Nagyborsa

A község a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, Szenctől 10 km-re délkeletre, Galántától 21 km-re nyugatra fekszik. Mellékutak kötik össze Királyfán (3,5 km) keresztül Szenccel, Egyházfával (4 km), Jókával (5 km) és Nagyfödémessel (8 km). Délnyugatról Egyházfa, északról Királyfa, keletről pedig Jóka községekkel határos.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármenye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között újra a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). A község területe (5,85 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-1939 között a község lakosságának csaknem egynegyedét elveszítette, népessége 410-ről 312-re csökkent. Ekkor a község még magyar többségű volt, jelentős szlovák kisebbséggel (1921-ben 26,8 %). Nagyborsa 1991-ben már szlovák többségű település volt, az 1991-2011 közötti (különösen 2001 utáni) gyors népességnövekedés (315-ről 445-re, azaz 41,3 %-al nőtt a lakosság száma) során a szlovákok aránya tovább emelkedett 55,9 %-ról 77,8 %-ra, a magyaroké pedig 42,5 %-ról 20,4 %-ra csökkent. A lakosság többsége (71,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

1245-ben említik először, ekkor szerepel oklevélben egy Borsai Márton (Martinus de Borsa) nevű nemes. Évszázadokon keresztül a Borsai-család birtoka volt. A 19. század elején a Szüllő, Farkas és Pethő családok a birtokosai, a 20. század elején Gülcher Jakabnak volt itt nagyobb birtoka. Kis- és Nagyborsa a 19. század során olvadt egybe. A község 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Már a 20. század elején is élt itt szlovák kisebbség, a század második felében azonban a magyarok kisebbségbe kerültek és szlovák többségűvé vált.

Mai jelentősége

A községben két szlovák óvoda működik. Szent Rozáliának szentelt római katolikus temploma 1930-ban épült. A község határának jelentős részét újonnan épült golfpálya és lovaspóló-pálya foglalja el.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó Borsa. Tót falu Poson Vármegyében, Csalóköz szigetében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai Magyarok, Totokkal elegyest, mezeje elég gazdag, de a’ mellette folyó Duna néha nagy kárára van, fája kevés van, tulajdonságaira nézve, hasonló Királyfalvához, második Osztálybéli. Felső Borsa. Elegyes falu Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik a’ Dunához közel, Jókátol egy mértföldnyire, határja, ’s vagyonnyai is középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Borsa (Kis), magyar falu, Pozson vármegyében, a kis Dunán túl Szenczhez 1 mfd., 140 kath., 6 zsidó lak. Ut. p. Cseklész. Borsa (Nagy), magyar falu, Pozson vmgyében, 3 utczából áll, u. m. alsó-, felső-, közép Borsából. Lakja 258 kath., 1 evang., 13 ref., 12 zsidó. Földje, rétje jó; erdeje is van. F. u. Szőllő, Farkas, Pethő, s m. t. Ut. p. Cseklész.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Borsa, magyar kisközség. Van 42 háza és 426 róm. kath. vallásu lakosa. E község már 1256-ban Martinus de Borsa nemes nevében szerepel. 1334-ben is a Borsaiak az urai, 1343-ban László fia Egyed, Bertalan fia Pál, Márk fia Anda, 37és Mátha fia Péter borsai nemesek osztozkodnak rajta. A község a pápai tizedszedők jegyzékébe is fel van véve. 1470-ben, a mikor a Borsaiak birtokaik fölött egyezkednek, már Alszeg-Borsa is szerepel. 1471-ben Közép-Borsa is említve van, a mikor Mátyás király, mivel Borsai Péter, Doborgazi Wolth Imrét rabló módjára megölte, ennek közép-borsai birtokát alsóborsai Wyzkezi Tamásnak és Pálnak és Hegy Istvánnak adományozza. 1512-ben alsóborsai Berthalyn Bertalan a maga részét eladja alsóborsai Szüllő Györgynek és családjának. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni birtokukon. 1540-ben Thurzó Elek országbíró alsóborsai Szüllő Gergely udvarházát és birtokát, mivel gyilkosság miatt hűtlenség bűnébe esett, Kolyni Tamásnak és feleségének adományozza. 1547-ben már Felső-Borsa is szerepel, s ez Lukács Bertalan és Györgyfi Jánosé, majd pedig Ollétejedi Illyés Ferenczé. 1548-ban Szüllő Ferenczet és Jánost iktatják a Lukács Bertalan és Györgyfi János birtokának felerészébe. A mult század elején a Szüllő, Farkas és Pethő családok a birtokosai, ma pedig Gülcher Jakabnak van itt nagyobb birtoka. 1451-ben Al-Borsához tartozott Mertháza, Sikló és Nagyhold, most pedig Borsához Kis-Borsa tartozik. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Szempcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagyborsa. Azelőtt Borsa. A Borsai nemzetség ősi fészke. E családot már 1256-ban birtokban találjuk itt, maid 1343-ban László fia Egyed, Bertalan fia Pál, Márk fia Anda és Máthé fia Péter osztoznak rajta. 1470-ből Alszeg-Borsa alakban fordul elő, majd 1471-ben Közép-Borsáról, 1547-ben Dedig Felső-Borsáról is történik említés. Később ez az elkülönülés megszűnt. Mátyás király a Borsaiak birtokát a Vízközi- és Hegyi-familiáknak adományozza. A XVI. század elején birtokot szerez itt a Szüllő-, majd a Csorba-, Lukács- és Pethő-család. A község területe 1015 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 312.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nagyborsa kk. galántai járás. Azelőtt Borsa. A Borsai család ősi fészke, már 1256-ban a család birtokában van. 1470-ben Alszeg Borsa, 1471-ben közép Borsa, 1547-ben Felső Borsa szerepel. Hollós Mátyás király a Borsai birtokot a Vizközi és Hegyi családoknak adományozza.- A 16-ik sz. elején a Szüllő, Csorba és Lukács családok birtokait találjuk itt. Területe: 1.015 k. h. Lakosság: 312. Ebből magy.: 281, német: 4, szlovák: 27. Magy. beszél: 308. Vallás szerint: r. k.: 301, réf.: 8, ev.: 3. Fb. I. 1, II. 0, III. 14. Népsűrűség: 53.4. Lakóház: 53. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Jóka. V. á. Szene, u. p. és u. t. Királyfa.