Menyhe

Ld. Menyhe

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Menyhe (Podhorany) településrésze és kataszteri területe. Területe 12,75 km², a községterület 72 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Nyitra megye, Nyitrai járás).

Népesség

2011-ben 462 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 42,9 %-a. 1880-ban 406, 1910-ben 523, 1921-ben 599, 1930-ban pedig 584, túlnyomórészt (1910-ben 94,1 %, 1930-ban 81,7 %) magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar lakossága a 20. század második felében nagyrészt asszimilálódott. Mivel Szalakusz már 1930-ban is csaknem teljesen szlovák lakosságú volt, vélhetően az egyesített községben 2011-ben élő 35 magyar nemzetiségű és 94 magyar anyanyelvű lakos zöme Menyhén összpontosul. 1921-ben csaknem a teljes népesség római katolikus vallású volt (97,7 %).

Történelem

Menyhét 1113-ban a zobori apátság oklevelében említik először „Mechina” néven. Egyike a legrégebbi zoboraljai falvaknak, temetővel körülvett temploma már a 12. században állt. A középkorban a zobori bencés apátság uradalmának része volt, majd 1409-től a nyitrai püspökség birtoka volt. 1357-ben „Mehnye”, 1416-ban „Mehenicze” néven szerepelt. A 15. században az elefánti pálosok birtokolták, a 16. században a gímesi uradalom része volt. Az 1530-as évektől több török támadás érte. 1570 után lakói református hitre tértek. 1663-1664-ben rövid időre török uralom alá került, ekkor 33 ház állt és 44 család élt itt. 1715-ben 22 ház állt itt, 1752-ben már 52 lakott és 12 lakatlan háza volt. Középkori templomát 1794-ben építették újjá. 1828-ban 609, főként magyarul beszélő lakosa volt. Lakói elsősorban gazdasági bérmunkát végző napszámosok voltak, akik gyümölcstermesztéssel és szőlőműveléssel, valamint fakitermeléssel és szénégetéssel is foglalkoztak. A közeli Egerszegre jártak szénát kaszálni és lencsével is kereskedtek. 1920-ig a falu Nyitra vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban megépült a Sarlókajszát Aranyosmaróttal összekötő új vasútvonal, melynek egyik állomása Menyhén létesült. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1960-ban Szalakusszal és Béddel egyesítették Podhorany (tkp. „hegy alján lakók”) néven (magyarul „Menyhebédszalakusz” formában is).

Mai jelentősége

Menyhe településrészen található az egyesített község községi hivatala és vasútállomása (személyforgalom 2003 óta nincs). Szent Ilonának szentelt római katolikus temploma a 12. század végén épült román stílusban, mai alakját 1794-es átépítésekor nyerte el.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MENGE. vagy Menyhe, Mehnicze. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai Majthényi, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Szalakusznak szomszédságában, és annak filiája, határja meg lehetős.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Menyhe, magyar falu, Nyitra vármegyében, Ghimeshez nyugotra 1 mfdnyire: 519 kath., 41 zsidó lak. Van szőlőhegye, erdeje stb. F. u. Bartakovics. Ut. p. Nyitra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Menyhe, tiszta magyar község a Zobor északi oldalán. Lakosainak száma 413, vallásuk r. kath. Postája Szalakusz, táviró-hivatala Nagy-Appony, vasúti állomása Szomorfalu. Kath. temploma e század közepén épült. "Meczina" név alatt már a XII. század elején a zobori apátság birtoka volt. Későbbi földesura 1491-ben az Elefánthy család volt, mely az elefánti pálosoknak akkoriban földet és malmot adományozott. A XVII. század közepén a Keresztury család, azután a Bartakovich, Majthényi és gróf Sermage család.

Helységnévtár

Menyhe, rk. 388 Szalakusz, izr. 18 - .