Mocsonok

Mocsonok a Nyitrai-hátság nyugati részén, 130 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Vágsellyétől 11 km-re északkeletre, Szeredtől 19 km-re délkeletre, Nyitrától 18 km-re délnyugatra, Királyi közvetlen déli szomszédságában. 112-198 méteres magasságban fekvő határának legnagyobb része szántóföld, az erdők mintegy egyötödét foglalják el, legnagyobb erdőterülete a Mocsonoktól délkeletre húzódó Községi-erdő. A község központjától dél és délnyugat felé az Érsekújvári-sík legészakabbi részét alkotó síkvidék húzódik, északkeletre enyhén hullámos dombvidéket találunk, határának legmagasabb pontja (198 m) Királyi, Mocsonok és Üreg határánál található. Külterületi lakott helyei Biróczymajor (Nový Sek), Székimajor (Majer Síky) és Garázdapuszta (Gorazdov). A Tornóc, Vágvecse és Mocsonok határánál 1958-tól kiépített Duslo Šaľa vegyikombinát területének mintegy háromnegyede része Mocsonok kataszterébe esik. Nyugatról Vághosszúfalu és Sopornya, északkeletről Királyi, északról rövid szakaszon Üreg, keletről Cabajcsápor, délről pedig Vágsellye (Vágvecse katasztere) és Tornóc határolja. Tornóccal, Vágvecsével és Vághosszúfaluval közös határa 1939-45 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Az 1368-as út Vágvecsén (8 km) keresztül Vágsellyével, az 1689-es út pedig Királyin (2,5 km) és Köpösdön (7 km) át Vágpattával (11 km), valamint Peresen (5,5 km) át Cabajcsáporral (9 km) köti össze.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként (1871-ig mezővárosként) Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Vágsellyei járáshoz, majd 1960-1996 között a Nyitrai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz (Nyitra megye, Nyitrai járás) csatolták. 1975-1990 között hozzácsatolták Királyit. Területe (46,39 km²) az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott: 1950 után határából 6 hektárt Királyihoz csatoltak át. Mocsonok a Vágsellyei járás legnagyobb területű községe.

Népesség

Mocsonok a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, néprajzi szempontból a szűkebb értelemben vett Mátyusföld legkeletebbi községe. Vágsellye után Mocsonok a Vágsellyei járás második legnépesebb települése. 2011-ben 4283 lakosának túlnyomó többsége (94,9 %) szlovák nemzetiségű volt. A szlovák többségű községben a 19. század közepéig számottevő német, a 20. század első feléig pedig magyar kisebbség is élt, de az asszimiláció révén mára mindkét közösség beolvadt a 18-19. században betelepült szlovákságba. 1910-ben a lakosság 18,2 %-a, 1921-ben 10,5 %-a, 1930-ban már csak 5 %-a vallotta magát magyarnak, 2011-re a magyar nemzetiségűek száma 48 főre (1,1 %), a magyar anyanyelvűeké 64 főre (1,5 %) csökkent. A népesség 4,5 %-a a roma etnikumhoz tartozik (2013). A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 88,3 %, 1921-ben még 97,6 %) római katolikus vallású, a felekezeten kívüliek aránya 5,8 %. 1921-ben az izraelita vallásúak a lakosság 2,1 %-át alkották. 2011-ben Garázdapuszta településrészen élt az összlakosság 0,8 %-a (34 fő). Az 1991-2001 közötti évtizedben még 3,8 %-kal nőtt a község népessége (4179 főről 4338-ra), 2001-2011 között már 1,3 %-os csökkenés figyelhető meg.

