Muzsla

Muzsla a Kisalföldön, a Duna bal partjának közelében, az Esztergomi Duna-völgy és a Garammenti-hátság (Bélai-dombok, Búcsi-teraszok) kistájak határán, Párkánytól 10 km-re nyugatra, Komáromtól 40 km-re keletre fekszik, a Muzslai-patak mellett. Határa délen a Dunáig terjed, északon benyúlik a Bélai-dombok közé, nyugaton a Csenkei-erdő legnagyobb része is Muzslához tartozik. Muzslát érinti a 63-as főút Komáromot Párkánnyal összekötő szakasza, valamint a Párkány-Érsekújvár közötti 509-es főút (ez utóbbi a falutól mintegy 2 km-re északra halad). Mellékutak kötik össze Bélával (6 km) és Bátorkeszivel (15 km). Vasúti megállóhely a határában haladó Pozsony-Budapest fővonalon. Nyugatról Karva, északnyugatról Búcs és Köbölkút, északról Sárkányfalva, Béla és Libád, északkeletről Kőhídgyarmat, keletről Ebed községekkel határos. Déli határát a Duna alkotja, a szemközti oldalon Lábatlannal és Nyergesújfaluval. Északi határának egy részét az 509-es út alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott (1909-ig járásszékhelyként), Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe az elmúlt évszázad során több alkalommal kisebb mértékben változott (1921: 51,15 km², 1939: 52,11 km², 2001: 51,96 km²).

Népesség

1910-ben 2942, 1921-ben 3088, 1939-ben pedig 3097, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Magyar lakosainak egy részét a második világháború után áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. 1939-1991 között népességének egyharmadát elveszítette (3097-ről 2070-rer csökkent), az 1991-2011 közötti időszakra (elsősorban a kilencvenes években) további 7,1 %-os csökkenés jellemző, ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 12,9 %-ról 19,8 %-ra nőtt, a lakosság csaknem háromnegyede (74,2 %) ma is magyar nemzetiségű és római katolikus (79,9 %) vallású. A roma etnikumhoz tartozók aránya 1,8 %. 2011-ben a község lakosságának 92,5 %-a (1779 fő) élt a központban, 7,5 %-a (144 fő) a három külterületi településrészen (Kismuzsla 88 fő, Csenke 51 fő, Szentgyörgyhalma 5 fő).

