Makranc

A község a Kanyapta-medence középső részén, a Kassai-hegyalja dombvidékének déli lábánál, a Makranci-patak partján fekszik, Szepsi közvetlen délkeleti szomszédságában, a 16-os országos főút (Rozsnyó-Kassa szakasz) és a Kassa-Torna vasútvonal (megállóhely) mentén, Szepsitől 3 km-re délkeletre, Kassától 24 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Szepsivel, Bodolóval (2,5 km) és Buzitával (9 km). Határa hosszan elnyúlik észak-déli irányban, északon a Kassai-hegyalja 330 méteres magasságot elérő erdős dombjaitól délen a Kanyapta-csatornán (Ida) túlig. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egyhatodát erdő borítja. Nyugatról Szepsi, délről Jánok és Reste, keletről Csécs, északkeletről Pány, északnyugatról pedig Debrőd községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). 1986-1990 között Szepsihez csatolták. Területe (23,41 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 853, 1921-ben 843, 1938-ban pedig 955, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya a falu Csehszlovákiához csatolása után ugrásszerűen megnőtt (1910-ben alig 8 fő, 1921-ben már a lakosság 42,6 %-a), ez a lakosság kettős identitásával magyarázható. A község népessége 1938-1991 között több mint egyharmadával gyarapodott, 1991-2011 között is folyamatosan nőtt lakosságszáma (1295 főről 1366-ra). 1991-re Makranc már szlovák többségű községgé vált, 1991-2011 között tovább pedig csökkent a magyar (34,9 %-ról 27,5 %-ra) és növekedett a szlovák (64,8 %-ról 69,3 %-ra) nemzetiségűek aránya. Az asszimiláció és az önkéntes nemzetiségváltás mértékét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek (58,3 %) aránya több mint duplája a magyar nemzetiségűeknek. A lakosság túlnyomó többsége (88,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

1217-ben a pápai tizedjegyzékben említik először az egri püspökség birtokaként. 1317-ben "villa Mokranch" néven szerepel az egri püspökség oklevelében, melyben tizedét az egri káptalannak adja. Ekkor már részben az Aba nemzetség birtoka. 1323-ban Jányok határleírása során Markard Imre fia Miklós birtokaként említik. 1343-ban tűnik fel Felső Makranc, amely a mai falutól északra feküdt. 1365-ben Szikszay Imre fia Péter a birtokosa. 1402-ben Luxemburgi Zsigmond más birtokokkal együtt Makrancot is hívének, Perényi Péternek adta. Nagyida várának felépültével annak tartozéka lett. 1410-ben felmentést kapott a vámfizetés alól. A 15. században valószínűleg a Rozgonyiak birtoka, 1425 és 1438 között Rozgonyi Péter volt az egri püspök. 1473-ban a Turczai család szerezte meg, de 1512-ben újra megszerzik a Perényiek. A század közepén lakói reformátusok lettek. 1566-ban a császári katonaság lerombolta Nagyida várát, így annak uradalma is megszűnt. A török pusztítások következtében lakosságának száma lecsökkent. 1630-ban mindössze kettő portája volt gazdák kezében, emellett egy és negyed zsellérportája volt. A 18. század első felétől különböző nemesi családok birtoka volt. 1715-ben egy, 1720-ban három háztartása volt. Birtokosai, a Perényiek telepítették újjá, katolikus és református vallású magyarokkal. 1722-ben 37 háztartása volt, mely 10 nemesi családhoz tartozott. Első temploma a 18. században épült, azonban a 19. században egy tűzvészben annyira megsérült, hogy 1885-ben le kellett bontani. Helyette 1907-ben új templomot építettek. 1828-ban 130 háza és 945 lakosa volt. A 18-19. században szlovákok és németek is letelepedtek a faluban, 1880-ban a lakosság mintegy egytizede volt szlovák nemzetiségű. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, a vasút megépítése (1890 után) sokan dolgoztak az államvasutaknál is. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd a trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1937-ben árvíz sújtotta a falut. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén a falu frontvonalba került, házainak nagy része leégett.1986-ban Bodolóval együtt Szepsihez csatolták, de 1990-ben újra önálló községgé alakult. 1952-ben alakult mezőgazdasági szövetkezete 1972-ben a bodollói központú egyesített EFSz része lett.

Mai jelentősége

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Határában napkollektoros erőmű üzemel. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma 1906-ban épült szecessziós stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MAKRANCZ. Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Szepsihez nem meszsze, és annak filiája, fája nints, földgye termékeny.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Makrancz, magyar falu, Abauj vmegyében, Szepsihez egy órányira: 820 kath., 7 evang., 64 ref., 26 zsidó lak. Kath. és ref. fil. templomok. Ékesíti a Bánó uraság szép lakháza. F. u. többen. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nyugatra innen fekszik Makrancz, 135 házzal 771 magyar és tót ajku lakossal. postája és távirója Szepsi. A község hajdan jelenlegi helyétől mintegy másfél kilométernyire északra feküdt. Miután egy tűzvész teljesen elpusztította, épült föl mostani területén. Temploma, melyet 1885-ben lebontottak, még a husziták idejéből ered és kőfallal volt körülvéve. A templom falából még most is őriznek két feliratos kőtáblát, melyeknek szövegét még nem tudták megfejteni.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Makranc. A XIII. századtól a Buchk nembeli Péderv-család birtoka. A XV. század elején Debrő István volt a földesura. Hűtlenségbe esvén, Zsigmond király javait elkobozza és Makrancot 23 más községgel együtt 1411-ben Perényi Péternek adja. 1556-ban Ferdinánd király Maczedoniai Pétert ülteti birtokba, de ez később visszaengedte a Perényiek tulajdonába. A község területe 4068 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 955.