Történelem

Első írásos említését 1113-ban a zobori apátság oklevelében „Mussenic” néven találjuk. Neve szláv eredetű, a vértanú jelentésű „mučeník” szóból ered. Plébániája 1332-ben már létezett. A középkorban a zobori apátság és az esztergomi érsekség, majd 1494-től a nyitrai püspökség birtoka volt. 1530-ban a Nyitra megyét érő első török támadás során felégették (35 felégetett és 16 másik elpusztított ház szerepel az akkori összeírásban), lakossága a közeli erdőkbe menekült. 1598-ban és 1599-ben újabb török támadás érte, majd 1605-ban a Bocskai-felkelés során is sokat szenvedett. 1623-ban vámszedési jogot, 1650-ben vásártartási (évi hét vásárra szóló) jogot kapott. A 17. század végétől mezőváros (oppidium) volt. 1695-ben 47 adófizetője és 21 szabad háztartása volt. 1704-1705-ben II. Rákóczi Ferenc két alkalommal is itt ütötte fel a főhadiszállását. 1747-ben sáskajárvány pusztította el a termést, majd 1760-ban az egész község leégett. A 18. században már létezett itt egy püspöki kastély, melyről egy 1767-es okirat is tanúskodik. 1787-ben 261 háza és 1590 lakosa volt. 1786-ban 14 német bevándorló család telepedett itt le. 1809-ben járványkórház létesült a községben. 1831-ben 213 áldozatot szedett a kolerajárvány, mely 1849-ben megismétlődött (250 áldozat). 1840-1850 között Palugyay Imre nyitrai püspök nagy kastélyt épített Mocsonokon. 1850-ben már 1838 lakosa volt. A 19. század közepén még mai határának csaknem felét erdő borította, melynek nagy részét később kiirtották (a mai Biróczymajor helyét és a Bús dűlőt a második katonai felmérés térképén még erdő borítja – Drobný háj néven – és a Községi-erdő kiterjedése is a mainak csaknem kétszerese volt). 1868-ban nagy tűzvész pusztított a faluban. 1871-ben létesült a püspöki téglagyár. A 19. század második felében népes zsidó közösség (1880-ban 132, 1900-ban 252 fő) is élt a községben. 1897-ben apácakolostor létesült itt. A 20. század elején a község határában még fennálló Bús-, Tócsa- és Körtvélyesmajorok mára elpusztultak. 1920-ig Nyitra vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1928-ban nagy tűzvész pusztított a faluban. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt, ebben az időszakban határközséggé vált; a tőle délre fekvő Tornóc, Vágvecse és Vághosszúfalu már Magyarországhoz tartozott. 1940-41-ben villamosították a községet. 1948-ban hatósági úton a korábban használt Močenok helyett a Mučeníky szlovák hivatalos nevet állapították meg. 1950-52 között kastélyában rendszerellenes papok internálóközpontja működött. 1951-ben Michal Sládeček (1880-1922) csendőrsortűz áldozatául esett munkásról kapta a Sládečkovce hivatalos nevet. 1958-ban nagyrészt Mocsonok határában építették ki a hatalmas Duslo vegyikombinátot, mely a község fő foglalkoztatójává vált. 1959-ben malom létesült a községben. 1975-ben Mocsonokhoz csatolták a szomszédos Királyit, mely 1990-ben újra önállósult. 1987-ben legnagyobb foglalkoztatói a vegyikombinát és a mezőgazdasági szövetkezet voltak, de 160-an ingáztak a pozsonyi olajfinomítóba és működött itt paprikafeldolgozó és szeszfőzde is. 1992-ben a község népszavazás eredményeként visszakapta a korábbi „Močenok” hivatalos nevet.

