Méhi

A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján, a Gömöri-teraszok kistájon fekszik, Tornaljától 5 km-re délre, Sajószentkirálytól 8 km-re északra. Területén áthalad a 67-es országos főút (Tornalja-Bánréve szakasz) és a Rozsnyó-Bánréve vasútvonal (megállóhely). 1-1 km-es mellékútak kötik össze a 67-es főúttal, valamint a Gömörfüge-Sajólénártfalva úttal. Határa 162-220 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs (a 19. században még a térképeken jelzett Kerepeci-erdő mára teljesen eltűnt). Nyugatról Oldalfala és Runya, délről Kövecses (és rövid szakaszon) Hanva, délkeletről Sajókeszi, keletről Sajólenke, északról pedig Tornalja határolja. Nyugati határát a Gömörfüge-Sajólénártfalva országút és a Sajó jobbparti töltése, keleti határának egy részét a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (13,12 km²) 1910-38-hoz képest (12,38 km²) 6 %-al gyarapodott (1950 után Sajólenkének a vasútvonaltól nyugatra eső határrészét Méhihez csatolták, ugyanakkor Méhi vasútvonaltól keletre eső határrészei Sajólenkéhez kerültek).

Népesség

1910-ben 640, 1921-ben 615, 1938-ban pedig 659, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. 1991-2011 között népessége egyhatodával gyarapodott (698 főről 818-ra). A község magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 77,2 %-ról 66,6 %-ra csökkent (ugyanakkor a lakosság 85,2 %-a továbbra is magyar anyanyelvű), a szlovákoké pedig 16,5 %-ról 20,2 %-ra nőtt. 2011-ben a lakosság 11,6 %-át vallotta magát roma nemzetiségűnek, a roma etnikumhoz a lakosság 38,7 %-a tartozik. A túlnyomó többség (69,4 %) római katolikus vallású. 2011-ben az összlakosság 87,7 %-a élt a községközpontban (717 fő), 12,3 %-a (101 fő) pedig Kerepec településrészen.

