt, hogy a Messiás eljött-e már, vagy sem. - A pléb-t 1742: alapították újra. Anyakönyvei 1744-től. Kegyura 1880: Dessewffy Ferenc gr. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl. Filiája 1915: Komaróc.- Lakói 1940: 1525 r.k., 252 g.k., 2 g.kel., 5 ev., 342 ref., 100 izr., össz. 2226; 1991: 613 m. (25,06%), össz. 2446; 2000: 1903 r.k., össz. 2449; 2001: 516 m. (18,38%), össz. 2808. ** LThK 1888. IV:796. - KTN I:184. - Schem. Cass. 1915:59; 2000:76. - Györffy I:55.

Helységnévtár

Ida (Nagy-) (Iden, Ida Mare, luda Mare) [Sándor, Dobogó és Zsobrák p.j, RK. 957 Kassa, gk. 208 Szeszta, kg. 0 — , ág. 27 Kassai tót egyház, REF. 300 Tiszánlnnen, IZR. 210, más keresztény 1 —.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagyida eredetétől kezdve magyar, elenyészően jelentéktelen szlovák kisebbséggel. A magyar nyelvhatár szélső pontján a csehszlovák uralom változást hozott. Az 1921-es népszámlálás 88%-os és az 1930. évi 52%-os magyarságot mutatott ki. A felszabadulással a küzdelem a magyarság javára dőlt el. Mindössze 3% szlovák maradt a községben. (....) Nagyida. Okleveles első említését 1397-ben találjuk s ezidőben Chyrke Péter birtoka. Az 1427-iki adóösszeírás során 91 portát, 1715-ben csak 7 portát találtak itt. A XV. század elején Debrő István jószága. Debrő hűtlenségbe esvén, Zsigmond király javait elkobozta és Nagyidát 1411-ben Perényi Péternek adta 23 más községgel egyetemben. 1451-ben Modrár Pál a várkapitány. Zápolya János király hadai 1536-ban elfoglalták. 1556-ban Perényi Ferenc várúr Zápolya János özvegyéhez, Izabella királynéhoz pártolt, miértis I. Ferdinánd Puchaim vezetésével hadat küldött ellene. Hoszszabb ostrom után Perényi a vár feladására kényszerült. Puchaim Perényit elfogatta, a várat pedig leromboltatta. Nem is épült fel többé. A kuruc idők alatt majdnem teljesen megsemmisült. Rákóczi fejedelem leveretése után a Csáky grófok szerezték meg. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Cigánytábor, Dobogókőpuszta, Ferenctanya, Gyulatanya. A község területe 7234 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2298.