Mai jelentősége

A városiasodó község határában található Szlovákia vegyiparának egyik legfontosabb nagyüzeme, a Duslo vegyikombinát (műtrágyagyártás, műgumigyártás), mely egyike a legnagyobb foglalkoztatóknak. Számottevő mezőgazdasága is (gabonatermesztés, szőlőművelés). Legfontosabb műemléke az egykori püspöki kastély, mely 1840-50 között klasszicista stílusban épült, értékes park tartozik hozzá. Ma gyermekotthon működik a kastélyban. Szent Kelemennek szentelt római katolikus temploma 1770 körül épült késő barokk stílusban. A Szent Kereszt-kápolna 1729-ben, a szőlőhegyen található Szt. Orbán kápolna 1748-50 között épült. Szakrális kisemlékei közül kiemelkedik a Szent Flórián-szobor 1816-ból, a Kálvária 1852-ből, valamint az 1849-es kolerajárvány után emelt fogadalmi oszlop.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MOCSONAK. Magyar mező Város Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, a’ kinek épülete által díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához mintegy 2 órányira, Ispotállya is vagyon, határja jó, fája van, szőleje középszerű, malma helyben, el adásra jó módgya van. GARÁZDA. Vendég fogadó Nyitra Vármegyében, fekszik Motsonakhoz nem meszsze, és annak filiája.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mocsonok, magyar m. v. Nyitra vmegyében, Nyitrától nyugotra 2 mfdnyire: 1821 kath., 7 zsidó lak. A városnak egy nagy részét ez előtt 60 esztendőkkel német bevándorlók szállották meg; de ezek most magyarul mind tudnak, sőt nagy részük egészen elmagyarosodott. – Ékességére szolgál a kath. paroch. templom; főképen pedig a püspöki palota s kert. Határa termékeny, de sok helyett ingoványos; erdeje szép; rétje legelője jó; szőlőhegye tágas, azonban nagyon közönséges bort terem; van vizimalma. F. u. a nyitrai püspök s feje egy uradalomnak. Garázda, puszta, Nyitra vmegyében, Mocsonakhoz tartozik.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Odább van Mocsonok, a nyitrai püspök birtoka, régi katholikus templommal, szép kastélylyal és parkkal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Mocsonok, nagyközség a Vág völgyében. Lakosai túlnyomóan tótajkuak, számuk 2812, vallásuk r. kath., ezenkivül 259 izraelita. Postája van, táviró- és vasúti állomása Tornócz. A községben egy kath. templom és egy kápolna van. Kegyura a nyitrai püspök, kinek itt nagyobb kiterjedésü uradalma, nagyszabásu kastélya és díszes parkja van. A szép emeletes kastélyt néhai Palugyay Imre, volt nyitrai püspök építtette. Berendezése fényes. Kápolnájának oltárképe és keresztje pedig valóságos remekmű és nagyon értékes. A kastély előtt díszes szökőkút van, mögötte pedig szép részletekben bővelkedő angol park terül el. 1868-ban nagy tűzvész pusztított a községben, mely a lakosok egy részét tönkre tette. E községről már a XII. században, mint a zobori apátság birtokáról tétetik említés.

Magyar Katolikus Lexikon

Mocsonok, v. Nyitra vm. (Močenok, Szl.): 1. esperesség a v. nyitrai egyhm-ben. Plébániái: 1904: Berencs, Csápor, Köröskény, Nyitraivánka, Üreg. - 2. plébánia. 1332: már létezett. Tp-át Szt Kelemen pápa tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1673-tól. Kegyura 1880: a nyitrai pp. Anyanyelve 1880: m., szl. - Filiája 1917: Királyi. - 1950. IV. 13/14. éjjelén a ~i internáló táborba hurcolták a komm. rendszer számára megbízhatatlan papokat és az otthonukból kilakoltatott szerzeteseket. 1951. VI. 28: egy táborlakó kijuttatott névsora 54 világi pap és 49 szerz. nevét tartalmazza (9-9 ferences és redemptorista, 8 jezsuita, 6 ker. iskolatestvér, 5 verbita, 2 kapuc., 2 Jézus Szíve Vigasztalói rendi, 1-1 lazarista, irgalmas és szaléziánus raboskodott ~on. - A tábor épülete 2000: idős szerz. nővérek otthona. **-88 Gerecze II:563. - Schem. Nitr. 1911:32. - Hetényi Varga 2002. II:293. (P. Pataky István cikkében)

Helységnévtár

Mocsonok, [Garazdai p., Szeki malom, Lapos major, Biroczy major, Zelenay major], RK. 2382 Nyitra, ág. 1 - , izr. 132 Vág-Vecse.