Történelem

A község határában a 20. század folyamán vaskori halomsírt, újkőkori, bronzkori, kelta és római kori települést és rézkori hamvasztásos temetőrészt tártak fel. A 10. században a Kér törzs foglalta el a területet, maga a falu valószínűleg a 11. században, királyi várföldön jött létre. Központi falu volt, közelében négy falu Szent Ilonának szentelt temploma állt. 1332-ben „Mehy” néven említik először. 1383-ban szintén Mehy alakban szerepel az írott forrásokban. Gömör várának tartozéka volt. A 12. században a Zakar, később a Zách, majd a 14. században az Ákos nemzetségből származó Méhy család a birtokosa. Temploma már a 13. században állt, a 17. században pusztult el. 1427-ben az adóösszeírás 25 portát számlált itt. A 16. században a nagyrészt protestáns hitre tért környéken is megmaradt katolikusnak. Lakossága a kezdetektől magyar volt, a 18. századi családnevek csaknem teljesen megegyeznek a 16. századiakkal. 1828-ban 87 háza és 562 lakosa volt, akik zömmel mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után felső-gömöri szlovákokat telepítettek a községbe. A községhez tartozó Kerepecet 1232-ben "villa"-ként említik először. 1332-1337 között említik Mindenszentekről elnevezett templomát. Kezdetben a Hanva-nemzetség, majd a Kerepeczi-család birtokolta. Lakossága a kezdetektől magyar volt. 1566 után lakossága megfogyott, a 17. századi újabb török betörések során pusztult el, lakossága a szomszédos falvakba menekült. 1663-ban temploma még állt. A Kerepeczi-család kihalása után a Hanvay-, Darvas- és Farkas-családok birtokolták.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda található, határában több napkollektoros erőmű működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1773-ban épült barokk stílusban, kápolnája 1848-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MÉHI. Magyar falu Gömör várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Sajó partyán Tornallyától egy órányira, Templomja, és Parochiája jeles, melly néhai boldog emlékezetű M. THERÉZIA Királynénak adakozásából épűlt, határja jó, piatzozása két, és négy mértföldnyire, fája tűzre van. KEREPECZ. Szabad puszta Gömör Várm. földes Ura Pletrich, és Vaiszter Uraságok, fekszik Méhinek szomszédságában, mellynek filiája, réttye szép, földgye jó, erdeje nem nagy, de igen jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Méhi, helység, felülről Királyi helységgel, alulról kerepeczi pusztával határos, Tornaljától Putnok felé vivő országuthoz negyed órányira nyugot oldalán, rónaságon fekszik, Sajó vize mossa oldalát nyugot felől, mellyen van egy malma. Van a helységben a romai katholikusoknak templomjok. A lakosok száma 498-ra megy, kik egy pár uri családot kivéve mind romai katholikusok, s mindnyájan eredeti magyarok. Van 17 urb., 13 majorsági telek, 90 hold erdő, kövér szántófölde mindent megterem; rétje jó és sok takarmányt ad; legelőjén nyáron által sok szép szarvasmarha és ló szokott meghízni. A helység közelében a dús szántóföldek közt feltünik egy pár halom, hová a szóhagyományok szerint a régi harczos világban elesettek tetemei temetvék, igazolták ezt a szántáskor még mindig felforduló csontdarabok. Birják: Kossuth, Matyasovszki, Tomcsányi, Marikóvszki urakon kivül itt lakó Jankovics, Mumhárt urak és ns Bódó család. Ut. p. Tornalja. Kerepecz, Gömör várm. puszta, Méhes és Kövecses közt, 20 kath., 27 ref. lak. Vendégfogadóval, erdővel, s jó földekkel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Méhi, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 687 róm. kath. vallású lakossal. A XIV. század elején a Méhy család volt a földesura s ennek birtokait 1383-ban a Bakosok kapták. 1427-ben a Sághy család a birtokosa, 1682-ben Soldos Péter megveszi a birtokot Ragályi Jánosné, szül. Uza Katalintól. Későbbi birtokosai a Kossuth, Mattyasovszky, Tomcsányi, Marikovszky, Jankovics, Mumhart, Bodó, Szentmiklóssy és a Károlyi családok, jelenleg pedig Szilárdy Oktáv, Putnoky Mórné és Rey Vilma grófné. Méhi mellett vándortó van, melyet sokan tengerszemnek tartanak. A község határában, az egyes dombokon gyakran találnak emberi csontokat, melyeket a lakosok még a tatárjárás korából valónak tartanak. E községhez tartozik Kerepecz és a Lászlófal puszta, melyek közül az előbbi már 1435-ben szerepel, a második pedig Lazinofalwa néven 1427-ben. Kerepecz közelében feküdt hajdan Várföld községe, mely 1347-ben poss. Warfeulde néven merül föl. Ugyancsak Méhi közelében feküdt hajdan Alkér is, mely 1435-ben a Méhy család birtoka volt. A községben levő róm. kath. templom 1773-ban épült. A falu postája, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Magyar Katolikus Lexikon

Méhi, v. Gömör-Kishont vm. (Včelince, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. putnoki esp. ker-ében. - 1318: S. Elena, 1332: Mehy, már pléb. Tp-át Szt Ilona tit-ra sztelték. Mai Szt István kir.-tp-át 1773: építették. Anyakönyvei 1733-tól. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Hubó, Kövecses, Oldalfal, Sajókeszi, Sajólenke, Sajórecske, Tornalja. - Plébánosai: 1498: Hubay Simon; 1902: Dráveczky Kálmán, 1942: Korponai Géza, 1978: Majoros János, 1991: Ondrej Gonda, 1998-tól Jávorsky István SDB. - Lakói 1940: 546 r.k., 4 g.k., 24 ev., 57 ref., 4 egyéb vall., össz. 635; 1991: össz. 698, m. 539 (77,22%); 2001: össz. 760, m. 505 (66,45%). Vadkerti István Némethy 1894:378. - Gerecze II:328. (s.v. Méli)- Schem. Ros. 1913:33. - Györffy II:477.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Méhi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Kerepecpuszta. A község területe 2151 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 659.