Történelem

Területén már az újkőkorban is éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, valamint a zselizi kultúra tárgyi emlékei kerültek itt elő. A község környékén két kisebb méretű ideiglenes római katonai tábor nyomait fedezték fel. 1156-ban Mosula néven említik először, neve a szláv "Mužilo" személynévből származhat. A Csenke major területén, a Duna partján egykor földvár állt, amelynek nyomai 1720 körül még jól látszottak. 1325-ben Musla-i Jakab fogott bíraként szerepelt. A falu Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát 1332-ben említi először a pápai tizedjegyzék, de valószínűleg ennél sokkal régebbi. 1337-ben már Kismuzslát is megemlítik, melynek Szent István tiszteletére szentelt temploma volt. Mindkét Muzsla ekkor az esztergomi érsek birtoka. 1550-ben 4 adózó portája volt a községnek. 1570-ben az esztergomi szandzsák török adóösszeírásában Nagymuzsla 60 házzal szerepel, míg Kismuzsla ekkor már lakatlan. 1594-ben 4 és fél portája volt. 1622-ben ismét két faluként említik Alsó- és Felsőmuzsla néven, ekkor 7 portája volt. 1647-ben a porták száma 9 volt. 1856-ban Endrődy János kántortanító és Tillmann Mihály plébános fáradozásainak köszönhetően a község kéttantermes új iskolát és tanítói lakást is épített. A ma is álló iskolaépület 1916-ban épült. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1909-ig annak székhelye volt. 1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került. 1945 után Muzslát is sújtotta a magyar lakosság kitelepítése a lakosságcsere során.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről ismert községeben magyar tanítási nyelvű alapiskola (Endrődy János Alapiskola) és óvoda működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1817-ben épült klasszicista stílusban. A közeli Csenkei-erdő és Csenkei-erdősztyepp melegkedvelő sztyeppi növényzetét 1951-ben, ill. 1965-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Határában számos régészeti lelőhely található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Muzsla. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a’ Dunához közel, földgye jó, legelője elég, fája mind a’ két féle van, szőleje számos, el adásra jó módgya a’ Dunán, és Esztergomban, réttyét, és legelőének egy részét néha a’ Duna meg őnti.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Muzsla, magyar falu, Esztergom, az uj r. sz. Komárom vgyében, Esztergomhoz nyugotra 1 órányira, 2000 kath. lak., paroch. templommal, gyógyszertárral, tisztiházzal. Róna határa első osztálybeli, s a lakosok birnak 1919 hold első, 958 3/4 hold második osztálybeli szántóföldet, 371 h. rétet, 1401 2/3 kapa szőlőt; van igen jó legelője és erdeje is. Birja az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Muzsla, dunamenti magyar nagyközség, a párkányi járásban. Házainak száma 580, lakosságáé 3200, a kik csekély kivétellel róm. kath. vallásúak. Határa 8888 kat. hold. Első ízben 1156-ban szerepel, mely évben Martyrius (Mártély) esztergomi érsek e helység tizedét átengedi az esztergomi káptalannak. A XIII. század közepén bizonyos Jakab és Zup voltak itt birtokosok, a kik 4 ekényi földjüket 1255-ben István esztergomi kereskedőnek adták el. 1257-ben Benedek esztergomi érsek szerzett itt birtokokat a fenti Zuptól, valamint rokonaitól, Sándortól, Jakabról, Ambrustól és Benétől. Az érsek birtokait a IV. László halálát követő belzavarok alatt gyakori pusztításoknak voltak kitéve. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fia, László az érsek jobbágyainak barmait is elhajtotta. 1233-ban már fennállott a plébániája, melyet 1332-1337-ben a pápai tizedjegyzék is felemlít. A XV. században az egész helység az esztergomi érsek birtoka volt. 1489-ben 11 hajó szénát szolgáltatott Budára és Esztergomba az érseki gazdaságok istállóinak. Az 1532-1647. évi adóösszeírások is az érsek birtokának mondják. 1550-ben 4, 1593-ban, mikor a hódoltsághoz tartozott, 4 1/2, 1647-ben 9 portája volt. Az 1696. évi összeírás szerint az érseknek öt negyedtelkes és ugyanannyi nyolczadtelkes jobbágya volt itt, de a falu lakosai a régi faluhelyről a hidegkúti völgybe költöztek. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1236 lakosa volt. E jegyzőkönyv már megemlékezik iskolájáról is. Templomát, melyet 1817 szept. 8-án szenteltek fel, gróf Esterházy Imre herczegprímás kezdte építtetni. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alatt állott. Hozzátartozik Csenke puszta, melyet Szent István király a Huntpázmán nemzetség egyik ősének adományozott. Utóda a XII. század első felében a nemzetség itteni birtokát a bozóki prépostságnak adományozta. II. Endre király 1223-ban Nagymartoni Simonnal adományozott itt birtokokat. IV. Béla 1243 előtt a csenkei földet tartozékaival együtt nagymartoni Simontól elvevén, azt Techa zsidónak adományozta, de 1243-ban ismét Nagymartoni Simon birtoka. IV. László király 1277-ben megerősítette Simon fiait Csenke birtokában. Simon dédunokái azonban, a kik elpazarolták az ősi vagyont, 1353-ban az Osli nembeli Kanizsaiaknak adták zálogba az ekkor már lakatlan Csenkét. Később a király birtokába kerűlt. 1388-ban Zsigmond király Csenkét több más birtokokkal egyetemben Kanizsai érseknek adományozta. Azóta Csenke állandóan az esztergomi érsek birtoka. A községben levő Úrkutja hagyomány szerint még Szent István korából való. 1898-ban a dunai védtöltés készítése alkalmával arany-kehely került elő a földből, melyet állítólag az ízsai templomból sodort oda az árvíz. A mintegy 268 éves kehely a Nemzeti Múzeum birtokába jutott. Találtak még 1624-iki, török időkből való ezüstpénzeket is. 1862-ben nagyobb tűzvész volt itt, mely a templomot és községházát elhamvasztotta. 1876-ban árvíz pusztított. Jelenlegi birtokosai az esztergomi érsekség és Luczenbacher Pál, a kinek mezőgazdasági szeszgyára is van itt. A községben járásbíróság és főszolgabírói hivatal van. A lakosság temetkezési és önkéntes tűzoltó-egyletet, továbbá fogyasztási és hitelszövetkezetet tart fenn. Határában vannak az Alsócsenke, Csenke, Kengyeles, Kismuzsla, Papmajor és Szentgyörgyhalma tanyák. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van.

Magyar Katolikus Lexikon

Muzsla, v. Esztergom vm. (Mužla, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Kisboldogasszony tit-ra sztelték, a mait 1730 k. építették. Anyakönyvei 1711-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Béla. - Lakói 1940: 2965 r.k., 1 g.k., 9 ev., 30 ref., 20 izr., 1 egyéb vall., össz. 3026; 1991: össz. 2070, m. 1755 (84,78%); 2001: össz. 1937, m. 1640 (84,67%). ** Némethy 1894:167. - Schem. Strig. 1917:13.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Muzsla. Létezésének írott nyomát elsőnek 1156-ban találjuk, mely esztendőben Martyrius esztergomi érsek a muzslai tizedet az esztergomi káptalannak adományozza. 1250 körül Jakab és Zup a birtokosa. 1257-ben Zup a maga földjét eladja Benedek esztergomi érseknek. A Hunt—Pázmán nembeliek az érseki uradalmat többször kifosztották. Hogy az érsekség uradalmát képezi a község, annak írott bizonyítékai maradtak fenn az 1532, 1550, 1593, 1647, 1696 évekből. Ösi plébániája 1233-ban már fennállott s iskoláját 1755-ből említik. A hozzátartozó Csenke pusztát Szent István a Hunt —Pázmán nemzetségnek adományozta. IV. Béla 1213-ban Techa nevű zsidónak juttatta, de még ez évben visszakerült előző birtokosa, Simon nemes tulajdonába. Ez időben önálló község. Zsigmond király 1388-ban Kanizsai érseknek ajándékozta s meg is maradt az érsekség birtokában egészen napjainkig. Az itt levő Urkutja a szájhagyomány szerint még Szent István idejéből származik. Hozzátartozik még Csenecei erdészlak, Kengyeles, Kismuzsla, Kismuzslai-telep, Gátőrház, Muzslai szőllőhegy, Papmajor, Szentgyörgyhalma. A község területe 9054 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3097. Sokat szenvedett Prága elnyomása alatt.